IX. ker. Szent István felső kereskedelmi fiúiskola, Budapest, 1918
aiV2C)10 I. Két év története. Az 1918—19. és 1919—20. iskolaév. „Nemzetek lesznek, nemzetek vesznek.“ Ha a nemzet tagjaiban kihal az állami lét élő öntudatossága, a nemzet lesülyed a népi nívóra, az ország martaléka lesz a szomszéd államok terület-éhségének és hódító becsvágyának, s az uralkodó nemzet, mint idegen országok testében élő nemzetiség tengeti életét, amíg be nem olvad, amíg el nem tűnik az élet színpadjáról. A hosszú háború 1918-ban szerencsétlenül végződött. Nem a magyarság erkölcsi erejének és harci készségének hiánya miatt, hanem a belső egység hiánya miatt. A nemzetiségek közt régóta szított irredentizmus, a külföldről pénzelt bolsevista színezetű demagógia és defaizmus voltak az okok. Az államhatalmat 1918. őszén mesterségesen összeomlasztották. A politikai hatalmat a nemzetköziségre támaszkodó felelőtlen szélhámosok ragadták magukhoz. A romboló munkát könnyűvé tette a hadsereg szétzüllesztése után beállott fejetlenség. Az erkölcsi sülyedés hamar megtette az utat a kommunizmus néven szereplő proletárdiktatúráig, a hadseregtől az iskoláig. Európa nemzeteinek békés konföderációja helyet egy a nemzeti eszmét elvető politikai párt osztályuralma diadalmaskodott. Az erkölcsi hanyatlás jelei minden téren jelentkeztek Miként a vörös hadseregben a legénység bizalmiaiból álló szervezetek arrogálták maguknak az intézkedés és irányítás jogát, ép úgy a gyárakban és hivatalokban és minden intézményben az alulról feltörekvő erők jutottak érvényesüléshez. Az iskolákban a tanuló ifjúság akarta a tanítás anyagát, a nevelés eszközeit és módjait megállapítani. A tekintély, az idősebbek iránti tisztelet, az egymás iránti szeretet helyét elbizakodott üres gőg, egymásnak hányja-veti lekicsinylése foglalta el. A hatalomra jutott rétegeket is csak a letaszítottak iránti gyűlölet és bosszúvágy tartotta össze. A mindenáron való egyenlősítési törekvés egyik tünete az is, hogy a tanulóifjúság küldöttei részt vesznek a tanári értekezleten, az érdemjegyeket, mint az egymás közötti különbségek fokmérőjét, eltörlik. Nincs szükség arra, hogy a kiválóbbak, a szorgalmasak, a tehetségesek megkülönböztető jelzőket kapjanak és ezáltal a lustáknál az értéktelen haszontalanoknál különbeknek látszassanak. Nem kellenek fokozatok, nincs jeles, nincs jó vagy elégséges, csak két fokozat van: vagy „megfelelt“ vagy „nem felelt meg“. Egyéb fokozat nem kell a szorgalom és becsületes kötelességtudás jelzésére és igazolására, mert ez akadálya a könnyű lelkiismeretű élelmesség érvényesülésének. Ezer szerencse, hogy a mi iskolánkban nem ülhetett teljes diadalt a rombolás démona. Iskolánk régi idők óta hazafias szelleme, erős fegyelme, tanuló ifjúságunk becsületes és egészséges gondolkozása kiáltották a tűzpróbát. Ijúságunk sorából aránylag keveset ragadott el a kommunista őrület és a fegyelem sem hanyatlott le annyira, mint sok más iskolában, bár formailag itt is sok mindent megtettek. A sok propaganda előadás, az önképzőkör megszüntetése és helyette „Marx-kör“ szervezése, propaganda füzetek osztogatása, a május elsejei ünnepély és felvonulás, a „forradalmak“ méltatásai, a kommunista szellemben való átképzés mind-mind fontosabbak voltak a tanításnál, a nevelésnél. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy tanulóink nagy többsége inkább csak passzív szemlélője volt a kevesek agilis átszervező ténykedésének.