Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-04-20 / 167. szám

266 M.tb., figyelmeztetvén a KK. és RRket azon több megyében már tettleg behozott kormányt új rendszerre, minélfogva a részint hivatalaikról leköszönt, részint elmozdított törvényes főispánjok helyett törvénytelen czimű helyettesek neveztetnek, ’s azonfelül, hogy a megyékbeni állandó lakásra, közgyűlésekben és törvényszékeken elnökösködésre köteleztetnek, a megyéktől járó rendszeresített fizetéseiken kívül, még a kormánytól évenkint nevezetes zsoldot húzni, sőt oldalaik mellé még titoknokok is adatni fognának. A kormánynak ebek, a megyék municipális jogaik gyengítésére irányzott intézkedései szónokló tb. urban aggodalmat szültek; kívánatos volna pedig, véleménye szerint, a megyék municipális állását mindaddig, mig más biztosító módok fel nem találtatnak, a magok épségében fentartani, miért is annak idejében föllépésre is óvó határozatok tételére híja fel a KK. és RRket, és minthogy ő a jelen pillanatot a kérdés elvileg tárgyaltatására legalkalmasbnak látja, mert számunkra olly praesidium nem lévén még nevezve, még eddig tanácskozhatunk a tárgy felől, anélkül, hogy személyes rokonszenv vagy gyűlölség szavainkat korlátolná, javaslatát következőkben terjesztő elő: 13 A megyében törvényszerűleg csak ollykép elnökösködhetik, ha a rendszeresített fizetést hozza, nem pedig a kormánynak fizetésese, azért a megye illy hivatalnokot maga felett elnökösködni ne engedjen ; 2) az elősorolt irományus rendszer által veszélyeztetett megyei önkormányzási jog megmentése és a törvénytelen beavatkozás mellőzése tekintetéből határoztassék el, hogy a megyei kormányzó a megye tisztviselőihez a maga rendelményeit egyedül a megye rendes alispánjai által intézhesse ; 33 a megye pecsétje, mint a közigazgatás jelképe, az alispánnál maradjon; 43 a megye törvényszékein csak a választott bírák bíráskodhassanak; a kormány által kinevezett egyén pedig azokon ne elnökölhessen; 53 tétessék az elnöklő alispánnak kötelességül, hogy azon esetre, ha a megyéhez főispáni helyettest kinevező rendelmény érkezik, rögtön gyűlést hirdessen, és újíttassék meg azon korábbi közvégzés, minélfogva az alispánok a hozzájuk intézett felsőbb elnöki rendelményeket a megye elbe terjeszteni köteleztetnek. Szónokló táblabiránk ezen indítványa számos pártolóra és ellenzékre talált; az indítványt pártolók közöl némellyek a lett indítvány következtében, olly határozatot javaslottak, hogy a megye a főisp. helyettesek kinevezése tárgyában keletkező olly kormányi intézkedést, melly a gyakorlatban levő törvényen nem alapul, el ne fogadjon ; voltak mások, kik municipális rendszerünket a főisp. helyettes befolyása által annyival inkább látták veszélyeztetve , minthogy a valóságos főispánok amúgy is az országgyűlésen inkább a kormányt, mintsem az országot képviselik és felette szükségesnek vélték az óvakodást, mert késő lenne majd feljajdulni már akkor, ha a háló fejünk felett összecsapott. Jónak és czélszerűnek látták ismét többen ugyan az indítványpártolók közöl, még a cs. kir. fehgsget országunk mélyen tisztelt nádorát is alázatos bizodalommal megkérni, hogy a fejedelem és ország közti közbenjárás törvényes tiszténél fogva ő Felségét azon aggasztó uj kormányi rendszernek visszavonására bírni méltóztatnék. Az indítványnak számos ellenzői részéről legelsőbb emelt vala szót másod-alispán A. ur, oda nyilatkozván, mikép a kormány intézkedése ellen, miszerint a főispánokat vagy helyetteseket a megyékbeni állandó lakásra kötelezi, panaszt emelni nem lehet, mert csak a törvények, jelesen az 1723 : 56. t.czikknek rendeletét lépteti előbe, a főisp. helyettesek kinevezésének pedig már folyamos gyakorlatában lévén, sőt ezen megyét is már főisp. helyettesek kormányozván, az ellen a megyei Rendek neheztelő észrevételeiket és óvásukat annak idejében soha ki nem jelentették. Történeti valósult tény az, mondá még többek közt másodalispán úr, hogy hátramaradásunk fő oka mindig a hazafiak felekezeti megszakadása és a kormány iránti bizalmatlanság volt, holott mégis csak a kormányban összpontosulhatnak a különböző érdekek; ezen tévedéstől vissza kell térnünk az alkotmányos ösvényre, és őszinte bizodalmat nyilvánítunk erélyes és bölcs kormányunk iránt csat. Mindezek tekintetéből, mind pedig annál fogva is, hogy a főisp. helyetteseknek a kormány által állítólag határozott főrészekre nézve hivatalos adatok hiányzanak, az indítványban elősorolt kormányintézkedés legkisebb aggodalomra sem nyújtván okot, ’s ebből az indítványozó úr által kivont, sőt a megyét municipalis jogainak minden önkény ellen megőrzésére ’s épségben tartására elegendő morális erővel bírónak tartván, az indítványt félretétetni kívánta, és az indítvány ellenzői közöl számosan illy értelemben nyilatkozván, az indítványt egészen mellőzni szorgalmazták. Felhozatalt Gr. A. által, hogy felsőbbségi befolyástól csak olly egyén tarthat, kinek lelke sugalla — bár akarata ellen, többé titkolnia nem képes,hogy lépései a rendes törvényes útról eltérve, a haza valódi boldogságát szem elöl vesztve , mellékes utakon sántikál, mellékes czélokat hajhász; ki ellenben nyugodtan élvezi az alkotmányos szabadságot , ki a törvényeket tiszteli és mások által tiszteltetni akarja, ki lépéseit a törvény korlátai közt folytatja, az felsőbbségtől tartani soha sem fog, sőt örülend, hogy a kormány tandem aliquando dolgainkat a csendes,rendes és törvényes vágásba visszahelyezni iparkodik. Midőn e kép az indítványozott tárgynak minden oldalróli megvitatása után, elnöklő első alispán ur az ellenzők többséget képezett számához képest a végzést kijelenteni akarta, az indítvány pártolói—bár a zöld asztal mellett számos táblabirák pontosan vezették a szónoklók lajstromát, mellyből kiki közték a nevezetes többséget, melyről kétség azonban úgy sem volt, egy pillanattal is kivehette volna — a tárgy elhatározását, azon többször hallott czikornyás előadásnak, mikép csak az intelligentia határozna, ellenére, szavazat alá bocsáttatni szorgalmazták, reményivé, hogy ismert fogásokkal tán a bajon nyers erővel még segíteni lehetne, melly kívánságnak elnöklő alispán ur annak nyilvánítása után, hogy ámbár a végzést az előtte kétséget nem szenvedő többség előadásához képest, lelkiismeretének teljes megnyugtatása mellett, kijelenteni képes volna; mivel azonban szoros elve szerint soha semmit erőtetni nem kívánt, engedvén, — nyomban közhatározatnál fogva a szavazatszedő választmány elnökéül Szluha Sándor tb., tagokul: Daróczy Zsigmond kanonok, Bezerédj István, Stankovánszky Imre, Perczel István, Milenberger Miklós és Simon Rudolf tb. és a négy járásbeli fősz.biró és Forster Károly tiszti főügyész urak neveztettek ki, és ezen választmány rá ruházott tisztében eljárván, a szavazat eredményéről nyomban jelentését olly érintés mellett, mikép a szavazásrai kérdést illykép tűzte légyen ki: váljon a tett indítványt a szavazók egész terjedelmében elfogadják-e , vagy félretétetni kívánják? — felhozta, melly szerint 10 szavazattal 74 ellen az indítvány el nem fogadtatott, ’s a mai ülés illykép befejeztetett, és ténynyé vált, hogy a nemes pestmegyei irány nálunk viszhangra nem talált. Zalából, martius végén. Uramfia ! milly csapás az, ha az embert a sors csillagászszá tévé, ’s még jó messzecsőt is nyujta kezébe, hogy fölfedezhesse a bolygó ragyogványokat, mellyeket az avatlan ’s fegyvertelen szem vagy nem lát, vagy ha lát, szeme szája elállván fényén, üstökét, seprőjét magvához tudja, ’s benne elsőrendű égitestet kápráztat orra előtt! — Herschel óta szinte napjainkig nem voltak olly hadonázó ellenségei a’ világ egy csillagászának sem, mint támadtak árva fejemnek, ki megyénk egén, a legújabb időkben, különös üstököst fedeztem föl, melly Europa nyugati, déli ’s keleti szárazát ’s vizeit, a nélkül, hogy azon tartományok hires csillagászitól észrevétetett volna, bebolygván, általam (miután a foszladozó fellegek közöl az ő messze sugárzani akaró üstökét kiütötte a megyénk, ’s kétségkívül egész hazánk gyönyörű látványaúl, fölfedeztetett, ’s e lapok tisztelt olvasóinak, minden fitogtatása nélkül égkutatói ügyességemnek, bemutattatott! — Jött a zápor szegény fejemre! De erre el kelle készülve lennem, mert már dajkáinktól hallottuk az öszegét, miszerint minden üstökös egyegy csapást hoz nyomom földünkre! Vihar, fergeteg, visszavonás, háború, dögvész, éhhalál járnak nyomában e bolygó csillagoknak! ... És ki tudja, nem hozand-e ezen új üstökös is illyesmit zaklatott megyénkre? nem fog-e ütközni a napba, nem-e a holdakba, hogy fényöket elhomályosítsa ? . . . A kezdeti t. i. a csapások kezdetei már is teljesülni akart rajtam , ’s pedig — oh csodák, csodája! — a völgyből *3 kerekedett föl a zivatar árva fejemre! De szerencsémre a csillagásztoronynak, mellyből én a zalai üstökös bolygását vizsgálgatom, rézfedele van, ’s a vaslapredőnyöket is idején összevonván, a fergeteg sem fölülről, sem oldalvást nem csapkodhatott meg. ’S én szárazban írhatok tovább is ő üstökösségéről.— De hagyjuk egy időre e ritka égi tüneményt, ’s lássuk annak ellenem zúdúlt daliáit. — Mindenekelőtt bizonyos Völgyes Márton írt ez üstökös mellett egy „czáfolat“-ot (mint ő firkáját czímezém ellenem a P. Hírlap 434 számában. Szavát „Haris“ ellen intézé e horhosi hős. Én nem vagyok „haris“, kit szavamról ismerjen a völgy, de ha az volnék is, bizonyossá tehetem, hogy a völgyestől magamat elijesztetni nem hagynám. ’S nem annál kevésbbé, minthogy illyfogadott ? vagy fogadatlan nem tudom, de végtelenül ügyetlen a prókátorok hangja, rozzant kelep csak, mellyet már jól ismerünk, ’s annak tartunk, a mi — szüret utáni madárijesztőnek. — Ezen Völgyes a B. P. Híradó 119 számában megjelent tudósításomnak némelly állításait „valótlanoknak“ bélyegzi; de a szerencsétlen kelepelő rozzant kotyogásiból épen azon valóság derül a legtisztább igazság napfényére, mellyet czikkemből el akart vala kelepelni. Ám lássuk. — 13 Mindenek előtt azt állitám én, miszerint „volt hire, pedig nagy, hogy F. és elvbaráti Három sz. Királyok napján megfognak jelenni dudaszóval Egerszegen.“ ’S mit mond erre Völgyes? Azt, hogy „csakugyan volt hire, mikép F.meg fogna azonnal jelenni Egerszegen.“ Ez tehát Völgyesnél czáfolat! — De azt mondjam tovább, hogy a Zalai úgynevezett értelememberek e hírre nem telénekel aggodalommal? ’S ez már czáfolat ! Völgyesnél meglehet. Okos embernél csak puszta szó, puszta szó ellenében, és semmi egyéb. És hát a hét sváb, midőn a nyúl ellen nagy couragezsal kirukkoltak, ’s egyik a másik plundrájába kapaszkodva retirált a bokorból kiugrott nyúl előtt, vájjon megvallották-e a falú házánál, hogy remegve néztek az előttök sétáló ellenség után? — Bármit mondjanak is Völgyesék, azt nem tagadhatják, hogy F-tól és embereitől, ’s méginkább a dudás éjizenétől tartottak; valamint tartanak mind más napig attól is, hogy F. és párthívei az „elvkérdéseknél“ majd ismét megjelennek, ’s megtanítják Völgyes uraimékat kezlyüben dudálni; — a minthogy erre már volt is példa. ■— 23 Azt mondom én továbbá, hogy F. elmaradván, „csöndesség jön az és másnap; egy kis zajt kivéve, mellyet Zalának egy új üstököse támasztott.“ ’S Völgyes czáfolata erre talán az , hogy „nem jön csöndesség?“ De hogy ! Szerinte „előtti nap és estve barátságos körökben, ’s másnap a gyűlési teremben fontos (!!3 elmés (??3 csípős (!!!3 és eleven ötletekkel (hu ho!3 észrevételekkel, javaslatokkal és rászólásokkal (hu hu!3 tárgyaltattak a legújabb törvényczikkelyek.“ ’S ez ismét czáfolat ? Ám legyen, ha úgy tetszik. Én,’s bizonyára minden értelmes olvasó, a „csöndeség“-et úgy vevők, hogy F. és elvbaráti Egerszegen meg nem jelenvén: a zaj, mellytől, ők megjelenendvén, a gyűlésben tartani lehetett, nem következett be. ’S hogy ez igy jön, maga V. tanúsítja; minthogy a’ barátságos körökbeni vitatást zajnak csak övölgyessége veheti,’s igen természetesen azon physikai oknál fogva, hogy ha a völgybe egy hang kiált is le kissé erősben, a viszhang ott abból roppantzajt csinálhat. Ebből pedig csak az derül ki, hogy völgyesben nem kell keresnünk logicát, a minthogy nincs As, csak nagy füstje. — Kitér itt Völgyes Cs. P.nak — a zalai új üstökösnek ■ magasztalására; ’s úgy látszik,imohón kapott az alkalmon: hirdethetni, mint annak egy új apostola’, miképp ez üstökös „Európát beutazá, s pályáját végezvén, rendetlen ellipsiséből mint a magyar népjog magasztos igéinek hatalmas szónoka pottyant vissza Zalába. De ezt én mind nem tagadtam; ’s azért meg nem foghatom: mit akarna itt czáfolni Völgyes úr ? Azt sem tagadtam, hogy Cs. P. nak szíve helyén, lelke tiszta, ’s feje jó. Anatom én nem vagyok, hogy tudhassam ’s tudva tagadhassam: mikép Cs. P. nak szive nincs-e jobb oldalán ? noha arra is vannak ám példák. Lelke tisztaságát sem vontam, ’s vonom kétségbe — szellemileg; de nem merem állítni, ha vájjon nem káprázatköd folyja-e körül a napot, melly azt melengeti? kisugárzásiból ítélve, könnyen illyesmit volna kész hinni az ember. — A fejét mi illeti, az jó lehet — testileg, ’s pedig jó annyira, hogy még a fokosoknak is daczolhat, de ha tudományt keresünk benne, csalatkozunk. Európát szélűben, hosszában beutazta hajdan egy urnák fabőrönde is, de ez végre is csak bőröndül jött vissza, és bőrönd maradt akkor is, mikor otthon a régi meghitt kamrácskába ismét visszahelyezték. Azért ne igen kürtölgessük az utazást. Jósló én nem szeretek, nem akarok lenni; de kötve hiszek mégis Völgyeséknek, hogy ezen üstökösben, ha majd mint Solon fog ülni a zöld táblánál, a haza épülehessen. Nem épit az, uraim, ’s nem is épülhet a haza abban, ki csak rontani tud; ’s a zalai divatos üstökös fitymálásai igen is oda látszanak mutatni, hogy neki hivatása csak rontásra van, mi vajmi könnyű munka, mit a kőmives-inas, pallér nélkül is, meg tud tenni! Annak, hogy ügyes építő is volna ezen új üstökös, még nem igen adta jelét. — 31 Azt is állitom én, hogy ezen „üstökös csalékony sugarait ködös udvara és seprőjével Zala egére hozta át.“ — Czáfolatul V. erre azt mondja, hogy ez „rágalom!“ Ez már aztán czáfolat! — Igen is, a la „értelemembere,“ minő Völgyes. — Ezen állításom valósága kitetszett Cs. P-nak azon szavaiból, mellyeket a XIII. törvényczikkely felett mondott a gyülésteremben, ’s mellyeknek általam hű kivonatbani közlése ellen V. sem tett kifogást. Azokat czáfolta volna meg Völgyes! Már olly badar beszédek, olly hiúságos és elbizakodott hang, olly fonák szózagyvalék, millyenekkel Cs. P. a legújabb törvényeket rostálta és roszalta (!) csak a zalai anti-Pecsovicsok logicája szerint lehet tiszta fény. Én legyek bár Pecsovics, ha Völgyeséknek úgy tetszik, bírok még annyi észszel, hogy a szénát a csép alatt összevissza kuszált szalmától megkülönböztetni tudjam, ’s néhány csillogó, ragyogó szóban, üres — legfejebb istulliberalis tapsokat előidéző — fecsegésnél egyebet ne lássak. Ám bámulja V. a zalai üstökösnek magas lelkületét, álljon hozzá közel, fogja fel azt, és oldja megaz elliptikai útból még poross saruinak szíjait, e dicsőséget neki én örömest átengedem. Neki való ez, Völgyesnek et sociis; ezen embereknek, kikről rég elmondatott az „imitatorum servum pecus.“ Nekem ’s elvrokonimnak e saruoldozási fényes hivatal nem való. Mi nem szoktunk földreborulni az aranybornya előtt, de még bámulni sem szoktuk az uj kaput, mint a völgyesféle par excellence „értelememberek.11 Van magunknak fejünk, mellyel gondolkozni megszoktunk, ’s vannak saját lábaink , mellyeken állni tudunk ’s akarunk. 43 Végül a honoratiorok kérdését illetőleg szinte elismeri Völgyes, hogy azok szavazata ellen főispán ő exlra „tiltakozott,“ de azt teszi hozzá, hogy „aztán engedve a törvény rendeletének?” ’s a megye Rendes kérelmének, tiltakozását visszavonta.“ Tehát nem „daczára“ a főispán ő exciljnak ment-e újabban is végzésbe a honoralorok szavazata? Az üstökös- és völgyesi logica szerint, igen is nem. Mert aki tiltakozik, az kedvesen teszi azt, ami ellen hiába tiltakozott ! ’S mivel ez esetben az elnök látta, hogy akarja, nem akarja, a dolog, tiltakozása ellenére is, határozatba megy, e haszontalan tiltakozását visszavonta : a Völgyes psychologiája szerint már nem „daczára,“ hanem legnagyobb kedvére“ történt a végzemény. Audi gut!! Neheztelni tudnék az olly kontárokra, kik „fillentéssel“ vádolják leghűbb előadását a dolognak, ha nem látnám, hogy ezen emberkék még csak magyarul sem értenek, vagy legalább érteni, mikor veszett ügyök úgy hozza magával, nem akarnak, így neheztelést nem, csak szánakozást érdemelnek. Hosszas volt, mit Völgyes haszontalan fecsegéseire felhoztam ; de kellett tennem, nem az ő szép képéért , oh nem ide azért, hogy lássák Zala nemes fiai, milly bárgyú kezekbe adták czáfoló tollukat; hogy lássa Cs. P.úr, milly nem jó kontártollal magasztaltatni; és végül, hogy lássák e lapok t. olvasói, mikint a hírlapi czáfolat legkézzelfoghatóbb bizonysága lett tudósításom hűséges voltának. Feleltem, mert becsületemben állott felelni azon szemtelennek, ki pórias aljassággal merte mondani, hogy fillentettem. — Azonban már felhagyok ezúttal az Írással, noha volna még sok mondanivalóm S. J.-nak is , azokra , miket ő figyelme, a fiscalis ur, a zalai üstökös fényének védelmére a P. Hírlap 438 számában allegált, mivel azt tartom, illy barangoló égi testeket keletkezésökben kell leginkább egész maga valóságukban megismertetni- De ezt, nehogy hiába vesztegessem időmet e különben nem hálátlan munkára, csak úgy és akkor fogom lenni, ha és a mennyiben e lapok 1. szerkesztősége bizonyossá tesz arról, hogy ezen mondanivalómat is szívesen közlendi becses lapjaiban. *3 — A hit jellemrajzok, kivált illy „pár force“ tündökleni akaró politicuson azoknál, talán nem a legfintatóbb olvasmányok ? BUDAPESTI HÍRHARANG. Nem lesz talán érdektelen néhány sorban előadnunk, mikép terjednek ’s készülnek nálunk az újdonságok. Néhány év előtt a nagyhírű Diefenbach tanárhoz bizonyos grófnő folyamodott, kinek arczát gürvélyes bajok a hús nagyobb részétől megfoszták s valódi *3 Jobb lesz e vitát berekesztettnek tekinteni. S z e rk. *3 A „czáfolat írója valami Völgyes Mártor. L. P. II. 431 sz.