Evangélikus gimnázium, Budapest, 1880
bérének lenni, hogy a munkás éhen ne haljon, azt már a régi kor rabszolgatartói ép oly ösztönszerűen mérték ki, mint amily ösztönszerűen ítélte meg a hajdankori rabszolga annak elégtelenségét. S a mennyiségi bizonytalanság az ember kielégítésénél, a tárgy bonyolódott természete miatt, sokkal nagyobb, mint egy gazdánál, ki igavonós házi állatainak táplálásáról helyesebb mennyiségi tapasztalatok alapján gondoskodhatik, mint ahogy azt a mi társadalmunk tagjainak testi s lelki jólétéről még ma teheti. De ha a mennyiségi határozatok kora végre az emberre vonatkozólag is bekövetkezik, még akkor is összes nemzetgazdászati statistikánkkal nagyon messze állunk attól, hogy ezen, ma még csak prum desideriumot képező számokat valóban meg is értsük, azaz tudományosan, megfelelő okokból kifejthessük: miért, kell ezen mennyiségi egyezésnek lenni szükség és kielégedés között s miért nem lehet az másképen !■ még kevésbé fogjuk a történelmi actiók természeti szükségképensségét átérteni, ha az emberi érdekek harcának utolsó rugóit ki nem puhatoljuk; mejd tudva levőleg «a nagy állami actiók» könnyebben érthetők az egyén természetéből, mint egy ködös «népszellemből» vagy egy örökké csak magát kifejtő ideából. A ködfátyol marad ködfátyolnak, ha tiszta szem nézi, csak álmodozók és gyermekek látnak abban szellemeket. A megfejtendő problémánál tehát egyelőre nincs szükségünk a szükség és a kielégedés leírására, sem pedig szám szerinti kimutatásokra egyesek s egész népek életéből, — szükséges csak az alapos behatolás a szükség és a kielégedés lényegébe s lefolyásába. Az ösztön kielégedésének kérdését azzal megfejthetetlennek kijelenteni, hogy azt ösztönt «határfogalomnak» nyilvánítjuk, mint Ulrich teszi, nem tartható eljárás; ha az ösztön határfogalom is, változásainak lefolyása többé nem határfogalom, hanem tettleg megélhető s átérezhető állapot, s mint ilyen a tudat által gyökeresen megérthető. Mert amit az alany maga létesít, mind azt idővel legfinomabb szálig átérteni köteles és képes is. Hogy ezen megjegyzésnek gyakorlati hasznát vehessük, tisztán kell felmutatnunk, mi tulajdonképen a megfejtendő pont az ösztön és kielégedése kérdésében ? Kutatásunk folyamában ki fog derülni, hogy a lélektan ezen problémát egész nagyságában még eddig nem ismerte fel s tisztán nem fogta fel, s akik annak megfejtését megkísértették. * Találhatni ilyet pl. Feder J. Gy. H. ma már elfelejtett művében : «Untersuchungen über den menschlichen Willen, dessen Naturtriebe» etc. 1779'—1793.