Budapest, 2020. (43. évfolyam)

8. szám, augusztus - Várnay Aladár: A lágymányosi nábob

tokon is jött ide a közönség szórakozni. A mai Tétényi úti kórház helyén pár holdnyi parkban terült el a Sósfürdő, női betegsé­gek gyógyfürdője. Többek között állandó vendége volt a fürdőnek Bárdi Gabriella, akkor ünnepelt primadonna, később gróf Béldi Ákos erdélyi nagybirtokos felesége. A Sósfürdő vendéglője is kedvelt kiránduló­helye volt a hét végén a pesti lakosságnak. Akkor még, egészen 1944 végéig villamossal lehetett eljutni a Sósfürdőbe. Az Átlós út és a vasúti töltés kereszteződésétől egy kis szárnyvonalon közlekedett a villamos. Ezt a villamost 1945-ben, az ostrom után már nem indították meg újból, pedig a Sósfürdő helyére épült Tétényi úti kórház nagyon is szükségessé tette volna. Éveken át nem volt lehetőség közúti közlekedési eszközzel meg­közelíteni a kórházat. A Budafoki úton a töltésen kívül volt még egy jó nevű vendéglő, a Kutyavilla. Ezt is leginkább a pesti oldalról látogatták. Egy szerényebb halászcsárda működött a holt Duna-ág közepén egy szigeten, ahova csak csónakon lehetett eljutni. A holt Duna-ág a mai Petőfi-híd környékétől a vasúti töltésig terült el, és a nagy Dunától csak egy keskeny töltés választotta el. Nyáron csónakáztak a holt Duna-ágon, télen pedig korcsolyáztak rajta. Egy kis fabódé volt az öltöző és mele­gedő, kezdetleges kis büfével. Ide járt kor­csolyázni, verkliszó mellett, a lágymányosi fiatalság, de Pestről is jöttek ide a jégre fia­talok. A pálya bérlője még korcsolyaoktatót is tartott, de a gyermekek nagy része, köz­tük magunk is, oktató nélkül tanultunk meg a jégen szaladgálni, játszani. A holt Duna­ágat a Lágymányosi utcán lehetett megkö­zelíteni, ami akkor még nem volt kiépítve, és a vége felé csak egy ösvény vezetett le a vízhez, télen a jéghez. A Budafoki úton, a Lágymányosi utcától délre, a Duna felé eső oldalon, egy fapalán­kokkal körülvett területen állt egy épület, amelyet Konstantinápoly néven emlegettek. (...) Az 1900-as évek elején már kis jövedel­mű családok laktak az egykori mulató épü­letében. Vele szemben a vasúti töltésig és még azon is túl is bolgárkertészek teleped­tek le, akik kis faviskókban laktak. Éveken át termelték itt a kerti veteményeket, és nem egy közülük meggazdagodva tért haza Bul­gáriába. A Lágymányos akkori lakosságának a Kelenföldi Kaszinó nyári helyiségei is nyúj­tottak szórakozási lehetőséget. A Lágymá­nyosi utca és a mai Bicskei utca találkozá­sánál Kutlánya János az ingatlanából fákkal benőtt, árnyas területet engedett át először Az Erzsébet sósfürdő parkja egy 1900-ban postázott képeslap részletén (magántulajdon) Kilátás a Lágymányosra 1926-ban. A Műegyetem mai helyének felét még víz borítja (Fortepan / Techtube)

Next