VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1900
a* 35 Swedenborgot ismertető könyveken kívül azonban egy dolgot mégis ki kell emelnünk, azt a nagyszámú iratot, könyvet és pamfletet, mely az illuminátusokra, a rózsarendre és a szabadkőművességre vonatkozik. E tekintetben alighanem ismét Mocsáry Antal37 volt az, aki Madách Sándorra hatással lévén, érdeket ébresztett benne ezen intézmény iránt, melynek akkortájt sok híve volt Nógrádban, legtevékenyebb hívei pedig Videfalván, a Kubinyiak szép kis kastélyának saroktornyában gyűléseztek.38 A Mocsáryak családi hagyománya szerint Antal lehetett az a szabadkőműves Mocsáry, a kit a „Szabadkőművesség lényege“ cz. füzetbe említ. Akármint álljon azonban az a dolog, annyi tény, hogy Mocsáry Antal az apával folytatott barátságot kiterjesztette a fiúra is, már mint idősbik Madách Imrére a nagy költő atyjára, kit lelkesülten dicsér s a kinek bőbeszédű levelekben számol be nagy művének minden phasisairól, a legújabb irodalmi eseményekről, sőt néha a napi újságokról is. Sajnos ennek az érdekes levelezésnek másik részére, a Madách Imre leveleire nem tudok ráakadni, bár e tekintetben még sokat várok a borsos-berinkei leveles láda átkutatásától. De amennyire a levelezés egyik részéből az egészre következtetni lehet, id. Madách Imre nem lehetett úgynevezett literatus-természet. Empirekori gavallér volt, ki az irodalmat decoratiónak vette a reális élethez, szívesen meghallgatta öreg barátjának kedélyes pletykáit és erkölcsi kifakadásait, de azért ezeknél jobban örült annak a dinnyemagnak, melyet egy fiatalabbik Mocsáry hozott neki Malamocco szigetéről. Pedig azért idősb Madách Imrében is megnyilatkozott a művészetek iránt való hajlam, csakhogy édes atyjáétól egészen eltérő módon. Az ő gyenge oldala a kertészet, a szép angol kert és halastó, melyért szívesen áldoz. Ez is az empire-kor gavallérjainak szenvedélye, mely Hoditz gróftól és Pückler-Muskau herczegtől átszármazik hozzánk és mindenütt talál követőkre elkezdve Grassalkovicstól és a Beleznayaktól a sárosi Haller grófokig és a szécsényi Forgáchokig. Az angolkert, mely az egész tájképet mintegy magába öleli, mely jóformán csak fákkal, bokrokkal és gyeppel akar feltűnni , mintegy visszahatás a roccoco elzárkózottsága, mesterkélt növényzete és fegyelmezett járású vízművei ellen. És ez az angolkert nem az egyedüli bizonyság a mellett, hogy idősb Madách Imre az angol műveltséget nagyra tartotta, anélkül, hogy a szó szoros értelmében vett anglománokhoz tartozott volna. Az ő idejéből valók az alsó-sztregovai újabb kastély ebédlőjének falát díszítő