Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola, Budapest, 1883
anyag csak díszesebb kályhák előállítására alkalmazható, mi okból is a többi kályhás csak durva, kolozsvári agyaggal dolgozik. A kitűnő révi agyag átalánosabb alkalmazását különben az is akadályozza, hogy a szállítók közben-közben egészen haszonvehetlen anyagot küldenek. Ezen panaszt még több helyen is volt alkalom hallani. A Spaller-féle műhelyben ónmázas kályhák és színes kályhák készülnek. A fehér ónmáz sűrű és általa elmosódnak az úgyis csak rosszul mintázott díszítések. A többi kályhás kolozsvári színes agyaggal dolgozik és csak durva olcsó kályhákat állít elő. Az agyag soványítására durva homokot alkalmaznak, mely gyakran azt okozza, hogy a cserép felületén egyes darabok kipattannak. A kemencze rendesen csak egy kör alakú fal, mely oly kicsiny, hogy csak 1l/2 kályha fér el benne. Fischer W., a herendi Fischer család egy tagja, Kolozsvárott porczellán-festőintézetet állított fel. Ezen műhelyben főképen a herendi porczellángyár modorában festenek. Veres Ferenc, kolozsvári fényképész, photokerámiával is foglalkozik és ezen téren igen szép eredményeket mutat fel. Ha az igen szépen kidolgozott tárgyak még se kelnek nagyon el, azt csak annak tulajdoníthatjuk, hogy ezen díszítési mód átalában nem éri el azon hatást, melyet az élénk szinű festett agyagárak mutatnak s igy a photokerámiának átalában kevés jövője van. Veres különben porczellán- és fayence-festéssel is foglalkozott. Az efféle tárgyak közül egy pár zománczfestéssel és beégetett drágakövekkel díszített váza méltó az említésre. A kolozsvári kereskedelmi- és iparkamara már többször felhívta jelentéseiben az illetékes körök figyelmét a sindi- és a papföldi agyagra. Az említett kamra utolsó jelentésében e tárgyról oly kimerítő értekezés jelent meg, hogy itt csak arra utalhatok és csak azt tehetem még hozzá, hogy a Fischer W. ur által a herendi gyárban tett kísérletek is csak részeredményt mutattak fel, amennyiben a szindi agyagból készített tárgyak a porczellán-tűzben egészen összeolvadtak. Ha a szindi agyag porczellángyártásra nem is alkalmas, mégis érdemes figyelmünkre, amennyiben e földet kőedény-gyártásra már használják és az erdélyi fazekasok ezt átalánosan leöntésre (engebben) alkalmazzák. Mióta a tordai szárnyvonal megnyílt, az agyag szállítása is könnyebbé vált s talán nagyobb mérvben volna eszközölhető, ha az agyagot telhelyén iszapoltatnák. A görgény - szentimrei kőedény - gyár a kincstár tulajdona, melyet most Wachner H. bérlő kezel. A gyár 12 koronggal, 2 kemenczével és vizierő által hajtott őrlő- és kölyvmalommal van berendezve.