Budapest, 2020. (43. évfolyam)
8. szám, augusztus - Várnay Aladár: A lágymányosi nábob
BUDAPEST 2020 / 08 Ma már kevesen tudják, hogy még ötven évvel ezelőtt is a főváros vámokkal volt körülvéve. A városba vezető főútvonalak mindegyikén volt egy vámépület, melyekben egy hivatal volt elhelyezve a városba érkező állatok, hús, bor, más szeszes italok stb. után kivetett fogyasztási adók beszedésére. Mindegyik ilyen vámnál egy pénztáros és egy ellenőr teljesített szolgálatot, akiknek az épületben természetbeni lakásuk és kertjárandóságuk volt. Ilyen vámépület volt a régi Fehérvári úton a Lágymányosi utca sarkán. Akkor, egészen 1919-ig a Fehérvári út a Gellért térnél kezdődött, és a mai Bartók Béla útnak a Körtéren túl Átlós út volt a neve. A mai Lágymányosi utca kocsiközlekedésre alig alkalmas árok volt. A földszintes vámépület Kutlánya János tulajdona volt, akitől az állam bérelte a hivatali helyiségeket és a két természetbeni lakást. [Az egyikbe költözött 1889-ben a szerző édesapja családjával.] A házban lévő harmadik lakásban a tulajdonos lakott, és a telek alsóbb részében egy másik földszintes épület is volt két bérlakással és a rendőrőrszobával. (...) Self-made man a javából Kutlánya János neve eredetileg „Kutlany” volt. Felvidéki szlovák családból származott, és minden iskolai képzettség nélkül, építkezéseknél napszámosként dolgozott. [Még életében megjelent újságcikkek szerint apja 1855-ben Galíciából hozta Magyarországra az akkor 12 éves kisfiút, itt tíz forintért eladta egy isaszegi gazdának, majd nyomtalanul eltűnt. A gyerek hamarosan megszökött, egy ideig az Alföldön vetődött ide-oda, aztán kubikosként egy dunántúli vasútépítkezésen kapott munkát, ahol hamar kitűnt szervező tehetségével. Neve akkor vált ismertté, amikor 1867-ben ő gyűjtötte egybe az ország minden vármegyéjéből a koronázási domb földjét, és Kutlánya János (Magyar Salon, 1888) a domb kialakításával a kitűzött határidő előtt két héttel végzett. 1872–73-tól már vezető kivitelezőként vett részt a Margit híd hídfőinek földmunkáiban, az Ördögárok beboltozásában és sok nagy vasút- és gátépítésben.] A lágymányosi nábob Dr. Várnay Aladár jogász (1894–1993) 1920-tól a Budapesti Rendőr-főkapitányság fegyelmi ügyeit intézte. 1944. március 19. után „bizonytalan időre” szabadságolták. Az ostrom után rendőrezredesi rangban megszervezte a XI. kerületi kapitányságot. 1951 februárjában elbocsátották, 1952-ben elvették a nyugdíját is. Az Albertfalvai Zománchuzalgyárban lett segédmunkás, majd raktáros, innen ment újra nyugdíjba. Egész életét – kilencvenkilenc évet! – a Lágymányoson élte le. 1971–72-ben írt visszaemlékezésének ezt a fejezetét unokája, Lendvay Katalin bocsátotta lapunk rendelkezésére. Kissé rövidítve, néhány szögletes zárójelbe tett jegyzettel és alcímekkel kiegészítve közöljük.