Budapest, 2017. (40. évfolyam)

12. szám, december - Simplicissimus Budapestje

Hauszmann igen, ő díjat is kapott, de kú­riája csak általános stílusjegyeiben hason­ló: ez is, az is neoreneszánsz fogantatású. Egy másik, kevesebbek által ismert tévhit, hogy a gellérthegyi Hegedüs- (valójában Schoch-) villa, másképpen Vörös Ház egy konkrét genovai előkép alapján épült, azaz annak pontos mása. Hogy megtudjam az igazságot, néhány hónapja megküldtem képét a Genovai Turisztikai Hivatalnak. Hamar válaszoltak. Azt mondták, hogy nem tudnak ilyen jelenleg is álló vagy elpusztult épületről, de több hasonló is létezik a domboldalon álló villanegyed­ben. Fényképeket is küldtek. Ugyancsak makacs tévhitnek vélem azt a gyakran ismételgetett „tényt”, miszerint az 1911-ben megnyitott Párisi Nagyáru­ház tetején valaha műjégpálya működött. Megítélésem szerint ez egy képeslapon, reklámcélból közzétett, teljesen hamis ará­nyú rajz-ábrázolásból ered. Ezen szerintem sétáló párok láthatók, nem korcsolyázók. De olyan régen izgat ez a dolog, hogy most végre szeretném lezárni. Pályázat a Párisi Nagyáruház tetején valaha esetleg működött korcsolya­pálya ügyében Tárgy: Írásos vagy képes bizonyíték arra nézve, hogy valaha működött ott korcsolya pálya, akár a legrövidebb ideig. Időhatár: 1911-1945. Pénzdíj: 10 000 Ft. Leadási határidő: 2018. december 20. Közzétevő: Simplicissimus s.k. Melyik a legtöbbször nevet változtatott közterület Budapesten a Kiegyezés óta? Erre könnyen rávágja az ember, hogy And­rássy út (hiszen Sugárút, Andrássy út, Sztá­lin út, Magyar Ifjúság útja, Népköztársaság útja, megint Andrássy). Ám utcahosszal előzi meg a Károly körút. Idesüssenek: Országút (–1874) Károly körút (1874–1916) IV. Károly király út (1916–1918) Nép körút (1918) Károly körút (1919–1926) Károly király út (1926–1945) Somogyi Béla út (1945–1953) Tanács körút (1953–1991) Károly körút (1991–) Ha pedig valaki megnézi a Falk Miksa utca névtörténetét, látja, az is cirkalmas, és még éppen lenyomja az Andrássy utat. Nádor utca (egy része: 1874-től, előbb Pannonia Gasse), Falk Miksa utca (1910-től), Juhász Andor utca (1943-tól, a faji törvények mi­att), megint Falk Miksa utca (1945-től), Néphadsereg utca (1953-tól, mert a régi világ embere volt, a királynéhoz dörgölő­zött?), megint Falk Miksa utca (1991-től). Szöllősi Mátyás: Budapest katalógus (Arcok, történetek a világ egyik leg­szebb fővárosából) A fotóriporterként is dolgozó író Budapest 140. születésnapja (2013) előtt néhány nap­pal kezdett bele egy New Yorkból indult Facebook projekt „honosításába”. Brandon Stanton HONY („Humans of New York”) becenevű, nagyravágyó terve eredetileg arra irányult, hogy tízezer New York-it le­fényképezzen az utcákon. Aztán egyszer csak nem volt elég a kép, így elkezdte kér­dezgetni az alanyait, míg végül a fotókat a tömörített szövegekkel együtt tette fel a Facebookra. Hatalmas siker lett, összesen mintegy húszmillió követője van minden­féle social media csatornán. Ugyanezt kezdte el művelni Szöllősi Mátyás először egy Mohai Balázs nevű fotós barátjá­val, majd egyedül – a szövegnek már eleve nagy szerepet szánva. Az alanyok eleinte megszólításos alapon kerültek a sorozatba, majd lehetett jelentkezni. Arról nem beszél a tömör, szerény és a célokat illetően tartal­mas előszó, hogy hány portrét válogatott be a szerző az összes mintegy hatszázból. A Budapest katalógus 150 fényképes-szö­veges portrét tartalmaz. A szövegek – ez nagy dolog – kétnyelvűek. Sem az írások, sem a fényképek önma­gukban nem világrengetőek. Az érdek­lődésünk ellenben fokozatosan növek­szik már a lapozgatás után is, tíz portré elolvasása után pedig rajongássá fajul. Minden történet olyan hosszú, „ameny­nyit megkíván”. Gyakran egyetlen mon­dat, például a Gutenberg térről, máskor egy egész oldal. Általában egy személy van a képen, néha egy pár, kivételesen egy kisebb zenekar, együtt. Elvétve akad egy-egy ismert ember, mint (Tahi-Tóth) László, vagy (Saly) Noémi, de a legtöbbjükről most hallunk először. A ríkató történet is kevés. Mindennapi életek, nem mindennapi módon felvillantva: ez a zöm. Hadd soroljak fel itt két kedvencet: – Attila, aki már tizenkilenc évet ült, és any­nyira megtanult dobolni, hogy Som Lajostól kapott bőrdzsekit. – Egy másik Attila, aki nagy sakkozó akart lenni, de elérte határait, és most fiatalokat ta­nít sakkozni, hogy jobbak legyenek, mint ő. – Ünige, a művészettörténész, aki a Buda­pest100 önkénteseként imád régi házak lakó­ival együtt dolgozni. – Mónika, a három gyerekes Krisna-hívő és higiéniai tanácsadó. – Mihály, aki kétszáz hasonmás Vizsolyi Bib­liát akar legyártani, és ehhez saját, vízima­lom meghajtású papírmanufaktúrát épített. – Jóli néni, aki 94 éves korában is dolgozni jár egy kertbe, és kedvenc olvasmánya Jób törté­nete a Bibliából. – János, a kerekesszékben élő volt hajléktalan, aki 18 éve van együtt Erzsivel, és elmondja, hogy szedte fel. Érdemes külön böngészni a Facebook ol­dalt, van olyan szöveg, ami terjedelme miatt nem férhetett be a könyvbe. Pél­dául idén június 9-én került fel a lapra a László­­ Kopeczky utca című, amiben a szerző benne hagyta a Lator Lászlóhoz szóló kérdéseit is. Ezúton is gratulálunk mi is a kilencven éves költőnek! (Európa Kiadó, 2017, Fotók: Szöllősi Má­tyás – hat kép kivételével, melyek alkotói Honfi Anna és Mohai Balázs. Felelős szer­kesztő: Magyarósi Gizella, tervező: Pyber Anita, 320 o., ára 4990 Ft) ● 15

Next