X. ker. Szent László gimnázium, Budapest, 1946

téren „feketéző“ gyermekeivel a rombolás, az iskolakerülés vonult be az egykor ékes épületbe. Az iskolai év célkitűzése nem lehetett egyéb, mint az újjáépítés, min­d fizikai, mind lelki vonalon. A fizikai újjáépítésnek a lelki megújulás volt a feltétele. Hatalmas exorcismusra volt szükség, a háború fent leírt szelle­meinek kiűzésére. A tavasz teremtő hatása segítőtársunk lesz. Gyakoriak lesznek az iskolai „közmunkák“. Újjáépítő közmunkacsoportok rendet tesz­nek az udvaron heverő roncsok és hulladékok között, föld, színe alá tüntetik a szeméthegyeket. Itt-ott feltűnnek az egyes osztályok önkéntes munka­osztagai. Az osztályokat állítják helyre nagy áldozatkészséggel és csodálatos találékonysággal. Megjelenik az építeni, alkotni, magát művelni akaró, kiáradni vágyó ifjúság, amely lassan háttérbe szorítja a pusztító, önző, cinikus elemet. Énekszó hallatszik. Papírsapkás diákok sürögnek-forognak a létrákon. Meszelnek, festenek, kalapálnak, üvegeznek. A beteg lélek gyógyulóban van. Ez a lélek diadalmaskodik a nyomoron. Az infláció tob­zódik, az éhség még tart, de a lélek legyőzi; a lélekben megszületett a tavasz. Ilyen előjelek mellett az 1946—47. iskolai év biztatóan, a Rendtartásban megszabott formák között kezdődik. Az infláció őrült vágtatása megállt. A forint szilárd, magyar életet teremtett. Az újjáépítés nagyobb méretű lesz. A szülők tervszerű támogatásából megtörténik az összes osztályok be­­üvegezése. Az iskola világos, derűs, fűthető lesz; az iskolai élet alkotó, biza­kodó. Bizonyos mennyiségű tüzelő is kerül. Minden jel arra mutat, hogy békeév következik. Karácsonyig tartott ez az állapot. A tanári testület a békeszínvonalhoz való közeledést tűzte maga elé célul, a nevelés vonalán pedig a diákönkormányzatnak az elmúlt évben már meg­alkotott osztályautonómiái fölé egy összefogó szervezetnek, az iskolaváros­nak kiépítését. Szándéka volt a helyi gyárak dolgozóival a szoros kultu­rális együttműködés megteremtése és az iskolai zeneélet föllendítése is. Ezeket a célokat sikerült is megvalósítanunk. Sajnos, karácsony táján váratlanul szénhiány lépett fel. A tanítást meg kellett szüntetni s csak február 24-én folytathattuk azt a két VIII., majd március 3-án a többi osz­tállyal, egyelőre megosztott ta­nítással, 30 perces órákban, 5 perces szüne­tekkel 8—11 óráig a felső osztályoknak, 11—2 óráig az alsósoknak. Csak március 26-án folytathattuk ismét az ősszel megkezdett normális iskolai életet. A „békeév“ csonkaévvé lett, amely a minisztérium 4.250,­1947. évi. számú rendeletével zárul június 28-án. Az általános iskola életének második évében is gimnáziumunk keretei között működött. Körülötte a szülők részéről állandó vita folyik. A vita tárgya az általános iskolák egyenértéke. A vidéki szülő a gimnáziumi álta­lános iskolához ragaszkodik és magában megalkotja az általános iskolák hierarchiáját. Az így megalkotott értékrendtől nem hajlandó eltérni. Mindkét osztály párhuzamos. Szabadon választható tárgyak a két ötödik osztályban és a VI. a-ban a latin és a kereskedelmi gyakorlatok, a VI. b-ben a francia és a kér­­gyakorlatok. A gimnáziumi V. és VI. osztályok humanisztikus és reális tagozatra osz­lanak. A humanisztikus osztályokban a latin mellett a francia és olasz nyelvek voltak­ kötelezőek, a reális tagozatokban a latin helyett a vegytan.

Next