VIII. ker. Vas-utcai felső kereskedelmi iskola, Budapest, 1936

Egyesületének örökös díszelnökét, valamint az intézet és az egye­sület sok-sok kedves barátját és jóakaróját. Az ünnepély a Magyar Hiszekeggyel kezdődött. Ezután Dr. Fel­­kay Ferenc, Budapest Székesfőváros tanácsnoka a következő meg­nyitó beszédet mondotta: ,Igen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kettős minőségben szólalok fel, mint a főváros közoktatási ügyosztályának a vezetője, akinek a hatáskörébe a fővárosi iskolák és intézetek ügyei tartoznak és felszólalok az iskola volt tanítványai­nak a felkérésére is, amelynek szívesen tettem eleget, mert örömmel veszek részt minden olyan társadalmi megmozdulásban, amely magasztos eszméket van hivatva szolgálni. Mindenekelőtt szívből üdvözlöm kedves Mindnyájunkat, akik az iskola iránti szeretetből, az összetartozandóság érzésétől, az együtt töltött múlt emlékétől indíttatva jöttek ide erre az ünnepélyre, amelyet ezen kereskedelmi iskola volt tanítványai rendeznek országos találkozójuk és egyesületi zászlóavatásuk alkalmából. Kedves, tiszteletreméltó és jelentőségteljes szokás, ha az iskola volt növendékei tömörülnek az iskola szeretetében, ha ápolják azokat a kapcsolatokat, amelyek őket iskolájukhoz és egymáshoz fűzik, gon­dosan megőrzik a múltnak nemes hagyományait és azokat az ideálo­kat, amelyek iskolai tanulmányaik során szívükbe gyökeredztek közös erővel is szolgálni iparkodnak. Ilyen módon nyer erkölcsi tar­talmat az egyesülésük, amely úgy nemzeti, mint szociális szempont­ból is komoly erőtényezőt alkothat. A vallásos hit, a hazafiúi szeretet és emberszeretet jegyében megszervezett konstruktív erők képezik kulturált társadalmak és államok alkotó elemeit. Ezeket az erőket fokozni vannak hivatva azok a társadalmi, kulturális és szociális egyesületek, amelyek maguk elé állandó célul ezeket a nagy és ma­gasztos eszméket tűzték ki. De ebben a nagy munkában példát adóan az iskolák járnak elől. A főváros polgármesterének kultúrprogrammja elsősorban arra irá­nyul, hogy az iskolák tanulói oly erkölcsi és szellemi kiképzésben részesüljenek, amelynek révén vallásos és hazafias lelkületű, emberi erényekben gazdag polgáraivá válnak ennek a városnak és a magyar hazának, akik bátor szívvel, erős elhatározással, szellemi és fizikai erejüknek teljes latbavetésével képesek küzdeni a jobb magyar jövendőért. Ez az eredmény azonban csakis az oktatói kar odaadó, áldo­zatos munkájával érhető el. Az ő nemzetnevelő munkájuk nélkül az iskolák a maguk nemes hivatását betölteni nem képesek. A főváros oktatói kara oly magas szellemi és erkölcsi szín­vonalon van, amely valóban példát adó. Ezért indíttatva érzem maga­mat arra, hogy ebből az alkalomból is úgy az egész oktatói kar, de különösen ezen iskola kiváló igazgatójának, Krisch Jenő barátomnak és a bölcs vezetése alatt álló kiváló tanári karnak őszinte elismeré­semet és köszönetemet tolmácsoljam, kérve őket arra, hogy mint eddig, ha lehet a jövőben még fokozottabb odaadással és lelkesedés­sel töltsék be a maguk nagy és fontos hivatását, amelytől a magyar­ság jövendő sorsának a kialakulása függ.

Next