Budapest, 2017. (40. évfolyam)

2. szám, február - Rátonyi Gábor Tamás: BLOGBARÁTOK - Számok a házfalon

BUDAPEST 14 BLOGBARÁTOK Számok a házfalon Rátonyi Gábor Tamás Budapest mai házszámozási rendszere közel másfél évszázados, és ami­lyen logikus elméletben, annyira követhetetlennek tűnik a gyakorlatban. Az 1874-ben papírra vetett alapkoncepció ugyan ma is él, de a megsza­porodó kivételek néhol ésszerűtlenné teszik a szisztémát, noha ennek a gyakorlatnak is megvan a maga sajátos elmélete. A polgárok címének azonosíthatóságára és megjelölésére évszázadok óta nem is any­nyira a posta, mint inkább a hivatali ügyek miatt volt szükség. Korábban az adózás, az újkori időkben a népszámlálás volt az, ami miatt jó szolgálatot tettek a mindenkori vá­rosvezetésnek. Gál Éva Óbuda helyrajzáról 1979-ben megjelent tanulmányában felidé­zi, hogy a településen 1774-től alkalmazták először, azonban csak az adózásban részt­vevő polgárok házain. Később kiterjesztet­ték valamennyi épületre, még később pedig – legalábbis a tervrajzokon – belefoglalták a rendszerbe az üres telkeket is. Az 1-es a mai Kiscelli és Kis Korona utcák sarkán volt, és a számozás folyamatosan emelkedve járta be a községet. A 751. volt a vége. Pest és Buda korai ingatlannyilvántartását is hasonlókép­pen kell elképzelnünk. Kavalkád A Fővárosi Közmunkák Tanácsának 1874. évi jelentésében szerepel először a mai bu­dapesti szisztéma körvonala. Az ekkor még csak elméletben lefektetett koncepció főbb jellemzőit tizenegy pontban sorolja fel. Ezek közt szerepel, hogy a házszámok utcánként kezdődjenek újra, a páros házszámok a bal, a páratlanok a jobb oldalon legyenek, maga a számozás a város központjától, például a „lánchídtértől” (Clark Ádám tértől) induljon, míg a koncentrikusan haladó utcák esetén a folyótól (Dunától) kezdődjön. Szintén itt dőlt el, hogy a telekmegosztások révén megszapo­rodó házszámok ne további számjelzést (pl.: 25/1, 25/2), hanem betűjelet kapjanak (25/a, 25/b). Terek esetén a középponthoz legköze­lebb eső háznál legyen az 1-es, és jobbra, az óramutató járásával egyezően növekedjenek a számok, valamint hogy hát csak oda kap­jon számot, ahová a kapuja esik, de ha több kapuja van, akkor is csak egy száma legyen – és persze több apróbb szabály is itt látott először napvilágot. Ezeknek az 1874-ben fo­gant elképzeléseknek a zöme meg is valósult, és lényegében a mai napig meghatározzák a fővárosi házszámok rendszerét. Ekkor per­sze még városszerte az óbudaihoz hasonla­tos, folyamatosan emelkedő számozás volt érvényben, így az FKT szabályozása csak igen lassan, évek, évtizedek alatt valósult meg egyes közterületek, sőt egész városré­szek, házainak, telkeinek átszámozása révén. Budapesten zömmel ma is a fenti koncepció alapján haladnak, vagyis Budán a Clark Ádám tér, Pesten a Ferenciek tere a „0 kilométerkő”. Az onnan kiinduló vagy egy képzeletbeli vo­nallal ezekkel a terekkel összeköthető utcák onnantól kifelé számozódnak. Példának oká­ért tehát a Váci úton északra növekednek. a Haraszthy Vince (szerk.): Az utca rendje 1947-es kiadásának egy oldala, benne a még Kis-Budapestre vonatkozó szabállyal. 2017 február

Next