Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-02-14 / 131. szám

108 és milly roppant kelésmenése az utazóknak szükséges arra, hogy a vasúti költségek fedeztessenek, vagy csak igazoltassanak is, és hogy ezen közlekedések, mint sokszor lapjainkban kimondatott, csak a tőkék halmozottsága mellett képzelhetők. Elhiszem, hogy némelly tőzsérnek nagyon ínyére lehetne, ha Fiumébe, Kassára, Kolosvárba, Temesvárra, Bécsbe ’stb. tüszint vasutakat használhatna; de ha illy adatok nyomán szükségkép meg kell győződnünk a felől, hogy ezen költségek kereskedésünkkel még nincsenek kellő arányban, akkor illy vállalatok sürgetésével vagy megkárosíttatnak a vállalkozók, kik tőkéjöket még szükségesebbekre fordíthatták volna, vagy pedig új adóteherhez kell folyamodni, hogy a járulék csekélysége érezhető károsítást ne vonhasson maga után, és ekkor még nagy figyelmet érdemel, váljon a nagy adózó többség-e az, kire nyereséggel visszahatnak-e a vasutak, vagy ha meg nem adóztatik-e a többség, hogy az aránytalan és máris gazdag kisebbség azt még jó sok ideig csak önhasznára kizsákmányolhassa? Azt fogják mondani, hogy erre nincs szükség, hogy önként is nagy tolakodással hozzák a pénzt, ha ügyes tőzsér aláírást nyit még a legproblematikusabb vállalatra is, és hogy minden vasútnál a valóság a reményű szállítmányok mennyiségét túlhaladta? Ez igaz, de a két első ellenvetés sajnálkozásra inkább, mint használtatásra méltó, mert ezen mesterségesen előidézett játékdühben a rövidlátók zsebei váratlanul és nagyszerűen ürittetnek a dúsgazdagoknak számára , és a leghasznosabb vállalatok egy két hatalmas tőzsérnek önkényére hagyatvák, kik, ha kedélyük úgy hozza magával , országokat és nemzeteket azon vállalatok hasznaitól teljesen megfoszthatnak; az utolsó ellenvetés pedig minden igazsága mellett, még eddig a vasutak roppant költségeit bele nem szállította, mert alig van Európában vasút, melly mint a bécs-gloggniczi egy évben 1,057,636 személyt szállított volna, 1,184,644 mázsa áruval, mi egy napra 2897 személyt és 3245 mázsát és 1377 ft bevételt, mi egy mértföldre és egy napra 289 személyt, 324 mázsát és 137 ft bevételt tesz, és még ennek is csak 1844ben sikerült legelőször 5 petét megkaphatni. A kereskedésre nézve ennél még fontosabb északi vasúton pedig 1843ban szállíttatott 661,220 személy 832,546 ft bevétellel és áru 1,800,419 mázsa 706,524,, ami még egyéb jövedelemmel 1,550,797 ft évi bevételt tesz, és még ebből sem került ki az alapító tőkének ötödik percentuma, mert egy napra csak 1811 személy 4932 mázsa áru és 4248 ft bevétel jó, egy mértföld pedig naponkint csak 44 személy, 120 mázsa és 103 ft bevétel; az évi kiadás pedig 802,610 ftra rúgott, miből egy napra 2198 ft, egy mértföldre pedig 53 ft esik, és igy a tiszta bevétel az alapitó tőkét, melly 15,400,000 ftra rúg, csak 4'/a pdttel kamatoztatja. Ezen adatok némi tájékozásul szolgálhatnak azon vérmes vasút tervezőknek olly országban, hol a kereskedési forgalom sokkal alantabb áll, a pénz szűke pedig minden három szó között kétszer fordul elő. Azonban ne vádoljon senki, hogy mi minden vasút ellen törekedvén, a haladást e tekintetben akadályozni kívánnók, mert ha viszonyainkhoz aránylagos áldozattal építhetendők, ha, mint például Mosony és Sopronyban, egy már létező kereskedés élénkítésére és a bécs-gloggniczi vasútnak roppant fundus instructusra Magyarországban is használhatása végett nem felette nagy tőkék ajánltatnak, vagy ha olly helyeken építtetnek, hol a közlekedések más neme nem alkalmazható, és ha a státusköltségein építés rendszere fogadtatván el és alkalmaztatván maga helyén, ekép a magánosok zsebének kiürítése néhány tőzsér javára elmellőztetik, akkor nincs mit ellenezni, mert két és harminczhat millió közt különbséget látunk, a közlekedésnek pedig más nemei is vannak, mellyek, viszonyainkat tekintve, kevesebb költséggel több hasznot hajtanak. CP o z s o ny i 1 e v ó 10 Itt küldöm mellékletben vasutaink eredményeinek kimutatását 1844re. Bármilly szerények is ezek magokban, mégis igen kedvezők, ’s örvendetesen lepnek meg, ha fölveszszük, hogy itt még egészen bevégezetlen vállalatról van szó , hogy a vasút ideiglen csak Pöstyénig létethetők folyamatba, következőleg tulajdonképi végpontjától, Szeredtől t. i. még igen távol van, végre, hogy Pöstyén maga mindazzal, mi rajta túlfekszik, semmi közlekedésben nincs, semmit sem visz el mellette, ’s az év egyik felében megközelíthetlen , — mindamellett is első kibocsátványú részvényei már ez idén 3% ptet kamatoztak, ’s pedig nem papiroson, de valóságban, mert az illető osztalék ideiglenesen az itteni takarékpénztárba van letéve, ’s a martosban tartandó közgyűlés után tüstint készpénzben fog kifizettetni a részvényeseknek. Ez évben mindazáltal még igen kedvező időszak vár e vállalatra; az egész vasutat, t. i. még az idén akarják egész Nagyszombatig bevégezni, és September végével folyamatba hozni. A még építendő rész, három és fél mértföldet tesz. Ha az ember illyesmit létesít, csak akkor tapasztalja közönségesen, milly elégtelenek volnánk mi magunknak saját tehetségeinkre hagyatva, ’s milly kevéssé nélkülözhetjük még a szomszéd tartományok segítségét. Ácsokat felső Ausztriából, árokásokat Morva- ’s Csehországból kell hozatnunk, sőt a földmunkák legnagyobb részének kivitelére ausztriai cseh ’s morva munkásokra szorulunk; az itteni lakosok annyira elfoglalvák a földművelés,s az ezen környéken terjedelmes szőlőműveléssel, miszerint illy rendkívüli munkálatokra elegendő számmal sehogysem alkalmaztathatók. Hasonlót mondhatok a magyar vashámorokról; még múlt évi marliusban irtunk sinvas ’s egyéb tárgyak iránt minden magyar vashámorhoz. Sinvasra nézve egyedül a B. Palocsay hámora fogadta el a megbizatást; próbára megrendeltünk 100 mázsa sinvasat, mellynek augustusban kellett *) Lásd felébb. — Szerb. volna átszállíttatnia; azonban hasztalanul várakoztunk; végre ismételt kérdezősködés után azt írá az ügyvivő, hogy csak jövő évben teljesítheti a megrendelést, hogy e cselekvésmód nem kedvezőleg hatott reánk, gondolhatni. Mi ezen megrendelésre, és annak pontos megtartására alapítok számolásunkat , mellynek meghiúsulta nekünk nem csekély kárt okozott, úgy hogy az egy Kossuth féle Patriotismus által is nehezen leend kipótolható. Jelenleg Koburg vashámoraival alkudozunk, itt talán szerencsésbek leszünk. Eféle példák eléggé tanúsítják, milly fontos számításon alapszik liberalistáink szándéka, kik most egyszerre, mától holnapra akarnának hazánkból, gyárországot alakítani. Malomvölgyi társulatunk ügye igen jól foly. Beszédes már megkezdette a technikai részt, és legjobb reményekkel kecsegtet bennünket. A dolog igen nyereségesen ütend ki ’s Pozsony városának kereskedési felvirágzására lényeges befolyással birand. Óhajtva várjuk az első gőzöst, hogy általa jelentékeny tőkéinket Pestre szállítsuk, mert mi itt készpénz fölöslegében vagyunk. Megyék. Somogyból. Kaposvár, febr. 4én. F. hó Ifén kezdett nagygyűlésünkön az elnöki megnyitó beszéd után f. é. jan. 7 én 1095 sz. alatt költ helyt,tanácsi azon intézmény következtében , melly szerint az országban újabban keletkezett közös irányú egyesületek, alapszabályaiknak legfelsőbb helyein megerősítése előtt, lürendök nem volnának, sőt megyékszerte kötelességül tétetett az illy egyesületek alapszabályainak felküldése, többrendü felszólalások történtek, ’s ezek nyomán, egy ellenszó ellenében határozatta lön. — „E megye egy részben meggyőződve lévén arról, mikép korunkban a mindinkább fejlődésnek indult polgárisodás, az anyagi és szellemi jobblét előmozdításával, egy általános közjobblétnek előállítása a társadalmi téren többeknek azon egy közös czéllai közremunkálásával természetes, és mintegy ösztönszerűleg is leginkább eszközölhető, és valamint egy részről alkotmányos állásunknál fogva, e megye úgy van meggyőződve , hogy mind azt, mi fenálló törvényeinkbe és törvényes szokásainkba nem ütközik, egyeseknek úgy mint ezekből alakult társulatoknak tenni szabad, úgy más részről őfelségének alkotmányos felügyelési jogát, miszerint a történtek közhatósági úton leendő felterjesztésből legfelsőbb tudomására legyenek, kétségbe venni nem kívánják; miért is megjegyezvén azt, hogy a KK. és Rt. köztudomására olly társulatok, mellyek czélja és iránya a fenálló törvényekkel akár a közre, akár egyesek vagyonára veszélyesek volnának, nem léteznek ; ellenben ollyanok, noha ezek nem közczélzatuak, mellyek a honfiak jobblétére irányzottak, keletkeztek e megyében olvasó, lóversenyi, és casinoi név alatt Kaposvárott és Szigethvárott, ezeken kül létezik a védegyletnek fiók-társulata is, mellyel mint anyagi jobblétünk, és iparunk kifejtésére üdvösen ható társulatot a megyei Rendek az országos Rendek példájára is öszvegyülekeztének helyéül teremek átengedésével is pártolásra méltónak ismertek: mind ezen társulatok alapszabályait két főbíró által a gyűlés folyta alatt megszerzendőket és bemutatandókat adn. Helyt.tanácsnak felterjesztetni rendelvén, egyszersmind kijelentik, hogy alkotmányos szerkezetünknél fogva az illy társulatoknak a feniit értelembeni alakulását felsőbb helyről nyerendő előleges engedelemről nem feltételezhetik.“ — Borsodmegyének a Helyt.tanács által az újabb törvények megküldése mellett közlött abeli intézkedéséből, hogy az irt törvények e honban divatozó más nyelvre leendő lefordítása fog a megyékhez leküldetni — eredeti aggodalma nálunk is viszhangra talált, mert az említett intézkedés — azért is , mivel az, mig latin nyelven hozattak törvényeink, nélkülözhető volt a magyar nemzetiség ellenében, méltánytalannak nyilváníttatott; mivel azonban két jeles szónok P. és S. által bőven kifejtetett: mikint honunkban az officiosus élet megszűnvén, helyébe a népélet lépett, melly üdvös hatásának megfelelni csak úgy leend képes, ha a törvények érthető nyelven a népéletbe átszivárogva egyszersmind minden egyes polgár tudomására juthatnak; a magyar nemzetiség ellenében pedig akkor , ha az említett intézmény által célzott fordítások hitelesség nélküli magányvállalat gyümölcseinek tekintetnek , méltánytalanság épen nem követtetik el, mert jelenleg nemzetiségünk kérdését nem azért tarthatni kényesnek, mintha veszélyeztetnék, hanem azért, nehogy ez által a polgári békés élet koczkáztassék . — Borsodmegyének meghalni rendeltetett: „miképen a törvényczikkelyeknek más nyelvekre eszközlendő, és leküldetni ajánlott fordítási példányokra ezen megyében szükség nincs, miután annak lakosi a honi nyelvet általán értik, egyébiránt pedig kijelenteni kötelességüknek tartják, hogy ezen fordításoknak bárki által, é s mi után eszközöltessenek, közhitelességet, avagy hivatalos szint nem tulajdonítván, azokat egyáltalán mint akármelly egyes magányos által eszközlöket tekintendik***). *) *) Különös , hogy nemes Somogymegye elismeri a felügyelési jogot, és mindamellett mégis egyedül magának akarja tulajdonítani, annak megítélését, váljon a létező egyesületek a közre ártalmasok-e vagy nem ? Úgy látszik tehát, hogy a nemes megye magának tulajdonítja a jog lényegét — a czimet, alias a: „nesze semmi, fogd meg jól“ részét a dolognak, a kormánynak méltóztatik kegyesen concedálni. — Sze rk. Ezt hiába leendik a somogyi Rendek, mert ezen fordítás csakugyan több hitelességgel fog bírni, mint valamelly magányember fordítása. Egyébiránt nem kellene felejteni a dolog történeti folyamát. Midőn a magyar nyelv iránti czikk az udvari Cancellarianál concertáltatott, ez utóbbi azt kívánta, hogy ezen fordítások a törvényben egyenesen megemlíttessenek. Erre az országrendet nem állván, a Cancellaria is elállott tőle , azon nyilvános kijelentéssel, hogy ő Felsége fontartja magának ezen fordításokat közigazgatási úton eszközözni és az illetők kezébe juttatni. Ez tudtára esett az ország Rendeinek , kiknek semmi észrevételük nem volt, és a czikk iránti ügyesség meg leszólt az orsz. küldöttség ’s az udvari Cancellaria között. Illy közebben a dolognak a fordítások ellen bona fide szólani sem lehet. Sze rk. — [Ez alkalommal S. P. J.biró által bemutattatván köztudomás szerint rövid idő alatt nevezetes eredménynyel munkálkodó pozsonyi takarékpénztár alapszabályainak nyomtatványa , ugyan a bemutató által indítvány létetett megyénkben hasonló intézetnek mimódon leendő eszközlése iránt. Melly indítvány közméltánylással fogadtatván, hét tagból álló választmány küldetett ki az indítvány feletti véleményes jelentésének még e gyűlés folyta alatt leendő beadása végett. Ezután szőnyegre kerültek a tiszti jelentések, mellyekre — minthogy gyűlésünk még tart — jövő alkalommal. Pozsegából jan. 26 d. F. hó 20-án követszámoltató közgyűlésünk lévén, megyei teremünk már rég nem örvendett olly számos és szép közönségnek; mindenki figyelemmel várt azon perezre, mellyben követurak, másfél évi távollét után keblünkben ismét megjelennek; azon perezre, melly a politicai lusák, kedvetlenségek, és mindennemű sokszor keserű érzelmek szülte súrlódások ’s meghasonlásoknak azzal zárja be Quintus Curtius gödrét, hogy a végjelentés elolvasása ’s a törvények kihirdetése után a béke és viszonyos méltányosság védangyala reánk leszállhasson. — Elnök első alispán ur jelenté a közönségnek, mikép örvendetes reá nézve azon körülmény, hogy követ urakat a közönségnek bemutathatja. Követ urak megjelenvén, szűnni nem akaró éljenzésekkel fogadtattak; mi láttunk őszinte tiszteletet, láttunk cerimonialis ünnepélyeket is és barátságos szives örömnyilatkozásokat , — de tisztább , kedvesebb és hivebb érzelmeket, mint minőket követeink a nagy közönségtől kivétel nélkül arattak, nem ismerünk. Kiöntvén a közönség ezen barátságos elismerésit, követ urak szelíd lelkületüknél fogva a meglepetést szerény szavakkal megköszönvén , ismételt éljenzések közt hivatali helyöket elfoglalták. — A végjelentés elolvasására kerülvén a sor, az 5 szakaszra osztatott fel a) alatt az írásba foglalt de tárgyalás alá nem került tárgyak voltak, bs a második szakaszba azon tárgyak jelöltettek, mellyek iránt a táblák közti egyetértés nem sikerült, es azon tárgyak, mellyek iránt az egyetértés sikerült, de felsőbb válasz reájok nem érkezett d) mellyekre tagadó vagy halasztó válasz jött, és melly tárgyak törvénynyé emeltettek. Méltányla a megye ezen felosztást azért, mert itt a magyar törvényhozás folyamát, a magyarul nem tudó közönség figyelemmel kisérni nem bírja, hanem tudomását a fentebbi végjelentésből merítette. Az igy felolvastatott jelentés után S. indítványára, hálás elismerés és köszönet, és követ urak eljárásával teljes megelégedés iktattatott a jegyzőkönyvbe. A törvények kihirdetésére kerülvén a sor, C. J. azon kérdést terjesztő elő: várjon a törvények magyar szerkezetekben elolvastassanak-e, vagy pedig azok e szerkezetben, minőt a nagy közönség érteni úgy sem fog, a levéltárba egyszerűen letétessenek, és a latin szerkezet hirdettesék ki mint kötelező? Ezen kérdés azonban oda dőlt el, hogy ámbár a magyar szerkezetet a nagyközönség, csekély kivétellel nem érti, de miután az tulajdonképen az eredeti és ő felsége aláírásával szentesített törvény, ezen tekintetből, jobbágyi hódolat szempontjából felolvastassék, miután amúgy is az értelmet ezen megye csak a latin szerkezetből merítheti, és fogja meríteni. És felolvastatott a magyar törvény ! midőn azt irom: „felolvastatott“ nem következtetem azt, hogy meghallgattuk ! — mert a nagy közönség részint a megye tereméből távozott, részint beszélgetések által, ’s egyébkint nyilvánitá, mikép alá rendeli ugyan magát a formalitásnak, de figyelni magyar nyelvre épen nem akar. — Felolvastatott ezek után a latin szerkezet, és a 9ik. 12ik.czikkre a szükséges rendelések megtétettek. Mielőtt e pontot végezném, kiemelendőnek vélem azon közlést, miszerint a törvények befejezése elolvasásakor nádor ő fensége, kanczellár gróf Majláth Antal, bán gr. Haller Ferencz, és Lonovich püspöke exja neveinél nagy éljenzés harsogott megyei teremünkben. Átmenvén a másfélévi munka elsorolásán K. T. maga ’s illetőleg a közönség nevében mély alattvalói hódolatát ’s buzgó köszönetét jelenté ki ő felsége kegyelmes urunk ’s királyunknak, hogy nemzetiségünket, ennek volt mostoha phasisain kegyelmesen megőrizni méltóztatott, melly nyilatkozatot mind az írástudó, mind a többi számosan jelen volt nemkapatos közönség éljenzései állatmagáévá tette. Továbbá határoztatott, hogy bán és szeretve tisztelt főispánunk , exosoknak nyilvános köszönet jelentessék ki meleg részvétükért a hazafiuság tárgyában. Végtére, mielőtt a Horvátország gyűlésére küldendő követek utasítása kerülne szőnyegre , eleve határoztatott: a) a megye egy horvát httótanács alapittatását kívánja, b) Megkéri báni excját, hogy Horvátország jövő gyűlésén minden eddig hátramaradt tárgy okvetlenül felvétessék, e) A választmány az ebeli utasítást dolgozza ki, mellynek megbirálása ’s a követek választása azon időre , midőn a meghívólevél megérkezendik, halasztatott. — Ezt illető közlésemet majd annak idejében fogom beküldeni. A nm. httótanács azon intézvénye, melly bizonyos társulatok iránt rendelkezik, tudomásul ’s alkalmazásul vétetett; mi ezen megyét illeti, mi, ki ezt írjuk azon véleményben vagyunk, hogy a feltisztelt intézvény minket nem illethet, mert társulatok keblünkben nem léteznek; a védegylet pedig, ha hogy ez volna az érintett intézvény rugója, nálunk ismeretlen lény, ’s eddig sem hivatalos, mert ebeli hivatalos adat elő nem fordult, sem magány tárgyalás alá nem került; e megyében a védegylet aligha nyerhet apostolt. Most még csak egy igénytelen óhajtást szabad legyen kifejeznem: nincs ország e földön, mennyiben azt rendezett testületek lakják, hol azon eszme általános elismerést nem aratott volna, miszerint e béke, csend, és figyelem a köztárgyalásokban, a nyilatkozatokban pedig a rendes sor azon tényezők, mellyek a közügyek sikerét feltételezik; legyen mondom szabad, minden megbántás nélkül, ezen elvnek alkalmazását e megyében is óhajtani.