Budapest, 2017. (40. évfolyam)

6. szám, június - Szémann Richárd: FÉNYÍRDA - Egy monoklis nyaralótulajdonos

2017 június a Waltherr Gida által készített ólomüvegab­lakok közül az egyiket ők szponzorálták. Strelisky Sándort mai nyelven „sztárfotós­nak” vagy sztárok fotósának nevezhetjük, aki gavallér volt, színészek, színésznők kö­zött mozgott, közülük választott feleséget – s haláláig kitartott mellette. Gyermekük nem lévén, örökbe fogadták Ligeti Juliskát, aki szintén színész lett, és gyakran szere­pelt a jótékonysági bálokon Mátyásföldön. Jól menő fővárosi műterme mellett ma­radt ideje (és nem utolsó sorban pénze) a „provinciális” mátyásföldi nyaralótele­pen közéleti szerepet vállalni és jótékony­kodni templomépítésben és egyéb nemes célokban. Eddig úgy tudjuk, ha a „hóhért akasztották” is, róla nem maradt értékel­hető fénykép. Ebből az írásból talán mégis képet kapunk róla, milyen is lehetett Strelis­ky Sándor, a neves fővárosi fényképész és mátyásföldi nyaralótulajdonos, aki „még monoklit is hordott” és a vicces kedvű Má­tyásföldi Hírlap szerint csak kétnaponta borotválkozott. Szinte pontosan száz éve, 1917 áprili­sában, a Színházi Életben, Harsányi Zsolt író, színházigazgató (1887–1943) rovatában (Utazás a súgólyukon túl, Major Henrik rajzaival) jelent meg a fényképészt bemu­tató két és féloldalas írás, A színházi fény­képésznél címmel. Álljon itt belőle néhány pillanatkép. „Az üzleti életnek minden ága, a­mely meg­teheti, szereti a színház nyilvánosságához és népszerűségéhez kapcsolni a maga portéká­inak kelendőségét. Az a legjobb divatkeres­kedés, ahol a színészek vásárolnak, az a leg­keresettebb divatszalon, hol a primadonnák dolgoztatnak, az a népszerű kávéház, ahol a színházi embereknek van törzsasztaluk és ugyan e norma szerint az a fényképész a leghíresebb, akihez a színházi emberek járnak levétetni magukat. Budapesten par excellence Strelisky Sándor a színházi fényképész. Ő éppen úgy hozzá­tartozik a slágerdarab érdekes és óriási szer­vezetéhez, mint akár a színházi titkár, vagy a fővilágosító. (...) A cikkben itt követke­zik a történet kezdetének leírása, tudniillik hogy a színházi fotózást hősünk édesapjától, Strelisky Lipót fényképésztől örökölte, aki a színészek levételéért két állandó zsöllyét kapott fizetségül a színháztól. „A műterem mostani főnöke, Strelisky Sándor – mondhatni – ezen a két zsöllyén nevelkedett fel és mikor később a műtermet az egész színházi klientélával átvette, úgy építette meg a színházi fotografálások Gizel­la-téri új helyiségét, hogy a szalonok mellé egész sor öltözőt tervezett az építész. Ezeken a falakon lóg és albumokban itt látható a ma­gyar színészetnek hetven esztendős története. A színházi fényképezés ma már igen fontos dologgá nőtt, s a színházak ezreket költenek az újdonságok fotografálására. (...)Az első országos kiállítás, ahol a fényképészetnek is külön tere volt az ipari termékek között, körülbelül összeesett azzal az idővel, ami- 23 BUDAPEST

Next