VIII. kerületi Práter-utcai Községi Polgári Leányiskola, Budapest, 1903
A fiatal leány jelleme. Minden nemzetnek legnagyobb kincsét, legszebb virágát fiatal leányai képezik. Bármennyire változott is a kor, bármennyire változott az az eszménykép, melyet a különböző korszakok maguknak a nőről alkottak, a fiatal leánynak jelleme lényegében, alapvonásaiban ma is az, mi évezredek előtt volt. A vallásosság, a jószívűség, szelídség, ártatlanság ma épp úgy alapja jellemének, mint régen. Bármennyire fejlődött is társadalmunk, bármennyire fejlődtek is a társadalmi viszonyok, a fiatal leány jelleme új vonásokkal gazdagodhatik ugyan, de ezek az új vonások is csak a női lélek gazdagodásáról, nemesedéséről tanúskodjanak, azonban egyetlen egy olyan vonásnak sem szabad belopódznia a jellembe, mely a nőiességet veszélyeztetné. Mai fiatal leányainkban is teljesen megvan a hajlam a jó, a nemes iránt, beléjük is szívjóságot, szelídséget oltott a természet, s mégis, ha végig tekintünk fiatal leányaink jellemén, találunk nem egy vadhajtást is, melyet idejekorán le kell a kertésznek nyesegetnie, különben veszélybe ejtené az egész fácska életerejét és szépségét. Nem hősjellemet, angyali tulajdonságokat követelünk gyermekleányainktól, hanem azt, hogy feleljen meg jellemük úgy, mint magaviseletük azon követelményeknek, melyeket jó nevelésű, iskolázott, művelt lelkű fiatal leányoktól várhatunk. Önként is az jut eszünkbe, hogy az ember, ha csak nem valami kiváló egyéniség, csak azzá lesz amivé nevelik, s hogy a legtöbb esetben nem a leánykát, hanem nevelését kell hibáiért okolni. A nevelés legnehezebb része, legnehezebb ideje abba a korba esik, midőn már nem gyermek, de még nem „nagy lány“ a leányka. 14—16 éve között alakul meg a jellem, ekkor fejlődnek ki benne a jó tulaj.