I. kerületi Szilágyi Erzsébet leánygimnázium, Budapest, 1942
REV 98 REV 2010 vitéz nagybányai HORTHY ISTVÁN kormányzóhelyettes. 1904—1942. A múlt évi Szent István nap hagyományos áhítatát a keleti harctérről érkezett gyászhír dermesztő szomorúságra változtatta. Hírül kellett vennünk, hogy kormányzóhelyettesünk ifjú életét áldozatul követelte a könyörtelen végzet. Hősi halála hazája védelmében következett be, abban a sorsdöntő küzdelemben, melyben vitéz honvédeink a tengelyhatalmak oldalán áldozatos lélekkel védik évezredes hagyományaink szellemében a nyugat és hazánk kultúráját a barbárság ördögi rohamai ellen. Kiváltságos közjogi helyzete mentesítette volna a harcokban való személyes részvételtől, de férfias erényei, fajának szívós szeretete ellenállhatatlanul a becsület vérrózsákat termő mezejére sodorták. Igazolni akarta, hogy a magyar vitézség születésre, rangra való tekintet nélkül egyetemesen kötelez, hogy a becsületes helytállás minden egyébnél erősebb kötelesség. Nem a hírszerzés keresése, nem is a kalandok izgalma, hanem ez a belső meggyőződés állította repülő raja élére, megszólalt Benne az apai múlt, a családi ősök, a nemzeti hagyományok sugalló ereje. Temetésén az egész nemzet siratta az érte feláldozott fiatal életet, az egész nemzet szerető részvéte fogta körül Főméltóságú Szülei, ifjú Hitvese s ártatlan kisfia személyét. Megsirattuk, meggyászoltuk mi is, az iskola ifjúsága. Közel, állott hozzánk, nem is olyan régen iskolánk falai között köszönthettük nemesen egyszerű, vonzó személyét. Érthetően szívünkbe markolt a fájdalom. Könnyeinket mégis felszárítottuk. Láttuk és látjuk a példát, melyet élete és hősi halála kisugároz. Hazánk léte, a magyarság örök élete, teljes erőnk kifejtését kívánja, a gyáva megalkuvás helyett bátran, hősi szellemben helyt kell állnunk s a legnagyobb áldozat vállalását is magunkra vennünk. Nem leszünk restek a hősi példa követésében!