Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-06-27 / 205. szám

430 mind azt, hogy tekintve tettleg bebizonyított szükségeinket, tekintve az ismételt hajótöréseket, mellyeket épen a nagy tengeri hajók az itteni öbölben szenvedtek , menedékhellyel bírjunk, mellyben hajóink veszély ellen biztosítva legyenek. — Alig van tengeri kereskedési város, melly ha eddig biz­tos kikötővel nem bírt, azt ne építene; Malta, Ancona, Al­gier újabb időben e példát követték; Velencze malamoccoi gátját milliónyi költséggel tökélesíti, Trieszt nem kevesebb áldozattal kikötőt nyerene, Zárának állása nem rég javítta­tott, és még a mostoha helyzetű Zeng városa is biztosítást reményt. — A körülmények 1825­. év óta lényegesen vál­toztak; mi akkor mellőzhető volt, azt a dolgok jelen állása kerülhetlenül igényli; mit akkor sokan kivihetlennek tartot­tak, azt most a szakférfiak igen is kivihetőnek, még pedig aránylag csekély költséggel kivihetőnek nyilvánítják. Azon kérdés iránt: hol kelljen a kikötőnek építtetnie? én bővebb taglalásba bocsátkozni nem fogok, csak azt jegy­zem meg, hogy illy tárgyakban a gyakorlat emberei nézete előttem nagy nyomatékkal bír, hogy a kikötőt akárhol is, nem a város szélső végére, de a mennyire lehet annak kö­zelében és közepében kell állítani, hogy ő felsége a fiumeiak érdekében szándékozván legkegyelmesebben intézkedni, kö­vetkezetesnek és méltányosnak tartom, hogy ebeli kívonataik figyelembe vétessenek, minélfogva nyugodt lélekkel a „h­a­­lász­gát“nál vélem a kikötőt építendőnek. Mi a dolog financziális részét illeti, a szakférfiak, és kü­lönösen a kir. építészi segéd Keczkés Károly számítása sze­rint, a kikötőnek építése a halászgátnál összesen kerülendne 242,042 ft 36 hrba; ha a Fiumára szabályzására az átvá­gással együtt már rendelt, de a folyam jelen medrébeni meg­hagyásából fenmaradó 41,381 ft 21­/­ kr; ha a kőhíd épí­tésére a helyi­ tanács útján 38,500 ft 52/ krral már utalvá­nyozott tömegből, a jelen fahíd állandó helyreállítására 5000 ft rendeltetnék, miáltal a közlekedés egy részről biztosíttat­nék, a fényűzés, a bizonytalan sikerű építés, ’s a háztu­lajdonosok ellenvetései, kik az iránt emelnek panaszt, hogy a hid magassága majdnem az első emeletig felérend, elmel­­lőztetnének, ’s az ekint fenmaradó összeg a kikötőre fordít­­tatnék, 33,500 ft 52­­/­ kr; ha a tersalti barátok kolostorá­tól megvett, ’s a 4dik pont szerint a város által megvásárlandó kert ára szinte e czélra határoztatnék 30,000 ft, összesen a már eddig felsőbb helyen rendelt fizetések öszvege fenne 104,882 ft 13%kr, és igy még pótlandó maradna 13­7,160 ft 22% kr. Már az országosan összegyűlt kk. és rtk. egy kikötő épí­tésére a közállományi pénztárból 250,000 ftot szántak, ’s midőn a tárgy a töröknél megfordult, ezek e költséget köz­vetlen a felemelt sóárból fedezendőnek vélték. És csakugyan, ha tekintjük, hogy a felemelt sóári pénz­tárba, a pártkapitányi hivatal jelentése szerint, jelenleg a „kikötői jövedelem“ czim alatt az utolsó évben 11,962 ft 8 kr folytának; ha tekintjük, hogy ezen jövedelmek 1820dik év­ben 4217 ft 40 krban állván, a mostani mennyiségre sza­porodtak, ’s a hajókázás gyarapodásával méginkább szapo­rodni fognak, — méltányos ’s igazságos, hogy ugyanazon pénztár, mellybe olly nevezetes jövedelmek folynak, idő­­jártával annak hasznára ’s javára még jóval szaporodók, vi­selje a költségeket is.—De úgy vélem, hogy ő felsége urunk királyunk, valamint más tartományokban hason műveket a status költségén létrejuttatni kegyeskedett, úgy híveinek ebeli kivánalit legkegyelmesebben kihallgatni ’s az országnak újabb bizonyságjelét adni, miszerint méltányos kérést teljesíteni mindenkor kész, — hajlandó leend, mit a felemelt sóári pénztár annyival bizonyosabban teljesíthetne, mivel az első években előforduló költségek már a fentebbi megajánlt egyes tételek által fedezve leendőek, és így a részes fizetések csak később fognak előkerülni. De végre, ha ezen folyamodása is a fiumei kapitányság­nak tagadó választ nyerendne, akkor felhatalmazandónak vélném, hogy gondolkozzék kölcsönről, és rendes jöve­delmeinek szaporítására neki megengedtessék, hogy a hús árát fél krajczárral a szokott árnál felebb emelhesse; mi vé­leményem szerint annál kevésbbé szenvedhetne nehézséget, mivel már múlt időkben, adósságfizetés miatt illy felemelése a húsárnak megengedtetett, ’s ez legkisebbé érdekli a sze­gény néposztályt, melly kevés, vagy semmi hússal sem él, hanem inkább a vagyonosbakat, az itt lakó idegeneket’s főleg a külföldi hajósokat, kik tengeri útjaikra nagyobb mennyiségű hússal szokják magokat ellátni; egyébkint a húsnak fontja jelenleg itt tiz hónapban 5 kr, két hónapban 8 kr; melly olly csekély, hogy az országnak több megyéi­ben annál jelenleg is drágább, ’s ha ez egy fél krajczárral felebb emeltetnék, nyomasztó bizonyosan senkire nézve sem leendne. A 4dik pontban érdeklett egykori kertjét a tersatti bará­tok kolostorának Fiume városa azon esetben kívánja megvál­tani, ha a kikötő a felemelt só árából, és így az ő hozzájá­rulása nélkül épü­lene. A felemelt só ára illyformán egy­ neki nem szükséges, sőt terhére váló birtoktól megmeneked­nék, fiúmé városa pedig ezt saját szükségére, jelesen fa­lrakóhelyre, katonai gyakorlatokra, talán raktárok épité­sére ea hacznplnn r­y-Megyék. Hevesből, Junius 16. *) Eljenekkel üdvözlők He­ves rendes ifjú elnök alispánjokat a terembe jöttekor, ’s öröm­mel üdvözlők gyűlést megnyitó rendszerét. Ő beszédében a megyének status quoját látá élénkbe; iszonynyal hallottuk hogy börtöneinkben 52 rab van per alatt ’s ítéletre 4, 3­2 év óta hasztalan várakozó; 12 van felsőbb itélőszék ítéletét váró; 15 van per nélküli; 22 kurta rab; és 2170 elintézet­len tárgy, 112 pedig törvényszékre fölebbvitt, el­ítélendő pol­gári per; 14 csőd és temérdek fenyítőper, hogy az úrbéri *) Rendes levelezőnk tudósítása. — S­z­e r­k. telken lakó nemesek adó alá még sem vétettek; a múzeumra, színházra tett országos ajánlatok beszedve nincsenek ; a leg­utóbbi országgyűlés költségei még ki sem vették; a hadiadó­beli tartozás 162.000 ftot meghalad; a levéltár lajstromzá­sa bevégezve nincs; hogy a Tisza árja Heves számos helysé­geiben a legelőt folytonosan borítván, — marhaéhségtől ’s éhdögtől tarthatni. Nagy Isten! hagyd megérnem a Ti­sza szabályoztatását , hogy lássák szemeim az uj kis országot a legtermékenyebb földből valót, eke után gaz­dagságot ’s közjólétet árasztót, hol most rút varangyok­kal sápadt ínség lakik, ’s hol most öhdögtől remegnek! — De hallottunk elnökünktől örvendetest is; az emberek egész­sége kedvező, a tömlöczök tiszták , a pénztár kellő rendben van. Kitűltó szorgalomra, munkára hivá föl elnök alispánunk a rendeket , és hogy az elintézendők elintézettek is legyenek valahára, és többé az elintézendők halomra ne gyűljenek, rendkívüli közgyűléseket és törvényszékeket tartatni javas­lait ; inditványozá azt is, hogy a törvényszéket ülendő bírák közgyűlésen választassanak, ’s igy az alispánok azon gya­núsítástól, mintha tetszés szerint hínák ezt vagy amazt, tör­vényszéket ülni, mentesittessenek; vagy ha ezt akár mi ér­dekből tenni akarnák, ne tehessék ’s a scontrók fölolvastas­sanak. Ez indítványok tetszéssel fogadtattak, ’s elhatározta­­ték sör, hogy jövő julius 28 án tartassék rendkiv. közgyűlés;­kor, hogy ezentúl a közgyűléseken bárki elnökösködjék is, az alispáni hivatal, minden évnegyedes közgyűlésen a megye állapotáról körülményes tudósítást tartozzék a rrk elibe ter­jeszteni, hogy igy a teendők vázlatát látva, a rrk magukat biztosabban tájékozhassák. Bár a levéltári lajstromozás tö­kéletes bevégzése a nemesi pénztár költségire, főjegyzői fel­ügyelet alatt azonnal megkezdessék és végrehajtassék; 4) a kisgyűlések jegyzőkönyvei minden közgyűlésen meghitelesit­­tessenek, a scontrók fölolvastassanak; 5) a fölveendő tár­gyak sorozata minden közgyűlés elött a megyei irodába köz­­szemléletre kitétessék; 6) a törvényszéki bírák egy évre, mindig közgyűlésen választassanak, ’s az 1 se illy választás leend a legközelebbi julius 28-án tartandó közgyűlésen — a törvényszéki bírák alkalmazása módjának kidolgozására — küldöttség rendeltetett. E napon töröltetett el az aratórész árszabása. — Junius 17dikén indítvány létetett a helységek birájinak bot alóli fölmentetése iránt; az indítvány egyhangú­lag elfogadtatott; ’s Heves szellemének dicsőségére’s az in­­ditványzó P. főesperes ur szivének és eszének becsületére ez indítvány nyomán a helységek minden elöljárói, a gyárosok, mesteremberek és legényeik kivétettek egyes tisztviselők testi fenyítéke alól, a testi büntetés megrendelése ezekre nézve csu­pán csak törv­széki ítélet következtében engedtetvén meg. Föl­­olvastatok föisp. helyettes ur ő mlga három rendbeli levele, mellyekben hét tisztib.­szolgabirót, négy tiszti ügyészt, tizen­két esküktet nevezett. Többen nem szívesen vevék a kineve­zést ; ezek várták, hogy a megye véleményét kérdezte volna meg ő mllga, mielőtt a kinevezéseket megtevő, vájjon van-e szükség, és milly kinevezést kiván az; mások keserűen ki­fakadtak e mliga ellen, a boldogtalan december trikai ese­mény emlékén, és akarták a megye bizalmatlanságát jegyző­könyvileg kimondatni, kívánták alázatos fölirás útján elmoz­­díttatni, és jóllehet elnök alispánunk ajánlá a­öiknek hagy­janak föl minden recriminatiókkal, hogy a béke, mellyre Hevesben olly kiáltó szükség van, föl ne zavartassék; a többség nem kívánta jelenleg elmozditlatását megyeileg ké­relmezni , ’s megelégedett a törvényes szokás ellenére vég­zéssé alkotni, hogy a hivatalától el nem mozdított főispáni helyettes által kinevezett tiszteletbeli hivatalnokoktól megta­­gadtatott az előfogat, a hivatalos működés, meg minden , a czímet ide nem értve. Voltak ő mlagának pártolói is, ezek igy szólónak: ha botlott, szenvedett is, bocsássunk meg, feledjük a múltat, ne szaggassunk sebeket, áldozzunk a bé­kéért. (Folytatjuk.) Hírlapi szemle. Jelenkor. (39. sz.) „Szabadság az ó és uj kor fogal­ma szerint.“ Pulszky Ferencztől. A szabadság eszméje, úgy­mond szerző, kor és nemzet szelleme szerint változott és változik. Az ó és középkor a szabadság eszméjéhez lényege­sen tartozónak hitte, hogy vagy az egész nép, vagy legalább tetemes része közvetlenül folyjon a közdolgok igazgatásába. Az újabb kor szabadsági eszméje birtok- és személybiztos­­ságon , mint állományi alapköven épül, mihez főleg az an­gol csatlakozik, a mondottak eszméhez a franczia hozzá teszi még az egyenlőséget. A szabadság jelenkori fogalma a pau­­perismus anyja és az európai társulat rákfenéje, mivel min­denütt az alárendeltséget eszközli gazdag és ügyesnek; azok, kik e képességekkel nem bírnak, alárendelvék; e baj azon­ban tűnni kezd, és mindinkább a szabadság ókori fogalmá­hoz közeledünk. A mondottakat magunkra alkalmazva, ná­lunk az ókori szabadság eszméjét találjuk életben. A magyar szabadság annyiban különbözik a külfölditől, hogy ez a sze­mély- és vagyonbátorságban keresi a szabadságot, amaz pe­dig a közigazgatásbani részvétben, mit leginkább gyakorol a megyékben. ’S azért csi­gg inkább ezeken, mint a megyé­ken. Az előzményekre építve, czikkiró a centrálisaim ellen nyilatkozik teljes következetességgel i s kijelöli, milly nyomor fészke a központosítás, holott a megyei szerkezet, mellynek hibáit nem czirógatja, üdvösen hat a nemzet élet kifejlésére. ” (40 sz.) „A szentgróti levél elemzése“ gr. Széchenyi Ist­vántól. Az ellenzéki pártnak ugyan egy időben megoszló mű­ködő mozgalmát rászalja a gróf, kitünteti, hogy a munkálat mind költséges, mind bizonytalanabb erdeményü, mivel a sza­bad kereskedés, mellyel vaspálya, ’s a vámrendszer, mellyel védegylet mozdítson elő, egymással ellenkezők, annyira, hogy kivitelük csak gyermeki eszmében létező ideál, annyival in­kább mivel e két vállalat egymást paralizálja, ’s­eszélyesen követelni nem lehet, hogy mind­azon terheket, mellyektől a létesítés függ, szegény nemzetünk elviselje. Felszólítja tiszt. gr. ar az illetőket, fejtsék meg, miután mind kettőt akarni nem lehet, hogy mit akarnak tulajdonkép. Oka annak, hogy a gróf ezen különben ephemer természetű tünemények tárgyában felszólal az mert Deák neve használtatik firmául e kérdés­ben melly lét és nemlét közé szorítja a nemzetet. Mielőtt a hírneves álnevü sz. grófi levél elemezéséhez kezdene a t. gr., megvallja, hogy azon fallad­a halom miatt, melly benne fog­laltatik, nem képes azt Deáknak tulajdonítani; de legyen bár­mikép, szivében első a haza. A gr. mellőzve a sz. gróti levél előszavait, miszerint ipar és szorgalom boldogitja a népeket, csak röveden érinti mennyiben áll és nem áll ezen teljes áta­­lánossággal kimondott tétel, ’s legott átmegy a sarktételre, hogy t. i. „közelszegényülés v. nemzeti sorvadás azon nya­valya, mellyben sinylünk.“ A sz. gróti levél azt állítja, hogy Magyarország productiv ereje ötven év óta megháromszoroz­­tatott, ’s halakat emleget, ott hol saját állítása szerint vilá­gos a javulás ’s itt van a nemzeti kórnak diagnosisa kimond­va , mind Deák, mind a gróf szerint; az első sorvadást, az utóbbi pedig a nemzettestben gyarapodást lát, de lát mellette sok más complicalt nyavalyát. Ha Deák tétele áll, akkor e­­zen lassú baj nygtalanitóbb, ’s hozzá kell látni, ’s megvizs­gálni ellene melly gyógyszer alkalmas; ha pedig a gr. találta ki a kórt, ki kell kutatni, mellyik symptoma legveszélyesb, következőleg legelébb kiirtandó — a kettő elleni gyógysze­rek megválasztásáról a kór neme meghatározása után lehet csak szólni.­­ (41. sz.) Köztanodáink organisatiojáról III. sz. Kárhoztatva a ma divatozó tanrendszert, tudományos mű­velődésünk történetét adja röviden, mellyből kitetszik , hogy harczra szokott és harczedzette őseink korán sem voltak a korszellemi tudományokban olly idegenek, mikép azt sokan elhitetni szeretnék, kimutatja tovább hogy M.ország a XVI. században a tudományos világ középpontjául szolgált, meg­említi Mátyás világismerte érdemeit, leírja a mohácsi nap si­­ralmatos eredményeit, ’s a tudományok restaurtaióját honunk­ban, megérinti azon átalakulásokat, mellyeken nevelési rend­szerünk keresztül ment, ’s az 1777 évi szentesített oktatási intézkedést a jelenen virágzóval egybevetve, a réginek adja az elsőséget. Az érdekes tárgy körüli czikk mind tárgyava­­tottsággal, mind higgadtan van írva, ’s minden a hon javát szerető polgárt alaposb gondolkozásra készti, mert nevelé­sünkben rejlik bajaink egyik rákfenéje. *** KÜLFÖLDI IRODALOM. XII. Ueber Ver­mögen und Sicherheit des Besitzes, Gespräche zwischen dem Beamten, dem Freiherrn und dem Kauf­mann. Stuttgart und Tübingen. J. G. Cotta'scher Verlag, 1843. (Vége.) Az ötödikben a valódi ’s álérték fogalma fejtetik meg, miszerint valódi érték csak az, mi készpénzzel fedez­tethetik; ellenben ál, vagy képzelt érték az, mit a köz­vélemény értéknek tart, de pénzzel biztosítva nincs. A ke­reskedő tagadja a képzelt érték létezését, mert azt, mit a hivatalnok e néven nevez, minden perezben valósíthatónak mondja, és a báró azon jegyzésére: ha a valósíthatás lehet­­sége megszűnnék , akkor a kereskedő szerint általános bukás következnék be, „csaknem, — mond a hivatalnok, — de csak az ingó , ’s nem az ingatlan vagyonnal bíróknál is, kik­nek értéke nem képzeleti, hanem nélkülözhetlen tőke. — Továbbá kifejtetik a képzeleti értékbeli üzlet, mint szinte a készpénz forgalma is. A hivatalnok a való érték forgalmát Anglia bukásától re­­­méli. Megmutatja egyszersmind, hogy az álérték eltűntével, minden papi­üzérek buknak , és egyedül a fekvő érték marad becsben. A hivatalnok beszéde folytából kitűnik az is, hogy a né­pesség és ipar gyarapodásával, lépcsőnként halad a föld be­cse is, ’s ép ezért az ipar és földművelési viszonyokat kön­nyen kiegyenlithetőknek tartja. Alapos a hivatalnok következő megjegyzése is : „Anglia nagyságának nemzeti bankjában van sarkvasa, ’s hasonló in­tézetek évekig képesek a legveszélyesb hiányokat is palástol­ni , mig végre súlyuk alatt összeroskadnak.“ Kifejletnek továbbá e beszélgetésben a hitel műtétei és ingadozásai a kereskedővilágban; az értekezésből kiviláglik, hogy minden papír üzérlet képzelt értéken alapszik, mi annál veszélyesb, minél kevesebb valódiságra támaszkodhatik, mire példakép az északamerikai bankok sorsa hozatik fel. A hatodik beszélgetés­ben az impracticus eszmék gyógyításáról, a művelődési módok terjesztéséről okoskodnak embereink, és az elsőre nézve megjegyzi a h­ivatnok, mi­szerint olly tartományokban , hol higgadtság, erő­s tevé­­kenység mindent képeznek, leghamarabb kigyógyittatunk az impracticus eszmékből. A­mi a művelődési eszközöket illeti, megmutattatik: mi­képen a vagyonos osztály föladata, minden művelődési inté­zeteket pártolni, ’s azon öszvegek, mellyek e czélra fordu­latnak, azonkívül, hogy kényelmet és gyönyörölvet okoz­nak , távol sincsenek elveszve, mert más utakon ismét for­rásukhoz visszatérnek. A kölcsönkönyvtárakat azonban még sem lehet pártolni, mert ezek inkább ártalmára, mint javára vannak a literaturának. Különben is mindenféle pártfogások csak a pártfogók tekintélyének emelésére szolgálnak. Mit, közben legyen mondva , igen jó volna szivükre venni vagyo­­nos­ magyarjainknak. A hivatalnok különösen a literatura emeléséről követ­kezőt mond : „Kinek köszönhetik az anyagi érdekek a siker­teljes utalmat, mellyben korunkban részesültek ? A literatu­rának. A literatura képezé a közvéleményt e pontban olly ha­talommá , hogy végre a kormányok nem valának képesek el­^ „A valóban gazdag embernek — mind a jótékonyságra vonatkozólag a hivatalnok — nem kellene gazdagsága mellett megállapodnia. Vagyonának egy részét nagyszerű kormány­­czélokra kellene szánnia, mellyeket a kormányok, legjobb

Next