V. kerületi magy. kir. állami Berzsenyi főgimnázium, Budapest, 1872
Az emberi nem szellemi fejlődéséről. (Akadémiai beszéd alakjában). A természet tüneményei és jelenetei változhatatlan törvényeknek lévén alávetve, mindenkor ugyanazon mozgalmak és revolutiók körébe visszavezethetők. Mindennek mi lett, el kell enyésznie is egyszersmind, az idő minden pillanatban csak képét adja annak, mit ismét megsemmisít. Ellenben az ember szelleme százakról százakra új meg új jeleneteket tüntet fel. Az ész, a szenvedély, a szabadság érzete szünet nélkül új meg új eseményeket teremt. Az emberiség korai szakadatlan lánczot képeznek, s egymásból az egyik logikai főelv — az ok és okozat elve — szerint következnek, s igy a jelenlegi társadalmat szorosan egybekötik mindazokkal, melyek azt megelőzték; a nyelv és írás sokszorosított jeles módot nyújtottak az embernek, hogy biztosíthassa eszméinek birtokát s azokat másokkal közölhesse: az ismeretek külön összegéből közös kincset képezett, mely mintegy az emberiség öröksége bővítve századról századra, apáról fiúra száll; és az emberi nem, szellemi fejlődését tekintve, a bölcsész szemei előtt úgy tűnik fel, mint egy nagyszerű szerves egész, melynek szintén — valamint az egyesnek — megvolt a maga gyermeksége, ifjúsága, haladása az erőteljes férfi kor felé,de néha hanyatlása is. Forgassuk csak a történelem lapjait és látni fogjuk, miszerint voltak nemzetek az őskorban is — de jegyezzük meg jól: már a társadalom fejlődési korszakában — melyek időnként más nemzetekkel éreztették hatalmukat s ezek amazok előtt kénytelenek voltak meghajolni. Országok támadtak és elenyésztek, a különböző törvények és kormányformák egymást felváltották, a tudomány és művészet különféle ágai felfedeztetnek és tökéletesitetnek. Lépésről lépésre nagyobb tért foglalnak fejlődések s haladásukban, daczára némelyek retograd törekvéseinek. Az érdek, a hiúság, a hit s dicsőség utáni vágy örökösen szerepelnek az élet színpadján, hol vérrel áztatják a földet, hol sötétséggel veszik körül, de húlásaik közepett is az erkölcsök szelídülnek, a magasan törekvő szellem felvilágosul; az egykor egymástól elszakadt népek közelednek egymáshoz; •az ipar, a kereskedés és a nemzetközi törvények végre a földgömb minden részét összekötik, és az emberiség egész tömege majd a béke ölében, majd a viharok szárnyain, majd jó, majd rosz utakon — habár néha lassú léptekkel — de feltartóztathatlanul törekszik a nagyobb tökély felé. A tanodai értesítvény csekély kerete nem engedi meg mélyebb vizsgálatát az emberi szellem fokonkénti haladása történetének mindazon eszközökkel, melyeket a philosophia nyújt az elmélkedni szeretőnek, azért egyedül arra fogok törekedni, hogy kimutassam a vezérfonalat az emberi szellem haladásában, kimutassam a tudomány és művészet születését, növekedését, különféle phasisait s revolutióit mindenütt kisérve a történelmet s annak csalhatatlan adataira építve állításaimat. I. Nemcsak Mózes könyvei, hanem a legújabb geológiai kutatások is megerősítik, hogy a föld általános revolution ment keresztül, mely az ős világot eltemette s egy újnak adott helyet, mikor az ember jelen szervezetével a föld lakója lehetett. Az első emberek mindjárt kezdetben a szükségtől kényszerítve, különféle mesterségeket s arra vonatkozó eszközöket találtak fel, mikor egy új általános föld revolutio — a vízözön — a megszaporodott emberiséget megfogyasztó s újra egy családdá olvasztotta össze. Alighogy hegedni kezdtek a sebek, a túlszaporodás új szétágazást idézett elő, s a már fejlődni kezdett társadalmat szétrobbantotta; t. i. a szükség, kielégíteni nyomasztó természeti szükségleteiket a kopár pusztákon, melyen csak fa tenyészett s vad állatok barangoltak, kényszeritette őket szétoszolni minden irányban, és ellepni a föld színét. Csak hamar feledékenységbe mentek az első hagyományok. A nagy, iszonyú térségek s sivatagok, de főkép a különböző nyelv által egymástól elkülönített, egymást nem ismerő népek csakhamar azon vad állapotba sülyedtek, melynek sajnos példáját a csak néhány századdal ezelőtt fölfedezett Amerika térein láthattuk. Azonban a természet gazdag forrásai, a tudomány termékenyítő magva mindenütt feltalálhatók, hol csak ember lakik. A legfellengzőbb tudomány s ismeret, alapja nem volt, de nem is lehetett egyéb egyszerű érzéki szemléletnél, mely később észlelés s szemlélődés útján fokonként magasabb s magasabb emelkedést nyert, hasonlóan a nagyszerű palotához, mely fényes magasságával szemeinket kápráztatja, de melynek alapja s erőssége szükségképen azon földben fekszik, melyet lábbal taposunk ; és ugyanazon organizmus és érzet, a mindenség szemlélete mindenütt az emberben ugyanazon eszmét felkelté, valamint ugyanazon szükségletek, ugyanazon ösztönök mindenütt ugyanazon mesterségeket hoztak létre. Gyenge fénysugár kezde derengeni és eloszlatni az éj sötétségét, mely a népekre nehezült. Chaldea lakói, mint legközelebbiek a hagyományok forrásaihoz, azután az egyiptomiak, a chinaiak lassanként maguk után hagyogatják a többi népeket, melyek csak távolról követik amazokat; a haladás új haladást idézett elő; ekkor kezdetét veszi a népek egyenlőtlensége s hirtelen növekedik: itt az ismeretek és művészet csak születik, 1