Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)
1845-06-01 / 190. szám
Franczia ’s Németországban a jogtan az angoltól különböző irányt von. Francziaország eleinte Angliával rokon institutiókat birt, de ezek elfajultak, ’s igy sokkal könnyebb volt a római törvényeknek alapra találni ’s a tiszta monarchiának kifejleni. Mig túl a csatornán az országnagyok legnagyobb hévvel otalmazták a nemzeti szabadságokat, azalatt Capet- Hugo naponkint izmosb és izmosb gályáit tördelte a nehezen foganszó szabadság kényes fajának. Francziaországban a nemesség nem volt szilárd testület, s azon buzgalom, melly őt Palaessinába vezette, még inkább megszakasztotta ’s végre elszegényitette ; mivel a bérledelem iránt semmi rend nem volt, kiki annak adhatván fekvő vagyonát, ki azt megvenni akarta, miből a korona roppant hasznokat húzott; minden vagyont sajátjává tehetvén, hatalmát terjesztette, ’s a bérledelmi kapcsolatot állandó sereg felállításával nélkülözhetővé tette. A nemesség sietett a katonai szolgálat alól felmentekezni, és ezáltal a bérledelem annyira alászállott jelentőségében, hogy egyedül neve maradt csak fen. A birodalomban a zendülés koráig két törvény uralgott, t. i. Justiniane—droit écrit — ’s a szokásjog droit coutumier — melly általában római jogon alapult, és e törvények alatt a bérledelmi örökülés lassan kint kihalt. A felnevezett két rendbeli törvény távol sem volt egész Francziaországra érvényes. Egyhelyütt egy, másutt más szerint ítéltek, sőt magában a fővárosban is illy gyakorlat létezett. Ott, hol a szokásjogot tisztelték, az elsőszülöttségi jognak némi nyomai fenmaradtak; ellenben, hol Justiniánt követték, ott a testvérek fejenkint osztoztak; ’s a mint az osztozkodások által a vagyon csökkent, kisebbedlen a nemesség tekintélye ’s befolyása is, mig végre büszkeségénél, melly sok visszaélésekre vezette, egyebe nem maradt. Mind e változások természetesen nem voltak egy pereznek műve; századok alatt alakultak, ’s csak fokonkint csoportosíták a bajt, a kitörendő vész magvait a nemzet fejére. A mint pedig a szilárd alap nélküli nemesség alászállott, ép olly arányban emelkedett a harmadrend minden tekintetben; mig végre megfordítva állott a viszony, ’s a nemesség politikai befolyása a polgárságra szállott. Fülöp Ágostontól kezdve, minden intézkedések a nemesség romlására történtek. Fülöp alatt a régi bérjedelmi alkotmány álladalmi alkotmánynyá változott. Alatta az ország három rende hivatott meg az országos tanácskozásra. Ez időtől fogva a paireség puszta méltóság maradt, mellynek a Párisba telepített főtörvényszéknél ülése volt. Az uj rendek körében, hol minden a választástól függött, a pairek semmi befolyással nem bírtak. A bérledelmi nemesség gyöngitésére hatékony eszközül szolgált a czimeres nemesek kinevezése is, melly 1220 ban jött divatba. Ez hálával tartozván a koronának, mellytől kiváltságait nyerte, ezt hűséges ragaszkodással fizette le, miáltal udvar előtti tekintete annyira emelkedett, hogy a XVI. század elején czimeres nemeseket találhatni a herczegek sorában is. Ezáltal a régi bérledelmi büszke aristocratia ellenében új, a kormányra figyelőbb, szóval hajthatóbb, állott fel. Így történt, hogy Francziaországban a nemesség elszaporodott, ’s a kötelékek közte naponkint tágultak, míg Angliában az elsőszülöttség törvényei által szilárdultak, mert a korona kinevezési jogát minél ritkábban használva, azt csak azokkal éreztette, kik egyszersmind földbirtokra támaszkodtak. Itt a czimeres nemesség nem létezik , de nem is szükséges, mert kormányhivatalok elnyerésére nem tartozik kellékül a nemesség. Francziaország nemességét XIII. és XIV. Lajos tevék tönkre folytonos háborúk által, mellyeket ügyesen tudtak feléleszteni és folyvást szítani. A „Fron deu háborúja a franczia nemesség utolsó vonaglása volt. Itt Mazarin és Richelieu bontották szét az országlást környező végkorlátokat , és ők ültették a revolutiónak későbben kikelendett magvát; mert midőn az aristocratiát lrtogatták, nem látták, hogy a democratiát emelik uralomra. Mazarin pedig tanulhatott volna a szomszéd Anglia sorsából! Francziaországban XIV. Lajos mámoriló diadalai által a monarchia nyert el mindent szinte, mint Napoleon alatt az imperatorság, és igy saját emlőjén nevelte Gallia a despotismust! — Végre annyira jutott a nemesi kiváltság Xladik Lajos alatt, hogy azt áruezikk gyanánt vásárolni lehetvén, a nemesség elvagyontalanodott, a polgárság gazdagult, mind szellemi, mind anyagi tekintetben felülmúlta a régi nemességet. Az átalakulás Francziaországban illy körülmények közt, mélhatlanul szükséges volt, de nem soha a lázadás. A reform 1787diki junius 22dikén határoztatott el, és 1789 junius 23-án ment véghez, mikor a szerencsétlen XVI. Lajos mindent adott a nemzetnek mit monarchiában követelni lehet: képviseletet, arányos teherfeloszlást, vallás- és sajtószabadságot, a bérledelmi viszony eltörlését. De a harmadik rend kivánataiban határt nem ismert. ’S ép ebből tetszik meg, mikép a francziák, kik magokat a világ első nemzetének szeretik nevezni, a valódi szabadságot nem értették. A n a franczia és an£°l forradalom közötti különbség abban áll, hogy itt a respublica elenyészett, és a monarchia szilárdult , ott pedig minden intézmények elvesztek, és nem maradt alap a monarchia felépítésére. Anglia szabad maradt, mivel fentartó elemét megőrze ; Francziaország szabadságát elveszte, mivel mozgékony eleme a fentartót szertedúlta. M a p o I e o n a nemzetet meghódítván is trónra lépvén, az örökölhető monarchia alapját ismerve magát monarchiai institutiokkal biztosítandó, mindenekelőtt a nemességet állította helyre, és most ugyanazok kik a nemesség kiirtásán dolgoztak, kik az egyenlőséget kiáltozták, futkároztak megkülönböztetések után. Ezt tudva csakugyan azt kell akaratlanul is gondolni, hogy az egyenlőség magasztos eszméjének nem voltak egyéb védői, amint kik mindenek felett felemelkedni akartak. — Francziaországnak rendre volt szüksége, ’s a rend az uj szabadságból nem fogott volna sarjadozni. Napoleon koronája törvényszerűségét fegyverrel vítta ki, ’s ha kevésbbé despota , úgy Francziaország visszarogyik ama vérszomjazó fejetlenségbe, melylyet ő eltörölt. Francziaország boldogságára sohasem történt annyi, mint Napóleon alatt, és soha nagyobb, soha tündöklőbb nem volt, mint e bitorló országlásának éveiben. A politikai pártnézetek elnémultak, és az absolut kormány magasztaltaték, mint nemzetboldogító! Napoleon, mint császár, az öröködést módosította, ’s herczegeket, grófokat, bárókat és lovagokat tőn a trón támaszaiul; ’s ámbár erre, mint perez embere, nem számított, de akartalanul talán, nálánál kevésbbé szerencsés utódai jövendőjéről gondoskodott; azért javakra majorátusokat is rendelt, és ezen, a lázadás szelleme elleni intézkedése nemcsak nem talált ellenzésre , hanem szükségesnek és bölcsnek is találtatok; mindemellett azonban az aristocratia régi állását a császárság, mivel rövid volt, vissza nem hozhatta. A városi ’s helyhatósági rendszer, melly monarchiai alkotmányban is első lépcsője a hatalomnak, ’s melly nélkül szabadság nem is gondolható, századok óta eltűnt, a nemességgel együtt, a korona hatalma miatt. A köztársaság alatt felvirultak ugyan a városok némelly jogai, az uralkodás azonban Parisé volt, és Napoleon alatt mindent elnyelt a despotismus; holott monarchiában lényeges kellék a helyhatósági rendszer, ’s ez viszont fen nem állhat monarchia, vagy legalább kellő monarchiai színezet nélkül. Nem csoda tehát, ha a Bourbonok, visszatértük után, csak democratai kinövéseket találtak, mellyek a szabadságnak úgy, mikép az követeltetik, ártalmára vannak. Így végződött be az 1789iki franczia forradalom , melly, mint érintettem, erélyes aristocratia , földbirtokos nemesség hiányában, a trónnal együtt minden jogállapotot, minden ős intézményt felforgatott. (Folytatjuk.) KIE.FÖE.B. A pennsylvániai (magány) börtönrendszer. — Ezen hires rendszernek, miszerint a fogoly éjjel nappal magánosan elzárva tartózkodik, számtalan dicsérője akadt. A külön elzárást, mellynél még meg nem állapodhatni, e rendszer lényeges előnyének tartják; állítják, hogy Amerikában, mellynek származását köszönheti, a közvélemény iránta kedvezőleg nyilatkozott; igen nagy nyomatékot tulajdonítanak a biztosi javaslatoknak, kik e rendszer megvizsgálására Philadelphiába küldettek különféle státusokból. (Neilson és Mondelet Kanadából , Crawford Angliából (Baumont és Tocqueville), Julius a német földről, Pringle Angliából, Demecz és Blouet Francziaországból ,sat.) Ezen férfiak igen sok előnyt találtak e rendszerben ,s a lipcsei „Conversationslexikon der Gegenwart“ nagy mértékben osztja e dicséretet. Tények és számok azonban ellenkezőt bizonyítnak. Fő ellenvetés, hogy a foglyok közel számosan megtébolyodnak. Cherry-Hill börtönben, hol e rendszer legelsőbb alkalmaztatott, 1837 — 1841ig tehát 5 év alatt a foglyoknak 4, 46 pcentje tébolyodon meg. A rendszer állítólag három nagy eredményt szül. Első a megelőző eredmény. Hiszik tudniilik, hogy a bűnök ritkulása által, mit e rendszer igér, a bűnök száma annyira csökken, hogy a törvényszéki és börtön költségek ez által igen devalváltalak. Második eredmény a visszatorlasztó. A rendszer t. i. üdvös elrettegtetést önt a visszaesés ellen. Harmadik eredmény az erkölcsi vagy bűnbánó. A rendszer t.i. megrázkódtatás ez által javítólag hat a fogolyra, miszerint óvakodni fog olly bűn elkövetésétől, melly őt ismét magányra kárhoztatja. — Lássuk! 1836 ban volt 143 fogoly a nevezett börtönben ’s 1837 — 1841 ig nem kevesebb mint 783, közép számmal tehát 156 minden évben. Hol vannak itt nyomai az „üdvös elrettentésnek“ ? A felügyelő 13dik jelentése szerint az 1841 év végéig 1480 vétetett fel; ezek közöl 1021 első, 278 második, 108 harmadik, 45 negyedik, 13 ötödik, 12 hatodik, 1 hetedik ’s 2, kilenczedik ízben volt elitélve! Tehát majd majd három fogolyra esik egy visszahanyatló. ’S hol van itt a visszatorlasztó eredmény? Az erkölcsi hatás sem egyéb csalódásnál. A 9dik jelentés szerint 1837ben az uj foglyok között volt 19 visszaeső; következő évben 23 és azután 35, kik közől három már harmadízben ítéltetett el. Öt év alatt a visszaesők száma 16, 49 pentet tesz. Ehez még azon körülményt is hozzá kell vetni, hogy némelly visszaeső más börtönbe kerülhet, hol ujoncznak tekintetik. E tényekre tekintve a „Revue de Geneve“ megjegyzi: „Megnem foghatjuk, mikép találhatott csak kis tetszésre is e rendszer olly kitűnő férfiaknál; hiába igyekszünk öszhangzásba hozni nyert dicséreteit a hivatalos statistikai adatokkal.“ És a magyarázat könnyű. A hivatalos jelentések a börtönfelügyelőktől származnak, kik a rendszert évről évre dicsérik, nem figyelve a tényekre és számokra. A „Conversationslexikon der Gegenwart“-ban olvashatni, hogy az egyesült statusokban a pennsylvániai rendszer nagy hitelben áll ’s mindinkább terjed. A papir türelmes! A bostoni társaság jelentésében ez áll: 1838 ban az Északamerikai Unióban két status volt, melly a pennsylváni rendszert fogadta be, t. i. Pennsylvania és Uj-Jersey, míg az előtt az auburni (hallgató) rendszer Uj-Hamshire, Vermont, Massachusetts, Connecticut, Uj-York, Maryland, Columbia, Virgínia, Georgia, Tennessee, Illinois és Ohióban nyert elfogadást. Ismerték a pennsylvaniai rendszert, nem kellett nekik, és utánuk 1838 óta elvetették azt: Louisiana, Mississippi, Alabama, Kentucky, Indiana, Michigan és Maine. Ezek is többre becsülték az auburni rendszert; egyedül Rhode Island fogadta be a pennsylvaniai rendszert, azonban csak hamar felhagyott vele, a mint 37 fogoly között megbolondult! — ’S ezen tények’s számokkal szemközt lehet-e állítani, hogy Amerikában a magánrendszer elsőséget vitt ki magának a hallgató rendszer felett? — (Kölni újság után.) FRANCZIAORSZÁG. Páris. A földmüvelési egylet Decazes hg. elnöklete alatt tartá üléseit e hó derekán. Az egylet rendeltetésénél fogva egyedül kívánságokat fejez ki, miért is minden politikai indítványoktól, vitatkozásoktól távol van ,s az értekezés egyedül élőszóval történik. A külföldi olajnövények behozatala a programaiban nem állt ugyan, de tekintve a teramfa kérdésének a köretkamrában tett megvitatását, melly legközelebb a pairkamraelibe is kerül,— ezen ügy is napirendre tétetett, kivonatkép kijelentetni határoztatván, vajha a követkamra által elfogadott törv.javaslat a pairek megegyezését is kinyerhetné. Újólag megerősíttetett azon tavasi határozat, miszerint a király külön földművelési ministériumot rendezni kegyeskedjék, mi a kamrákban is külön földművelési osztály szabályozását vonná maga után. A földöntözési kérdés kerülvén szőnyegre, a szónokok olly törvényhozatalának szükségét egyetemesen elismerék, miszerint a folyamok partjain földeket bíróknak jogában álljon földjeik károsulása ellen csatornákat ásni. Gasparin gróf indítványa következtében a gyűlés elhatározá azon kérelmet terjeszteni a kormány elébe, hogy olly törvényhozási rendszabályok keletkezését eszközölje, mellyek szerint a földművelés szükségére megkivántató víz megszereztethessék, ’s az öntözési egyletek képezése előmozditassék. — A selyemtenyésztés iránt Perrot úr ten jelentést. Azon indítvány, hogy a dunai nyersselyem behozatala 250oentes vámmal terheltessék, mellőztetvén, Lecereur indítványára kivonatkép kijelentetni határoztatott, miszerint a franczia nyersselyem kiviteli vámja eltöröltessék. A kisebb birtokosok javára elfogadtatott Sauzeau indítványa is, miszerint a kormány tűzkármentesítésforma segélytár alapítására megkeressék, jégeső, fagy, árvíz és más elem-csapások enyhítéséül. — Jeanrat indítványánál fogva azon kívánság fejeztetett ki, bár ha a kisebb földbirtokok eladásánál a törvénykezési költségek leszállíttatnának. Fontos vitatkozás tartatott a községi javak felett. Átalában elismertetett, hogy a községi javak, jobb kezelési rendszer mellett dúsabban jövedelmeznének, hogy a községi jövedelmek szaporításának eszköze , a községi javaknak a közös használat gondatlanságtóli megszabadításában, művelésében és a szegények érdekében történendő haszonbérbe adásában rejlik; ’s hogy ezáltal végtelen ’s jelenleg parlag területet nyerne a földművelés. Ezen értelemben kívánságok terjesztettek a kormány elibe. — A gazdasági egyletek felett hosszasan vitatkoztak. Közkívánattá vált, miszerint ezen egyletek szoros összeköttetésben álljanak egymással, tapasztalásaikat kölcsönösen közlendők. Azon kívánat, hogy ezen egyletek levelezései bérmentesen történjenek, vagy legalább reájuk nézve a postadíj mérsékeltessék, határozatba nem ment, a postának a hivatalnokok általi bérmentes használása is visszaélésnek bélyegeztetvén. Ezután a hitelintézetről folyt a tanácskozás. A bizottmány javaslatai azonban nem nyertek elfogadást. Dupin a hitelintézeti reformkérdéseket nem találta még éretteknek. Szerinte olly pénzügyi rendszer, melly szerint nagy kölcsönt adni és sokat kamatolni lehessen, a bölcsek köve volna. A takarékpénzek földművelésre ki nem kölcsönözhetők, azoknak rögtöni használása lényeges dolog lévén. A törvény szabadságot ad a földbirtokosoknak kölcsönös gyámolítási egyletek alakítására, éljenek ezen joggal. Átalában szónok szerint elméletek és elvont tárgyakkali foglalkozás túl van a gyűlés körén. A feladat gyakorlati és teljesítése, a mezeigazdasági egyletek létszeritésétől (organisatio) függ. A sorul, mint trágya és hizlalási szerről is tanakodtak e gazdászok, kiknek a furfangos Charivari egyenkint polgárkoszorút kíván guánóból (ismeretes bűzös neme a trágyának.) NAGYBRITANNIA. A „Globe“ jósolja, hogy a maynoothbillnek május 19-én történendő harmadszori felolvasása ismét tüzes és hosszadalmas vitát fog szülni az alsóházban. Hiszi azonban, hogy a ministeri többség ismét kivíja magát. A felsőházban állítólag Dr. Philpotts exeteri püspök a magnoothbill félrevetését indítványozandja. Az engesztelő rendszabályok sorába, miket a ministerium Izland irányában tervez, az ír helyhatósági rendszer az angol városi rendszer szerinti kijavítása is tartozik. O’ Connell már e tervet is kiszellőzteté, előre kijelentvén, hogy ha a birigy meg így nem lesz szerkesztve, az izlandiaknak tetszeni nem fog. A repealok hangulata átalában ingerült, mi a brit nép többsége a magnoothbill elleni torzongásának viszszahalásául tekintetik. — A tuami kath. érsek röpiratot bocsátott ki a pápistaság elleni kifakadások visszatolására , Times szerint a tőkét kamattal fizetve vissza. — Múlt számunkban megérínték Palmerston lord kikelését az alsóházban a jelen ministérium hanyagsága ellen a rabszolgakereskedés elnyomása ügyében. Szabad legyen e fontos tárgyra visszatérnünk. A jelen kormány, állító szónok, nemcsak mindent meghiúsított, mit az előbbi kormány létesített a rabszolgakereskedésre nézve, de még saját rendszabályait is megsemmité. Amint 1830ban a whigek jutottak a kormányra, tizenkét, noha ki nem elégítő külhatalmakkal történt alkukötésre akadtak; a whigek ezeket 18czal toldák meg ’s ezek sokkal tartalmasb szerződvények valának, mert czéljuk volt a tengereken vitorlázó minden lobogót egy szövetségbe egyesíteni az ocsmány emberkereskedés elnyomására. Ezenkívül több egyességre léptek az afrikai fejedelmekkel, ezeknek területén a rabszolgakereskedést elnyomandók. A jelen kormány csak egy illy egyességet kötött és a fenlevőket hanyagul kezelte. Jelesül vádolni lehet, hogy olly sok időtt pazarlott el, mielőtt a javaslati szerződvények aláírását Francziaországtól szorgalmazta volna; mert ezen halasztás nélkül az egyesség megtörtént volna, mielőtt az általa felköltött ármány mögérendelt. Francziaország vonakodása következtében a szerződvényhezi hozzájárulásukat Anglia , Hannovera, Belgium és Görögország tagadók meg. Guizotnak a szerződvény aláirásátóli vonakodása, mellyet mint londoni követ szerkesztett, kijavított és ismételve jóváhagyott, ellennyilatkozat—remonstratio—tárgyául szolgálandott. Továbbá Ashburton lord az Egyesült státusokkal kötötte alku által a kutatási jogot illető genti szerződvény minden rendeletéről 367