Budapest, 2017. (40. évfolyam)
2. szám, február - Rátonyi Gábor Tamás: BLOGBARÁTOK - Számok a házfalon
BUDAPEST 14 BLOGBARÁTOK Számok a házfalon Rátonyi Gábor Tamás Budapest mai házszámozási rendszere közel másfél évszázados, és amilyen logikus elméletben, annyira követhetetlennek tűnik a gyakorlatban. Az 1874-ben papírra vetett alapkoncepció ugyan ma is él, de a megszaporodó kivételek néhol ésszerűtlenné teszik a szisztémát, noha ennek a gyakorlatnak is megvan a maga sajátos elmélete. A polgárok címének azonosíthatóságára és megjelölésére évszázadok óta nem is anynyira a posta, mint inkább a hivatali ügyek miatt volt szükség. Korábban az adózás, az újkori időkben a népszámlálás volt az, ami miatt jó szolgálatot tettek a mindenkori városvezetésnek. Gál Éva Óbuda helyrajzáról 1979-ben megjelent tanulmányában felidézi, hogy a településen 1774-től alkalmazták először, azonban csak az adózásban résztvevő polgárok házain. Később kiterjesztették valamennyi épületre, még később pedig – legalábbis a tervrajzokon – belefoglalták a rendszerbe az üres telkeket is. Az 1-es a mai Kiscelli és Kis Korona utcák sarkán volt, és a számozás folyamatosan emelkedve járta be a községet. A 751. volt a vége. Pest és Buda korai ingatlannyilvántartását is hasonlóképpen kell elképzelnünk. Kavalkád A Fővárosi Közmunkák Tanácsának 1874. évi jelentésében szerepel először a mai budapesti szisztéma körvonala. Az ekkor még csak elméletben lefektetett koncepció főbb jellemzőit tizenegy pontban sorolja fel. Ezek közt szerepel, hogy a házszámok utcánként kezdődjenek újra, a páros házszámok a bal, a páratlanok a jobb oldalon legyenek, maga a számozás a város központjától, például a „lánchídtértől” (Clark Ádám tértől) induljon, míg a koncentrikusan haladó utcák esetén a folyótól (Dunától) kezdődjön. Szintén itt dőlt el, hogy a telekmegosztások révén megszaporodó házszámok ne további számjelzést (pl.: 25/1, 25/2), hanem betűjelet kapjanak (25/a, 25/b). Terek esetén a középponthoz legközelebb eső háznál legyen az 1-es, és jobbra, az óramutató járásával egyezően növekedjenek a számok, valamint hogy hát csak oda kapjon számot, ahová a kapuja esik, de ha több kapuja van, akkor is csak egy száma legyen – és persze több apróbb szabály is itt látott először napvilágot. Ezeknek az 1874-ben fogant elképzeléseknek a zöme meg is valósult, és lényegében a mai napig meghatározzák a fővárosi házszámok rendszerét. Ekkor persze még városszerte az óbudaihoz hasonlatos, folyamatosan emelkedő számozás volt érvényben, így az FKT szabályozása csak igen lassan, évek, évtizedek alatt valósult meg egyes közterületek, sőt egész városrészek, házainak, telkeinek átszámozása révén. Budapesten zömmel ma is a fenti koncepció alapján haladnak, vagyis Budán a Clark Ádám tér, Pesten a Ferenciek tere a „0 kilométerkő”. Az onnan kiinduló vagy egy képzeletbeli vonallal ezekkel a terekkel összeköthető utcák onnantól kifelé számozódnak. Példának okáért tehát a Váci úton északra növekednek. a Haraszthy Vince (szerk.): Az utca rendje 1947-es kiadásának egy oldala, benne a még Kis-Budapestre vonatkozó szabállyal. 2017 február