Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-01-16 / 114. szám

36 dem­ek állománytam, ’s minden alkalommal nyilvánított hit­vallásával tökéletesen megegyezik. — Ezután volt ország­gyűlési követeink nevében Szallopek Lajos másodalispánunk üdvözlő beszédében azon irántuk határtalanul tanúsított bi­zalomért forró köszönetet jelentett, hogy az utasítások olly szellemben valának szerkesztve , miszerint a BR. által az ál­talános elvek meghatározása után a tárgyak elintézése józan belátásukra lévén hagyatva , mennyire török függött, a közjó előmozdításában semmi korlátokat eb­bnek gördítve nem láttak, és ugyanazért ezen utasítások szelleméhez szorosan ragasz­kodván, hivatásuknak főirányzata abban öszpontosult, hogy a királyi szék megerősítését, az alkotmányi jogok kiterjesz­tését, szilárd és törvényes kormány alakítását, és végre minden honpolgárnak jogai sérthetlen biztosítását teendőik főczéljául tűzvén ki, ezen elvek életbeléptetését eszközölni törekedtek.­­ A múlt országgyűlés eredményit illetőleg, figyelmeztetve azon roppantszámú munkálatokra, mellyeket a múlt országgyűlés a közjó előmozdítására készített, sajno­san érinti, hogy, ámbár ezen törvényhozótestület a haza szükségeit megismerte, de a gyógyszerek választásában szerencsétlen volt, midőn t. i. a Bt. táblájának többsége azon szempontból indulván ki, hogy az alkotmányos életet minél tágabb alapra helyezze, ezen elvet közigazgatási tár­gyak elintézésére is alkalmazni igyekezett, honnan a társas életre bizonyosan több kár mint haszon háramlott volna. Azonban hozzáadá, hogy jóllehet van ok ezeket fájlalni, de maradt reménysugár a honpolgároknak vigasztalásul, misze­rint a jövő törvényhozó test öszszegyűlendéseig az eszmék jobban érlődvén, ’s a munkálatok uj tárgyalás alá vétetvén, a haza boldogítására üdvös törvények fognak alkottatni.­­ Az uj törvények közöl kiemelte a birtok- és hivatalképesség­­nek nemnemesekre kiterjesztését; ezeket ő leginkább arra szolgálandóknak mondá, miszerint a hazapolgárok minden osztálya az alkotmányos jogokban részesülvén, okuk leend a hazát szeretni, és a haza szerencsés átalakulásában a köz­­boldogságra egész készséggel járulni.­­ Egyébiránt a kö­vetjelentés az országgyűlési rendesen alakított bizottmányhoz utasíttatott azon végből, hogy ez a jövő törvényhozás teen­dőiről véleményt készítsen. A kapcsolt részek közgyűlését illetőleg, arra egyhangú­lag Dellimanics Ferencz fösz.biránk, múlt országgyűlési kö­vetünk, és Mihalovich József táblabiránk választatván köve­tekül, meghatároztatok , hogy mellőzve minden más tárgyak feletti vitatkozást — kivéve a törvények kihirdetését — ha csak bán­y exciljának meghívó­levele más tárgynak felvételét is előlegesen nem érintené , bele ne bocsátkozzanak. Ezen esetben pedig, jelesül ha Slavoniának Horvátországgali di­­plomatikai összeköttetése és a municipális jogok kérdése ke­rülne szőnyegre, szorosan é s egyedül az országgyűlési kö­veteknek már kiadott és fenálló utasítás szelleméhez ragasz­kodjanak. Kiemeljük Krassó megye érd. követeinek dec. 11 -én tett követszámoló jelentéséből azon szakaszt, melly a sok meghiúsult remények okait leplezetlen hűséggel tünteti elő: „Szép reményekkel nézett a nemzet a lefolyt országgyű­lés­ek­be; jogositá erre az 1839/1o törvényhozásnak a kor­mány és nemzet közötti akkor ingadozásnak indult bizalom helyreállításával­ történt engesztelő és nyugott eloszlása; igazolta ezen reményeket a kormánynak utóbbi eljárása, melly szerint törvényeink sértésétől óvakodva tartózkodik, é s ál­talában alkotmányos elvek szerint folytatva kormányzását, egyszersmind a sajtónak az eddiginél tágabb tért engedvén ’s ezzel az alkotmányos eszmék kicserélhetésére alkalmat ad­­­ván, a józan haladás útját nyitotta meg, végre a törvények­­szabta időre öszvehivott országgyűlésre adott kegyes kir. előadásokban a nemzet óhajtásit mintegy megelőzve, és a hon boldogsága kifejlesztésére törekvő jó szándékának bő­séges jelét adva, azon tárgyakat vette föl, mellyeket az 1839/40 évi törvényhozás, a törvényhatóságok nagy több­sége , valamint az időszaki sajtó, és az ezek által kifejtett közvélemény, mint a hon felvirágoztatásának emeltyűit je­lölte ki; — és mégis illy kedvező előzmények mellett sem válhattak törvénynyé azon tárgyak, mellyeket kormány és nemzet egyaránt ápolt, mellyeket a törvényhozás mindjárt kezdetben hőn karolt fel, ’s mellyek elintézését a hon eredve várta. — Mi tehát a lefolyt országgyűlés eredményét cse­kélyszámú rövid törvényekben mutathatjuk csak elő , és ha bár ezek között vannak ollyanok is, mellyek következéseik­ben főkép a külön osztálybeli hon­polgároknak a haza egye­sített érdekében öszveolvasztására nézve roppant hatást ígér­nek , még­sem tagadhatni, hogy annyi idő, annyi munka, fáradozás, és buzgóság eredményéül, mennyibe ez ország­gyűlés került, koránsem kielégítők, — ’s habár követ másra sújtani nem szándékunk , annyit azonban úgy hiszszük, ki­­mondani szabad, mikép ennek okát sem Krassó megye rendei, sem képviselői nem viselik , — ugyan­is a tek. Ki. és RRk tiszta hazafisága és státustudományi bölcseségek, valamint utasításaiban egy részről a szabadság fenállására , további kifejlődésére, és az alkotmány sánczain kívül álló polgári osztályoknak az alkotmányba lépésönkénti befogadására, és így az alkotmány alapjának kiterjesztésére kellő gondot for­dított, úgy más részről sohasem felejtő, tekintetbe venni az alkotmány természetét, a parancsoló körülményeket, a fenálló iránti méltó kíméletet, és az ezektől függő kivihetés lehetőségét. Mi pedig a tek. KK. és RRk azon drága bizal­mát, mellyel a szokott eskütételt mellőzve, egyedül egyéni­ségünkben kerestek biztosítékot, mélyen érezve, utasításain­kat híven teljesitvén, azok hiányában pedig a megye szelle­mét, ’s keblünk tiszta meggyőződését követvén, buzgón munkálkodtunk a haladás terén, és hogy fáradozásainknak sikere is legyen, a tárgyakat olly alapokra törekedtünk állí­tani, miszerint hazánk körülményeinél fogva, törvénynyé vál­hassanak; a többség azonban inkább az elmélet és elvek elvont mezején, mint a gyakorlat terén működve, a politikai jogtér kiterjesz­tésének magát a mutatkozó sikert is kész vola feláldozni, és ez fő, de nem kirekesztősegi oka a csekély sikernek; oka ennek egyszersmind a törvényhozás rendezet­len állapota, az innen származó nehézkes mozgás, és az, hogy a törvényhozás magára hagyatva, a re­formok vezérlését a kormány nem vette által, holott egyedül a kormány képes egységénél, és annál fogva a mozgalomnak és reformnak irányt adni és azt vezérleni, mivel a haza ál­la­p­o­t­át l­e­gin­k­á­bb i­smerheti, m­i­n­de­n a­d­a­to­t, és talentumot bir, és használhat, és mivel menten a táji érdektől, iránytűjét csak a hon összes érdekében találhatja fel, míg ellen­ben a különböző elemű, és a megütköző táji érdekek küzdelmei alatt szétágazó ország­gyűlés rendszeres munkát nem annyira alkal­mas k­és­z­ít­e­ni, ös­zve­h­angz­á­ss­al, és logikai következetességgel mint inkább a készet ja­vítva módosítani;­­ innen eredtek a tervezetekben és javaslatokban az elvbeni egység hiánya, innen az elágazások, innen az is, hogy a kormány nézeteinek nem tudásából tá­madt bizonytalanságban, a kidolgozott tervek, és javaslatok régi rendszer szerint alkudozásra irányozva olly elvekre épitlettek, mellye­k mellett előre tudható volt, hogy elfogadást nem nyernek, a mig más részről a megyék mindent meggyőződés gyü­mölcsének tartván, az illykén készült javas­latokat elfogadták, és ez által nemcsak azon követek kezeit kötötték meg, kik e rendszer baráti nem valának, hanem magokat a terve­zőket is feltett közelítési, és kiegyenlítési szándékuk kivihetőségében akadályozták, és ekép a törvényhozatalát gátolták. — ’sat. E szín­­en tört meg a szabad királyi városok rendezése és or­szággyűlési szavazatuk — a nemesi adó, és ezzel kapcso­­latban lévő tárgyak — a hitelintézet, — a büntető törvény­­könyv és tanácskozásaink több fontos tárgyai, mellyekhez annyi remény vala kötve, és mellyek ha törvénynyé válhat­nak, tömérdek hasznot árasztanak e honra. De bárha ezek vég­eredményre nem hozathattak is, a reájuk elhasznált idő, és roppant munka még­sem veszett el egészen a hazának , mert üdvös hatású tanúsága rejlik itt annak, mikép jelen , a gyakorlati élet korszakának méltán nevezhető századunkban, a hon közjavát és boldogságát csak úgy mozdíthatja elő a törvényhozás sikeresen, ha az elvvita mellett, a gyakorlatra is kellő figyelmet fordít, és ha a parancsoló körülményekkel megalkudni tud. ’sat.“ BUDAPESTI HIRHARANG. Hire van, ’s egy pár lap is emlité már, m­ikép a temetőben nem rég, nem tudjuk mi ok­ból, egy koporsót bontottak föl, é s azon szomorú meggyő­ződéshez jutottak, hogy a benne fekvő szerencsétlen áldo­zat élve temettetett el. Illy eset fájdalom, gyakran fordulhat nálunk elő, mert nincsenek halottas házaink, és nem létezik rendes halottvizsgálat. Vagy nevezhetni azt annak, midőn a sebész három lépésről a halottra tekint, ’s azonnal megírja a bizonyítványt; vagy, mikép csak most pár nap előtt tör­tént , midőn valamelly fiatal egyén délután egy órakor rög­tön meghal, ’s a halottvizsgáló másnap délutáni három órára rendeli a temetést,a kiszabott 48 óra helyett csak 26 órát tartva szükségesnek? Illy botrányos figyelmetlenség nagy figyelmet érdemel az illető helyekről. — Budán egy leány lopási gyanú miatt a dolgozóházba vitetvén, kétségbeesésből fölakasztá ma­gát.— Jövő tavaszra, mint hírlik, a német színház belseje egészen új elrendezést nyerend, mi okból az előadások mint­egy három hónapra meg fognak szűnni. E változtatások legalább is húszezer forintba kerülhetnek, azonban Magyarország fő­városa polgárságától több is könnyen kitelik.­­ Az előadások megszűnése idejét az igazgató gyümölcsözőleg kí­vánja használni, ’s mint egy német lap említi, dalszemély­zetével Konstantinápolyba szándékozik utazni vendégszerep­lések és illetőleg előadások végett, hol bizonyosan nagy sze­rencsét teend, mert operai előadásai tagadhatlanul csak török ízlést elégíthetnek ki. A Háztörésekről annyi hír éri egymást Budapesten, hogy már csaknem általános elcsüggedés kezd a lakosság közt uralkodni; e helyett inkább általános gondosságot kellene életbe léptetni. Az is említtetik egyszersmind, hogy a tolvajok aránylag nagyobb száma zsidókból áll; ez, ha igaz, mindenesetre igen szomorú ugyan, de talán onnan szár­mazik , mivel olly sok keresztyén adá magát legújabb idők­ben uzsoráskodásra, hogy sok zsidó tönkre jutott, ’s az u­­zsoráskodás testvéréhez, a lopáshoz, kényszerült folyamodni. — Nemzeti színházunkban három álarczos tánczvigalmat ké­szülnek adni e farsang folytában. Hát Advinent állatsereglete mikor fog benne föllépni? Vagy illy czélokra áldozott egy milliót az ország? Reményijük, hogy Ráday Gedeon gróf úr e visszaélést nem fogja megengedni, sőt Bartay urban is sze­retünk bízni, hogy a kezeire bízott nemzeti intézetet nem szándékozik tánczbódévá lealjasítani, mi­által sem a magyar nyelvet, sem nemzetiségünket nem fogná előmozdíthatni, nem­zeti színházunk pedig egyedül csak e kettőért alkottatott. — A budai jótékony czélu tánczvigalom a költségeket sem fö­­dözte, és ezt nem kell csodálni, mert annyi már nálunk a jó­tékony mulatság, hogy akár megvakulhatna, megsiketülhetne és sántává tánczolhatná magát az adakozó. Az eféle használt, míg újdonság volt, de most már tökéletesen el van koptatva. Egyenesen kellene tehát fölszólalni ott, hol segélyre van szük­ség, ’s bizonyosan begyülne legalább annyi, mennyi most az eféle mulatságok elrendezésére pazaroltatik minden haszon nélkül. Így például, apának, ki három leánynyal van megáldatva, legalább 20—30 égc forintjába kerül illy jó­tékony czélu bál meglátogatása, ha csupán czipőt, keztyűt és virágot vesz is gyermekinek, ’s azért inkább hon marad, ellenben 1—2 forintot alkalmasint örömest adna, ha egye­nesen adakozásra szólíttatnék föl. — Egressy Gábor Szigli­getinek „Vándorszínészek“ czimű jutalmazott vígjátékát szán­dékozik még e hónapban jutalomjátékául színpadra hozni. Reményijük, hogy ezúttal ismét viszszaszerzendi Szigligeti népszerűségét. — Sina György b. az ercsényi uradalmat másfél millió pengő forintért sajátjává tette. — A két vá­ros egyik templomában két első pad , bizonyos ünnepély alkalmával, múlt héten vörös posztóval volt bevonva. Egy nyugalmazott kapitányt, ki mindennap a második padban szokott helyet foglalni, ezúttal az egyházfi azon megjegyzés­sel utasított ki, hogy azon padban most csak az asztalosok feleségei és leányai foglalhatnak helyet. Ezt nem értjük, pedig valóságosan igy történt. — © KÜLFÖLDI IRODALOM. IV. Puffon. Histoire de ses travaux et de ses idées, par P. Fl­our en­s. membre de V academie ed­. Paris, 1844.­­ „Buffon munkái ’s eszméinek története !“ Igen, azon nemzetnél, mellyet olly igen szeretnek sokan fölületességről ’s politikai álmodozások­ és zajoskodásokról Gina tetteket látott anyjától végrehajtatva, mellyekröl az utá­lattal ’s undorra­ szólt: ez volt a kételymag keblében, ez kénysze­rítő öt jókor , ön keblében levonni a következtetéseket, ’s magá­ban keresni az illy talányok feloldását. — Szeretet és becsü­les homlokegyenest öszszeütköztek itt; ’s mivel az első benszülött, a másik járulékos érzet volt: e harcznak természetesen kínosnak kellett lenni. — Anyja néha, ’s valami önfeledtség órái voltak ezek, egészen kiszállt önmagából; voltak perczek, mellyekben leányát egy szerető hevével ölelte karjai közé , ’s azután könyek csillogtak szemeiben, és szólt — és rebegte: Oh Gina! ha te tudnád, sejtenéd , minő áldozatot tesz e szív éretted; mikép válók erkölcsi öngyilkossá, hogy téged — téged — e nyomorú faj közt szabadnak ’s boldognak lássalak! ’S ha aztán, illy szavak után Gina keblére vetette magát és a hangok legbájosbikán, nyíltan, gyermekien kérte őt, hogy ne tegyen áldozatokat, hogy boldogságára két dolog elég, lelki nyugalom ’s anyja szeretete: oh akkor! Mária felsohajtott; kezét szorította meg gyermekének ’s a szabadba ment; de szivében erősben mint valaha viszhangoztak feltételei. Igen, kiszabadítom őt! ’s boldoggá teszem, egykor megkö­szöni nekem; legyen az ébredés órája bár iszonyú ; megismerés és otthonulás e nyomor közepett, végre hideg elidegenülésre ve­zet , ’s fordított úton viszszahozza a békét a kedélybe. Élv , ma­gunk elkábitása , folytonos vándorkodás, de függetlenség, ez ad egyedül nyugalmat; — minden egyéb, kisebb nagyobb börtön, szoros, tágabb láncz, melly a földhöz köt le. (Irina tetteket látott anyjától végrehajtatva, melyekről az utá­lattal ’s undorra! szólt: ez volt a kételymag keblében, ez kénysze­rítő öt jókor , ön keblében levonni a következtetéseket, ’s magá­ban keresni az illy talányok feloldását. — Szeretet és becsü­les homlokegyenest öszszeütköztek itt; ’s mivel az első benszülött, a másik járulékos érzet volt: e harcznak természetesen kínosnak kellett lenni. — Anyja néha, ’s valami önfeledtség órái voltak ezek, egészen kiszállt önmagából; voltak perczek, mellyekben leányát egy szerető hevével ölelte karjai közé , ’s azután könyek csillogtak szemeiben, és szólt — és rebegte: Oh Gina! ha te tudnád, sejtenéd , minő áldozatot tesz e szív éretted; mikép válók erkölcsi öngyilkossá, hogy téged — téged — e nyomorú faj közt szabadnak ’s boldognak lássalak! ’S ha aztán, illy szavak után Gina keblére vetette magát és a hangok legbájosbikán , nyíltan, gyermekien kérte őt, hogy ne tegyen áldozatokat, hogy boldogságára két dolog elég: lelki nyugalom ’s anyja szeretete: oh akkor! Mária felsóhajtolt; kezét szorította meg gyermekének ’s a szabadba ment; de szivében erősben mint valaha viszhangoztak feltételei. Igen, kiszabadítom őt! ’s boldoggá teszem, egykor megkö­szöni nekem; legyen az ébredés órája bár iszonyú; megismerés és otthonulás e nyomor közepett, végre hideg elidegenülésre ve­zet , ’s fordított úton viszszahozza a békét a kedélybe. Élv , ma­gunk elkábitása , folytonos vándorkodás, de függetlenség, ez ad egyedül nyugalmat; — minden egyéb, kisebb nagyobb börtön, szoros!) tágas!) láncz, m­elly a földhöz köt le. Nem retteg ön tőlem ? — miért is! Ó uram , valóban gyenge gonosztevő volna ön , ha elég szemérem , elég szívnemesség élne önben, a minden érzetében megsértett, eltiport, meggyalázolt hölgy előtt rettegni, ki önt soha sem szerette ’s most megveti! De a végzet, melly ollykor az utálat kérgébe rejti nyilvánítá­sait, nem ok nélkül vezeté önt ide!-------Oh nem — nem — ’s én ezen óra szerencséjét ki nem szalasztom kezemből. Látni aka­rom a szemtelent, ki érzelmivel játékot ez, ki a leányban anyja képét imádja, ’s ezen a lakosságnak kész egy 17 éves leány bol­dogságát , talán örök nyugalmát feláldozni, ki a hidegség, a fél­tékenység kígyóját veti anya és leány közé. Oh Istenem! — —­­ mindez játék ! — mindezen iszonyokra , mellyekre a szív öszsze­­facsarodik, a szerelem szent neve szolgál köpenyül. Hallgasson meg ön, mond Ákos a nő térdeihez borulva, hall­gasson meg, — soha e térd meg nem hajlott, mint Istennőmhez emelem kezeimet önhöz, ne állítsa élre egy pillanat vétkét, — de hallgasson meg ön: mindnyájunk nyugalma itt fejtegetést követel, ön, maga ’s leánya iránt leend irgalmatlan, ha ki nem hallgat. Irgalom! szólt Mária haraggal: igen, kihalt az irgalom az emberek közöl, nincs irgalom! és kell, oh Istenem kell, hogy e hitben maradjak, mert nekem irtózatos számolásom van az em­berekkel ! — Ne keltsen ön fel, én halott vagyok, minden lehám­­lott rólam , mi e földhöz köt , én leányomnak élek, ’s ön meg­­tanuland tőlem rettegni! mond Mária büszkén taszítva el magától az ifjút ’s felmagosodván, azután hangosan kiáltotta: Regina! gyermekem, jer! Mit akar ön? szólt Ákos öszszeborzadva: legyen izgalmas, én távozom, nincs erőm­ ezen iszonyú jelenetet végignézni, ereszszen! Nem, nem! szólt Mária megragadván az ifjú karját: ön itt marad, lépteket hallok, Regina! gyermekem! Jövök anyám! kedves anyám, — kiáltott a hölgy, kinek régi tagjai, mintegy az est szelletétől öszszetartva , bájos körvonalai­kat láttalak a lombok közt e pillanatban. A szelíd gyermeki erez égett, ah­­az ő szivében édes sejtelmek ébredeztek. A szelíd, szivigható hang, melylyel anyja öl szólitá , ama vegyiteke a szá­­nakodásnak és szeretetnek, melly e megszólításban öszszevegyült, szivét kapták meg. Ő, kit anyja rendszeresen, gyöngéd évei óta önállásra nevelt, kivel mindazt átolvastatta, mi elméjének sajátságos irányt vala ké­pes adni, épen anyja társalgása ’s ezen örökös búvárkodás által az írott világban, nem volt egészen honos e földön. Anyja öt ki­tűzött czél felé akarván vezetni, tévútra csábító : eltöltötte tudás­sal jókor a ruganyos fiatal elmét, és épen mivel sokat tudott, nem lehete tudásában kiigazulni. — Nem állt mellette Mentorként a tapasztalás; mert anyjának rendszerében volt felcsigázni életnézeteit, élre állítni mindent, ’s már a keserűség, melly szivében túláradott, nem engedé, hogy képei valószínűért legyenek. Gina épen azért, mivel éles elmete­hetségei voltak, és ítélő képessége, — nem mellőzhető azon ész­revételt, hogy anyja vele a világot meg akarja utaltatni, és sok volt anyja titkos tetteiben, mellyeket a véletlen nem egyszer hagya állam­i, mi ellenkezésben volt állításival.

Next