Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1870
Platon Phaedonjának tartalma, gondolatmenete és czélja. Bevezetés. A Platon művei feletti tanulmányokat — mely művek egyikét „Phaedont“ mi is jelen értekezésünk tárgyául választottuk — századunkban Schleiermacher, azon nagy német philologus, bölcsész és hittudós kezdette meg, (1804-ben), ki feladatául tűzte ki Platon valamennyi műveinek fordítását általános bevezetéssel és különleges, Platon egyes műveihez való, bevezetésekkel közzétenni, s ki e téren valóban kitűnő eredményt mutatott is fel, bár művét — fájdalom — teljesen be nem fejezhette. (Platon’s Werke von F. Scheiermacher (Ueber Setzungen und Einleitungen.) I, 1 X2, II, 1—3, Berlin 1804 —10, III, 1,1828; 3. Aufl. 1855—62). Nem található egykönnyen más oly mű a különben oly gazdag platóni irodalom terén, mely Platon megértését oly hathatósan előmozdította volna, mint épen ezen egyszerű és szerény ruhában megjelent Schleiermacherféle fordítás bevezetéseivel együtt. Hogy ezen mii ily nagy eredményt volt képes eszközölni, oly tényezőknek kellett benne egyesülniök, melyek ritkán találhatók fel egy műben egyszerre s ezek : egyrészről azon félreismerhetlen hasonlóság, mely a platoui és schleiermacheri gondolatok közt létezik, másrészt azon lelkiismeretes és önmagát megtagadó, valódi philologicus elmélyedés a nagy görög bölcsész gondolataiba, melylyel szerző szigorúan kirekeszt minden egyéb eszmét, mit azon nagytudományú férfi, német Platónk, saját vagy más tudósok felmerült gondolataiból hozzá csatolhatott volna. Ennek folytán ezen csekély igénynyel fellépő fordítás, épen ezen helyes mérték és tapintattal tartott kezelés következtében, mely szerint annak gondolatmenete csak is azon értelmet adja vissza, mely Platón saját szavaiban benn rejlik : e fordítás — mondom — lökést adott számos Platóra vonatkozó s annak műveit minden irányban vizsgáló tanulmányoknak, úgy hogy nemcsak a még akkor ifjú Böckh Ágoston mondá ki nyiltan századunk első éveiben, hogy ezen mű korszakot alkot és a maga nemében egyetlen; de hogy még Bekker Immanuel is Platon műveinek általa eszközlött azon kiadását, melyben a művek szövege a legjobb kézirati alapra van fektetve, Schleiermachernek, mint Platon restitutorának ajánlja. Az azóta Platon felett eszközölt valamenyi tanulmányozások Bekker ezen kiadásában és Schleiermacher fordításában gyökereznek. De míg Schleiermacher az egyes párbeszédek helyes megértetésére és a gondolatok összefüggésének feltüntetésére nem választott más útat, mint azt, hogy kizárólag csak Platonnak magának műveibe és gondolkodási modorába elmélyedett , addig Herman Károly Frigyes egy ide vonatkozó munkájában (Geschichte und System der Platonischen Philosophie, erster (allein erschienener) Theil, Heidelberg 1839) eme helyes iránynyal merőben ellenkező útra lépett. Ezen tudós ugyanis azon meggyőződésből indul ki, hogy a Platón életéről felmaradt egyes adatok elégséges és biztos alapot és segédeszközöket nyújtanak arra, hogy a tanulmányozó azokból a platoni gondolataié egész lánczolatának menetelét kiismerhesse, és ezzel egyúttal Platón összes iratainak berendezését kellőleg felfoghassa s azok tartalmát teljesen megértse. E szerint tehát, daczára annak, hogy némely eredményekben Herman nézetei Schleiermacher elveivel és állításaival találkoznak, mégis a két tudós valódi álláspontja és kutatásaik kiindulási alapja teljesen különböző. Hermann műve azáltal, hogy mindazt, ami Plató és iratai felől tudományos anyagként összegyűjthető volt, felkarolja és összeállítja, kétségkívül nagy becsesel bír, még akkor is, ha eredményeinek nagy részét el nem fogadhatjuk. Azonban műve ezen említett és általánosan elismert becse mellett is, nem képes úgy, mint a Schleiermacheré, Plato megértését közvetlenül eszközölni, hanem csak az által, hogy mindazon viszonyok és körülményeket tudomásunkra adja és mindazon adatokat sajátunkká teszi, melyek Platon helyes magyarázását és kritikáját, helyes megítélését és méltánylását elősegítni s arra segédeszközül szolgálni képesek. S daczára ennek még is félreismerhetlen, hogy az erre következő időben Hermann ezen terjedelmes és tudományos művének befolyása nagyobb volt az e téren működő tudósokra s több követőre talált, mint Schleiermacher szigorú hűsége és mértéket tartó önfékezése; mert például az erre következő években felmerült két legfontosabb s valóban nagybecsű és terjedelmes munka is, melyek egyikét Steinhart (most hallei tanár) Lipcsében adta ki Müllernek Platon fordításához bevezetések gyanánt Platon egyes műveihez (Platon’s