Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1865

1. a-sorozat 2. t-sorozat 3. a-sorozat Töönhangzók e, o, a i u e, a é, ai au o ae Második fokozat ő oi, oe n Oil n Megjegyezni való, hogy az a-sorozatban az a tőönhangzó i és w-vá is gyengülhet, sőt gyakran egészen el is enyészhetik, de mássalhangzóvá mint az i (j-vé) és az u (v-vé) sohasem lehet. 1. Az «-sorozat. Az a-sorozat töönhangzója eredetileg «, de mint ilyen a latinban csak igen gyéren fordul elő, legin­kább g és c előtt, p. o. ac-us,ac-ies, ac-erbus, gyök : ac, szkr. ag, eredetileg ak. ag-o, gör. dy­m, szkr. ayámi, *) gyök : agy mag-is, mag-nus, gör. géy-ag, szkr. tő: mah-ant (nem. sing. masc. mah-án), gyök: mah, ebből: raagh , dl-tus, gör. Szókos:szctl-jog, std-tus, gör. oza-zóg, tő : sta-tas, gyök : stay da-tus, dd-tor, gör. öo-zóg, co-tirg, gyök : da stb. Mint o előfordul eredeti a gyökszókban v előtt és v után, továbbá tő és szóképző elemekben. v előtt, p. o. ov-is, gör. ep-ig, szkr. av-is; nov­os (később nov-us), gör. vsp-og, szkr. nav-as y nov-em, gör. tv-végu, szkr. nav-an. v után p. o. vom-o, gör. /-ep-éco, szkr. vam-ami; vol-o, vol-t, vol-im (később vul-t, vel-im), szkr. var-ami, gyök. var. voc are, szkr. gyök. vac, gör. fm­, eredetileg vak. Ennek : sva alatinban rendesen so felel meg: p. o. socer, gör. éxv­og e­b.­­spsxv(vog, szkr .svaguras ; sorőrem, szkr. s­vasáram, tő: svastáram; sop-or, somnus eb. sop-nus gör. vn-vog, szkr. svap-nas, svap-i-mi (—dormio). Egyéb összetételekben is fordul elő , eredeti a helyett p. o. mor-ior, szkr. gyök : mar-móri, dam-are, gör. gyök: dap (s-dap-ov), szkr. dam. op-os, régi latin op-os, szkr. ap-as. Tő és szóképző elemekben: p. o. -to-s, -to-m (a későbbi nyelv az o-t, w-vá gyengíti: -tus, -tu-m) gör. -zo-g, -zo-v, szkr. ta-s, ta-m, p. o. in-clu-tos (in-clu-tus), acc. clu-to-m, gör. xlv-tav,­­dv-tóg, szkr. gru-ta-s, gru­­ta-m, eredetileg kru-ta-s, kru-ta-m ; gen-os (genus), gör. gév-og, szkr. gin-as, eredetileg gan-as, dat. plur. -bős (-bus), szkr. -bhjas stb. Az a gyakran átmegy e-be is, még pedig a nélkül hogy a körülötte levő hangokban ennek okát föl­­lelhetnék. p. o. fer-o, gyök: fer, gör.­­yeo-io, szkr. tő : bhar-dmi, gyök: bhar; es-t, gyök: es, gör. éo-zi, szkr. tő : as-ti, gyök: as, gen-us, régi latin gen-os, gyök: gén, gör. gév-og, szkr. gin-as, eredetileg gan-as, gyök: gan; eq­uos, gyök: ec, gör. innogrix-pog, szkr. agvas, gyök : ag, tő : ak-vas, gyök: ak ; decem, gör. déxa, szkr. dagan, tő : dakan ; septem, gör. íjita szkr. tő: saptan ; dentem, gör. 6-cóvz-a, szkr. dánt-am; men-te­m, tő: man-ti­m, gyök: man; fer-ent-em, gör. (psg-ovz-a, szkr. tő: bhar ant- am. Az eredeti szanszkrit «ornak a latinban gyakran ont, unt felel meg, p. o. fer-unt, ebből :fer-onti, szkr. bhar-anti , e-unt-em, ebből: e-ent-em, mint fer-ent-em, stb. Az e gyakran o-ból lett, mint verto, vester e h. vort-o, szkr. tő : vart-ami, gyök: vart y voster, szkr. vas (vos, vobis). Ebből következik, hogy e könnyebb önhangzó, mint a és o. Az a igen gyakran gyengül i-vé, különösen az összetétel második részében, p. o. ac­cipio, ebből: capio ; per­ficio, ebből : facio; as-sid­eo, gyök : sad, latinul sed ; me-min­i, gyök : man ; co­gnitus gyök : gna, eb­ből : gan stb. Ezen gyengülés rendesen az oly jelenidős tő kettőzésében áll be, melynek eredeti gyökönhangzója a, p. o- gig-no, ebből: gi-gen-o, szkr. tő : ga-gan-ámi, gör. gi-gv-ogai, gyök: gan; sero-siso (az r miatt i átmegy e-be), szkr. tő : sa-sd-mi, gyök : sa - si-sto, szkr. tő : sta-stá-mi, gyök : sta ; sído, ebből: si-sdo, si-sedo, szkr. tő : sa-sad-ámi, gyök: sad. Gyakran gyengül az a még w-vá is, különösen tő és szóképző elemekben, sőt gyökszókban is né­mely mássalhangzók befolyása következtében. Hogy az­­ utolsó gyengülése w-nak kitűnik abból, hogy az v gyakran a közbejöttével gyengül i-vé, és hogy vannak oly «­alakok melyeknek i alakjuk is használatban van ; az u tehát a-nak gyengébb változása, mely o önhangzón át eszközöltetik; ez az eset a régibb nyelvben még ott is igen gyakran előfordul, hol később « alak van. E szerint az o-nak u-n által i vé lett átmeneti hangsorozata ez: a, o, u, u, i. így lett p. o. ezen tőalakból: ap-tama-s, op-tomo-s, op-tumu-s, op-tarm-s, op-timu-s; ebből: da­Első fokozat o, fi­­­eu *) Ezen értekezésben előforduló szanszkrit szók írásmódját illetőleg megjegyezni való, hogy c,cs, %—d,zs, g—,rz ; a következő betűk pedig: t, S, f, n — a szájpadláshoz felgörbített nyelvhegygyel ejtetnek.

Next