Budapest, 2015. (38. évfolyam)
12. szám december - Fényi Tibor: A színek varázslója
2015 december A színek varázslója Fényi Tibor Szerencsés csillagzat alatt született százötven éve, 1865. december 26-án Roth Zsigmond és Duller Mária negyedik gyermeke, Miksa. Házait Ybl Miklós építette, hamarosan megválasztották céhmesternek is. Óriási előrelépés volt ez, hiszen amikor apjával, Sámuellel, a zsidók szabad letelepedését, kereskedelmi és gyáralapítási jogát biztosító 1840. évi XXIX. törvénycikk hatályba lépése után Szendrőről Pestre költöztek, a pesti üvegescéh évekig díjat fizetett a városi zsandároknak, hogy időnként zárják tömlöcbe a „zsidó kontárt”, áruját törjék össze, és feleségét pofozzák fel. Igaz, a Helytartótanács két-három nap után mindig elrendelte Roth Samu szabadon bocsátását, de több mint másfél évtized kellett, hogy a céhnek lehessenek zsidó tagjai, köztük Roth Zsigmond, akit hamarosan Ferenc József „Legfelsőbb elismerésben” is részesít a régi, az Andrássy úti Műcsarnok színes üvegablakainak elkészítéséért. Az 1873-as nagy krach – a monarchia gazdaságát romba döntő válság – az üveges iparral együtt – Miksa apját, a céhmestert, Roth Zsigmondot is csődbe vitte. A vagyonbukott családnál rendszeressé váltak a végrehajtások, árverezések. Utcára csak azért nem kerültek, mert a Zsidó Fiú árvaház két szobát adott nekik a Hold utca 4-ben. Máriának, Zsigmond feleségének „a kilátástalan helyzetben elméje megbomlott”, a család széthullott. Helén lányuk Amerikába ment, Kálmán fiuk elszökött otthonról és vándorszínésznek állt, Miksa közben tanévenként 100–200 napot is hiányzott az iskolából. Utóbb ő is külföldre ment két évre. Aligha engedhette meg persze magának, hogy a kor szokásai szerint München, Róma vagy Párizs festőiskoláiban tanuljon, még ha járt is ezekben a városokban. Autodidaktaként templomok, régi paloták festett ablakait nézegette, motívumokat rajzolt, s közben dolgozhatott is egy-egy üvegfestőnél. Leghosszabb ideig Németországban, ahol nem sokkal korábban fejezték be a kölni Dóm 1560-ban félbehagyott építését s „rehabilitálták” az addig barbárnak tartott gótikát. Miksa a gótika bűvöletében tért haza, s mivel apja helyzete lassan konszolidálódott (ő volt a Nyugati pályaudvar, a Vasudvar és a Nemzeti Színház üvegese) vele kezdett dolgozni. Üvegfestést és edzést készített a Bobula-palotának, az 1885-ös országos kiállításon pedig „Kratzmann után a legtöbbet Roth Zsigmond és Miksa műterme állított ki” –, ahogy az Építési Ipar írja. De alig pár héttel a reményteli újrakezdés után Zsigmond elhunyt, s a 19 éves fiúnak döntenie kellett: Márta nővérével viszi-e tovább a biztonságot ígérő üvegkereskedést, vagy vállalva a bizonytalanságot, marad az üvegfestészetnél? A temetést követően még elment Ökrös Bálint közjegyzőhöz, hogy aláírási címmintát adjon, mint a Róth és társa kereskedelmi cég ügyvezetője, de másnap már nem fizette be a közzétételi díjat, inkább Tauszig Márkussal festett üveget a Dohány utca 10-ben, majd a Síp utca 10-ben megnyitotta „Róth Miksa üvegfestész” műtermét. Mesterek és sikerek Se a megrendelések, se a sikerek nem jöttek könnyen. Jegyzetfüzetéből tudjuk, hogy főleg kávéházakba (Marocco, Weingruber, Holstein H. Sport) készített maratott vagy színes díszüvegezést. Egyházi megrendelést csupán egyet kapott, „Lyka Miklós görög temploma” számára készített üvegképet. Az állami megbízásokat rendre az évi 5000 forintos minisztériumi apanázzsal ellátott Kratzmann-féle Országos Üvegfestészeti Intézet nyerte el előre. Még fél évszázad- Róth Miksa (Székely Aladár fotója) Az „üvegfestőgyáros” munkatársai 1900-ban, a Kender utca 24. szám alatti műhely udvarán 5 BUDAPEST