Evangélikus gimnázium, Budapest, 1890

AZ IDEGEN NYELVEK TANÍTÁSÁNAK MÓDSZERÉRŐL. A tudományos predagogia felfogása szerint az idegen nyelvek tanítása első­sorban nem gyakorlati czélből, nem a nyelvbeli ügyesség elsajátítása kedvéért foglal helyet a gymnasiumi oktatás keretében, hanem — ha ez oktatás valóban nevelő, etnikai czélokat szem előtt tartó oktatás akar lenni — magasabb feladatok szolgála­tában áll. Szolgálatába lép az irodalmi tanításnak, a­mely a tanuló lelki szeme előtt feltárja az idegen népek szellemi világát, a­mely elébe állítja egyrészt a rég letűnt classikus műveltség ideáljait, másrészt megismerteti őt a modern európai népek szellemi nyilat­kozataival s kifejleszti benne az emberiség általános érdekei, ideális törekvései iránti érzéket, hogy képes legyen az általános kulturális munkában való részvételre. E czélok felé való törekvésben a nyelv, mint az irodalom kulcsa, csak eszközül szolgál. Kétségtelen azonban, hogy már ama főczélt is annál biztosabban fogjuk elérhetni, mennél inkább birtokában vagyunk az eszköznek s így már csak eme szem­pontból is az idegen nyelvnek minél tökéletesebb elsajátítására fogunk törekedni. Ehhez járul, ha csak másodsorban is, hogy a modern nyelvek ismerete ez ideálisabb természetű nyereségen kívül gyakorlati haszonnal is jár, annak a mindennapi életben úgyszól­ván aktuális jelentősége is van. E körülmények kívánatossá teszik, hogy az idegen nyelvek iskolai tanításában is azon legyünk, hogy a tanuló minél inkább urává legyen magának a nyelvnek, ismer­kedjék meg szerkezetével, értse meg kifejezéseinek finomságait, árnyalatait, érezze a forma sajátosságait és szépségeit, hatoljon be a nyelv szellemébe, az élő idegen nyelveknél pedig értse meg ne csak az írott, hanem a beszélt nyelvet is és viszont, tudjon vele maga is szóban és írásban biztosan elbánni. A feladat tehát eléggé sokoldalú és bonyolult s valószínűleg ép ez az oka annak, hogy a módszerek tekintetében is, melyek e feladat Értesítő 1890—91. évről. , 1

Next