Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-05-30 / 189. szám

Széchenyi Istvánt, Deák Ferenczet, b. Eötvös Józsefet, gr. Dessewffy Emilt ’sat. — A gyűlésnek e napra vége szakad­ván, helyettes ö­nligának 300 vendégre váró magyar fűsze­res asztalához hivalánk, hol a komoly hivataloskodás jó kedvre olvadván, először is a minden kegyelmek kútfejéért felséges urunk ’s királyunkért és annak hosszú éltéért emelte helyettes ő­mlrga az áldomáspoharat, mellyet országunk sze­retet nádora, föherczeg Károly és az egész uralkodó házérti követvén megyés püspök ő nmlrga pedig ismert őszinte keb­léből merített szavakkal helyettes omltgára köszöntvén, vala­mint szinte másod­ alispánunk is a nap hősének édes szülei­ért is emelvén poharat, miután még a tisztelkedésre megje­lent vidéki megyék barátságuknak is áldoztatott, azon öröm­­ittas reménynyel, hogy az itt szerződött tiszta magyar érzel­mek örök rokonokká kapcsolódtak , szétoszlottunk, az estét és éjszakát fényes tánczvigalomban töltendők. — Egy kebel­beli minorum gentium ember is poharával szerepelni vágyván egy testületre köszöntött, mellyet azonban midőn éltetett volna, bizonyos, csak általa látott felek említésével elég gyengéd­­telenül megkarczolt; mi ehez már hozzá szoktunk, de mit visz rólunk szomszédba a jó szives vendég, kit, hogy illyé­­seket az ünnep kedvéért felejtsen el, szívesen megkérni bá­torkodunk. — Másnap úrnapja lévén, majd az egész bara­nyai RR. teljes díszruhában jelenvén meg, püspök ö­nmatgá­­nak szives asztala folytatta a vendéglést. — Az elsőnapi jegyzőkönyv harmadnap hitelesíttetvén meg , ezúttal, mivel, mint mondják, a magyar nem örvendhet a nélkül, hogy egyszer­smind jót tegyen, Nunkovics Ignácz t. bíró az elaggott megyei tisztviselők számára szolgáló nyugdíj-intézet alapí­tását inditványozá, mellyre a köz­hajtás igért mindenki keb­lében testté fogantatvan, határoztatok, hogy a már ezen javadalmat élvező tek, megyék, az illy intézet alapszabályai­nak közlésére keressenek meg, alkalmazandókat egy kine­vezendő választmány által a megyei körülményekhez. Jövő közgyűlésünk junius 23ára tűzetett ki, mikorra a kebelbeli nemesek öszveirása is beadatni rendeltetvén, a tartandó tiszt­­újításnak határnapja is akkor fog elhatároztatni. M o mu s. (Egy kis ellenészrevétel.) Az e lapok 178dik számában közlött „Félremagyarázatok ’s gyanúsítások ellen“ czimü czikk végén felhozatott, mikép a massachussetsi status pamutgyáraiban , az ott közrebocsátott hivatalos ada­tok nyomán 1837 ben 28,739,438 p.ftnyi tőke volt beruházva, melly tőkén 26,113,318 ftnyi értékű gyártmány készítése végett csak 19,754 munkás (nők, férfiak és gyermekek) fog­lalkoztatott. Ebből azt következtettük, hogy — miután Ma­gyarország pamutkelmebeli, azaz fonal­os szövetbeli szüksé­gét 16 millió forintra vettük föl — a szükséges fonó- és szö­vőházak felállítására 18 millió­­t kivántatnék, ’s mégis csak 12.000 ember nyerendne foglalkozást. Ezen következtetést a Hetilap szerk. lapja 15. számában 232 sz. alatt, bölcsesé­­gében — ha a tisztelt úrhoz lebocsátkozni akarnánk, mond­hatnék kofabölcseségében — roszalja, és várjon miért? Minden értelmes,olvasónak 10,000 évet engedünk, hogy ab­ban az okokat föllelhesse, mert — úgymond — Massachus­­sets csak 400 négyszög mérföldnyi területtel bir.!! A Hetilap mélyen látó szerk­­ez­et logica szerint kétségkívül nem so­kára egy lépéssel tovább menend, ’s azon fontos fölfedezést közlendi olvasóival, hogy miután Massachussets csak 400­0 mérföldön is 26 millió ft értékű pamutot termeszt, ’s azzal 19.000 embert foglalkoztat, éven át nem látható, miért ne termesztene M.ország 5000 □ mérföldnyi területén 325 mil. ft értékű pamutot ’s ne legyen 230.000 fonója és takácsa! Ugyan mi befolyással bírhat bárhol is széles e világon vala­­melly ország térnagysága a munka ’s készítmény közti vi­szonyra? A tisztelt úr egész beszédéből csak azt vehetni ki tisztán, hogy ő minden áron, még józan eszének rovására is, el van tökélve az olvasók szemébe homokot szórni. Egyébiránt hamarkodtunk érintett czikkünkben , ha szá­mításunk alapjául a gyártmányok értékét vettük föl, melly 1837 óta nagyobb változáson ment át, hogy sem most is még zsinórmértékül szolgálhasson. Mi e hibát elismerjük, és sie­tünk azt más alapos­ számítással pótolni, melly szerint azon anyag mennyiségét veszszük tekintetbe, melly a Massachussetsben foglalkozó fonók és szövök által egy évben dolgoztatott fel. Ez pedig jön 37,275,917 font pamutot, vagy 303,056 bécsi mázsát, melly mennyiség a fonás és szövés­nél történő hulladék levontával 272,000 mázsára megy. Mint­hogy ennek feldolgozása öszvesen csak 19,754 munkást kí­vánt, a magyar pamutfonal és szövetbeli szükségek fedezé­sére, — fölvéve, hogy az 100,000 mázsára rúgna — csupán 7265 munkás kivántatnék. Az adatok, mellyeken e számítás alapszik, List státusgazdászati munkájának 159 lapján fel­találhatók. Ha ezek helyesek, mit kétségbe vonni nem lehet, minthogy hivatalos kiforrásokból merittettek, az azokból vont következtetésre sem lehetene semmi eszélyes kifogást tenni. Dr. Gall. KÜLFÖLDI IRODALOM. X. Das Princip der Erblichkeit und die französische und englische Pairie. Ein Beitrag zur Geschichte. Berlin, Stettin und Elbing, in der Nicolaischen Buchhand­lung. 1832. De la Paine et de P aristocratie moderne. Par le­tte Auguste Cieszkowsky, auteur du Credit et de la Circulation etc. etc. Paris, Librairie D’Amyot, Editeur, 18­. (Folytatás.) Kezdetét mindazon mozgalmaknak, mellyek a nagy tra­­goedia utóhangjaiként jelennek meg, a XVI. században le­hetne kimutatni. Ha hosszas, titkos korhadás nem előzte volna meg mindazokat, úgy Rousseau és Siéyes mun­kái nem gyakorolják vala azon trónpusztító hatást, mellynek szemtanúja volt Európa, sőt szemtanúja a világ, hanem Francziaországban szinte mint Angliában, a trón lefékezen­dette a fergeteget, és diadalmasan emelkedett volna fel új erővel a kiöntött polgárvér felett. Francziaországban a ne­messég önmaga ásta meg a sírt önmagának, és kínos vonag­­lások közötti letűnése Európa legrégibb monarchiáját rövid ideig tartó despoticus respublicává idomította. Angliában a valódi szabadság a törvényesen korlátolt mo­narchián alapult, mellynek ellenében, a szinte korlátolt jogú vazallok álltának. A korona „fő b­ér­­­e d e 1­e mu volt, ’s min­den küzdelmek, mellyek az angol nemzet életében feltűntek, olly tusák voltak, mellyek egyedül jogért, ’s pedig olly jog­ért történtek, mellyet a törvények szentesítettek. Csodálni nem lehet, ha az angol koronát a bérledelmi kiváltságok el­len harczban látjuk; mert ezek bilincsül valának, mellyek azt a féktelenségtől visszarántották; ellenben a nemességnek szigorú érdekében állott sajátja mellett fölkelni, ’s mivel e saját közös maradt, a nemesség szilárd, bonthatlan testület­ben fejledezvén ki, egyesült erővel otalmazta a nemzeti sza­badságokat , ’s rokonérzettel vítta ki magának a dicsőséges „magna chartát,a mellyből az angol alkotmány úgy, mikép azt ma látjuk, nem rögtön, hanem léptenkint halad­va, fejlett ki. Ezen alkotmányban a nemesség minden jogai­benfoglalvák. Ezen alkotmány kizárván a democratiát, benne monarchico-aristocratiai democratia elő sem fordul, mert Anna királynő korától fogva fekvőbirtok a szavazat alapja; ezenkívül a városok sincsenek önkeblekbeli választáshoz kötve, képviselőjökül minden honi jelentőség válhatván. E szerint tévednek mai reformereink, ha azt hiszik, hogy az aristocratai elem az alsóházba visszaélésül csempésztetett, és tévednek azok is, kik az (angol) képviseletben nyomatos, democratai alakról álmodnak, s aj­átlag nem tesznek egyebet, mint megsemmisítik a legpositivabb jogokat. E szavakat kivánnák lelkeikbe vésni mindazoknak, kik czifra popánczaikba beleszeretve, el akarják nemzetünkkel hitetni, hogy azok életerős lények. Angliában mindent historiailag kell megvizsgálni, ’s a britt institutiók megítélésében mindig az álladalom alakjának eredetére visszatérni. ’S kérdem : lehet-e nálunk különben cselekedni, vagy elegendő-e arra egykét egyénnek zajosko­dása, hogy minden ősi intézkedés, rococo-butorkint ut­­czára szórassék, ’s helyébe bizonytalan minőségű ’s ered­ményű ut szereztessék? Eljő az idő , hol kiébrülve a kedves népképviselet és centralisálás mámorából, meggyőződni fog­tok, hogy hiú árnyalakokat karoltatok, midőn a nemzetnek sérveit franczia szabású chartaféle képviselettel hittétek or­vosolhatni ! Igen, ki fogtok ébrülni, mint Francziaország újabb pu­blicistái mai paire-kamrai árnyalakukra nézve kiébrültek már. ’S csak az óhajtható , hogy korábban történjék kijóza­nodástok, mint történt a Szajna partjain, hol olly nehéz se­­gítni a seben, melly éveken át annyira elhatalmazott! Egyébiránt az angolok cseppet sem voltak nagyobb po­litikusok , mint egyéb nemzetek, hanem ha abban, hogy a régi jót állandóan fentartani értették, lassan haladtak, nem játszadoztak lapjakint intézményeikkel, és nem engedtek semmi újítást, ha az elkerülhetlenül szükséges nem voló. Ebben állott, és áll min napjainkig legfőbb érdemök. De hi­szen hol kell nagyobb érdem ennél politikában? Francziaországban máskép állott a bérsedelmi ügy. Itt részint lázadalmak következménye, részint bitorlások ered­ménye , de nem az országlással egybeforrt kormány­alak, hanem az uralkodóra feltukmált, megszaggatott, összefüg­­getlen’s a hatalmas bakról kidaczolt, közczéltalan jog volt az. Francziaország nemessége sohasem olvadott egy testü­letté, mindig töredék maradt, melly a városokkal és néppel semmit, ’s egyedül magával gondolt csak, és igy jön idő­­jártával mind gyűlöletessé, mind nyomasztóvá. Francziaor­szág a középkorban a rablás, zsákmánylás és portyázásnak volt örökös színhelye; a főbb nemesség különválva az al­sóbbtól, ez a múlt században a nép részére hajolt, ’s föl­idézte a napokat, mellyek olly távol a képzelt jó elérhetésé­től, vérbetűkkel jegyezték föl a történet lapjain! És kell-e itt tükröt elővennem, hogy saját képünket megismerjük? kell-e megemlítnem, hogy nálunk soká, igen soká tartott a középkor? vagy megemlítsem-e, hogy a ma­gyar nemesség, noha a főbb aristocratia magát nálunk más­kép­viseli, mint tőn a franczia, nagy részben még most is dacz, irigység és száz egyéb nemtelen szenvedély által ma­gát vakul ragadtatni engedő töredék, mellynek valamint egyes nemes fellobbanásai magasztalhatók, de sem feje, sem szive nincs egyesülve? Eldaraboltság okozá Francziaország­­ban azt, mi Angliában meg nem történhetett Az ország ke­belében élt fejedelemségek alakultak, addig létezők, míg XI. Lajos alatt az állandó sereg a korona e vetélytársait las­­sankint kiirtván, az egésztől elmállott részeket vérrel visz­­szakapcsolta, ’s a bérledelmi rendszert, mellyhez erőhata­lommal kötve valának, eltörölte. A király e viszálykodásai a nemességgel mindig csak önvédelemnek tekintendők, épen úgy, mint azok valának az olygarchiai küzdelmek nálunk is, az Árpád- és vegyes­ házakbeli királyok országlása alatt. Kétséget nem szenved, hogy a bérjedelmi rendszer meg­szűnésére Francziaországban nagy befolyása volt a római jognak, és Anglia szabadságának épen az volt alapja, hogy Justinián törvényeinek nem hódolva, a régi bérledelmi tör­vényeket megtartotta, ’s a birtokot felosztatni, felparányiz­­tatni nem engedte. ’S csak e hű ragaszkodás az ős intéz­ményhez tartotta fen Anglia nemességét, ’s e nemesség vi­szont a monarchiai trónt és a nemzet szabadságát. A nemesi birtok a középkorban európaszerte hűbéren alapult; a hűbér pedig kezdetben katonai intézkedés volt, és azért terjesztetett egyedül a férfiágra, a család legidősbjére pedig különösen azért, mert ez leghamarabb jön alkalmas teljesítésére mindazon kötelességeknek, mellyek a hűbérrel jártanak; egyenes utódok hiányában a hűbéri birtok a koro­nára szállt vissza. Világos tehát, hogy a vagyont fejenként feloszlató római törvényeknek az újabb monarchiai alkot­mányokra ellenkező hatással kellett lenniök. Hol a római jog alkalmazása behozatott, ott a régi intézkedésekben igazság­talanságnál nem láttak egyebet, minthogy azok egy nemre, ’s itt is a legidősbre, központosíták a birtokot, erőt és hatal­mat. Ezek ellen kiáltoztak minden érdekek a morál és val­lással , ’s igy jön, hogy a bérledelmi institutiókból emlék­kép egyedül a majorátusok és senioratusok maradtak fen, ’s ezek is csak kivételképen a szabálytól. — így történt ez Francziaországban, de nem szinte Angliában is. Itt a többi testvérek kizárásával, minden fekvőbirtok az elsőszülött fiúé, kivévén Walesi, hol a másodszülötté az örökség. Angliában tehát az elsőszülöttségi jog tartotta fen egyedül a nemessé­get , ’s egyedül ezáltal maradt a nemesség az, a mi erede­tileg volt, t. i. erős, izmos testület, miilyennek minden örökölhető monarchiákban, saját érdekében, mulhatlanul len­nie kellene. Anglia történetéből tanulhatjuk, mit lehet a szilárd egész­­szé forradt nemesség, valamint azt is, milly kevéssé képes ellenállni a fergetegnek az aristocratia, ha önmagát gyön­gíti , és az álladalombani rendeltetését felfogni nem képes. Ha ezen elvtől egy időre eltért az angol aristocratia, sze­rencséjére csak az szolgált, hogy elég eszélyes volt ahoz is­mét visszatérni. A két rózsapárt harczai alatt annyira alászállott az angol nemesség, hogy egészen eladósodva, egyedül birtoka eldarabolhatása által hitt magán segíthetni. Lancaster Henrik trónját erősbíteni vélvén, megengedte a birtok felosztását, ’s a nemesség elveszté tekintetét, hatal­mát. VIII. Henrik nyugtalan szive ügyét a nemzet ügyévé tevén, eltörté a zárdákat, vagyonaikat az álladaloméihoz csatolva, ’s az addig birtoktalan polgárságnak csekély áron eladogatta, mi által ez földbirtokhoz jutván, politikai jogo­kat és parliamentben bemenetet nyert. Erzsébet alatt már több respublicai, mint monarchiai szellem lengé át az alkot­mányt; mindamellett is e királyné magas lelki tulajdona ingathatlanná tette a trónt, a nemzetet az által hódítván meg, hogy az ipart és kereskedést emelve, olly pontra emelte azt, mellyen vagyonosságra nézve azelőtt sohasem állott. Egyéb­iránt ezen kísérlet is megtermé keserű gyümölcseit. A köz­ségek makacsságának ez vetette meg alapját. I. Károly zi­vataros uralkodása szomorú tanulság arra, hogy a községek túlkapó hatalma a monarchiáknak kétségtelen romlása, ha a törvényhozó hatalomban sulegyen nem állíttatik ellenökben, így jön Anglia köztársasággá, melly kényurilag vitte a kor­mányt ’s megbuktatta a királyságot; — de nem irtotta, nem irthatta ki mégis a nemességet, mert a régihezi ragaszkodás sokkal mélyebb gyökeret vert a szívekbe, semhogy megsem­misítésére egy Cromwell elégséges lehetett volna. Sok régi büszke család porba hullott, de az ős­bérledelmi ro­mokból csakhamar uj nemesség sarjadzott, melly Cromwell halála után erőteljesen segité visszahelyezni II. Károly alatt a monarchiát, melly egyedül képes valódi szabadságot adni és az eltiprottat helyreállítani. — II. Jakab alatt a forrada­lom az aristocratia köréből indulván ki, a monarchia hatá­rain túl nem tört. Az elsőszülöttségi jog, a földbirtok szét nem oszlása volt tehát az angol szabadság palládiuma, melly a democratiai megrohanásokat visszatorolta, ’s a korona túl­kapásait kiállotta; a másodszülöttek ezen rendelet által a magasb aristocratia ’s a nép között egybefüző lánczul szol­gálván. Erre ügyelni más tartományok elmulasztották, ’s igy maradt fen az angol nemesség a nemzetben, ’s az angol nem­zetiség viszont a nemességben. (Folytatjuk.) KII.FÖril). FRANCZIAORSZÁG. Május 19én. A cabinet, mond egy levelező, kedvező híreket kapott Londonból a kutatási joggal összekötött alkudozások iránt. Brogl­e­rg mindennap váralik haza, magával hozandó a két nemzet közötti egyesség e­­redményét. A két ország hadihajóiból ’s gőzöseiből szerkesz­tett czirkáló hajósereg fog felvigyázni a szerecsen-kereske­­dés felett ’s közös egyetértéssel megítélni az előadandó ese­teket. A franczia ministérium még ez országgyűlésen szándé­kozik törvényjavaslatot terjeszteni a kamrák elébe, mellynek czélja leendő ezen hajóssereg szabályozására megkívántató hitel kieszközlése. Guizot úr teljesen helyre van állítva, a királylyal sűrűn tanácskozik Neuillyben. A király akarja, hogy a szerecsen­­kereskedés elleni flotta szabályozása iránti törvényjavaslatot Guizot úr terjeszsze elő. — A schweiczi kormány kérdést intézett a franczia kormányhoz, várjon a legközelebbi események miatt elítélt luczerni elitélteket nem lenne-e hajlandó Amerikába szállítani, melly föltét alatt e­­zeknek kegyelmet igér. A cabinet elutasitá magától e műkö­dést, kinyilatkoztatván, hogy Schweicz hóhérja lenni nem akar ’s e helyett élénk kivonatát terjesztvén az iránt, hogy a schweiczi kormány szelídséget gyakorolni kegyeskedjék. — A J. d. Débats, melly a Panama-átmetszéssel mindig bíbelődik, jelenti, hogy Gazella főmérnök pontos jelentést ter­­jeszt­ a külministérium elé, a helyszínen véghezvitt vizsgá­latai­ és méréseiről. A költségeket csak 44 millió frankra te­szi. Terve a legnagyobb dicséretben részesül. Igen helyes, mond a lap, ha megmutatjuk a világnak, milly gond ’s értel­miséggel ’s őseihez híven jár el Francziaország olly ügyekben, mellyek az egész civilisatiora közérdekkel bírnak. — NAGYBRITANNIA. A pünkössi ünnepek után a felső­ház május 16-án először ült össze. A Canterbury­ érsek, a londoni, chesteri és gloucesteri püspökök és Kenyon lord peti­­ziókat nyújtanak be a maynoothi pénzsegély ellen. Ugyanez nap az alsó ház­b­a­n Palmerston lord kiemelvén az előb­bi ministerium érdemeit, a jelen ministériumnak hanyagsá­got lobbantott szemére a rabszolga-kereskedés elnyomása ü­­gyében. Peel biztosíta a buzgó szónokot, hogy a ház elibe nem sokára terjesztendő okiratok a jelen kabinet eljárását kedvezőbb színben tüntetik elő. 363

Next