Baár-Madas református leánygimnázium, Budapest, 1943

Jékely Lajos. Teljes szolgálati idejének kitöltése előtt vált meg az intézettől Jékely Lajos igazgató, s egészségének megrendülése folytán nyug­díjazását kérte. 1943. szeptember 1. óta csendes visszavonultságban abban a munkakörben éli a pihenés napjait, amelyet tanári tiszté­nek betöltése mellett kezdettől fogva hivatásának érzett. Jékely Lajos erdélyi ember. Szülővárosából, Brassóból már egészen kora gyermekségében a Székelyföld szívébe, Parajdra került. Ott végezte elemi iskoláit. A középiskolát a székelyudvarhelyi áll. reáliskolában kezdte, de a III. osztályban már a kolozsvári ref. kol­légiumban folytatta, ahol érettségi vizsgálatot is tett. Az ottani egye­temen szerzett tanári oklevelet a magyar-német szakcsoportból. Ifjú­ságát tehát a székely nép körében töltötte. Ennek élete, föld- és haza­szeretete, lelkülete és történelme lett élete további folyásában is leg­erősebb ihletűje. 1909-i párizsi tanulmányi útjáról hazatérve, a nagy­­enyedi ref. kollégium tanítóképző intézetében kezdte meg tanári mű­ködését, mint helyettes tanár, s ugynott folytatta a következő évtől a gimnáziumban, 1911-től mint rendes tanár. 1926-ban a kolozsvári ref. gimnázium tanárává választották. Már mint ismert költő, itt csakhamar az Erdélyi Helikon szerkesztője lett. 1929-ben a budapesti ref. gimnázium hívta meg tanárává, s öt év múltán innen lépett át a Baár-Madas intézet kötelékébe, amelynek 1934 szeptembere óta tanára és igazgatója volt. Amikor szűkebb hazájából Budapestre költözött, ide is magá­val hozta az erdélyi kollégiumok évszázados hagyományait, szoká­sait. Ezzel is gazdagította, színesebbé tette iskoláink életét. De a csöndes, inkább befelé élő ember lélek szerint odatapadt Erdély föld­jéhez akkor is, mikor itt a főváros forgatagában kellett tanári mun­káját végezni. Az erdélyi lélek hordozója maradt mindvégig. Hiva­tali és magán dolgaiban egyaránt az összeütközéseket kerülő, min­dig a békés megoldást bölcsen kereső nyugodtságával adott súlyt sza­vának. Nem torpant meg az akadályok előtt, hanem megtalálta az utat, mely átsegítette rajta. Puritán gondolkodással, odaadó hűség­gel végeze a feladatot, amelynek szolgálatára odaállíttatott. Tanári és igazgatói munkája ezért jelentett nagy értéket, emelkedést az iskolára, tanítványokra egyaránt. Tanóráin a lélekre és értelemre egyformán hatni tudó elmé­lyülés és választékos hang ragadta meg tanítványait. Mint saját költészete, olyan szubjektív volt magyarázata is, mellyel az iroda­

Next