Budapest - Ráday Mihály emlékszám (2021. november)
A VÁROSLAKÓK FOLYÓIRATA Pro Cultura Urbis díj 2007 Alapítva: 1945 I-lll. évfolyam: 1945-1947 Szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam: 1966-1988 Szerkesztő: Mesterházi Lajos, Katona Éva, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János XXVII-XLII. évfolyam: 2004-2019 Szerkesztő: Búza Péter XLIII. évfolyam: Szerkesztő: Jolsvai András, Hídvégi Violetta A szám szerkesztője: Hídvégi Violetta Saly Noémi Facebook-oldalunk szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal. Kiadja a Summa Artium Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Arnold István 1085 Budapest, Horánszky u. 12. Telefon és fax: 318-3938 Lapigazgató: Szűcs Andrea A BUDAPEST partnere a Városháza Kiadó Kiadóvezető: Schiffer János Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1. Telefon: 411-5000 Terjesztés: Magyar Posta Reklamáció: 318-3938 Tördelés: Rácz Julianna / 9s Műhely Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1033 Budapest, Szőlőkert utca 4/a Telefon: 577-6300, fax: 577-6362 ISSN: 1785-590X Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 Címlapfotó: Stekovics Gáspár BUDAPEST,a mi lapunk már jó ideje - már ha ezt az utóbbi egy évet jó időnek nevezhetjük -, Csipkerózsika-álmát alussza. 1947-től 1966-ig, aztán meg 1989-től 2004-ig tartottak ezek a szünetek, amikor a magyarok másfél-kétmilliós fővárosának nem volt saját folyóirata. 2020 decemberében megint le kellett húzni a rolót, és kezdhettük várni a következő feltámadást. Ez a különszám, amelyben Ráday Mihálytól búcsúzunk, még nem az. De azt is jelezzük vele: ahogy ő is csak testben távozott, szellemünkben és az ő szellemében megvagyunk mi is. Alapító tagja volt a Nagy Budapest Törzsasztalnak, annak a közösségnek, amelyből a lap harmadik folyama - Búza Péter kezdeményezésére és szervezésében - kinőtt. Kávéházi asztaltársaságnak indultunk a Centrálban. Mihály büszkén mesélte, hogy amikor az Eötvös Klub működött a falai között, társaival, még egyetemistaként ő rakta vissza az első világháborúban elhunyt újságíró, Bányai Elemér, alias Zuboly emléktábláját a jó barát, Ady versével. (Szóval, már akkor is: közösség, értékmentés, szervezés, problémamegoldás.) A vele készült első interjú 1981 januárjában jelent meg a BUDAPEST-ben. Alig egy éve futott az Unokáink se fogják látni - az első adás 1980. február 22-én egy másik műsor keretei között ment le, majd októbertől önállósodott -, de már egy ország szaladt bekapcsolni a tévét, le ne maradjon valahogy a Rádayról. Az Arcanum ettől az 1981-es, első beszélgetéstől lapunk utolsó számáig 435 találatot ad a BUDAPEST-ben Mihály nevére. Sokszor csak fölemlegetik, hivatkoznak rá - „még a Ráday Mihály is kinn volt”, meséli büszkén egy lakó -, de számtalanszor maga is megszólal, és fényképei is bőséggel sorakoznak. 1983-tól egy évig rovatvezető is volt a lapnál. A régi szerkesztőséggel aztán meglazult a kapcsolata, de még így sincs olyan évfolyam, ahol elő ne kerülne valahogyan. Ebben az új, harmadik folyamban végig együtt dolgoztunk, írt, fotózott, ötleteket adott. Övé volt a Vendégoldal, hogy a budapestiek ki-kipillantsanak városuk határain túlra. A Nagy Budapest Törzsasztal havi összejöveteleire mindig hozott valami témát, dühöngeni- vagy megvitatnivalót. Mennydörgött, intézkedett, aztán derűsen elmerült a levesében, hogy utána kifogyhatatlan mesélőkedvvel vegyen elő régi anekdotákat. Pont úgy, ahogy egy békebeli törzsasztalnál szokás. Néha idegesítő volt, de hát ilyennek szoktuk meg, ilyennek szerettük, pont ahogy egy békebeli törzsasztal-tagot szokás. Odaérkezett vele az asztalhoz nemcsak a Budapesti Városvédő Egyesület, hanem a Város- és Faluvédők meg a Nemzeti Panteon Alapítvány mindenféle terve és eseménye is, percek alatt nem csak napra, de tettrekészek is lettünk, úgyse ismert ellenvetést, ha cselekedni, segíteni kellett. És ő maga hogy tudott, hogy szeretett segíteni! Ha cikkhez kellett illusztráció, percek alatt jött a csatolmány e-mailben, ha adat, évszám, név kellett, nem volt érdemes a neten bolyongani, minden és mindenki a fejében volt, és sportot űzött abból, hogy a legócskább régi rajzon vagy fotón is fölismerje a város azóta a fölismerhetetlenségig megváltozott szegleteit. Aggódva figyeltük, amikor már el-elmaradozott, fáradtabb lett a hangja, a teste. Hiába vette látszólag félvállról a betegséget, féltünk, féltettük. Most meg itt állunk ezzel a különkiadással, amelynek szerkesztése közben percenként gondoltuk: Istenem, csak ezt ne kéne. Több mint egy tucatnyian sorakoztak fel, akik küzdőtársai, barátai, sőt olykor ellenfelei voltak. Itt van az a három főpolgármester, akikkel oly sok csatát kellett vívnia, írtak műemlékvédők, történészek és várostörténészek, építészek, muzeológusok, újságírók. Kiki a maga emlékeit, gondolatait meséli, de nagyon sok a közös pont, és mind fontosabbak, mint azok a kérdések, amelyeken valaha összekaptunk. Mihály nélkül nem csak a város, de ez a szerkesztőség, ez a lap se lett volna olyan, amilyen. Az egyesített főváros születésnapját, november 17-ét választottuk a megjelenés napjául. Nem a halált, hanem az eleven életművet, az életet ünnepelve ezt a kis csokor virágot teszi le a sírra a BUDAPEST