Budapest, 2018. (41. évfolyam)

3. szám, március - Térey János: Avartalanítod - Bíró Kriszta: Radó Lili történelme „…s asszony lehettél csak, semmi egyéb”

BUDAPEST VERSLÁB ● VERSLÁB ● VERSLÁB ● VERSLÁB Térey János AVARTALANÍTOD Avartalanítod a huszadik századi erdőt, Mintha egész életedet visszafelé kitisztogatnád. Utolsó száz hektár. Kitalálod jobban. Legalább ha a kommünt kisatírozhatnád! Trianont meg a Dont... Lakhatnál egy polgárnál is polgárabb, Ideális Kassán. Tarthatnád legalább Budavárat. Úgy van, az álkupolás gipszhisztéria Várat, ha neked az kell. Akkor ismételd utánam! Lembergen túl sose jártál, Senki se préselte vagonba A szatócsból lett kávéház-alapítókat, A máramarosi mosónőket meg a váradi delnőket. Bomba se hullott ránk, front se vonult át. Mivel nem is üzent senki hadat csúcsbirodalmaknak. Hagytunk felnőni néhány korosztályt. Hát így vagyunk mi az elcsatoltakkal. A lemészároltakkal, a meg sem születettekkel együtt Pár millióval többen, mint igazából. Pont az a néhány millió kéne a jókedvünkhöz. Sajnálom, mindig kintről jön a baj. Ezek a gyilkos szárnyas hangyák, Kun Bélák és szúrós Szálasiak, Rákosiak folyton ránk tapadnak. Vonzzuk a veszélyes idiótákat. Párttitkárok, tartótisztek, népvezérek, Vadpróféták, megszállók és menekültek Egyetlen kézfogás, huncut aláírás Vagy ezeregy fülledt éj erejéig... Köpködő zöld legyek Foltja az ingmellünkön. A kertben a vendég Bálványfák szúrnak szemet. Így jártál. Így jártunk. Mire mi? Mire mi lehúzzuk a fojtó­­szalagot az ágakról, Az idegen sarjak özönét megfékezzük, És akkortól csak mi vagyunk. A ROVATOT SZERKESZTI: KIRSCHNER PÉTER 28 2018 március Radó Lili történelme „...s asszony Lehettél csak, semmi egyéb” Bíró Kriszta Nem teszek úgy, mintha hivatásos recenzens volnék, ezért mindjárt elöljá­róban nyugodtan kijelentem: ez a könyv nagyon jó. Mint a cím is elárulja, egyfajta történelemkönyv, és ezt nem ijesztgetésnek szánom, hanem sőt. Roppant személyes, hiszen egy ember életeseményein keresztül veszhe­tünk el és bele a huszadik század családtörténeteibe, polgárság-történeté­be, az asszimilálódó, majd kitaszítottá váló zsidóság történetébe; Budapest nagyvárossá alakulásába, és egy gyötrően nehéz asszonysorson keresztül a magyar nőtörténetbe. Radó Lili 1896-ban született, és 1977-ben halt meg. Volt zongorista, némafilmek alá­éneklője, énekművész pódiumon, költő, író, műfordító. Semmiben sem alkotott maradandót, noha a harmincas években közölt verseiről kritikát a Nyugat, a nagy tekintélyű Komlós Aladártól. Radnóti Miklós is írt a verseiről, szintén a Nyugatban. Egyikük sem volt elragad­tatva, bár jóindulatúan biztatták. Komlós Aladár így: „Az egész vers nem jó, de a megkezdése nagyon jó. Mi tetszik rajta? A meleg és érett asz­szonyi hangja. (...) Azt hiszem, főképpen az tetszik rajta, hogy azon­nal érzem: igaz emberrel van dolgom, akinek komolyan kell venni a szavát. S úgy érzem, jó koponya is lehet...” Radnóti Miklós pedig így: „Költészete lázadás nélküli önkifejezés, formakeresésében is a legki­sebb ellenállás irányában halad. (...) Szerény és megbízható költő, fi­nom képeit és nyelvének tisztaságát azonban néha megzavarja a vers menetének tétovasága.” A II. világháború után fordít, újságot ír, úgynevezett „gyerekirodalmat”. Vagy úttörő-mozgalmi dalszövegeket. Híve az állami ideológiának. A „Mint a mókus fenn a fán” is neki köszönhető, amelynek valódi, elfeledett címe ez: „Vidám úttörő”. Még a közelebbi szemlélőnek is úgy tűnhet, élete ki­teljesedett, és magára talált az új rendben. Férje, Balassa Árpád, így ír róla

Next