II. kerületi Népiskolai Tanítónő- és Nevelőnőképző Intézet, Budapest, 1917
STRAUCH GYULA: Idei értesítőnket egy súlyos veszteség bejelentésével kell kezdenünk. Intézetünk kiváló tanára, szeretett kartársunk, Strauch Gyula fáradhatatlan munkássága tetőfokán elhunyt, mély gyászba borítván azokat, akik áldásos pedagógiai tevékenységének részesei voltak. Kétszeresen fájdalmas a gyász nekünk, mert nemcsak a hűt kortárs elvesztése sújt bennünket, hanem az a mély részvét is, melyet szeretett tanítótársunk, özv. Straub Gyuláné iránt érzünk. A boldogult lángoló hittel, önfeláldozó buzgósággal csüngött hivatásán ; igazi nemzeti érzés, elfogultságon felülálló pártatlan gondolkodás és igazságszeretet hatotta át, mintaszerű volt a kötelességteljesítésben, erejét felülmúló mértékben fáradozott tanítványaiért, akiknek javát atyai szeretettel viselte szívén. Felfogásban tisztult, módszeres eljárásban mintaszerűen szabatos, előadásban választékos és ízléses, tartalomban és formában egyaránt kitűnő pedagógust vesztettünk benne. S aki oly nagyon szerette intézetünket, soha nem múló emléket hagyott maga után mindnyájunk lelkében. Straub Gyula, ki Kisszebenben 1867 szept. 17-én született ág. ev. lelkészi családból, s ki tanulmányait Kisszebenben, Eperjesen és Budapesten végezte, a tanári hivatásra többszörös képesítést is szerzett, így polgári iskolai képesítést a nyelv- és történettudományi szakon kívül, még a zenei, valamint a torna-szakcsoportból is, továbbá tanítóképző tanári képesítést a nyelv- és történettudományi szakcsoportból. A fiumei kereskedelmi iskolában kezdette meg tanári működését 1890 ben, a rákövetkező évtől a kiskunfélegyházai áll. tanítónőképzőben működött 1895-ig, ez időtől kezdve az iglói áll. tanítóképző-intézetben fejtette ki tevékenységét egész 1909-ig, amikor is intézetünk tanárává neveztetett ki. Iglói működése idejéből említjük társadalmi tevékenységét is, melyet mint Tátra-muzeumi s kaszinói titkár s mint a választói kerület központi választmányának jegyzője fejtett ki. Intézetünkben a pedagógiai tanulmányokat vezette és földrajzot tanított. Munkássága minden terén kiválóan megnyilatkozott világos és logikus előadó adománya. A jelen tanév elején még lelkes kedvvel kezdette hivatása gyakorlását, de október hóban szívgyulladásban megbetegedett és ötheti kínos betegség után 1917 nov. 25-én jobblétre szenderült. A tanári testület gyászjelentést adott ki s igaz, mély részvétét tolmácsolta özvegye előtt. 27-én kísértük ki örök nyugovóra az elhunytat a farkasréti temetőbe, ahol özvegyén, két fián, a tanári testületen és az intézet tanulóifjúságán kívül a tanügyi világ számos jelese, a testvérintézetek s a Tanítóképző Tanárok Orsz. Egyesül