Evangélikus gimnázium, Budapest, 1881

ELSŐ RÉSZ. A gymnasiumi oktatás elve s annak nyilvánulása az egyes szaktárgyak tagolásában. A gymnasiumi oktatás berendezése nemcsak hazánkban, hanem a külföldön is sokféle eltérést tüntet fel országok és viszonyok sze­rint, nagyobb s kisebb kérdésekben egyaránt. Ennek okát másban nem kereshetjük, mint csak abban, hogy azon cél iránt van ingado­zás, melyet ezen 8 évi oktatással elérni óhajtanak. Felmerülhet ugyanis még az a kérdés is, váljon a realistikus vagy a humanistikus míveltség felel-e meg jobban az ember természetének, hivatásának s a modern míveltség ideáljának? Ezen kérdést azonban mi mellőzen­dőnek hittük. Egyrészt ugyanis az emberi szellemnek tagadhatatlanul meg vannak ideális törekvései és vágyai, miket a nevelés csak az em­beri természet s így az egyéni boldogság rovására mellőzhetne; más­részt magyarhoni ág. hitv. ev. egyházunk tényleges viszonyai közt, minthogy pusztán humanistikus intézetei vannak, e kérdés kellő praktikus értelemmel nem bír. Minthogy tehát a gymnasiumoknak a kor színvonalán álló berendezése volt a tanácskozás kitűzött fel­adata, mindvégig szigorúan azon álláspontra helyezkedtünk, hogy csak a gymn.­oktatás felel meg az emberi természet ideális vonásá­nak s ezen álláspontról fontoltuk meg az egyes kérdéseket. 1. A gymnasium célja. Már a gymnasiumi oktatás célját illetőleg is bizonyos eltérés forog fen köztünk és az eddig divatozó felfogások között. Az 1870-diki Vandrák-féle elaboratum a gymn. céljául kitűzi: «a teljes humanistikai képzést hazafiúi s evangélikus szellemben», a mivel alapjában a mi nézetünk is megegyezik. — De ezen fogalma­zásban az ép oly kevéssé szolgálhat világos vezérelvül, mint ama má­sik cél, melyet az «általános míveltség közlésében» a gymnasiumok­nak kitűztek. Amaz a humanistikus képzés «teljességét» óhajtva, egy-

Next