Evangélikus gimnázium, Budapest, 1882

vagy Sándor dunai hadjárata. A hős makedón király azon hadjárata, melyet a Balkán félszi­getén lakó népek ellen indított, nem vonhatta magára annyira a hel­lének figyelmét, mint azon harcz, melyet maroknyi népével a perzsa birodalom megszámlálhatlan serege ellen vívott és még kevésbé kelt­hette fel a hellének kíváncsiságát, mint azon akkor csaknem h­ihetlen vállalat, mely őt a mesés Indus partjaihoz vezette. Ezen ismeretes ténynek kifolyása az, hogy azon történetírók között, kik a király viselt dolgait megírták, alig van egy-kettő, a ki érdemesnek tartja felemlí­teni, hogy ő, mielőtt a perzsák ellen indult, az illírek, triballok és geták földjére sietett, hogy ezeknek erejét és merészségét megbénítsa, mely őket távolléte alatt talán arra indíthatta volna, hogy Makedo­­niát zaklassák. Egyedül Arrianos az, a­kinek azon tudósításokat köszönhetjük, melyek e hadjáratra vonatkoznak. De ennek előadása is nagyon rövid és inkább kivonatnak mondható, mint történeti előadásnak. A tények rövid, sőt hiányos felsorolásából kitetszik, hogy ezen különben igazságszerető író nem sok súlyt fektetett arra, hogy minő volt a viszony Nagy Sándor és az említett barbárok között. De Arrianosnak nem is az volt a czélja, hogy minden tekintetben kimerítő tudósítást adjon azokról, melyeket a király a Hiemoson innen és túl vitt vég­hez, hanem hogy azon sok egymással ellenkező, sőt egyenesen ha­zugságnak mondható adatokkal szemben, melyekkel a király törté­netírói annak viselt dolgait felékesítették, igaz és megbízható tör­ténetet írjon."J ̇>) Prooem. r/Ocrr*:; ok Sauu.á<J£Tai áv^r’otou snk to-toIcjoc dJYypaosü<n xa\ eaot Int voűv 7)a3£v f( Tjyypacpr' tx t Ixítvtov “xvtx ti: ávaAc-jáusvoc xat Totaoe toTÍ; r^fj.6— T:ápot<; svTuytov outfo 15*:

Next