VI. ker. községi felső kereskedelmi iskola, Budapest, 1934

„Páratlan munkaszeretete, szerénysége, szívjósága, mindenki szeretetét és tisz­teletét vívták ki.” Roller Mátyás éleseszű, szívós lelkű férfiú volt: matematikus, csillagász. Az ő tekintete az ég felé volt irányítva, a csillagok felé, de azért mindig a föl­dön járt. Bozóki Lengyel Sándor, ez a tősgyökeres magyar nemesi családból származó férfiú, már más típus, a fővárosi magyar tanári rend­be új lelkiséget hozott be. A tudással, az érzékenylelkű műveltséget kapcsolta, az erélyhez az előkelő úri modort. 1845. március 17-én született, Vácon. Theológiát és bölcsé­szetet végzett és bár ő is mathematikus volt, de a mathesis realitásához a theoló­­giai fakultás áhitatos idealizmusát kapcsolhatta. Vidéki középiskolai szolgálat után 1872-ben került Budapestre polgári iskolához Csengery Antal egyik leg­kedvesebb híveként. 1882. óta törvényhatósági bizottsági tag s mint ilyen a budai oldalon dolgozik a kereskedelmi iskolák felállítása érdekében. 1895-ben lett iskolánknak, mely akkor már az ország egyik legnépesebb intézete volt, igaz­gatója. Bozóki Lengyel Sándor a fővárost gyakran képviseli itthon és a kül­földön. Kulturális tekintély, kinek cikkei, tanulmányai napi- és szaklapokban jelennek meg. Tagja a Magyar Pedagógiai Társaságnak és mathematikai tan­könyvei e szak javatermékei közé tartoznak. 16 éven át volt iskolánk igazgatója. Egyik leghűbb munkatársa, Bakács István dr., ezt írta róla: „Mint igazgató eszményképe volt hivatásának. Első csak egyben volt: a m­unkában és a köte­lesség teljesítésében.” „Ha a munka nemesít, akkor Lengyel Sándor nemes ember lett volna akkor is, ha nem születik annak, mert nemes volt a szíve, nemes az esze, nemes a jelleme, nemes egész egyénisége.” Halála előtt, mely 1911-ben következett el, egy esztendővel, Bozóki Lengyel Sándor, a kultúrás mathematikus, egy írásában verset idéz, Virág Benedek e szép sorait: ... Megelégszik az eggyel, Aki reá szívből gondolván, hamvait áldja. Az ő hamvait nem egy ember áldja, hanem tanítványainak, híveinek légiói. * Az alapítók munkáját folytatta nehezebb időkben, háború és forradalom vérzivatarai közt, nemes szívvel, becsületes jósággal és hozzáértéssel Vadas József dr., iskolánk harmadik igazgatója. Vadas József állami és jogtudományi doktor 1863. március 7-én született Budapesten, és szívének nemes jóságát talán ott tanulta az árvaházban, mely őt e világnak nevelte. Eredetileg a közigazgatási pályán működött, onnan lépett át a tanügyb­e. Volt árvaszéki tollnok, tanácsi fogalmazó. Pár évi közigazgatási munka után lett óradíjas tanár a IX. ker. Mester­ utcai iskolában, 1895-ben rendes tanár és 1912-ben június 1-én iskolánk igazgatója. 1923-ban nyugdíjba vonulván, 1924-ben hunyt el 61 éves korában. Fáradhatatlan munkás, akit a gondviselés sok csapással sújtott, testben meg is tört­, de, ahogy dr. Bankó Lajos mostani igazgatónk írta róla: „Szíve, jóságát s puritán jellemét a sok szenvedés érintetlenül hagyta.” Nehéz tusában telt élete háborús és forradalmas idők borzalmai közé torkollik és a béke apostola

Next