Budapest, 2017. (40. évfolyam)

12. szám, december - Simplicissimus Budapestje

14 Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERŰ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLELÉS TUDOMÁNYÁBA A Simplicissimus Hőse Díjról Itt a december, Főkaszírné asszonnyal ismét összedugtuk fejünket, hogy ki kapja idén a kitüntetést. Ilyenkor nem árt egy kis ismétlés. Ki is kaphatja ezt a különleges elismerést, amit most kilencedik alkalommal osztunk ki? (Az eddig ünnepeltek listáját lásd itt: www.budapestfolyoirat.hu.) Olyan személy kaphatja, aki nem hivatásszerűen dolgozik a városért. Nem alkalmazottja a városnak, nem politikus, azaz semmilyen értelemben nem kap (vagy kapott) fizetést azért a munkáért, amiért kitüntetjük. Ezen kívül három dolognak kell, hogy megfeleljen a személy vagy a maximum két személyből álló „kollektíva.” 1.) Nem kaphat díjat az adományozó Nagy Budapest Törzsasztal semelyik beltagja sem, lett légyen bármilyen érdemes is arra. 2.) Bár tiszteljük a nagy ellenkezőket, akik szívósan megakadályoznak bizonyos dolgokat, ez a díj az „igen-mondóknak” jár, akik fenntartható módon létrehoznak valamit. 3.) Végezetül ezt a civil díjat Simplicissimus olyan személyeknek szánja, akik az őket érdemessé tevő munkába nem pusztulnak bele, hanem ellenkezőleg, megtalálják benne a számításukat, sőt polgári jólétre jutnak, ha nem is feltétlenül gazdagodnak meg. Hogy mit kapnak a díjazottak? Hát egy szép, keretezett oklevelet, amelyet a Törzsasztal valamelyik összejövetelén adnak át, mozsárdurrogás nélkül, de „hangos népörömkiáltozás” közepette. Ezen kívül a két zsüror (magam és a főkaszírnő) a díjazotta(ka)t vendégül látja egy olyan budapesti étteremben, amely a vacsora idején még két évnél kevesebb ideje működik. Simplicissimus Hőse 2017-ben: Biszak Sándor (Arcanum) Legújabb hősünk 1959-ben született Tapolcán. Pécsett végezte iskoláit, közte a Nagy Lajos Gimnázium matematika tagozatát. Aztán az ELTE-re járt vegyész, majd kiegészítő könyvtáros szakra. A Kőbányai Gyógyszerárugyárban, a Műszaki Könyvtárban, a CompuDrug Kisszövetkezetben, valamint az Infoker Kisszövetkezetben dolgozott. Az Arcanum cég 1989-ben a Magyar Szabadalmi Hivatal részvételével a CD-ROM hazai felfuttatása céljából alakult meg. Az első CD-kiadványa 1991-ben került a felhasználókhoz. 1996 óta kft. formában, családi tulajdonban működő cég. A tulajdonos, egyben ügyvezető mind az öt gyermeke ott dolgozik. Biszak Sándornak fiatalabb korában a tollaslabda volt a hobbija – ezt még több mai kollégájával a BEAC-nál kezdte űzni. Az egész Arcanum csapat jelenleg 25 főből áll. Biszak jó ideje Érden lakik, de elévülhetetlenek az érdemei Budapest helytörténeti kutatása fellendítésében. Ahogy az oklevél fogalmaz, a díjat azért kapja, mert „a magyar sajtó fokozatos digitalizásával drámaian javította a hivatásos és civil helytörténészek kutatási lehetőségeit, és hatalmas energiáival maga után húzta a közszférát is, neki köszönhetően Európa-szerte ritka lehetőségek jöttek létre a Hungaricana könyvtár kebelében”. Aki ismeri Biszak Sándort, tudja, hogy különleges, fanyar, kentaur természetű lény. Elöl rajongó természet, néha kockáztató, lelkes civil. Hátul jó szervezőképességű, minden részletre odafigyelő üzletember. Időnként előreszalad, meghitelez munkákat, bízik abban, hogy kisvártatva meg tudja teremteni a finanszírozást. Amikor értesítettük, azt kérdezte: nem lehetne, hogy az egész kollektíva kapja a díjat? Sajnos azonban szabályaink merevek: maximum két személyből állhat a csapat... De átvitt értelemben persze hogy az egész társaságra gondoltunk. Levelet kaptunk Négyesi Károly olvasónktól, Grund ügyben „Szeretnék egy régi vitát eldönteni. Molnár Ferenc a Pál utcai fiúk regénye lényegében Molnár (Neumann) Ferenc kamaszkoráról szól és a körülötte élő fiúkról mintázta regénye alakjait, van akit ő maga nevesített. Tényként vehető így, hogy a grund is létezett, és ahogyan a regény végén szerepel, beépítették. A Pál utca 2. alatti házra tették a táblát a grundról. Felelősségem teljes tudatában kijelentem: TÉVESEN. Már Buza Péter tudta, hogy a Mária utca 48-46. szám alatt működtette Luczenbacher Pál a gőzfavágó üzemét. Megírta, hogy 1890-ben még működött az üzem és 1892-ben már nem. Közvetett bizonyíték alapján Pál u. 6 alá tette a grundot. Ezt be tudom bizonyítani: Budapest Főváros Levéltárában megtalálhatók a házak tervei, a Pál u 2-4. alatti házak tervei 1887-es keltezésűek, mint a 8. alattié is, de a 6. szám alatti ház tervet 1891. szeptember 2-án hagyták jóvá. Lásd BFL XV.17.d.329 alatt 036788 helyrajzi szám alatt a 6.sz. ház, 036789 helyrajzi szám alatt Pál utca 2-4. és 136787 helyrajzi szám alatt Pál utca 8., később József körút 69. (saroképület). A homályt fokozza Déry Attila Józsefváros VIII. kerület című könyve a Terc Kft. kiadásában 2007-ben, hiszen azt írja a 6.számú házról, hogy 1889-ben épült, ami nem lehet igaz, ha tervet 1891. szeptember 6-án hagyták jóvá. Tisztelettel Négyesi György, sakktörténet kutató” Köszönjük a szépen adatolt levelet, akkor ez a kérdés egyszer és mindenkorra eldőlt. Vajon ki érez magában elég energiát arra, hogy az emléktábla áthelyezésére indítandó küzdelmet lefolytassa? Legalább elkezdje? A makacs tévhitek természetrajza A Pál utcai grund pontos helye fontos apró tény, nemigen lehet makacs tévhitnek nevezni. Nem ide tartozik a lánchídi oroszlán nyelvének bájos históriája sem. Ma már, viszonylag újkeletű szóval „városi legendának” szokás nevezni: mindenki tudja, hogy nem igaz, de óvodás korban minden szülő vagy nagyszülő elmeséli a gyereknek. A legklasszikusabb példa a makacs tévhitre a Kossuth téri épületek esete. Valahogy így szól az idegenvezetők nemzedékei által ismételgetett történet: „A Kossuth téren az országházi pályázat két másik épülete is megépült: a Földművelődési Minisztérium és a Kúria épülete – e terveket szintén díjazták, de csak egy nyerhetett.” Simplicissimus mindezt röviden, de velősen cáfolta Országház és Kossuth tér monográfiájában. Bukovics Gyula, a minisztérium házának tervezője nem szerepel az Országház pályázói között. Biszak Sándor: Simplicissimus Hőse 2017 (Vajda József felvétele / Népszava)