IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1875
6 2. Változások a tanári testületben. A fennebb említett szervezeti kiegészítésnél fogva a lefolyt tanévben az intézetben 14 rendes, 4 segédtanár, 3 ideiglenes, 3 rendkívüli és 2 tanársegéd, összesen 26 egyén működött. Ezekhez járultak a különböző hitfelekezetek vallástanítói, számszerint 13. A múlt (1875.) évben még itt alkalmazott tanerők közöl eltávoztak: Szolcsányi Ferenc, Irmei Ferenc, Sebestyén Gyula és Pesthy Ignác volt ideiglenes tanárok; újabb kinevezéssel alkalmaztattak Spanraft Alajos, Lintner Lajos és Wissinger Károly ideiglenes minőségben, — hasonlag egy évre ismét kinevezve Sonnenschein Gáspár és Witkovszky Lajos mint tanársegédek. Végre az angol nyelvre, rendkívüli tanárul kineveztetett Láng Henrik, ki sok évet töltött Északamerikában.*) Örvendetes szervezeti haladást mutat ennélfogva az, hogy míg 1875-ben még 10 ideiglenes tanár volt itt alkalmazva, a jelen 1876-ks évben már csak 3 működött ily minőségben. 3. Oktatás és fegyelem. A tanítás menete minden tekintetben szabályszerű pontossággal folyt. E pontosság mellett még a szokottnál is fokozottabb buzgóságra és erélyre vala szükség az idén azon körülményeknél fogva, melyeket e cikk bevezetésében jelezni szerencsém volt. Az első és legnevezetesebb körülmény a tanév végén a hetedik osztályiakkal megtartandó érettségi vizsgálat (12382. sz. miniszt. rendelet, 1875. junius 8.), mely szerént szükségessé lön, hogy tanárok és tanulók kettőzött buzgalommal lássanak új és nehéz feladatuk megoldásához. A második, átalánosabb hatású azon rendelkezés, hogy a nagy szünidő julius és augusztus hónapokra tétetvén át (22151. sz. miniszt. rendelet, 1875. október 12.) a tanév egy teljes hóval megrövidült, s így valamennyi osztályban a tíz hóra szabott munka kilenc hó alatt volt bevégzendő. A harmadik, legsajnosabb körülmény pedig az volt, hogy a kilenc havi idő is tetemesen megcsonkult az országot és a fővárost sújtó kettős szerencsétlenség, Deák Ferenc halála és az árvíz által. A közmeghatottság nem engedi, hogy a nagy hazafi temetése napján tanítási órák legyenek ; a Duna kiáradása pedig, főváros-hatósági intézkedéseknél fogva azt eredményezte, hogy február 23-ra délelőtti 10 órától kezdve, mikor az első vészlövések megdördültek, március 2-ig bezárólag, a tanítás általában szünetelt, annál is inkább, mivel hatósági rendeletnél fogva kilenc termet tartottunk készen az árvíz veszélye elől netán menekülők befogadására. S részben volt is erre szükség, noha sokkal csekélyebb mértékben, mint más tanintézeteknél, csupán két tanári család és húsz idegen egyén (köztük 9 kisgyermek) vevén igénybe ezen menedékhelyet. Másféle akadályozó körülmény az idén csekélyebb számmal fordult elő. A tanári kar tagjait is inkább megkímélte a betegeskedés, mint más években, mert míg taval 353 órahelyettesítést kellett a kortársias szívességnek teljesítnie, a most lefolyt évben csak 86 ily helyettesítésre volt szükség. A fiatalság szorgalma és magaviselete, néhánynak kivételével (mi nélkül ily nagy tömeg alig képzelhető) a kívánalmaknak eléggé megfelelt; hogy tanulmányi előmenetelre nézve mégis többen bizonyultak gyöngéknek, mint azt a legközelebb érdeklettek talán várhatni gondolák, annak oka nagy részt ama körülményben rejlik, melyre — a tanpálya választása szempontjából — a bevezetésben a közfigyelmet irányozni törekedtem. Csupán egy sajnos tünemény jelentkezett abban, hogy a tavakinál kisebb létszám mellett mégis több tanuló vette igénybe a fővárosi hatóság atyai kegyességét a tandíjfizetéstől való fölmentésre nézve, mint a múlt évben. Oka ennek egyrészt abban kereshető (mit eleve láttam bekövetkezendőnek), hogy az évi tandíj 10 frt 50 krról épen a viszonyok sújtotta évben jön 20 frtra fölemelve; de másrészt abban is, hogy többen — bízván a hatóság nagylelkűségében — nem jól tanuló gyermekeik számára is kérelmezik, s ismételten mintegy erőszakolják a tandíjmentesség megadását. *) Láng neve a II. számú cikkben véletlenül kimaradt, de az V. számú táblázatban benfoglaltatik.