Baár-Madas református leánygimnázium, Budapest, 1943
Jékely Lajos. Teljes szolgálati idejének kitöltése előtt vált meg az intézettől Jékely Lajos igazgató, s egészségének megrendülése folytán nyugdíjazását kérte. 1943. szeptember 1. óta csendes visszavonultságban abban a munkakörben éli a pihenés napjait, amelyet tanári tisztének betöltése mellett kezdettől fogva hivatásának érzett. Jékely Lajos erdélyi ember. Szülővárosából, Brassóból már egészen kora gyermekségében a Székelyföld szívébe, Parajdra került. Ott végezte elemi iskoláit. A középiskolát a székelyudvarhelyi áll. reáliskolában kezdte, de a III. osztályban már a kolozsvári ref. kollégiumban folytatta, ahol érettségi vizsgálatot is tett. Az ottani egyetemen szerzett tanári oklevelet a magyar-német szakcsoportból. Ifjúságát tehát a székely nép körében töltötte. Ennek élete, föld- és hazaszeretete, lelkülete és történelme lett élete további folyásában is legerősebb ihletűje. 1909-i párizsi tanulmányi útjáról hazatérve, a nagyenyedi ref. kollégium tanítóképző intézetében kezdte meg tanári működését, mint helyettes tanár, s ugynott folytatta a következő évtől a gimnáziumban, 1911-től mint rendes tanár. 1926-ban a kolozsvári ref. gimnázium tanárává választották. Már mint ismert költő, itt csakhamar az Erdélyi Helikon szerkesztője lett. 1929-ben a budapesti ref. gimnázium hívta meg tanárává, s öt év múltán innen lépett át a Baár-Madas intézet kötelékébe, amelynek 1934 szeptembere óta tanára és igazgatója volt. Amikor szűkebb hazájából Budapestre költözött, ide is magával hozta az erdélyi kollégiumok évszázados hagyományait, szokásait. Ezzel is gazdagította, színesebbé tette iskoláink életét. De a csöndes, inkább befelé élő ember lélek szerint odatapadt Erdély földjéhez akkor is, mikor itt a főváros forgatagában kellett tanári munkáját végezni. Az erdélyi lélek hordozója maradt mindvégig. Hivatali és magán dolgaiban egyaránt az összeütközéseket kerülő, mindig a békés megoldást bölcsen kereső nyugodtságával adott súlyt szavának. Nem torpant meg az akadályok előtt, hanem megtalálta az utat, mely átsegítette rajta. Puritán gondolkodással, odaadó hűséggel végeze a feladatot, amelynek szolgálatára odaállíttatott. Tanári és igazgatói munkája ezért jelentett nagy értéket, emelkedést az iskolára, tanítványokra egyaránt. Tanóráin a lélekre és értelemre egyformán hatni tudó elmélyülés és választékos hang ragadta meg tanítványait. Mint saját költészete, olyan szubjektív volt magyarázata is, mellyel az iroda