Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1862
A görög* dialektusok rövid ismertetése nyelvtörténeti szempontból. *) A görög nyelvnek irodalomelőtti állapotáról és a pelasgok nyelvéhez való viszonyáról mit sem tudunk. Az irodalom által reánk hagyományozott nyelv (Uyvixi] ipiavíj), amelyen nemcsak Görögországban, hanem Kisázsia, Alsó-Olaszországban, Sicilia szigetén és más tájakon is beszéltek az ókorban, mindjárt első felmerülésekor több tájszólást (pifaexroe) mutat fel, amelyek ismét több alsóbb osztályú, kisebb tájakhoz kötött tájszólásokra oszlottak. Valamennyi tájszólás azonban a görögök két főtörzsének, a dórok és ionok, nyelvezetére, a dór és ión tájszólásra carphodi is tág) vezethető vissza. — A dór törzs számra nézve a legerősebb vala és ennélfogva a legtöbb gyarmat tőlük erede. — Az a ( valois) tájszólás a dór nyelv mellékágának tekinthető és a költők által már korán kimívelve a görög nyelvnek s kiváltképen a dórságnak legrégibb képviselője. — Az ión törzshöz tartozók számra nézve sokkal kevesebben valának. Ezen törzs nyelvezetéből keletkezett később mint önálló tájszólás az attikai dialektus ár(és) — Midőn tehát az athenaei szónoklat fénye, az attikai nyelvezet tökélye és azon mély bölcseség, mely a fővárosból mindenfelé elterjedő könnyen megmagyarázhatóvá teszi azon körülményt, hogy Nagy Sándor után ezen dialektus lett, kevés, koronként történt változástól eltekintve, a görögök általános nyelvévé, épen az aeoldór törzsnek az ionattikaihoz álló számbeli arányából magyarázható meg, hogy miért lelhető fel az irói nyelvtől minden időben külömbözött és még manap is élő népnyelvezetben (ulorodtoptxi deáriexrog), több aeoldór, mint ion elem. Az aeol tájnyelven leginkább Thessália, Boeotiában, Lesbos szigetén és a kis-ázsiai aeol gyarmatokon beszéltek. Kiműveltetését leginkább a lesbosi Alkaeos és Sapphó és boeotiai Korinna költői működésének köszöné. Alakgazdagságánál fogva, a nélkül hogy túlságos lágyságba esnek, kiváltképen erotikus érzelmek kifejezésére volt alkalmazható. Részletes ismeretével e tájszólásnak, miután csak árva töredékek maradtak reánk, nem bírunk, annyit azonban mégis tudunk, hogy a mai köznyelvvel igen sok közös sajátsága volt, ilyen a pihenetlenítés .A píX(Daigi) vagyis a spiritus lenis-nek használása az asper helyett. Az újgörög népnyelv neolismusaihoz tartoznak továbbá azon esetek, amelyekben a digám ma jelentkezik**). Azonkívül ide számíthatók még nevezetes maradványai a d-igéknek. A grammatikai hagyomány ***) szerint t. i. az aeol dia *) Különösen Mullach Gramm, der Griech. Vulgarspr. Berlin 1856. — Giese, Über den aeolischen Dialekt, Berlin 1837. — De Graecae linguae dialectis, Ahrens tib. I. et II. Gotting. 1838 et 1843. Sturz, Letronne sat. '**) L. Mult évi programm. „Az aeol digamma az új görög nyelv világánál.* ***) Becker. Anecd. pag. 1045 és Cramer. Anecd. Oxoniensia IV, 340, 6. — Apollonius de syntaxi pag. 92.