Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1876
világát látni azon ivadéka, akinek az uralom szomszédjai felett van rendelve. Zeus mit sem sejtve, teljesíté Here kívánságát és megesküdött arra, hogy szava be fog teljesedni. Miután ez megtörtént, Here ravaszsággal kifogott Zeusen, akiről mondják, hogy istenek és emberek között a legderekabb. Midőn Zeus ama dicsekvő szavakat mond, akkor Alkmenére, Amphitryon, Thebai királyának nejére gondolt, mert annak kellett épen akkor fiat szülni Zeustől, a hatalmas Heraklest. Here pedig az Eileithyiat, a szülést meggátolta Alkmenénél, miután előbb az achaiai Argóéban sietett volt, és ott Eurystheust, Sthenelos fiát, Perseus unokáját, ideje előtt, napvilágra születte. Azt megtévén vissza sietett az Olymposba és hírül adá Zeusnek, hogy már megszületett az, a ki valamennyi argirokon uralkodni fog. Eurystheus, Sthenelos Perseus finak fia. Zeust ezen szavakra a bánat fogta el, de miután megesküdött, már meg nem másíthatta szavát. Ekképen lett Eurystheus az argirok királya és Herakles Zeus derék fia kénytelen volt annak szolgálni; pedig őt illette volna az uralom, miután szülei nem állandóan Thebaiban laktak, hanem épen az ő születésekor valami bűn következtében menekültek oda. ’) Az Iliasnak ezen előadásából mindenekelőtt azon fontos körülményt kell kiemelnünk, hogy abban a Herakleidák uralma mintegy szentesítve van, és pedig nem a Lakedaimon feletti uralom, hanem csak az Argos feletti uralom. Épen ez a feltűnő. Spárta mindkét királyi családja, mint tudva van, Heraklestől származtatja magát, mert Aristodemos két fia, Prokies és Eurysthenes, osztozik a dórok bevándorlása után, Lakedaimon uralmában, mely atyjukat illette volna, ha élve jutott volna Lakedaimonba. Ha csak is azt veszszük tekintetbe, hogy a Herakleidákat illette ősük után Argosnak birtoka, akkor legfeljebb annak a magyarázatát találjuk meg benne, hogy miért beszéli a hagyomány Argosnak a Herakleidák által történt elfoglalását, miért juttatja e tartományt Temenosnak, a Herakleidák egyikének birtokába. Találjuk pedig ezen foglalás magyarázatát azon régi szokásban, mely a műveltebb népeknél, vagyis e népek művelt állapotában, a honfoglalást nem akarja pusztán csak az erőszak alkalmazásából származtatni, hanem azt az istenek akaratától teszi függővé. Ezen nézet szerint, hogy egy igen ismeretes és világos példára hivatkozzunk, midőn az izraeliták Kenaan elfoglalására indultak, akkor nem a vak önkény vezette őket arra, hogy a legborzasztóbb kegyetlenséggel irtsák ki Kenaan régi lakosait, hanem azon joguk, melyet ama föld birtokára formáltak. Mert ez a föld, melyre indultak, az a testamentomi könyvek magyarázata szerint, az Ígéret földje volt, melyet már Abraham szerzett meg a maga és ivadékai számára, úgy hogy Kenaan elfoglalását bátran az Abrahamidák visszatérésének nevezhetjük. Ezen felfogás mutatkozik e magyar mondában is, mely a honfoglalást nem tekinti pusztán csak foglalásnak, hanem amaz ősi birtokba való visszatérésnek, melyet már Attila, a húnok fejedelme meghódított. Ekképen e Herakleidák visszatérése sem volna egyéb, mint oly hagyomány, mely az ősi birtok, az ősi uralom visszaszerzését meg akarja magyarázni, és pedig épen azon Ígéret nyomán magyarázni, melyet az Iliasban Zeus szájából hallunk, ha ezen felfogásnak ellenére nem volna azon körülmény, hogy amaz Ígéret, mint látszik, csupán csak Argosra szorítkoznék. De épen azon kitétel, hogy Zeus ivadéka uralkodni fog «7T(i]/z-£)TffimpiXTiaveoai';» bővebb magyarázatot is enged. Az Ilias szerint ugyan nsptxrieves alatt sem Lakedaimon lakosait nem lehet érteni, mert ott Menelaos uralkodik a Pelopidák egyike, sem pedig Messenia lakosait, mert ott Nestor kezében van a hatalom, sem a hatalmas és gazdag Mykenait nem érthette az Ilias ama kitétel alatt, hanem ennek kivételével a későbbi Argolist; de miután a Herakleidek tényleg Lakedaimonban uralkodtak, igen könnyű volt ezen uralom szentesítése czéljából az Iliás ama eseményére és szavaira hivatkozni. Ha Zeus ígérte Heraklesnak a Peloponnesos uralmát, akkor a Herakleidák, annak örökösei, teljesen fel voltak jogosítva arra, hogy hatalmukat ne csak Argolisra és Lakedaimonra terjeszszék ki, hanem hogy a Peloponnesos többi tartományait is meghódítsák és meg is tartsák. Ekképen a hagyomány azon része, mely a Herakleidákra vonatkozik, nézetünk szerint spártai eredetű, és ha előbb azt állítottuk, hogy hiányzik a hagyományban egyáltalában a mythosi színezet, akkor most még biztosabban azt mondhatjuk, hogy a Herakleidák visszatérése magában véve és elválasztva a hagyomány többi részeitől a kritika előtt, mint hagyomány, mint mythos meg nem állhat; nem lehet abban egyebet látnunk, mint ama hatalom igazolását és isteni eredetre való visszavezetését, mely Spárta virágzása idejében, mindenesetre a messenei háborúk után és Peisistratos uralma előtt, a Herakleidák kezébe központ *) *) Preller, Griech, Mythol, IP 158.