Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-02-25 / 137. szám

t je­ lentik , mikint ezen önadóztatási elvet nem osztják. Mai nap olvastatok az uj törvények mikinti alkalmazása tárgyában adandó vélemény végett kiküldött választmány jelentése, mellynek nyomán a 3d. t.czikkbeli vegyes házasságok ösz­­szeirására, ugyszinte a 9d. t.czikkben rendelt közmunkák miként leendő felosztására több tagból álló küldöttség nevez­­teték. A 4-d. t.czikk a nemnemes földbirtokosok megadózta­tásának módjáról semmit nem rendelvén , a választmány vé­leménye oda járul, miszerint ezek sorsát a nemnemes zálo­gosokénál súlyosabbá tenni nem lehetvén, az ez iránt diva­tozó gyakorlat nyomán csak személyeik­, és ingóságaiktól adóztassanak, annyival inkább, mert a fekvő nemesi földbir­tok természetét ezentúl is megtartván, rajta nemesi terhek is fognak fekünni. — E vélemény felett heves vita keletkezett. Az ellenzék, és a tiszti főügyész a régibb törvények nyomán iparkodának megmutatni, mikint ezen nemnemeseket nem­csak ingó, hanem ingatlan javaiktól is adóztatni kell.­­­ A másik oldal ellenben az uj törvény szellemét úgy magyarázó, mikint a földbirtok emelésére szükséges concurrentia, a nem­nemeseknek földvételre édesgetése, ’s ez által az adózónép terheinek megosztásában történendő részvét, ’s azon kívánat, miszerint e törvény életbe léphessen, az ingatlan javak adó­­mentességét javasolják, különben az önkényes kulcs szerint történendő kivetés, ’s a birtoknak aránytalan ’s tetemes kárt okozó terheltetése elidegenitené hazánk nemnemes lakosit illy javak vételétől; ezen okoknál fogva a választmány vélemé­nyét pártolák. ’S ez jön végzés. — Borsod levele, a törvé­nyek lefordítása ellen tiltakozó, miután ezen lefordítások ál­tal eredeti törvényeink hitelessége, ’s a magyar nyelv diplo­­matiai elsősége semmikép nem veszélyeztetik , de különben is kötelességünkben áll, hazánk idegen nyelvű lakosival tör­vényeinket , ’s azt, hogy a magyar nyelv diplomatiai fenső­­ségét elismerjék, saját nyelvökön tudatni, ezen ’s több je­les okoknál fogva, pártolásra nem talált. Gyűlésünk folytat— tátik , ha mi nevezetes kerülne elő — közlendem. Közöljük ezennel, 134 ik számunkb. ígéretünk szerint, Z.J. táblabiró, Szabolcsmegye legközelebb múlt közgyűlésén tar­tott beszédét, melly következő tartalmú: „Megismerték a t. KK.és RR. követeink jelentéséből, mint a lefolyt or.gyűlésnek sikerült gyümölcseit, úgy a sok sikertelen hazafi­ igyekezet meghiúsulását is; ’s bár a hazahozott törvé­nyek a nemzeti várakozás csak kis részét elégítik ki, nem mellőzhetjük, hogy megyénk szellemét és kivonatát mindig hűn felfogó, hazánk elementére a nemzet legjobbjaival szor­galmasan közremunkáló, állásukat feddhetlenül betöltő or­szággyűlési követeinknek köszönetet ne szavazzunk; ’s ha nem hozták is magukkal haza óhajtásunknak szentesített si­kerét, meg kell gondolnunk, hogy az emberi jó igyekezet­nek nem mindig legbiztosabb mértéke a siker ’s hogy a jó czélu, de sikertelen munkásságnak is meg van a maga jö­vendője és érdeme. Követeink és a nemzet képviselői épen nem okai, ha lefolyt országgyűlésünk meg nem termette buzgó nemzeti reményeink aranygyümölcseit. Hosszas harczok után, mellyek közt a nemzet régi é s az idő viszontagságai közt egyedül lehetséges alkotványát és szabadságát különböző hatalmak ellen férfiasan védte, el lát­szott következni az idő, mellyben a nemzeti jólét a kormány és nemzet közös érdekében, kifejlődéséhez volt közelítendő ’s a nemzet örömmel látta, mint tűzte ki a kormány a békés haladás hatalmas zászlóját ’s örömmel sereglett alája. — ’S egy pár mozdulatlan megye kivételével, a szép magyar haza a főkormányhoz csatlakozott. Ezen szent frigy áldásai közt mi nagyra mehetett volna a haza, mint izmosodhatott volna a közjólét ’s a kormány törvényes ereje! *3 — és mégis üresen maradtak a törvények hiányait betöltendő lapok. A büntetőtörvénykönyv , melly olly sok munka és költségfordi­­tás után végre elkészült **), melly nélkül a szabadság és *3 Ha a haladás kezeléji nem túlzásokban, nem idegen institutiók erőszakol­, majmolásában remekeltek, és kevesebbet markolva, többet szorítani magokat eltökélték volna. — S z e r­k. **) A legtökéletlenebb művek egyike, mellynek létrehozásán még a legkifejlettebb nemzetek is több törvényhozásokon keresztül vajúd­­ak. — S­z­e r­k. törvényes rend soha biztosítva nem lesz, melly nélkül a kor­mányzás felette nehezítve van — törvény hiánya miatt nem őrködhetvén mindenkor a törvények szigorú megtartása fe­lett — mellynek hiányát kivált a haza némelly vidékei, azok között a miénk, legsajnos abban érzik; azon büntetőtör­vénykönyv a kegyes óhajtások sorába taszittatott, a nélkül, hogy tudnak miért. Azt a mirgos Főrendek mint valamelly luxus-articulust, csak amúgy fél vállul tárgyalták, ha épen kedvök és idejök maradt rá *). ’S elég szerencsések vol­tak jó előre a mintabörtön kérdésében egy küszöböt felállí­tani, mellyen a jámbor óhajtás az egész diaetán keresztül botorkázott, hogy ne legyen idő, a munka lényeges részei­hez szólani !). Nem rég kezdte a magyar által látni, hogy az iparűző, kereskedő, vagyonos és művelt osztályok tanyái, a városok, a nemzeti organk­us testnek jelenleg csak zsibbadt tagjai, ha az alkotmány gépében illő helyt foglalhatnak , hatalmas té­nyezői lesznek a nemzeti közerőnek. A megyék és a nemes­ség megtette a magáét !s a jogok osztogatásában szükkezü­­ségről épen nem vádoltathatik. ’S mi lett a nagyreményű tör­vényből? a képviselők táblája lépésről lépésre közelitett, a mirgos Főrendek merően megállották hatalmas veto­jokkal ’s a n. képviselők úgy jártak a mirgos Főrendekkel, mint Mahomed a hegygyel; mivel a hegy közelitni nem akart, kö­zelitett Mahomed. De a hegy még ekkor sem nyitotta meg meleg keblét ’s végre egy korlátlan ’s teljes hatalmu főfel­ügyelő felállítása eszméje elöl vissza kellett rettenni minden igazhivőnek !-t). Ez lett sorsa több óhajtásunknak is.­­ A népnevelés szent ügye, a kereskedés szüksége, egy nemzeti hitelintézet felállításának eszméje és mindazon tömérdek, a haza felvirágzására czélzó intézetek, melyekhez a nemzet bőkezű önáldozattal kívánt járulni, részvét nélkül maradtak ’s könnyeden mellőztettek. De nem lehet keserűség nélkül szólani azon országgyűlési nagy tragoedia utolsó felvonásá­ról, midőn a már megérett áldozatok rakásra hullottak ’s a függöny legördült, a nélkül, hogy azon utolsó zivatar va­lódi okát tisztán felfoghattuk volna. Eredeti példa tűnt itt fel a törvényhozás évkönyveiben, — bár soha ne utánoztatnék! A kiváltságos osztály a közhaza felvirágzására tetemes áldo­zatokat ajánl, csak hogy segítsen végre a hazán, miután megmondta a nagy gróf, hogy ha a haza magán nem segít, azon senki más segitni nem fog. ’s íme az annyi önmegta­gadással ajánlott áldozatot a hatalom emberei félrevetik, visz­­szautasitják ’s gátolják a nemzetet, hogy magán segíthess­­en iff­. A m. Főrendek azt mondják előbb: „Az nem elég, a mit tit ajánltok, közös teherviselés kell;“ ’s midőn a kép­viselők azt felelik: ,Jól van, kezet fogunk veletek/ akkor azt mondják: „Sok, a mit ajánltok,“ ’s el nem fogadják !*). — A szünetlen vita felett elhangzott az utolsó álgyulövés, melly a hazának reményei meghiúsulását hirdette. Nem tehettük le tehát ezúttal filléreinket a haza oltárára ns atyámfiai; nem a ha­marad szegény és parlag, mint eddig volt; de köszönjük a nemzet képviselőinek, hogy legalább jogukat nem veszélyez­tették. A m. Ferenciek két nagy képviselői jogot igyekeztek kezeikbe kerítni, a kezdeményi és adóajánlási jogokat, ha még e két jogot hatalmas vétójokhoz fűzhetik, akkor a hata­lom befejezte óriási munkáját. Az adó megajánlási jog kizá-Ez a tények által czáfoltatik. — S­z­e r­k. 13 Ez nem motivált gyanúsítás. Ha azonban már botorkázásról van szó, ki állította fel a számos magánbörtön és esküttszékeket? Hi­szen csak a vak nem látta , hogy ezek azon kövek, mellyeken nem bo­­torkázni, de bukni kell az egésznek. ( S z e r k. ff) Különös, hogy Szabolcsban mondatik, mellynek utasítása min­dig a főfelügyelő mellett volt. És ugyan nézzük meg csak az utolsó fő­rendi szeneteket, hol van ott a korlátlan és teljes hatalmu főfelügyelő? Csak az istenért a korlátlanságot ne zavarjuk össze a szabadsággal! ( S z e r­k. fff) Bocsánatot kérünk tisztelt barátunktól, de ez nem egyéb, mint a dolgok történeti folyamának elferdítése, melly csak onnét magya­rázható, hogy az érdemes szónok 50 mértföldnyiről nézte a tragoe­­diát. — S z e r k. f*) Ezt tenni joguk volt, a képviselő tábla részéről pedig emiatt hagyni bukni az ügyet, valódi nemzeti bűn vala. — S z e r k. összeborzadtam. Nem tudom neked leírni azt, nincs a világnak olly nyelve, melly azon ördögien gúnyos és hidegkegyetlen arcz — kifejezést szavakba önthetné. De életem ezen iszonyú catastrophiában éreztem legelőször nemét a boszuvágynak, nem az emberek irá­nyában , ez ki nem fejezi azt mit mondani akarok, boszum a sors ellen volt irányozva, valami joghatlan és érzékeimen kívüli ellen ; úgy tetszett nekem, mintha becsületességemért bűnhődném ,s mikép az volna hibám, az oka ezen szerencsétlenségnek, hogy egy ala­csony utáni nyerészkedés csábjainak elég becsületes valék ellen­állni tudni. Ezen idő óta nem valék többé az ki előbb, anyám nyilatkozata lefojtotta bennem azonimaszerü kegyeletet, mellyet iránta éreztem, minden a mi körülem esett, egy tömeggé folyt össze, egy suly­­lyá, melly fölöttem nehezkedett, minden érzés minden vonzalom elzsibbadt kedélyemben. Te az ártatlan, patyolat pólyáidban, mint valami túlvilági jelenet álltál elöttem : úgy tetszett nekem , mintha minden védelemtől megfosztva, a sors tigrisek és kígyók közé vetett volna martalékul ’s mintha hínárjában a gonosznak , mint rom­latlan tiszta vizű gyöngy hevernél, minden bántalom, minden ke­serűségnek oda vettetve! — Ah Gina — Gina ! ha te tudnád, mi az anyai szív felforrása, midőn azt kezdi félteni, mit a széles világon egyedül szeret! — E perezben imádtalak, több volt szeretetnél, több kegyeletnél, mi megragadott, éreztem nemét a lángnak, melly egész valómat körülölelte, bölcsődhez rogytam le ’s föl—­sikoltottam. Mindent ezért, egyedül ezért­ azután esz­méletemet vesztenem ’s midőn magamhoz tértem, lelkem ki volt sarkából emelve, nem valék a régi többé. Jólag a képviselet joga, mert az adó személyest teher lévési, szükség, hogy arról azok intézkedjenek, kiket a nép arra megbízott; igaz, hogy még nálunk jelenleg azon osztály, melly a terhet viseli, annak megajánlására senkit meg nem bíz, de ennek corolláriuma az, hogy képviseletünk rend­szere javíttassék é s nem az, hogy azon jog ollyanoknak adassék által, kik épen senkit nem képviselnek. A kezdemé­nyi jog ott, hol a parlamentáris rendszer teljesen kifejlett, hol független felsőház, felelős kormány mellett létezik és mindkettő felett szabad sajtó őrködik — a két táblának közös joga lehet, de nálunk ez csak a hatalmas vétónak egy új ne­me volna. Hála tehát képviseleti táblánknak, hogy magokat az idő szükségeitől elragadtatni nem engedék *). — Ha már most kérdeznének: mi oka, hogy a mező, melly olly szépen be volt vetve, illy parlagon maradt? én azt felelném, hogy a hiba nem annyira a személyekben , mint hibás szer­kezetünkben fekszik; mert hiszen épen arra szolgál a jó szerkezet, hogy a hatalmakat egyensúlyban tartván, a rosz akaratot korlátok közt tartsa. Minden országlási rendszernek meg van sajátságos physiognomiája ,s valamint szerecsent nem láthatni görög vonásokkal, úgy nem képzelhető sza­bad alkotmány annak szükséges kellékei nélkül. Hogy egy alkotmányos monarchiában több hatalmas tényezők létezzenek szükséges, de nem mozoghat az alkotmányos élet soha biztosan, ha azon hatalmak egyensúlyban nincse­nek ’s bármikor egymás fölibe emelkedhetnek. Minden al­kotmány talapzata a nép, a tetőpontja ’s egyesítő köve a kormány; a mi alkotmányunk egy megfordított pyramis, mert itt a talap épen az, minek tetőpontnak kellene lenni ’s a nép sehol sem találtatik. Ezen természetellenes állásából követ­kezik, hogy hazánk, alkotmánya mellett, illy kicsiny elöha­­ladást tett, hogy azt szinte önkényesen kormányzott orszá­gok is sokban elhagyták. — innét van , hogy eddigi rend­szerünk több kellékkel bírt a szabadság fentartására, mint an­nak terjesztésére és a közjólét előmozdítására. Példa erre a lefolyt országgyűlés, melly — bár a nemzet minden tag­jai érezték már, mi sanyarú állapotban van a haza, hogy ne­hezült rá a zsibbasztó köz elszegényedés — az egymásfeli­be emelkedő hatalmak játéka miatt alig vihette néhány lépés­sel tovább a nemzetet, a jobblét után már régen de hasz­talan só­várgó hő nemzetet. Ha van még jövendője a nemzetnek, — ha a hosszas ifjúkor után még erőteljes férfikor várako­zik rá , akkor az csak egy kifejlődött alkotmány utján fog bekövetkezni. — Virul e ezen nemzetnek aranykora, avagy dicstelen kimúlásra van szánva egy parlag élet után, ez is­ten titkában van. A marathoni és cheroneai csata közt csak 150 év folyt le ’s illy rövid idő alatt fellebbent és alászál­­lott a dicső görög nemzet magasztos élete ’s rövid ittléte alatt elkészíté ’s az utókornak átadá a classicus ízlés és ma­gasztos polgáriság utánozhatlan mintáit. Róma építésétől a philippi csatáig alig folyt le 700 év ’s ez alatt megszületett ’s el is halt a világhódítók szabadsága; a magyar már 900 évet töltött kis hazájában csak ön bajaival küzdve, nevéért is remegve; ’s ne lenne jövője ennyi szenvedés után?! hiszszük hogy lesz. — A föld arra látszik teremtve lenni, hogy a különváló el­lenséges érdekek csatatére legyen. Azonban bár lassan ’s nagy akadályok közt, mégis a tökéletesedéshez közelget az emberfaj ’s a gondviselés, bár gyakran iszonyú ’s szá­zadokig tartó ember-áldozatokkal ’s észrevehetlenül, de biztosan vezeti az emberiséget az erkölcsiség és műveltség szép ideálja felé. Mi sem maradhatunk idegenek a gondvise­lés által kijelölt pályától, ha e szent czélt előmozdítjuk ; a magyar még dicső vagyonos és művelt nemzet lehet, valamint most szegény, névtelen és tekintetlen.------De ez csak ak­kor lesz, ha alkotmányunk kifejlődését eléri. Az alkotmá­nyosság főkellékei, egyszersmind biztosítékai közé tartoz­nak: egy a nép­kilátásnak megfelelő képviselet és jól elren­dezett , a hatalmak súlyirányára állított országgyűlési ren­dezet. Ezen rendezetnek sürgető szükségét elismerte nemrég a kormánynak legjelesb tagja b. e. gr. Dessewffy Aurél is , ki a diaela rendezéséről egy munkát írt, melly eléggé tanú­sítja az elhunytnak az alkotmányos élet fökellékeirőli tiszta fogalmát. Mig jó képviselet, független országgyűlés és felelős kormány nincs, addig alkotványos életünk alapja futóhomok, mellyet az uj törvény sem képes megfogni. Az alsó táb­lánál még sem a polgári rend sem a nép képviselve nincs, a felsőtáblánál biztosítva van a többség azoknál, kiket fényes és jövedelmes hivatalaik vezetnek be azon házba, hol a füg­getlen aristocratiának kellene képviseltetni; innen jön a kettős vétó, innen a bizalmatlanság, melly a főrendi tábla iránt országszerte létezik **); pedig folytonos bizalmatlanság mellett a dolgok soha jól nem folyhatnak , szükség hogy bízzék a nemzet kormányában, bízzék ország­gyűlésében , bízzék törvényeiben, hogy mindig nyugodt és virágzó legyen az állomány. Sürgető szükség tehát t. KK. és RR., hogy az országos erők és érdekek egy gyálpontra vezettessenek, hogy mindennek egyenlő érdekében álljon a csend és rend fentartása, a trón tisztelete, a drága szabad­ság szerette. Ha közremunkál a nemzet, nem fogják illy könnyedén visszautasítani azt, mit sürgetni fogunk, köve­­ t. Ezeket már többször m­egc­áfoltu­k most csak annyit állítunk, hogy a kezdeményi jogot senki sem­ vonta kétségbe, de a nemesség által is viselendő teher summájához való szólhatásból kizárni a főrendi táblát nem kellett volna akarni — és ez esetben könnyű lett volna az ügyesség, cs­ak ely kérdések mezejére ne vizetett volna a vitatás. Ör­vendünk, hogy a szónok e véleményében még azok közöl is igen so­kan nem osztoznak, kik különben minden mulasztást a főrendi táblában szeretnek keresni. — S z o r k. **3 Melly a dolgok folyamának elferditése által tápláltalik, de ezen testületnek legújabb magatartása által legkevésbbé sem motiváltalik. S z o r­k. egyetlen ember iránt, ki hozzám szintetlen szenvedélyes csatlako­zást mutatott, ellenállhatlan ellenszenvet éreztem. Valahányszor életem e legfontosabb, e legkényesebb szakában szobámba lépett, olly érzés kapott meg, olly rögtöni rémület, mint ki a Cobra ka­­pellát pillantja meg lábai alatt. D­e az élet legiszonyúbb szerencsétlensége ha függetlenségün­ket vesztjük el: az első lépés, melly más — legyen az a legne­mesebb legkiválóbb hatalmának vet oda , az örvény első csa­varvonala , melly óvhatlanul fenekébe ragad! — — Anyám, ki hosszasan betegeskedett, ki Roderichben mindig többet bízott mint én, nem vette azon félreismerhetlen nyugtalanságot bennem észre, mellynek békéi alatt szenvedtem, mióta azon asszonynak segítsé­gével éltem. Két holddal születésed után várt egy nagyobb, egy iszonyúbb csapás reánk , mellyröl nem is álmodtunk. Azon derék kereskedőház, mellynek birtokában volt egész vagyonom, egy bécsi nagy kereskedőház bukásának következtében fizetéseit megszüntette. A hirt nekem a legnagyobb kímélettel Roderick adta tudtomra. — Meg valok semmisítve! — anyám már vissza­nyerte egészségét ’s ekkor ismertem meg férfias jellemét. Meg­szégyenülve álltam e nő előtt, ki, miután az egész iszonyú szeren­csétlenséget megtudta, halványan mint a halál, de mosolyogva nyújtotta nekem kezét, bölcsödhöz vezetett; életem legmeghatóbb pillanata ez, soha sem feledem!---------azután éles, majdnem gúnyos hangon szólt: — Kuldusok vagyunk — leányom! igaza volt ezen egyetlen barátunknak, nem kellett volna az emberekkel ,jobban bánnunk, mint ők szoktak másokkal bánni! — Atyád gaz­dag ’g mi mindentől megvagyunk fosztva : válaszsz! Segítséget akarsz-e tőle kérni, vagy élni a magad erején a magad ügyeke­­zete után? — (A Ilid. szakaszt a vasárnapi számban kezdjük meg.) Roderichnek e pillanatban egy tekintetét fesetm ki, mellytöl

Next