Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-06-01 / 190. szám

Franczia­ ’s Németországban a jogtan az angoltól kü­lönböző irányt von. Francziaország eleinte Angliával rokon institutiókat birt, de ezek elfajultak, ’s igy sokkal könnyebb volt a római törvényeknek alapra találni ’s a tiszta monar­chiának kifejleni. Mig túl a csatornán az országnagyok leg­nagyobb hévvel otalmazták a nemzeti szabadságokat, azalatt C­a­p­e­t- Hug­o naponkint izmosb és izmosb gályáit tördelte a nehezen foganszó szabadság kényes fajának. Francziaor­­szágban a nemesség nem volt szilárd testület, s azon buz­galom, melly őt Palaessinába vezette, még inkább megsza­­kasztotta ’s végre elszegényitette ; mivel a bérledelem iránt semmi rend nem volt, kiki annak adhatván fekvő vagyonát, ki azt megvenni akarta, miből a korona roppant hasznokat húzott; minden vagyont sajátjává tehetvén, hatalmát ter­jesztette, ’s a bérledelmi kapcsolatot állandó sereg felállításá­val nélkülözhetővé tette. A nemesség sietett a katonai szol­gálat alól felmentekezni, és ezáltal a bérledelem annyira alá­­szállott jelentőségében, hogy egyedül neve maradt csak fen. A birodalomban a zendülés koráig két törvény uralgott, t. i. Justiniane—droit écrit — ’s a szokásjog droit cou­­tum­ier — melly általában római jogon alapult, és e tör­vények alatt a bérledelmi örökülés lassan kint kihalt. A fel­nevezett két rendbeli törvény távol sem volt egész Franczia­­országra érvényes. Egyhelyütt egy, másutt más szerint ítél­tek, sőt magában a fővárosban is illy gyakorlat létezett. Ott, hol a szokásjogot tisztelték, az elsőszülöttségi jognak némi nyomai fenmaradtak; ellenben, hol Justiniánt követték, ott a testvérek fejenkint osztoztak; ’s a mint az osztozkodások ál­tal a vagyon csökkent, kisebbedlen a nemesség tekintélye ’s befolyása is, mig végre büszkeségénél, melly sok vissza­élésekre vezette, egyebe nem maradt. Mind e változások természetesen nem voltak egy pereznek műve; századok alatt alakultak, ’s csak fokonkint csoportosíták a bajt, a kitörendő vész magvait a nemzet fejére.­­ A mint pedig a szilárd alap nélküli nemesség alászállott, ép olly arányban emelkedett a harmadrend minden tekintetben; mig végre megfordítva állott a viszony, ’s a nemesség politikai befolyása a polgárságra szállott. Fülöp­ Ágoston­tól kezdve, minden intézkedé­sek a nemesség romlására történtek. Fülöp alatt a régi bérjedelmi alkotmány álladalmi alkotmánynyá változott. Alatta az ország három rende hivatott meg az országos tanácsko­zásra. Ez időtől fogva a paireség puszta méltóság maradt, mellynek a Párisba telepített főtörvényszéknél ülése volt. Az uj rendek körében, hol minden a választástól függött, a pai­­rek semmi befolyással nem bírtak. A bérledelmi nemesség gyöngitésére hatékony eszközül szolgált a czimeres nemesek kinevezése is, melly 1220 ban jött divatba. Ez hálával tartozván a koronának, mellytől ki­váltságait nyerte, ezt hűséges ragaszkodással fizette le, miál­tal udvar előtti tekintete annyira emelkedett, hogy a XVI. század elején czimeres nemeseket találhatni a herczegek sorá­ban is. Ezáltal a régi bérledelmi büszke aristocratia ellené­ben új, a kormányra figyel­őbb, szóval hajthatóbb, állott fel. Így történt, hogy Francziaországban a nemesség elszaporodott, ’s a kötelékek közte naponkint tágultak, míg Angliában az elsőszülöttség törvényei által szilárdultak, mert a korona kinevezési jogát minél ritkábban használva, azt csak azokkal éreztette, kik egyszersmind földbirtokra támaszkodtak. Itt a czimeres nemesség nem létezik , de nem is szükséges, mert kormányhivatalok elnyerésére nem tartozik kellékül a nemes­ség. Francziaország nemességét XIII. és XIV. Lajos tevék tönkre folytonos háborúk által, mellyeket ügyesen tudtak fel­éleszteni és folyvást szítani. A „Fro­n deu háborúja a fran­czia nemesség utolsó vonaglása volt. Itt Mazarin és Ri­che­lieu bontották szét az országlást környező végkorláto­kat , és ők ültették a revolutiónak későbben kikelendett magvát; mert midőn az aristocratiát lrtogatták, nem látták, hogy a democratiát emelik uralomra. Mazarin pedig tanul­hatott volna a szomszéd Anglia sorsából! Francziaországban XIV. Lajos mámoriló diadalai által a monarchia nyert el mindent szinte, mint Napoleon alatt az imperatorság, és igy saját emlőjén nevelte Gallia a despotismust! — Végre annyira jutott a nemesi kiváltság Xladik Lajos alatt, hogy azt áruezikk gyanánt vásárolni lehetvén, a ne­messég elvagyontalanodott, a polgárság gazdagult, mind szellemi, mind anyagi tekintetben felülmúlta a régi nemessé­get. Az átalakulás Francziaországban illy körülmények közt, mélhatlanul szükséges volt, de nem soha a lázadás. A reform 1787diki junius 22dikén határoztatott el, és 1789 junius 23-án ment véghez, mikor a szerencsétlen XVI. Laj­o­s min­dent adott a nemzetnek mit monarchiában követelni lehet: képviseletet, arányos teherfeloszlást, vallás- és sajtószabad­ságot, a bérledelmi viszony eltörlését. De a harmadik rend kivánataiban határt nem ismert. ’S ép ebből tetszik meg, mikép a francziák, kik magokat a világ első nemzetének sze­retik nevezni, a valódi szabadságot nem értették. A n­ a franczia és an£°l forradalom közötti különbség abban áll, hogy itt a respublica elenyészett, és a monarchia szilár­dult , ott pedig minden intézmények elvesztek, és nem maradt alap a monarchia felépítésére. Anglia szabad maradt, mivel fentartó elemét megőrze ; Francziaország szabadságát el­veszte, mivel mozgékony eleme a fentartót szertedúlta. M­ a p o I e o n a nemzetet meghódítván is trónra lépvén, az örökölhető monarchia alapját ismerve ma­gát monarchiai institutiokkal biztosítandó, mindenekelőtt a nemességet állította helyre, és most ugyanazok kik a nemesség kiirtásán dolgoztak, kik az egyenlőséget kiáltoz­ták, futkároztak megkülönböztetések után. Ezt tudva csak­ugyan azt kell akaratlanul is gondolni, hogy az egyenlőség magasztos eszméjének nem voltak egyéb védői, amint kik mindenek felett felemelkedni akartak. — Francziaországnak rendre volt szüksége, ’s a rend az uj szabadságból nem fo­gott volna sarjadozni. Napoleon koronája törvényszerűsé­gét fegyverrel vítta ki, ’s ha kevésbbé despota , úgy Fran­cziaország visszarogyik ama vérszomjazó fejetlenségbe, mely­­lyet ő eltörölt. Francziaország boldogságára sohasem történt annyi, mint Napóleon alatt, és soha nagyobb, soha tün­­döklőbb nem volt, mint e bitorló országlásának éveiben. A politikai pártnézetek elnémultak, és az absolut kormány ma­­gasztaltaték, mint nemzetboldogító! Napoleon, mint csá­szár, az öröködést módosította, ’s herczegeket, grófokat, bárókat és lovagokat tőn a trón támaszaiul; ’s ámbár erre, mint perez embere, nem számított, de akartalanul talán, nálánál kevésbbé szerencsés utódai jövendőjéről gondosko­dott; azért javakra majorátusokat is rendelt, és ezen, a lázadás szelleme elleni intézkedése nemcsak nem talált ellen­zésre , hanem szükségesnek és bölcsnek is találtatok; mind­emellett azonban az aristocratia régi állását a császárság, mivel rövid volt, vissza nem hozhatta. A városi ’s helyhatósági rendszer, melly monarchiai al­kotmányban is első lépcsője a hatalomnak, ’s melly nélkül szabadság nem is gondolható, századok óta eltűnt, a nemes­séggel együtt, a korona hatalma miatt. A köztársaság alatt felvirultak ugyan a városok némelly jogai, az uralkodás azonban Parisé volt, és Napoleon alatt mindent elnyelt a despotismus; holott monarchiában lényeges kellék a helyha­tósági rendszer, ’s ez viszont fen nem állhat monarchia, vagy legalább kellő monarchiai színezet nélkül. Nem csoda tehát, ha a Bourbonok, visszatértük után, csak democratai kinö­véseket találtak, mellyek a szabadságnak úgy, mikép az követeltetik, ártalmára vannak. Így végződött be az 1789iki franczia forradalom , melly, mint érintettem, erélyes aristocratia , földbirtokos nemesség hiányában, a trónnal együtt minden jogállapotot, minden ős intézményt felforgatott. (Folytatjuk.) KIE.FÖE.B. A pennsylvániai (magány) börtönrendszer. — Ezen hires rendszernek, miszerint a fogoly éjjel nappal ma­gánosan elzárva tartózkodik, számtalan dicsérője akadt. A külön elzárást, mellynél még meg nem állapodhatni, e rend­szer lényeges előnyének tartják; állítják, hogy Amerikában, mellynek származását köszönheti, a közvélemény iránta ked­­vezőleg nyilatkozott; igen nagy nyomatékot tulajdonítanak a biztosi javaslatoknak, kik e rendszer megvizsgálására Phi­ladelphiába küldettek különféle státusokból. (Neilson és Mondelet Kanadából , Crawford Angliából (Baumont és Tocqueville), Julius a német földről, Pringle Angliából, De­­mecz és Blouet Francziaországból ,sat.) Ezen férfiak igen sok előnyt találtak e rendszerben ,s a lipcsei „Conversationslexi­­kon der Gegenwart“ nagy mértékben osztja e dicséretet. Tények és számok azonban ellenkezőt bizonyítnak. Fő ellenvetés, hogy a foglyok közel számosan megté­­bolyodnak. Cherry-Hill börtönben, hol e rendszer legelsőbb alkalmaztatott, 1837 — 1841ig tehát 5 év alatt a foglyoknak 4­, 46 pcentje tébolyodon meg. A rendszer állítólag három nagy eredményt szül. Első a megelőző eredmény. Hiszik tudniilik, hogy a bűnök ritku­lása által, mit e rendszer igér, a bűnök száma annyira csök­ken, hogy a törvényszéki és börtön költségek ez által igen de­valváltalak. Második eredmény a visszatorlasztó. A rend­szer t. i. üdvös elrettegtetést önt a visszaesés ellen. Harmadik eredmény az erkölcsi vagy bűnbánó. A rendszer t.i. megráz­kódtat­ás ez által javítólag hat a fogolyra, miszerint óvakodni fog olly bűn elkövetésétől, melly őt ismét magányra kárhoz­tatja. — Lássuk! 1836 ban volt 143 fogoly a nevezett börtönben ’s 1837 — 1841 ig nem kevesebb mint 783, közép számmal tehát 156 minden évben. Hol vannak itt nyomai az „üdvös elret­tentésnek“ ? A felügyelő 13dik jelentése szerint az 1841 év végéig 1480 vétetett fel; ezek közöl 1021 első, 278 második, 108 harmadik, 45 negyedik, 13 ötödik, 12 hatodik, 1 hetedik ’s 2, kilenczedik ízben volt elitélve! Tehát majd majd három fogolyra esik egy visszahanyatló. ’S hol van itt a visszator­lasztó eredmény? Az erkölcsi hatás sem egyéb csalódásnál. A 9dik jelentés szerint 1837ben az uj foglyok között volt 19 visszaeső; következő évben 23 és azután 35, kik közől három már harmadízben ítéltetett el. Öt év alatt a visszaesők száma 16, 49 p­entet tesz. Ehez még azon körülményt is hozzá kell vetni, hogy némelly visszaeső más börtönbe kerülhet, hol ujoncznak tekintetik. E tényekre tekintve a „Revue de Geneve“ megjegyzi: „Meg­­nem foghatjuk, mikép találhatott csak kis tetszésre is e rend­szer olly kitűnő férfiaknál; hiába igyekszünk öszhangzásba hozni nyert dicséreteit a hivatalos statistikai adatokkal.“ És a magyarázat könnyű. A hivatalos jelentések a börtönfel­­ügyelőktől származnak, kik a rendszert évről évre dicsérik, nem figyelve a tényekre és számokra. A „Conversationslexikon der Gegenwart“-ban olvashatni, hogy az egyesült statusokban a pennsylvániai rendszer nagy hitelben áll ’s mindinkább terjed. A papir türelmes! A bos­toni társaság jelentésében ez áll: 1838 ban az Északamerikai Unióban két status volt, melly a pennsylváni rendszert fogadta be, t. i. Pennsylvania és Uj-Jersey, míg az előtt az auburni (hallgató) rendszer Uj-Hamshire, Vermont, Massachusetts, Connecticut, Uj-York, Maryland, Columbia, Virgínia, Georgia, Tennessee, Illinois és Ohióban nyert elfogadást. Ismerték a pennsylvaniai rendszert, nem kellett nekik, és utánuk 1838 óta elvetették azt: Louisiana, Mississippi, Alabama, Kentucky, Indiana, Michigan és Maine. Ezek is többre becsülték az au­­burni rendszert; egyedül Rhode­ Island fogadta be a pennsyl­vaniai rendszert, azonban csak hamar felhagyott vele, a mint 37 fogoly közöt­t megbolondult! — ’S ezen tények­’s szá­mokkal szemközt lehet-e állítani, hogy Amerikában a magán­rendszer elsőséget vitt ki magának a hallgató rendszer felett? — (Kölni újság után.) FRANCZIAORSZÁG. Páris. A földmüvelési­ egylet D­e­­cazes hg. elnöklete alatt tartá üléseit e hó derekán. Az egylet rendeltetésénél fogva egyedül kívánságokat fejez ki, miért is minden politikai indítványoktól, vitatkozásoktól távol van ,s az értekezés egyedül élőszóval történik. A kül­földi olaj­növények behozatala a programaiban nem állt ugyan, de tekintve a teramfa kérdésének a köretkamrában tett megvitatását, melly legközelebb a pairkamraelibe is ke­rül,— ezen ügy is napirendre tétetett, kivonatkép kijelentetni határoztatván, vajha a követkamra által elfogadott törv.ja­­vaslat a pairek megegyezését is kinyerhetné. Újólag megerő­­síttetett azon tavasi határozat, miszerint a király külön föld­művelési ministériumot rendezni kegyeskedjék, mi a kamrák­ban is külön földművelési osztály szabályozását vonná maga után. A földöntözési kérdés kerülvén szőnyegre, a szónokok olly törvény­hozatalának szükségét egyetemesen elismerék, miszerint a folyamok partjain földeket bíróknak jogában áll­jon földjeik károsulása ellen csatornákat ásni. Gasparin gróf indítványa következtében a gyűlés elhatározá azon kérelmet terjeszteni a kormány elébe, hogy olly törvényhozási rendsza­bályok keletkezését eszközölje, mellyek szerint a földművelés szükségére megkivántató víz megszereztethessék, ’s az öntö­zési­ egyletek képezése előmozditassék. — A selyemtenyész­tés iránt Perrot úr ten jelentést. Azon indítvány, hogy a du­nai nyersselyem behozatala 250oentes vámmal terheltessék, mellőztetvén, Lecere­ur indítványára kivonatkép kijelentetni határoztatott, miszerint a franczia nyersselyem kiviteli vámja eltöröltessék. A kisebb birtokosok javára elfogadtatott Sau­­zeau indítványa is, miszerint a kormány tűzkármentesítés­­forma segély­tár alapítására megkeressék, jégeső, fagy, árvíz és más elem-csapások enyhítéséül. — Jeanrat indít­ványánál fogva azon kívánság fejeztetett ki, bár ha a kisebb földbirtokok eladásánál a törvénykezési költségek leszállíttat­nának. Fontos vitatkozás tartatott a közs­égi j­a­vak felett. Átalában elismertetett, hogy a községi javak, jobb kezelési rendszer mellett dúsabban jövedelmeznének, hogy a községi jövedelmek szaporításának eszköze , a községi javaknak a közös használat gondatlanságtóli megszabadításában, művelé­sében és a szegények érdekében történendő haszonbérbe adá­sában rejlik; ’s hogy ezáltal végtelen ’s jelenleg parlag te­rületet nyerne a földművelés. Ezen értelemben kívánságok terjesztettek a kormány elibe. — A gazdasági egyletek felett hosszasan vitatkoztak. Közkívánattá vált, miszerint ezen egyletek szoros összeköttetésben álljanak egymással, tapaszta­lásaikat kölcsönösen közlendők. Azon kívánat, hogy ezen egyletek levelezései bérmentesen történjenek, vagy legalább reájuk nézve a postadíj mérsékeltessék, határozatba nem ment, a postának a hivatalnokok általi bérmentes használása is visszaélésnek bélyegeztetvén. Ezután a hitelintézetről folyt a tanácskozás. A bizottmány javaslatai azonban nem nyertek elfogadást. Dupin a hitelintézeti reform­­­kérdéseket nem találta még éretteknek. Szerinte olly pénzügyi rendszer, melly szerint nagy kölcsönt adni és sokat kamatolni lehessen, a bölcsek köve volna. A takarékpénzek földművelésre ki nem kölcsönözhetők, azoknak rögtöni használása lényeges dolog lévén. A törvény szabadságot ad a földbirtokosoknak kölcsö­nös gyámolítási egyletek alakítására, éljenek ezen joggal. Átalában szónok szerint elméletek és elvont tárgyakkali fog­lalkozás túl van a gyűlés körén. A feladat gyakorlati és tel­jesítése, a mezeigazdasági egyletek létszeritésétől (organisatio) függ. A sorul, mint trágya és hizlalási­ szerről is tanakodtak e gazdászok, kiknek a furfangos Charivari egyenkint polgár­koszorút kíván guánóból (ismeretes bűzös neme a trágyának.) NAGYBRITANNIA. A „Globe“ jósolja, hogy a may­­noothbillnek május 19-én történendő harmadszori felolvasá­sa ismét tüzes és hosszadalmas vitát fog szülni az alsóház­ban. Hiszi azonban, hogy a ministeri többség ismét kivíja magát. A felsőházban állítólag Dr. Philpotts exeteri püspök a magnoothbill félrevetését indítványozandja. Az engesztelő rendszabályok sorába, miket a ministeri­­um Izland irányában tervez, az ír helyhatósági rendszer az angol városi rendszer szerinti kijavítása is tartozik. O’ Con­nell már e tervet is kiszellőzteté, előre kijelentvén, hogy ha a biri­­gy meg így nem lesz szerkesztve, az izlandiaknak tet­szeni nem fog. A repealok hangulata átalában ingerült, mi a brit nép többsége a magnoothbill elleni torzongásának visz­­szahalásául tekintetik. — A tuami kath. érsek röpiratot bo­csátott ki a pápistaság elleni kifakadások visszatolására , Times szerint a tőkét kamattal fizetve vissza. — Múlt számunkban megérínték Palmerston lord kikelését az alsóházban a jelen ministérium hanyagsága ellen a rab­szolgakereskedés elnyomása ügyében. Szabad legyen e fon­tos tárgyra visszatérnünk. A jelen kormány, állító szónok, nemcsak mindent meghiúsított, mit az előbbi kormány léte­sített a rabszolgakereskedésre nézve, de még saját rendsza­bályait is megsemmité. A­mint 1830ban a whigek jutottak a kormányra, tizenkét, noha ki nem elégítő külhatalmakkal történt alkukötésre akadtak; a whigek ezeket 18czal toldák meg ’s ezek sokkal tartalmasb szerződvények valának, mert czéljuk volt a tengereken vitorlázó minden lobogót egy szö­vetségbe egyesíteni az ocsmány ember­kereskedés elnyomá­sára. Ezenkívül több egyességre léptek az afrikai fejedel­mekkel, ezeknek területén a rabszolgakereskedést elnyo­­mandók. A jelen kormány csak egy illy egyességet kötött és a fenlevőket hanyagul kezelte. Jelesül vádolni lehet, hogy olly sok időtt pazarlott el, mielőtt a javaslati szerződvények aláírását Francziaországtól szorgalmazta volna; mert ezen ha­lasztás nélkül az egyesség megtörtént volna, mielőtt az ál­tala felköltött ármány mögérendelt. Francziaország vonako­dása következtében a szerződvényhezi hozzájárulásukat Ang­lia , Hannovera, Belgium és Görögország tagadók meg. Gui­­zotnak a szerződvény aláirásátóli vonakodása, mellyet mint londoni követ szerkesztett, kijavított és ismételve jóváhagyott, ellennyilatkozat—remonstratio—tárgyául szolgálandott. To­vábbá Ashburton lord az Egyesült státusokkal kötötte alku által a kutatási jogot illető genti szerződvény minden rendeletér­ől­ 367

Next