VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1918-1919
II. Iskola története
II. Iskolánk az 1918/19. és 1919/20. iskolai évben. 1. A két év története. A két esztendő, melyről e sorokban be kell számolnunk, eseményekben oly gazdag és jelentőséges, hogy a rendelkezésre álló szűk térben igazán csak a legvázlatosabb képet lehet adni. Szomorú korszaka a magyar történelemnek, a magyar életnek s benne a magyar iskolának. Már az 1918. év őszén lehangolt kedéllyel, izgatott állapotban kezdtük meg az iskolaévet megnyitó munkánkat. Világos volt mindnyájunk előtt, hogy a dicsőségesen végigküzdött háborút elvesztettük s fájóan aggódó szívvel néztünk a bekövetkezendők elé. Csak rosszat vártunk és sejtettünk. De azt a rosszat, ami bekövetkezett, amit mi magunk zúdítottunk magunkra, csak azok sejthették, akiknek agyában már megvolt a pokolian kieszelt terv: forradalomba kergetni Magyarországot, megingatni mindenkiben a múltból merített reményt, a jövőbe vetett hitet, megtörni az ellenálló képességet s akkor megalapítani a maguk önző uralkodását, a kommunizmusnak nevezett rémuralmat. Kitört az októberi forradalom, kikiáltódott a köztársaság, megkezdődött a „lelkek forradalmasítása“, ennek következményekép a rend felborulása, a tekintélyek sárbatiprása. Megkezdődött a nemzeti érzésnek, a vallásnak az üldözése, az iskolában a komoly munka kiirtása, a lezüllesztés. Züllött az iskola, mert züllött az ország. Lépésről-lépésre megalakultak azon szervek, melyek mind a régi, intézményeknek elpusztítására készültek. Megszüntették először a templombajárást, később az egész vallásoktatást s helyébe „sociológiá“-nak nevezett valamit tanítottak arra kirendelt tanerőkkel. A történelmet oly vezérfonal alapján volt szabad csak megismertetni, amelynek hihetetlen tudatlanságaitól a szakemberek is elijedtek. Megalakultak az iskolai direktóriumok, nagyszerű hatáskörrel: ifjúsági könyvtár, segítőegyesület, önképző vagy másnevű körök vezetése mind a növendékek kezébe került. Az iskola vezetését kivették az igazgató kezéből, bizalmiak ellenőrzése alá helyezve őket; később a régi kor megbízhatatlan, az uj eszméket meg nem értő igazgatóit elkergették s iskolavezetőket ültettek helyökbe, a bizalmiakkal, iskolagyámokkal oldalukon, kint pedig a főigazgatóságok helyett a katona és munkástanácsoknak nevezett szervek intézték az iskola ügyeit. A tanulók osztályonkint — már az I. osztálytól kezdve — bizalmiakat választottak, fegyelmi ügyeik elintézésére. A tanár a fegyelmi esetek egy részét ezeknek volt köteles elintézésre átadni s a súlyosabb esetekben a tanárokból és diákokból alakított tanácshoz fordulni, amelyben természetesen a diákok szava volt a döntő. Eltörölték az osztályozást, a bizonyítványt. A tanuló „megfelelt“ vagy „meg nem felelt“. Érettségi helyett „Végbizonyítványt adtak hasonló szövegezéssel s mivel a tanári kar hozzáértése, tapasztalata szerintük nem volt megbízható, az eredményt megállapító tanácskozáson a diákok is közreműködtek. A későbbi koroknak a mulatság egész tárháza lesz, ha végigböngészi a megfontolatlan vagy gonosz szándékú iskolai rendelkezéseknek egész tömegét, mellyel lezüllesztették a jó érzést, a becsületes törekvést, a tiszta erkölcsöket. Mi mai emberek azonban, akik még érezzük e kornak keserűségeit, akik még látjuk azt a rettenetes leromlást, amit a fiatal lelkekben ez év végzett, mi csak búsulni tudunk azon, hogy ilyent is meg kellett érni a magyar iskolának. A rossz uralma azonban nem lehet állandó. Ez esztendő már ismét magyar iskolákat látott, melyekben szabad volt a magyar érzés, szabad volt