Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)
1845-02-21 / 135. szám
Péntek 135. Februar 21. 1845. BUDAPESTI IIIRADO. Szén lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.Jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. et.p. A hirdetmények minden apróbetüs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. 9 HOJTARORSZLO és KlIIKszi. ö cs. ap. kir. Fölsége Detrich Miklóst a debreczeni kerületi tábla ülnöke ,kir. tanácsos' czimmel diszesiteni legkegyelm. méltóztatott. — Ö cs. ap. kir. Fölsége Markovics László magy. kir. udv. cancellariai fogalmazó-gyakornokot ugyanazon kormányszéknél tiszteletbeli udv. fogalmazóvá méltoztatott legkegy. kinevezni. (Mag. tud.) Szerkesztőségünknél az árvamegyei, éhséggel küzdő szegények részére újólag következő emberbaráti adakozások történtek p. pénzben: tek. Augusz Ant. tolnai alispán ur neje küldött 5 fr., N. N. lfr., Petranovics Zsigm. lflot, Gévay Ant. titkos levéltárnok Bécsből 20 ft, Deáky Henrik sövényházi plébános a helységbeli földesurak, lisztek és jobbágyok részéről gyűjtött 8 ftot. — J. I. K-röl 5 ft, Sz.-Mihályi tisztség 5 ft, b. Orczy Lajos 10 ft, gr. Zichy Pál 5 ft, gr. Festetitsné szül. b. Wenkheim Franciska 10 ftot. — Babarczy Ant. k. helytartósági titoka. 3 ft, Petrovics Józs. 1 ft, Navratyill Józs. 1 ftot. — Továbbá Bittner Józs. ,S. vámosi gyűjtemény czim alatt 5 ftot. (Éhez névszerirt járult Rózsa Fer. 20 krral, Bárdos Mih. 20 kr, Závodszky Laj. 20 kr, Balogh Ján. 20 kr, Némethy Fer. 20 kr, Plesner Ján 20 kr, Borhegyi Márt. 20 kr, Hubay Ján. 20 kr, Hajnalkői Kár. 20 kr, Mikolay László 20 kr, Lentz Józs. 30 kr. Egy valaki 10 kr, kiegészitésül a gyűjtöfi.) —t. Török Ján. urtóla ,Magyar Gazdag szerkesztőjétől mint újabb gyűjtemény 97 ft.— A temesi k. kincstári igazgatóság részérül beküldetett 112 p. ft és 40 kr. mint kebelében gyűjtetett öszveg. (A nemes adakozók névszerint ezek: b. Ambrózy Lajos, udv. t. é s kincstári igazg. 25 ft. Rauch Kár. kincst. ülnök 4 ft, Mallyassovszky Imre k. üln 5 ft, Freund Fer. kincst. üln. 15 ft, Yachsler Alb. kincst. ülnök 4 ft, Sz.-Leányi Józs. kincst. ülnök 5 ft, Manaszy Szilárd kincst. ülnök 10 ft, Ungar Mik. k. üln. 5 fr., Fluck Ján. k. üln. 4 fr., Grubiczy Fer. kincstári bllnok 2 fr., Lindmayer Mátyás k. tolln. 1fr., Müller Ernő k. tolln. 5 fr., Koronay Frigyes k. telln 2 fr., Szepessy Mih. k tolln. 4 fr., Szilvinyi Ármin kir. tolln. 2 ft, Natáli Elek k. levéltárnok 2 ft, ifj. b. Ambrózy Laj. 1 ft, Pasconi Gyula bankpénztárnok 2 ft, Schiller Jós. bankpénzt, ellenőr 4 fr., Paschinger Kilián bankpénztári tiszt 40 k., Nigrovich Bertalan kincstári helyettes kiadó 40 kr., Ottrubay Béla k. első számnok 1 fr., Turcsányi Mikl. k. számnok 40 kr. Uth Kár. lottohiv. főn. 1 f., Wass Ferencz b. postaigazgató 1 fr., Árvay Kár. postaigazg. járulnok 40 kr., Izakovics n.kikinda ker. főügyész 3ft, Molnár Péter kir. harminczados 1 fr., Simonovics Athanasz k. dijnok 40 kr., Pávics Tamás k. dijnok 20 kr.) Ifj. Gyertyánffy Dávid tb. beküldőtt 20 ftot. Kordon György nevelő Pesten 2 fr., növendékei: Károlyi Lajos 1 fr., Károlyi Sánd. 1 fr., Károlyi Zsiga 1 fr. és Chanson Henrik, 1 ftot pgeben. — S - Fehérvár sz. k. várostan. az ,Életképek, szerk. által 100 p. ftot.— A veszprémi szék. kápt. 100 fl. Végre Ferenczy Gy. 1 fl., lelessi Kovács Gásp. 1 ft. Egy sárosmegyei ur 5 ftot. — Tészen (a múlt számbeli 201 p.ft és 1 arany részlettel) az újólag begyült öszveg 703 p. ftot 40 kr és 1 aranyat, mellyet mint 3dik gyűjteményi öszveget már szinte elküldöttünk. (’S igy ezen öszveget kétrendbeli küldeményünkhöz u. m. 1038 ft 58 kr ’s 2 db arany, — és 612 ft 20 krnyi öszvegekhez —adván , befolyt mostanig szerkesztőhivatalunknál ’s elküldeték általunk az árvaiaknak javára öszvesen 2345 ft 58 kr. pgcben és 3 arany.) Mivel itt épen az árvai szegény nép fölsegélésére gyűjtött kegyes adakozásokat közöljük, közlendőnek tartják egyszer’smind a „Nemzeti Újság“ tegnapi (azaz 29.) sz. megjelent „Újabb szomorú hírek Árvából“ czimű czikket, melly eléggé tanúsítja, milly fokon áll ott az Ínség. Ide vonatkozó tartalma imez : „Tisztelt rendes levelezőnk tudósítása szerint, a mint azt a lipniczai népész ur jelenté, felső és alsó Lipniczán, újólag többen lettek éhség áldozativá!! — A felső árva vidékiek csoportonkint koldulva keresik élelmeiket és fülhasitó jajgatással járnak az uczákon. Átaljában az elharapódzott ínséget csak érezni, de leírni nem lehet. Az Árva uradalom pénztárának rovására ugyan már eddigelé mintegy 4-5000 mérő gabona összevetetett, de ez még csak parányi a növekedő ínséghez képest. „Ha a szárnyaló hírek után akarnék adatokat közleni, akkor fejszédítőket sorolhatnék elő“ írja a többek közt levelezőnk. Mi e tényekhez nem látjuk szükségesnek a további felhívó szót. — Ennyi ínség feletti fájdalmunkban némi örömérzet vegyül azonban, midőn látjuk, hogy Isten megáldó eredménynyel az emberi könyörhöz intézett felszólításunkat, és a borzasztó tény nem hagyá érintetlenül a honfiak szíveit. Látjuk ugyanis mind egyes egyházi és világi nagyok, érdemes középrendüek, t. szerkesztő társaink ’s egyszóval minden osztálybeliek munkás gyámolitását.“ Igazítás. Múlt (134d.) számunk főczikkében a 3d. has. 23d. sorában „az ma“ helyett olvastassák ura. (Adósság és hypotheka.) Meglehet, sokkal kedvesebb dolgot cselekednénk olvasóinknak, ha ma polemisálnánk ’s azon vitába elegyedve, mellyet a tolnai pisztolynak idöelötti elsütése, legközelebb Széchenyi István és a Pesti Hírlap között támasztott, megmutatni igyekeznénk, milly fölöttébb nagy igaza van Széchenyinek, és mennyire hasztalan és már csak az eddigi tények által is mennyire van megczáfolva a Pesti Hírlap azon törekedése, mellynek segélyével azon ellenvetést, hogy ezen parányi durrantással elsült pisztolylövés, szakadást és igy gyöngülést fog a közös teherhordás barátinak sorában támasztani, elvitázni akarja. Erre ma kiterjeszkedni hosszasabban részint azért nem kívánunk, mert teljes reménységgel vagyunk, hogy tisztelt barátunk Széchenyi István amúgy is el fogja azon álokoskodási gőzt oszlatni, mellyet ez ügy körül szétfüstölögtetett az ügyetlenül alkalmazott áldozati készség, részint pedig azért, mert hírlapi szemlénk írója a 127ik számú B. P. Híradóban kevés szavakkal, de elég kimerítőieg elmondta nézetünket. Midőn tehát azokat az olvasó figyelmébe újra ajánljuk, kivált azokat kérjük megfontoltatni, mik az olcsó nagylelkűség mutatási netalán elterjedhető hajlamnak veszedelmeiről mondatnak, ’s hiszszük, hogy mindezek megértése igen világosan fogja földeríteni, milly üresek azon dissertatiók, mellyek mellett a 430dik P. Hírlap a folytonos teherhordási kötelesség elvállalásának kiétségbe nem vonható nagyszerű és alkotmányos fontosságát, az ephemer, tartósság vagy általánosság semmi biztosítékát magában nem hordó, és egyéni önkénytől függő, clausulákkal körülczirkalmozott lelkiismeret-nyugtatás problematicus hasznaival összezavarni szándékozik. Ezekből ki fog tetszeni az is, milly szerencsétlen taktika rejlik a jelen pillanatban minden olly eljárásban, melly a közös teherhordás ügyét az országos mezőről, mellyen azt megoldandónak és életbeléptetendőnek bizonyították első lépésileg, mind a lefolyt országgyűlést megelőzött események , mind maga az országgyűlés is, elvonni igyekszik, amennyiben mindazon ellenszenveket, melyek a megyeházi adó terheibeni részesülés ellen mutatkoztak, újra fölkölti, és így a sokkal valószínűbb kivihetőségű és alkotmányos tekintetből fontosabb első lépésnek megtételét, az országos szükségek fedezésére megkívántató költségekbeni részesülésnek mezején, mód nélkül nehezíti. És ha még mindezek fölött figyelembe veszi az olvasó, mikép az illyen ügyetlen és munncipális irányban történő pisztolylövést, éppen a centrálisaik emberei veszik pártolásuk és szárnyaik alá, úgy valóban nem tudjuk, mit kell kevésbbé irigylenünk, a mindezekben rejlő sánlikáló következetességet, vagy azon bokros és tövises állás kellemeit, melly a Pesti Hírlap helyzetében némileg elkerülhetlenné teszi, hogy még az ilyen szomorú találmányok is, mint például a kérdés alatti, pártoltassanak, minthogy azok a népszerűségnek némi színét hordozzák magukon. Azonban mellőzzük most ezeket és térjünk tárgyunkra. Egy igen érdekes statistikai adatot kívánunk olvasóinkkal megismerteim, melly csak egy megyéről szól ugyan, de miután csak tisztelt levelezőink szivességétöl függ, — mire őket ezennel teljes bizodalommal kérjük, —bennünket azon állapotba tenni, hogy ezen kép mindinkább kiegészíttessék, ’s tényleges állásunk kiismerésére minél több és általánosabb adatokkal bírtunk, nem akartunk késni annak közlésével. Áll pedig ez azon táblás jegyzékből, melly hazánknak egy közép kiterjedésű megyéjében, a természet annyi kincseivel megáldott kies és kedvező fekvésű B. megyében, mellyett lakóji paradicsomnak neveznek, be- és kitáblázott adósságoknak sommáját, hosszú évek során keresztül, 1756—1845ig mutatja. Mi ezt nemcsak azért tartjuk figyelemre méltónak, mert anyagul szolgálhat némi összehasonlításokra, hanem azért is mert kitetszik belőle, hogy azon gyakran hallatszott állítás, mintha honunkban a földbirtokot már majdnem elviselhetlen adóssági teher nyomná, legalább e helyen valódi értékére leszállittatik , ’s egyszersmind két tévedés helyreigazítására nyílik alkalom, mellynek egyike vállaink szüzességét emlegetni, másika az adóssággal terhelt birtokot főképp és túlnyomólag egy ismeretes és sokak előtt gyűlöletes osztályánál a nemességnek, az úgynevezett mágnásinák szokta keresni. A B-i jegyzőkönyvekbe az 1844dik évnek végén, pengő pénzre számítva, összesen 7 millió 431 ezer 48 font és 22 kr. vala bejegyezve, (t.i. 8 millió 192 ezer 671 for. 24 kr. váltóban, 3 millió 905 ezer 713 ft 33 kr. pgben és 55 ezer 392 db arany) 1756—1844ig, és igy 88 év alatt, pg. pénzre számítva összesen 8 millió 486 ezer 932 fr. 34 kr. tábláztatott leés így esik egy évre kerekszámban 96 ezer 453 ft. Ugyanezen idő alatt kitábláztatott 1 millió 55 ezer 884ft 3 kr. és igy esik egy évre 11998 ft. Egész 1808fkig nincs egy év sem, melly 100 ezer pftra terjedő betáblázást mutatna — ellenben 1833t. kezdve növekednek a betáblázások annyira , miszerint van év, az 1838ki, mellyben az összes bétáblázás 1 millió 90 ezer 936 füiggőben hágott, a kitáblázás pedig csak 6520 ftra. Az egész korszakban legkedvezőbb évek az ISOOdik és 1832ik valának — az első nem egészen 10 ezer forint, második nem egészen 16 ezer pngo forint bétáblázással. Legsúlyosabb év az 1838ik után az 184nk vala 935 ezer 360ft bé- és csak 28,141 frnt 36 kr. kitáblázással, mit alkalmasint a váltó és betáblázási törvények keletkezése okozhatott. Ha a betáblázott summáknak kamatját 6 perre teszszük , erre kerek számban 445 ezer 860 forint kell pengőben évenkint. Néhány megjegyzést nem mellőzhetünk el itten megérinteni. Nem kell mindenekelőtt felejteni, hogy mindezen betáblázások nem csupán a földbirtokon feküsznek , mert ezen megye kebelében egy 35 ezer lakossal bíró nevezetes mezőváros is van, mellynek magának betáblázási könyvei Előfizethetni negyven a kiadóhivatalban, gránátos a utozai Landy-házban Hiífik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kitüntetés. Kinevezés. Újabb adakozások az árvamegyei szegények javára . Újabb tudósítás az Árvában uralkodó nagy ínségről. Adósság és hypolkeka. Umatiszai csatornatársaság Vilid, közgyűlése. Honi hajózást biztosító révkomáromi társaság közgyűlése. Megyék: Közgyűlés Krassóban. Budapesti hirharang. Ausztria (stalusvaspályák sikere) Külföld. Francziaország. Társulati közlések: Magyar gazd. egyesület rendkiv. közgyűlése febr. ján. Énekiskola.— Hivatalos és magánhirdetések. Tár ez a. Akarat és hajlam. Regény b. Jósika Miklóstól. Ild. Rész. 1. szak. Monomania. B raSTI HISADÓ VÁLYZÁJÍM. AKARAT és HAJLAM. Regény. • B. JÓSIKA MIKLÓS-tól. II. Rész. (Folytatás ) II. M on o m a n ia. Szobor vagyok de fáj miden tagom ; Eremben a vér forró kínja du!; Tompán sajognak dermedt izmaim, Idegzetem kezd mozdulhatlanul. Vörösmarty. Egy este Mária együtt ült leányával szobájában, mindketten dolgoztak, Mária egy csinos sipkán Van Olifant számára, Gina erszényen, mellyet neki ígért. Gina Pesten szintúgy el volt foglalva olvasással, mint ama csendes magányban ha vele először találkoztunk. — Mária mindig maga választotta a könyveket, ’s nem csuda, ha azon mindenkori ismétlése ugyanazon életnézeteknek ’s életeteknek , mellyek e nemében a könyveknek találtattak, Ginának fiatal kedélyére nagy befolyással valának. Mondva volt, mikép azon ritka jellemek közé tartozott, mellyeket kora érettség képessé tesz ifjúságuk daczára nagy’s terjedt ismereteket gyűjteni’s elméjük terjedékenysége ’s képessége fejti meg, mikép e tudás évenkint sokkal gyorsabb arányban növekedik , mint a köznapi, középszerű, vagy még kitűnő ugyan, de nem kivételeslényeknél történik. — Ginában ezen szomja a tudásnak és haladásnak naponkint inkább mutatkozott, ’s nem egyszer vitatkozott anyjával, mi az előtt ritkán történt, de mire anyja, ezen örök figyelmű felügyelő, — kiszámításaiból semmit sem feledett ki — el volt készülve. Ginának nemes hajlama minden jóra és erkölcsileg fenségesre, nem bámulhatunk, ha azon arányban, mellyben elméje gazdagult ismeretekben ’s élete években, kijelettebb összeütközésbe jött anyjának megjégedt akaratával, ki önállási elvei ellenére vak hiedelmet látszott leányától követelni. — Igen természetes, és sejteni engedtük már, mikép Mária olly tiszta ’s angyalian higgadt jellemeket mint a Gináé, koránsem tudott úgy fölfogni, mint azokat, mel Iyeknek rokonsága volt saját különködő, bizonyos dolgokban megátalkodott jellemével. — Ez okozta, hogy néha sok időt fordított reá leányával bizonyos dolgokat elhitetni, mellyekben maga hitt, bár e hit sok embergyűlöléssel és megvetéssel párult minden iránt, mi rögeszméivel összeütközött. A két hölgy darabig szótlanul folytatta munkáját, Mária mély merengésben volt, ’s csak néha fordította tiszta felséges arczélét leányához, ki hidegen emelte fel szemeit hozzá ’s folytonosan hallgatott. Alig ismerek, igy szólalt meg végre Mária: embert kiben annyit tudnék bizni, mint a mi barátunkban Van Olifantban. — Ez azon ember a világon, ki mellett egy hölgy sem koczkáztatná függetlenségét. Hidd Ginám , igen óhajtanám , hogy fiatal legyen, de esze’s kedélye olly koros mint most,’s ha ez igy volna, mit gondolsz gyermekem , nem volna-e ez egy a legkívánatosabb férjek közöl? Mennyi élvet, gyönyört és szabadságot biztosítana ezen roppant vagyon, mellyet ezen ember használni sem tud, sőt merem állítani igen boldognak érezné magát, ha valakit találna, ki azt helyette használja. — Gina szelíden mosolygott azon hév dicséretre, mellyet most nem először hallott, azután csendesen tette le munkáját ’s feleli: Ez gondolom nem olly nehéz feladat: adja feleslegét például Regináldnak; vagy szánja jótévő intézetekre: nincs könnyebb , mint olly vagyontól menekedni, melly terhünkre van. — De én azt is hiszem kedves anyám, mikép a mi derék barátunkban sokkal több erély van ’s férfiasság mint mi azt gyanítjuk. Mária komolyan rázta fejét: Mi férfiasságát illeti, szólt: nem vitatkozom veled — ő bizonyos tekintetben elég tevékeny is — főleg ha pénzről van szó, mit valóban csak is úgy látszatik használni tudni ha másoknak adja. Ő pedig jó finám! nincs roszabb számítás, mint mikor egytől egyig ingatag lábon álló intézményeinkre szórjuk pénzünket. Míg a jó, mit tenni akarunk, hatalmunkban áll, addig vagyunk boldogok, mihelyt a közvetlen hatalmat átruházzuk másra, játékot játszunk, és pedig igen kockáztatott játékot. Mit érne Van Olifant azzal, ha e fiatal gyermeknek adná vagyonát? Tudná-e használni? — van ezen ifjúnak legkisebb fogalma a legnagyobb jóról, mit fájdalom! korunk gúnyára az éret anyagi ereje eszközöl, az önállásról? — a függetlenségről és kiigazulásról mindezen békékés korlátokból, mellyek életünk minden jelentőségét lenyűgözik, mellyek a közérdek nevével enyelegnek, melly nincsen, mellynek magva nincs elhintve még. — — Jótevő intézetek? — boldog Isten ! mit nevez e nép jótévő intézetnek! — — Ha gyermekeket ezer különböző hajlammal ’s hivatással ugyanazon gép kerekeihez köti; ha a kevely sasnak, az érkereső bagolynak, ’s a jámbor gerlének ugyanazon táplálatot nyújtja. Vagy ha az életet segíli megnyujtani vagy megtartani, a nélkül hogy az életnek nemesi értékét föntebb jelentőségét Túlfokozza? — Hogyan gyermekem , te, ki alig vagy tizenkilencz éves, s már megtanultad e nyomom faját a lényeknek legelvetemültebb oldalukról ismerni, — te adnád oda kincseidet, hogy egy ismeretlen is-