Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-03-30 / 155. szám

210 még kevesebbre száll, mint felére, mig a többi 12,649,988 p. vagy is 12/13da az úgynevezett nyomódíjnak, mint tőke, lak­bér, eleség (Provision), osztalék ’s más eféle, a pénzes em­berek erszényébe foly, csupán arra szolgálandó, hogy a gaz­dagokat még inkább dúsítsa. ’S illy állapotot akar magának Magyarország is prókáto­rai és úgynevezett liberalistái által, mint ezért kitüzetni ? Ha sikerülne nekik, mitől a hon nemzője mentsen meg, a föld­művelés ’s ezt előmozdító mesterségektől, a rendelkezésökre álló utolsó tőkéket is elvonni, hogy azokat leginkább gépi munkákon alapuló gyárakba fektessék, nem sokára olly ál­lapotra jutnánk, mellyen a legnagyobb bölcseség sem volna képes segíteni. Nem a pénz uralmát még tovább terjeszteni, hanem a munkát ’s értelmiséget ezen kirekesztőleges uralko­dástól megmenteni hivatása korunknak ’s minden emberba­rátnak, ki arra közremunkálni magát hivatottnak érzi.­­— (Gyáripar.) Tekintetes szerkesztő úr! Tudván azt, hogy ön becses lapjának egyik feladata: Keletkező ’s gyors léptekkel haladó gyáripar-alapításainkat t. ez. olvasóival meg­ismertetni, van szerencsém önnek jelenteni, miszerint Michna Flórian bécsi gyáros is már több hónappal ezelőtt elhatározó magát Bécsben, gumpendorfi külvárosban létező selyem- é s gyapjuszövet-gyárát Pestre áttenni. Meg is kezdé már min­den e vállalat elibe gördített nehézségek, ’s bécsi pályatár­sai ármánykodásai daczára is a gyártást,­­s egy hónap óta hét szövőszék működik folytonosan. E székek száma még e hó folytában 25 vagy 30-zal fog szaporodni, mi eddig a ké­sedelmes és költséges közlekedés végett nem történhetett. Készülnek tehát már itt is különféle divatkelmék u. m. mel­lények , kendők, nőruha- és bútorszövetek. A gyár Schiller ügyvédnek szélutczában épült uj házában találtatik, ki olly szives hajlammal viseltetett ez iparos vállalat iránt, hogy említett házának egész harmadik emeletét, melly már privát lakásra szánva, egészen készen állott, tetemes költséggel gyárrá alakíttató. — Szíveskedjék tek. szerkesztő ur e so­raimat rövid kivonatban becses lapjának egyik közelebbi szá­mában közölni *). Ki egyébiránt mély tisztelettel vagyok Pest, mart. hó 15én 1845. Tekintetes szerkesztő urnak alá­zatos szolgája Gyapay Miklós s. fe. Megyék és városok, Biharból. Évnegyedes közgyűlésünk martius 3-án vevén kezdetét, miután másodalispán felette zsibbadt, ’s alig három ember mondotta ,éljen* között elnöki székét elfoglald, a régi szokás édes emlékéből ismét örvendezett, hogy a Ren­deket illy szép számmal egybegyülekezve tisztelni szeren­csés , ’s havi jelentését elolvasván, következtek a scontrok; ezek átfuttatása után, a felsőbb rendeletek.Felkerült a nmviltgu Helyt.tanácsnak ő Felsége nevében költ azon intézménye, melly a megyének meghagyja, hogy közös irányú társulatok keletkezéséről értesülvén e kir. ap. Felsége, azoknak rend­szabályai kellő megvizsgálás és helybenhagyás végett ter­jesztessenek fel. Az ellenzék vezére Cs. F. tb. mondó, hogy mióta nagy Széchenyink a magyart álmából felrezzenté, j) sok társulat keletkezett, ’s a rendszabályok mégis csak most kéretnek föl, midőn a ,védegylet* alakult ’sat.. ő a felküldés szükségét nem látja ’s tudomásul veszi a parancsot; ellenben a B. B.-párt azon conservativ elvből kiindulva, hogy a közállomány szilárdsága a fejedelem felügyeleti jogának tiszteletét föltételezvén, miután a közjólétet veszélyeztető szö­vetkezések elhárítása magának a státusnak érdekében áll, ’s a kormánynak ebek­ czélját elősegíteni ’s igyekezetét gyá­­molítani kötelességünk, a találtató társulatok rendszabályait felterjesztendőknek tartja; itt a meglevő társulatok ártatlan­ságát fejtegetvén, abeli hiteket fejezek ki, hogy fenállhatá­­sukat a felterjesztés által veszélyeztetve lenni nem látják, mi ha mégis megtörténnek, honfiúi hivatásuknak ismerendik majd a megsértett jog orvoslásáért törvény pajzsa alatt harczra kelni. A valódi conservativek jelenvolt egyketteje még hozzá téve, hogy a kormány tettei a hon javának min­­káját tanúsítván, legkevésbbé lehet ok, a közjónak kormány *) Közöljük azokat írn egész terjedelmükben. — S­z­e­r­k. részéroli gyámolitása felett kétkedni, a lojalitást tehát ha­sonlóval kelletvén kisérnünk, miután a fejedelemnek az or­­szágábani eseményeket ismernie kell is, supremae inspectio­­nis jogánál fogva ismertetéseket követelheti is, a felkért rendszabályokat annyival inkább felküldik, mivel az ügy tisz­tasága feletti meggyőződés azt igényli, a felküldés megta­gadásában pedig az irány méltó gyanúja zárkózik. Mindeze­ket az ellenzék vérmes gyerkőczei letarolák, kiknek egyike szabatosan tálaló sophisticus fogásait, megmutatandó, hogy az 1798 : 12. törvény szerint honunkban a felség, nemzet és király; ’s mi része van a kormánynak a végrehajtó hata­lomból, ugyanannyit ’s nem kevesebbet élvez a nemzet; mi­után jelen parancs a magánélet sorsát bolygatva, ebben ren­delkezni akar, nem lévén hatalma parancsok által kormá­nyozni, azt el nem fogadja, mégpedig épen azon okból, mellyet itt főfelügyelési jognak hallott említetni, mert azon jognak hasonféle a nemzetet illetvén, ez saját belátása és meggyőződése szerinti tettei felett már kimondotta ítéletét, mellyet felsőbb helybenhagyás alá fel nem terjeszthet, ne­hogy szabad egyesülési jogával úgy járjon, mint a könyvvizs­gálattal, mellyet a nemzettől a kormány elsajátítván, érette most már birtokon kívül víni fájdalmasan kényszerül. És a határozat illy szellemben mondatott ki, melly is dióhéjba szorítva, annyit tesz­ ,nálunk közirányú társulatok, mellyek a társasági czélokkal ellenkeznének, nincsenek; egyébiránt azon elvet, hogy egyesületek, szabályaik felterjesztése és kormány általi helybenhagyása nélkül, fen nem állhatnának, tagadják a Rendek, mert törvényhozói hatalmuknál fogva beleegyezésök megkivántatik, az 1790: 12. t.czikknél fogva olly parancsokat adhatván, mellyek törvényen alapulnak, je­len intézvényben pedig csak jó rendre történvén hivatkozás: ennek meghatározását a törvényhozás terére valónak tartják, hol a kormánynyal örömest találkozandanak m ’sat. Állljon itt megjegyzésül igénytelen nézetem a fentebb mondottakra. — Mi a feltámasztott nemzet­fölségi eszmét illeti, igen szép­ ne bántsuk a játszó gyermekeket, hisz kártyaváruknak egy kis legyintés is elég; de hát aztán kinek és ki ellenében kö­vetel felelős ministeriumot azon dicső felekezet, melly ma­gát felségnek hiszi? talán maga ellenében is?! meglehet! az országgyűlési események , a verificatio kérdésének törté­nete ugyancsak bizonyítanak ám! — Ezután fölvétetett Ná­dor ő fenségének a Rendek kérelme folytán küldött azon le­vele , mellyben kegyesen tudatni méltóztatik, hogy a Rendek által a Helyt.tanács utján biztosság ügyében költ két felsőbb rendeletekben követelt ellentét nincs, ’s igy a felkért közben­járásnak sincs helye , annálfogva azoknak adandó engedel­mességre ’s a biztossági ügy befejezhetése tekintetéből a biztosi eljárás elősegítésére utasít, mit is sajnosan tudomá­sul veszünk.­Itt nagy commentárt írhatnék, de röviden csak annyit örültek meg, hogy azon fenséges levélnek az embe­riségre is kimondhatóan üdvös haszna volt, mert sok egy­­ügyű ember szeméről lehullott a hályog, ’s lát; egynémellyt olly kabulásból rántott ki, melly utóbb forrólázzá válhatott volna. Csak azt szeretnék tudni, postán jött-e a levél, mert egy nagy politikusunk , ki utánajárt, lábfájás miatt jelen gyűlésünkre be nem jött. — Alispán jelenté, hogy házi fő­­pénztárnokunk Hrabovszky Albert elhunyt, kinek emlékére őszintén vallá, hogy pontos hűséggel és tiszta lelkiismeret­­tel kezelvén a pénztárt, benne egy valódi tisztviselőt vesz­tett el a megye. ’S mégis mi fűre a egymásutánja a tettek­nek! alispán ur a magistratust temetési szertartására el nem bízta és jelen sem volt­ kérdőnek: miért? talán mert a meg­boldogult sem a czifra zászlókra pénzt nem adott, sem éji zenéknél nem tartotta a fáklyát; hiszen tisztes öreg ősz volt az istenadta! igaz, hogy gyűlésünk is rosz­idő volt; de egy óra megyénket nem sülyesztette volna el! miután a róm. katho­­likusoknál a pap határozza meg a temetés óráját, az idő pe­dig csak ollyan volt, mint múlt évi december 13dikának estvére, midőn némelly emberek esernyők alatt térdig érő sárban üvöltenek az utczákon, hacsak nem az lesz a kifogás, hogy vannak, kik estve látnak ’s járnak, de nappal nem. No de jó emlék ’s tisztelet követi őt pompa nélkül is, ’s ezt csak azért említem meg, mivel a jelenkor emberei mások tiszteletének nem barátjai, mig ők országgyűlésre felment­et­vk alispánjuktóli hódoló búcsúra seregestöl megjelentek. — Az alispáni jelentés a pénztárróli gondoskodást is tár­­gyazván, némi vita támadt a felett, mikint töltessék be he­lye ; egy részről mondák , hogy a vállalkozók magokat je­lentvén, azok közöl a megye egyet választaná; erre J P. tb. mondá, hogy a főkormányzat ő Felsége hivatalától fel nem oldozván, tartozik azt gyakorolni, ’s igy a megye pro­ponáljon, a fökormányzói helytartónak terjeszsze föl, hadd nevezzen ki közölök; de más részről az mondatott’, hogy föisp. helytartó ur önkint fosztotta meg magát hivatalosko­dásától, a megye tehát hozzá nem járulhat; mire ismét meg­­jegyzik , hogy főisp. helyettes úr a felfüggesztett ügyvédtől a hivatali iratok bevételét nyomban másnap levél által ren­delvén meg, a megyei többség el nem fogadta, ’s igy nem ő maga magát, hanem a megye erőszakosan vetkeztette ki jogai gyakorlatából. Még J. M. ajánlá, hogy a kétes hely­zet túllépése tekintetéből, mint máskor is történt, valamely­­lyik járás aladószedőjét biznák meg; mindazáltal határozatta jön, hogy alispánnál jelentsék magokat ’s azok közöl vá­lasztunk. — Másnapra Aschman N. volt d.szerz. püspökségi udvarbiró mutattaték be alispán által is megerősíttetett, mi­után némelly felszólalások megtorolták. Ugyanis bizonyos volt kereskedő , most liberális cooperator P. S. fel­szólalt, hogy vannak többen, kik ezen hivatalra érdemesbek, mint Cz. G., Cs. és Sz. Gábor; ő Aschmannak nem ismeri egyéb vagyonát egy várad­ olaszi házánál, neki nincs bizodalma ollyan emberhez, kit volumával el nem választ. B. K. J.biró pedig azt jegyzé meg , hogy nem kel­lene illy hivatalt amúgy könnyedén elütni, erre hypotheca és szembetűnő vagyon kívántatik biztosításul, hiszen vannak többen, válaszszunk, mellyekre a közönség nagy tetszése jelentkezett kitünőleg. De J. M. a hivatalképességi tör­vény gyalázatát látván, miután Aschman nem nemes, ezt, mint capitalistát megerősítetni kívánja; így más is ; végül K. A. ügyvéd azt mondván, hogy a felszólalók publicumbani járat­lanságukat mutatják, mert az eset a tegnapi határozás folytán épült; mi a P. által mondottakat illeti, megjegyzi, hogy ismert vagyonosságán felül Aschmannak van becsülete, mi­ről a megyének igen, de kétszeri csőd utáni embernek nem igen lehet fogalma, ’s nem is csuda, ha becsületesnek is­mert emberhez bizalma nincs. Melly éles megtorlások után a szóváltásnak vége szakadván, Aschman adószedő maradt.— A főjegyző az országgyűlésre kiszemelendő tárgyakkal meg­bízott választmány nevében szóval jelenté , hogy a küldött­ség összeült ugyan, de munkájával felhagyott mostanra, azon okból, mivel megeshetnék, hogy a most megállapított kér­dések a szabadabb sajtó útján hányva és rostálva, később más irányt vévén, minden működés hasztalanná válnék, így tehát időelőttinek látván, az országgyűlést előző napokra hagyja. Azonban van egypár kérdés, mit a küldöttség figye­lembe vett e­lső a Részek visszacsatolása iránti törvény még eddigi be nem töltése, mire a küldöttség határozandónak és a többi megyékkel tudatandónak véli, hogy jövő országyűlésen semmiről se tanácskozzunk, míg az érdeklett törvény végre­hajtva nem leend. 3dik a compromissionális bíróság, melly ugyan az örökösödés és futóhomok iránti kérdésekben meg van alapítva, de ezt általánosan kívánnák kiterjesztetni. 3dik az örökváltság; itt főjegyző illy formán nyilatkozott, hogy a küldöttség megismerte, miszerint az ország haladási pontján ki nem jelölte, mikép kelljen egyik lépcsőről másikra átmen­ni , miért is tökéletlen munkát tett, mert az úrbér föténye­­zőjét, az örökmegváltást, érintetlen hagyván, a nélkül hozta világra az úrbéri törvényeket; erre nézve tehát a küldöttség terveket ajánl készittetni. S. A. ur be is adott, úgymond, egyet, melly szerint a jobbágyok birt föl­deikért rendes becsű után 6 perét fizessenek a földesuraság­­nak. Ezen jelentést jóváhagyák a Rendek.—Fölvétetett deáksz. püspökségi ügyvéd G. I. ellen beadott panasz folytáni ügyvédi vélemény, melly szerint az próbáltatik, hogy az ura­dalomnál folytonos gyakorlat szerint, a megítélt rabok szol­gálatra használtatnak , néha házi ügyekben kezesség mellett kevés időre haza is bocsáttatnak; de egy, idő eltelte előtt két Miután a vendégek Yan Olifantnénak fényes salonjaiban össze­gyűltek, ’s ott őket a nő izletesebben öltözve mint valaha, ’s azon udvarisággal fogadta, melly a gúnyt’s a szokásos észrevételeket elrémitette, mindnyájan a nagy terembe gyűltek, mellynek ízle­tes , majdnem tündéri fölkészítése és világítása mindenkit megle­pett, ’s szembetűnő volt, mikép azon vidám szellem, melly itt terjedett, Ginára magára jótéve hatással volt, ki mint mindig úgy ma is a férfiaktól egy hangon , bár titkon, az ünnepély királyné­jának tartatott. Nem akarjuk itt e nevezetes hangverseny programját adni, legyen szabad annyit erősítnünk, mikép az tökéletesen sikerült, és a működők nemcsak számos tapsot, hanem az egybegyűlt díszes vendégektől számtalan bókot és dicséretet arattak. Különösen Re­gina szokott udvariságával és jóságával, szeretetreméltó nyájas­­sággal köszönte meg Schodelnének készségét, ki bár nem egészen egészséges, ma különös remekséggel fanusstá , mennyire érdemes a pesti igen józan itéletű közönség szeretetére. A verseny után a vendégek a szomszéd salonokba, ’s Van Olifantnénak gyönyörű lakosztályába széledtek el, ’s addig bámu­landó gyorsasággal alakíttatott a nagy terem tánczra át, ’s nem sokára Lanner urnak, ki épen e tájban Pesten mulatott,zenekara is­meretes élénk játékát kezdé el. — Mária e napon nem vólt nyugodt, szembetűnő volt elszórtsága — annyira, mikép ez Reginának ’s Stevensonnak azonnal föltűnt, — de e nő annyira saját hatalmában volt, mikép ma is azon fesz­telenséggel ’s tapintattal mozgott a fényes , itt élt igen is aristo­­cratiai ’s kirekesztő szellemű hölgyek közt, — mikép a legtöbben, talán pár irigyebbet kivéve, kénytelenek valának megvallani, hogy e nő minden tulajdonnal bir, a legfelsőbb körökben azon könnyűség­gel és szokottsággal mozogni, melly egy tökéletes urhölgyet jelel. — Egyébiránt mivel salonjaiban ’s ünnepélyeiben fények mellett, illy higgadt ízlés is volt, mikép a legfinnyásabbak kénytelenek oltak az elrendezés hibátlanságát elismerni, — nem bámulhatunk, hogy ünnepélyei igen keresettek voltak. Máriának tökéletes udva­­rságában ’s tapintatában volt valami, mi a legnehézletesebbeket is tiengesztelte. — De hogy illy hamar elfogadtatott e körökben, mellyekben már is szerepet játszott, elmésségének kell főleg tu­­ajdonitnunk. Hirtelen föl tudta magát­­ azon fokra emelni, hol ssze, tudása ’s módjának szelídsége, párulva a mindig legkészebb emésséggel, kissé visszarettentette azokat, kik föllépése első szá­lában igen is sok királgathatót és sok kifogásokat tudtak — sze­­mélyében ’s módjában tenni. A thea után a fiatalság a tág terembe gyűlt, ’s az ünnepély izon vidor élénk színezetet kapta, melly a pesti tánczvigalmakban annyira ismeretes. Mária mindenkép igyekezett elfogultságát titk­tolni, ’s mivel Regina ezen este különös sikert ’s hatást tön, anyai büszkesége annyira ki volt elégítve, mikép pár óra múlva némileg eküzdötte előtte is megfoghatlan, nem annyira kedvetlenségét, mint nyugtalanságát. Van Olifant számítása szerint még nem lehetett Pesten; egyéb­ránt ezen ünnepély jóval ama jelenet elött volt elhatározva, melly Jan Olifantot hirtelen útjára bírta, ’s Mária bár föltette magában érje távollétében semminemű ünnepélyeket nem adni, most kivételt ön , ’s ezt annál inkább, mivel semmi állat nem akarta a világot mostani viszonyaira figyelmessé tenni. — Mióta ő a nagyvilágba járt, igen természetes, hogy vele töb­­bet is bíbelődtek, ’s igy a mit a világ Roderichek­ viszonyáról már ívek előtt susogott, Pesten is itt élt átszivárgott; azonban a min­den körökben kedvelt ’s elfogadott Van Olifanttali egybekelése, ’s azon előszeretet, mellyel e jó régi szövetű egyenes Janki iránt vi­seltetett a világ, némi kedvező visszahatással volt, Mária tekinte­tében is. Regina ellenben némi talányos színezetben tűnt föl. — A leg­többen e fürkésző ’s minden kis fonákságot igen is hirtelen fölfe­dező körökben, őt a női emancipatió személyesitőjének tárták Pesten, ’s voltak egyébiránt igen okos urhölgyek, kik leányaik­nak minden mélyebb meghittséget és barátságot Reginával megtil­tottak. Feltűnő szépség, ’s főleg azon hatás, mellyet az ha észszel ’s kellemmel párul, kétszeresen gyakorol a férfiúi nemre, kis mint nagy városokban, — szóval mindenütt hol sok az ember, irigysé­get ébreszt, ’s nem egyszer oszt egy gondatlan észrevétel erkölcsi halált. — Ez illy szélsőségben Reginával nem történt, neki sokkal élénkebb védői voltak, úgyszólván az egész pesti férfiú­seregben, — minthogy a kajánság élesebben merné őt megtámadni. De men­nyivel kevesebbé tették ezt, annyival nagyobb hévvel lón átaláno­­san nőkülönöznek kikiáltva. Reginában sok önállás volt, de nem azon neme az önállásnak, mellyet anyja olly annyira kívánt neki megszerezni. Regina elveiben, lelke fenségében ’s tiszta, feddhet­­len magaviseletében találta azon alapot, azon megnyugovást, melly végre, ha szilárd jellemmel és kiváló egyéniséggel párul, igen ter­mészetesen önállósággá válik. Minő kevés részvéttel volt Mária maga, mindaz iránt, mi leányán kívül esett, ’s mennyire tekintette, hogy ugyszóljunk, kerít­ vényként az egész világot rögeszméje körül, — annyira talált visz­­hangra a Regina nemes kedélyében mindaz, mi egy gyöngéd ’a forró honleányi szivet érdekelhet; ’s ezen meleg’s mégis fitogtatás nélküli pártolása minden szépnek és jónak neki illy rövid idő alatt is a nemesi gondolkozásnak tiszteletét vítta ki. (Vége köv.)

Next