Budapest, 2017. (40. évfolyam)

9. szám, szeptember - Buza Péter: KÉPES HÁZ - Életmű a toronyszobában

BUDAPEST 2017 szeptember az útkeresés. „Nem csupán Fenyő György sorsa [ez – B.P.] a fiatal művészek sorában. A világ és benne az emberélet (...) annyira elbi­zonytalanodott, hogy érthető hogy a cél (...) hol itt látszik feltűnni, hol ott. A fiatalember utánakap és minden mozdulata egy-egy stí­lusváltozat.” Negyvenöt után túlélte a vészkorszakot. 1945 és 1956 kö­zött a Szépművészeti Múzeum vezető kép­restaurátora. Úgy tűnik, hogy negyvenöt után már nem születtek képei. (Ezt a fel­tételezésemet is megcáfolhatja persze egy alapos kutatás, itt-ott fellelhető, aukción szerepelt műveinek tüzetesebb tanulmá­nyozása.) Matits Ferenc talált hírt egyik akkori munkájáról. 1953 és 1958 között restaurálták a bombázásokkal súlyosan érintett Keleti Pályaudvart, A Lotz-terem freskóját is (témája a kohászat). A munkát Fenyő irányította. Ötvenhatban, amikor a határok megnyíl­tak, Londonba emigrált. A klasszikus festmé­nyek restaurálására szakosodott neves cég, a Cannabys of London alkalmazottjaként töb­bek között a National Gallery mesterműveit hozta rendbe. Matiis szólította meg mint ismerősét a Londonban élő Sárközi Mátyást – helyet­tem. Üzenete: „... Sajnos csak nagyon kevés adatot tu­dok szolgáltatni Fenyő Györgyről. Csak oly­kor-olykor találkoztunk Londonban, közös ba­rátoknál. Tiszteltük, mert rebesgették, hogy a National Gallery-nek is restaurál festménye­ket. A Kieselbach Galéria 2016 októberi auk­cióján szenzációként mutatták be Zöld ruhás nő fotelben c. képét (1933), eszerint jó festő volt. (...) Egy londoni irodalmi esten a hall­gatóság soraiban ott ült Ignotus fia: Ignotus Pál, Schöpflin Aladár fia: Schöpflin Gyula és Fenyő Miksa fia, George Fenyő (...) és úgy éreztem, felettünk lebeg a Nyugat szelleme.” Egy 1962-ben kelt adatbázisból tudom, hogy abban az évben George Fenyő ma­gyar származású képrestaurátor a Redcliffe Square 20. szám alatt dolgozott. Egy másik forrás a 2000-es évekből mint Ronald W. Kirby festőművész mesterét említi, akitől a pályakezdő 1982 és 1987 között tanulta a művészetét. Ez utóbbi évszám lehet halála esztende­je. Ha így volt, éppen harminc éve halott. Hogy életében mikor és hogyan került idegen kezekbe az az anyag, azok a fest­ményei, amelyeket Balassáék őriztek a lel­tárfelvétel idején a Kálmán utcában, nem tudható. A ház harmadik emeletének nagy részét – Lili szobáját teljes födémével együtt – el­vitte egy légitámadás. De a torony, a KÉPES HÁZ, csodálatos módon épségben vészel­te át a háborút. Azt se lehet kizárni, hogy maga Fenyő jött vissza negyvenöt tavaszán az életművéért. De hogy ez nem bizonyos­ság, az viszont biztos. A házat ugyanis kifosztották. Egyszer a németek, aztán a nyilasok. A rendszerváltáskor újra a part­vonalra került, új tulajdonosa kiköltöztet­te a lakókat, az épület sok évig üresen állt. Fenyő Györgynek eddig öt képét árve­rezte a Kieselbach Ház. A sztár az 51. téli aukció fontos szerepelője volt: a Hölgy piros ruhában (Flóra) című (olaj, vászon, 177x66 cm, 1934 körül.) Kikiáltási ára két­millió hatszáz­ezer forint volt. Leütötték hét és félmillió forinttal. ● forrás: Kieselbach galéria 13

Next