Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-05-30 / 189. szám

Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetüs hasáb­­eoraért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Péntek 189. Május 30. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helybe» a kiadóhivatalban, gránátos« atotai Dlandy-házban 466 ik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál . Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezé­sek. Országgyűlési halászatok XI. (Folytatás.) Az ausztriai Lloyd védegyletről! czikke. Megyék: Közgyűlés és főisp. helyettes beik­tatása Baranyában. — Egy kis ellenészrevétel a Hetilapban mondot­takra. Dr. Gálitól. — Külföldi irodalom X. (Das Príncip der Erblich­keit und die französ­ und englische l’airie. Berlin, Stettin und El­bing 1832. — De la Pairie et de P Aristocratie moderne. Par le­tte Auguste Cieszkowski. Paris 1844. • Folytatás.) Külföld. Fran­cziaország. Nagybritannia. Spanyolország. Bajorország. Schweicz. Egyveleg. Hivatalos és magánhirdetések. Latellákban húzott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok árkelete. Duna­­­­szállás. HAGTATORT!XÁ€i és RBDÉIT. A nm. m.k. Ottótan. a k. polit. alapit -főfizetőhivatalnál Ceszár Fe­­rencz halála által megüresült utolsó fizetőtiszti állomásra T­rübsvetter Ferencz eddigi járulnokot , és az imigy ürességbe jött járulnokságra Kés Alajos eddigi díjas gyakornokot, ennek helyébe pedig Anker Lajos eddig díjtalan gyakornokot alkalmazá. (Pester Ztg.) Országgyűlési halászatok. XI. (Folytatás.) A királynak ’s megkoronázandó királynénak Pozsonyba martius 7dikén történt ünnepélyes bemenetelét igy írja le a jelenvolt Révay Péter koronaőr: „Mielőtt ő Felségök, Pozson városába a Dunán vert hídon bemenne, a karok és rendek azon Felségek illő fogadtatása és üdvezöltetése módjáról ta­nácskozván , az egyes főrendek kíséretéből alkotott egész sereg vezérkapitányául egy értelemmel gímesi Forgách Zsig­­mondot választják, kitől mind az országnagyok rende, mind a seregek elrendezése függene, ’s ki a megérkező Felségnek minden egyes ur lovasságát és gyalogságát megmutatná. Al­­kapitányok Bosnyák Tamás és Lónyai András voltak. —­0 Felségük tisztes fogadtatása végett, úti szállásukra előre kül­dettek : a pécsi püspök, Dóczy András, Pálffy István, Lippay János királyi személynek, és a királyi városi követekből hoz­­zájok adottak, — kettő tudniillik mindegyik rendből. A csá­szárnét fogadandó országnagynők a pozsoni várba vezettet­tek, ’s a vár lépcsőjén díszes­­rendbe állíttattak, — mire Ré­­vay Péter volt kiküldve. — Ő Felségének az országlakosok­kal találkozása alkalmával mondandó beszéd tartása Forgách Ferencz bibornokra bízatott, minthogy a nádor gróf Thurzó György, szemfájdalma miatt szabad légbe ki nem mehetett. Bevezettetvén ő Felségük a várba, a kiséretöket díszítő sere­geknek meghagyatott, hogy a szállásokon ne sokat mulassa­nak, hanem miszerint a szegénység nyomulására alkalom ne legyen, mindnyájan haza menjenek. A várkapu­­s ottani rend­tartás gondja, hogy tudniillik a csőcselék nép betolakodása által akadály és szorultság ne álljon elő, Pálffy István po­zsoni várkapitányra bízatott. A királyi személynek köteles­sége pedig volt kinézni az alkalmas időt, mellyben a várme­gyék és királyi városok követei jobbokat illendően nyújthassák ő Felségének.“ *) Az országgyűlési szertartásoknak tökéletlen képét festi ugyan Révay ezen rövid elbeszélése, de abban, ha azon szer­tartásokkal a legrégibb időktől mostantglan ismeretesek va­gyunk, nem csekély és pedig hű árnyéklatait veszszük észre a múltnak és jelennek. Mind a királyok mind a királynék koronáztatása alkalmával tudniillik, zászlóaljaikkal jelentek meg az országgyűlésen azok, kiknek kötelességök volt saját költségökön tartani hadakat a haza védelmére, ’s kiket azért, mert azon hadakat saját zászlóik alatt vezették harczba , zászlós urak­nak neveztek őseink; ezen nevezet alatt koránsem csupán azon néhány királyi főhivatalnokot értve, kiket mi most elég improprie értünk, hanem értve a főpapo­kat, ’s értve különösen azon egyes nemzetségeket is, melyek­nek birtokaihoz a zászlóalj-tartás kötve volt, ’s menyek­nek tagjai épen ezért, mint Regnibárones vagyis zászlós urak, a főrendi táblának született részesei voltak, a nélkül, hogy a mostani értelemben vett grófi vagy bárói czímmel díszlettek volna. Zászlóaljakkal pedig azért jelentek meg hajdan or­szággyűléseinken a zászlós urak, hogy azokkal együtt eskü­­gyenek hűséget a megkoronázandó uj királynak. És ezen haj­dan jelentékeny ősi szokás ereklyéjéül látjuk feltünedezni még napjainkban is koronázási alkalmakkor az úgy nevezett mágnási bandériumot, hét ország zászlóit lobogtatva tarka vegyületben a koronával ékesített fejedelem előtt. — Nevezetes, hogy Révay, midőn világosan megemlíti, miszerint a Felség­ek­be rendelt küldöttségbe, — mi máig is szokás­ban van — minden rendből két-két tag adatott, a főrendeket egy, nemeseket más, királyi városiakat harmadik rendnek veszi, és midőn főrendi tagokul a pécsi püspököt és Dóczy Andrást nevezi meg, a nemesek közé Pálffy István pozsoni várkapitányt és Lippay János királyi személynököt számítja; — ez utóbbi pedig azért is méltó figyelemre, mert több ké­sőbbi példa bizonyítja , miszerint a királyi személynök az alsó-táblának felső-táblához intézett, szenetvivő küldöttségei­hez is igen gyakran adatott. Nevezetes továbbá az is, hogy Révay szerint a Felséget üdvözlő beszéd tartása azért bízatott az ország prímására, mert a nádor szemfájdalmai miatt sza­bad legbe ki nem mehetett, holott 1609 ben az iránt is nagy vita támadt: várjon a prímáshoz vagy a nádorhoz gyüljenek-e a főrendek, vagyis a prímás tartozik-e először a nádorhoz menni ülésbe, vagy ez amához? — Azon szokás hogy a megyei és városi képviselők jobbokat nyújtottak a fejdelem­nek, mire a m­tödik századból egykét példát tudunk, I. Leopold alatt kezesokká vált, ma illető főispánaik által mutattat­nak be a megyei követek országgyűlés megnyitásakor a Fel­ségnek_____________ Mikor közöltettek légyen a királyi előadások az ország rendeivel? nem tudjuk, mert azon felette káros régi divat élt még ezen korban is, hogy mind a fejedelem, mind az országos rendek minden czím, megszólítás, befejezés és keret nélkül intézték egymáshoz irataikat, mellyeket körülvágni illetlennek, bepecsételni pedig, mikint látni fogjuk, sérelmesnek is tartot­tak ; — az előbbi szokás nyomán indulva azonban hinnünk kell, hogy a Felség megérkezte utáni nap, tehát martius 8dikán nyittatott meg a királyi előadások­as illető szertartá­sok mellett az országgyűlés. Nagyon csalódnék, ki azt vélné , hogy országgyűléseink mostani lármás és a kormánynak bár üdvös nézetei ’s kivána­­taival ellenkező jellemüket csak az újabb korban kapták, lármáztak már ekkor, sőt még régebben, és pedig nemcsak az alsó­tábla tagjai, de a főrendek is. A nagy és lényeges kü­lönbség mostani és hajdani országgyűléseink között teként az, hogy hajdan a kezdeményi jogot mind a két tábla gyakorolta, cs esze ágába sem ötlött az alsó­táblának ezt kizárólag magának tulajdonítani, — és hogy az üzenetváltó rendszer, melly mostani hoszszadalmas alakját csak az 1618diki országgyűlésen kezdette legelőször jelöl­teni, hajdan a legegyszerűbb színben tűnik fel. Nem a jelen 1613iki országgyűlés történetei elősorolásához tartozik ugyan kimutatni, hogy a kezdeményi jogot, ’s pedig mi most korkér­dés, az adó megajánlására és mennyiségére nézve is a fő­rendi tábla is gyakorolta, miután azonban ars longa, vita bre­vis, ’s annak, hogy valamennyi országgyűléseink oknyomozó történeteit egykor egész terjedelemben terjeszthessük a haza színe elibe , még csak reményével sem kecsegtethetjük ma­gunkat , czélszerűnek látjuk itt a következendőket meg­említeni . 1535 ben, az October 4-dikére Nagyszombatba hirdetett országgyűlésen, mind a rendek, mind a főrendek, többizben előforduló szokás szerint külön felírást küldvén a királyhoz, a rendek vagy akkori nyelven nemesek azért, mert az egész országgyűlés igen kevés tagból állott, újabb országgyűlést sürgetve ezt mondják: „Miután pedig ezek által a bajokat elhárítani, ’s az országot csak részben is, míg tudniillik a veszély forrása egészen elnyomatnék, a bellázadásnak közö­lünk kioltásával hajdani nyugalmába viszszahelyezni tetemes költség nélkül nem lehet, majd ha a jövő országgyűlés egybe­­hivatik, Felséged ottan megjelen, ’s a fenemlített bajok elhárí­tásáról idején gondoskodik, mi, miként hálás és hű alattvalók­hoz illik, Felséged irántunk való kegyelméért, a köznyugalom és szabadság viszszaállítása tekintetéből, nemcsak az egy forint segedelempénzt megajánljuk, de mindazt, mi tőlünk ki­telik, saját vérünkkel együtt, Felséged óhajtásához képest, a haza javára áldozni készek vagyunk.“*) — A főrendek pedig, vagyis akkori nevezet szerint az urak, elismerve a királyi előadásokban kifejtett szükséget, bár az újabb országgyűlés egybehivását szinte kérték, az adót semmi feltételhez nem kötötték, hanem azonnal megajánlották, ’s jövendőre a neme­sekkel hasonló ígéretet tettek, mikint külön­­ felírásuk követ­kező szavai világosan tanúsítják: „Erre nézve az urak átlát­ták, hogy Felségednek szüksége van azoknak segedelmére, kik­nek ügye fenforog, ’s épségben maradásukat Felséged védel­mezi. Ők tehát engedelmességökhöz képest minden jobbágy­tól egy forintot ajánlanak tettleg, de ha Felséged meg nem egyezik az országgyűlés tartásában, nem látják , miként fizethessék ezt le, miután ennyi bajnak és veszélynek mielőbb elejét venni és gátat venni szükséges. Nem akarnak pedig az ajánlásban (t. i. a jövő országgyűlési ajánlásban) az urak hátrább állani a nemességnél ’s min­den terhek egyenlő viselésére magokat készeknek ajánlják.“ **) —És az urak ezen tettleg, tehát azonnal megajánlott adózására, mit a nemesek majd csak a j­övő országgy­űlésen teen­dőnek ígértek, a királyi válasz igy hangzott: „Ámbár ő Fels, azon s frint segedelempénzzel, mellyet ő Felségének az urak ajánlanak, igen csekély hadi készületet tehet, óhajtja mind­­azáltal ő Felsége, hogy annak öszeszámi­tására ne Lucza nap­­ján, hanem a legközelebbi sz. Márton püspök és hitvalló ün­nepén küldessenek ki a rovok, — és azt is akarja ő Felsége, hogy a nemesség a segedelemadásban az uraktól ne különködjék, hanem azt az ő Felső hadai fizetésére, miszerint ezeket a rablás és fosztogatásoktól annál könnnyeb­­ben el lehessen tiltani, egyenlő értelemmel fizessék. A mit aztán ezen felül a jövő országgyűlésen a közjóra ’s az or­szág megtartatására ajánlandanak ő Felségének, igen meg *) „Cum autem hisce mala evitari, Regnumque vei particulari­­ter, donee fomes mali in toto extingvatur , intestina sedicione e medio nostri sublata, pristine tranquilitati restitui absque impensa notabili minime queant, posteaquam Diéta ipsa fulura celebra­­bitur, Majestate Yestra illic presente, deque ammovendis premissis malis mature providente, nos, úti gratos et fideles decet subditos, pro Majestatis Yestre erga nos clemencia , publice tranquilitatis libertatisque restituende habita racione, nonmodo unius floreni sub­­sidium offerimus, séd tolum id quod prestare poterimus, simul et corpora quoque pro voto Majestatis Vesíre, in commodum patrie exliibere parati sumus.“ **) „Ad rém hanc Yiderunt Domini, Majestatem Sacralissimam subsidio eorum indigere quorum res agilur, et salutem Majestas Veslra Sacr. tutatur. Ilii pro sua obedientia de singulis colonis florenos singulos offerunt de facto , séd si Majestas V. non ad­­miserit Diaetam, non Yident se reddere posse, quia tot malis et calamitqtibus prius occurrere et prospicere necessarium est. — No­­lunt in offerendo Domini cedere Nobilitati, séd ad omnia ónéra ex aequo ferenda se se paratos offerunt.“ fogja köszönni híveinek, ’s egész kegyelmével viszszafizet­­tetni.“ — *) 1542 ben, a beszterczei országgyűlésen, az adó mennyi­sége iránt egyetértett a két tábla, de kezelésére nézve nagy különbözés fejlett ki. A főrendek t. i. eddigi szokás sze­rint, mind közösök, mind a nemesek közöl választandó kincs­tartókra kívánták bízatni az adónak beszedését és kiadását,­­ a rendek pedig azért, mert a tapasztalás szerint azon kincstartók eddig elé a beszedett adót nagyrészt vagy elevesz­­tegették, vagy magán­szükségeikre fordították, minden egyes vármegyénél akarták azt hagyatni; ’s e kérdés felett a két tábla nem egyesülhetvén, a főrendek Batthyányi Kristóf ki­rályi főpohárnokmester, a rendek pedig Rakovszky Györgyöt küldötték követökül a Felséghez, külön külön sürgetvén egy­mástól eltérő határozataik megerősíttetését.­­ (Folytatjuk.) Igen érdekes lévén tudni, hogy mozgalmaink milly szem­pontból tekintetnek legközelebbi szomszédainknál, kikkel olly számosak viszonyaink, anélkül, hogy annak jegyzésekkel nem kisért állításait mind magunkévá tennék, adjuk kivo­natban a „Journal des Oest. Lloydnak“ védegylet iránti czikkét, alkalmasint hű viszhangjául az ausztriai tartomá­nyokban uralkodó véleményeknek, mellyek, ismételjük, fi­gyelmünket nagy mértékben igénylik, mihelyt meggyőződünk arról, hogy a vélemények a 1ödik században már az alkot­mánynyal nem bíró országokban is nagy befolyást gyako­rolnak. „Ha valaki azon szemrehányástól, miszerint ő tudja, mit akar, föl nem oldathatik, úgy Pulszky úr, a védegylet elő­­bajnoka az augsburgi újságban, illy helyzetben van. Soha sem terjeszkedik ellenfelei okaira, soha nem kísérti meg azok c­áfolatát; tizszer megveretve ’s elűzve, azon rovarhoz ha­sonlóig, mellynek működését elleste, ismét visszatér ugyan­azon helyre. Vájjon azon tények, mellyeket felhoz, igazak ’s helyesek-é, ’s ha bizonyitványai logikai rendezetűek ’s szilárdak-e, az nem aggasztja őt, hacsak ámítania másokat, és csallétét a bálványnak , mellyel imádásra állíta fel, még egy időre tovább nyújthatnia sikerül. Ő azt állitá, hogy a külföldi nyers­anyagokat nehezebb Magyarországba vinni, mint más tartományokba; hogy a vámozott külföldi áruk Ausztriából Magyarországba szabadon vitethetnek, de nem megfordítva Magyarországból Ausztriába; a nyilvánosan is­mert hazugság, mellyet e részben magának engedett, kimu­tattatok neki. Azt mondá, mikép az ausztriai vámok a ma­gyar műipar készítményeit annyira terheik, hogy Ausztriába szállithatásuk csak illusorius; bebizonyíttatott neki, hogy ezen vámok egyremásra a becsnek V/* perjét sem érék el, sőt azon áruknál, mellyek M.országban nagyobb mennyiség­ben készíttetnek, még ezen mértéken alul is maradtak. Erö­­ködött azt megmutatni, hogy a vámok az ausztriai műipar hasznára ’s a magyarnak kárára vannak számítva; ’s tények­kel épen az ellenkezőt álliták eb­be, hogy t. i. a vámok, fő­leg a búza ’s más nagyobb földművelési termények kivitelét Magyarországból más tartományokba terhelik , ’s hogy en­nélfogva az adózó ausztriai földbirtokos érdekének a nem­adózó magyar földbirtokos ellenében, áldozatul hozatnak, ’s hogy azok az élelmi­szerek árának mesterséges fölemelése által, mellyet előidéznek, az ausztriai műipart inkább ká­rosítják, mintsem elősegítenék. P.­ur 100 millióról beszélt, mellyet Ausztria a vámokból húz**), egyik honfija ez öszve­­get 2­/1 millióra, az eredeti fölvételnek épen 1/4v ére vonta össze. Azt hozta fel P. úr, hogy Magyarországba a bevitel és onnan a kivitel hivatalos értékei milly hibásan van­nak felszámítva, mennyit kell egyrészt hozzászámolni, más­részt elvonni, hogy Magyarországra nézve egy szenvedő ke­reskedési mérleg kieszközöltessék ; ugyanazon honfija meg­­czáfolja ez adatokat, ’s e lapok 16, ’s 17dik számaiban fog­lalt czikk mindazt megsemmisíti, mit csak P. ur amaz érté­kekre nézve felhozni tudott. Az augsb. újság 50­. számában ismét előlép, ’s a vámjegyzék egyes, a vas, pamut, len ’s gyapjukészitményeket illető rovataiból azt akarja következ­tetni, hogy a vámok Magyarországot maradandólag nyers anyagok ’s félgyártmányok készítésére szorítják, ellenben az­ ausztriai műiparnak a finomabb gyártás kizáró birtokát tö­rekszenek biztosítani. Az egyes vámjegyzéki rovatok min­denesetre növekednek azon mértékben, a­mint az anyagok a félgyártmányok sorozatából egész gyármányokká emelked­nek, de P. ur nagy bölcsen elhallgatta ez áruk értékét, és a vámrovatokat nem ezen értékek petjeiben fejezte ki, mert így egészen más eredményekre jutott volna. Egy mázsa durva posztó Magyarországból kivitetvén, a körvonali vámon becséhez képest fizet mintegy 5 petét; egy mázsa szőrposztó (Loden) 23/4 petét; ellenben finom posztó 23/n petét; durva vászon 2­3/no, finom 12/n petét; durva *) De Monarchia et Sacra Corona Regni Hungariae Centuriae 7. Auct. Petro de Róva, 1659, 138 l. *) „Licet Majestas Regia subsidio unius floreni quod Do­ni i n i Majestati Sue offerunt, parvam admodum expeditionem facéré potest, nihilominus optat Sua Majestas, ut ad connumerandum illud non in festő Lucie séd in proximo festő b. Martini Ep. et Conf. dicatores emittanlur; — vult hoc quoque Majestas Sua, ut Nobilitas in exolutione subsidii a Dominis non dissentiat, séd una­­nimiter ad solutionem gentium Majestatis Sue .... exolvant. Quic­­quid autem ultra hoc in Diéta fulura pro bono publico et conser­­vatione Regni offerent Sue Majestati, majores aget gratias fidelibus suis, et omni clemencia sua refundere curabit. **) Ezt P. nem állította , hanem azt, hogy vámváltságul, ha az eltöröltetnék, falán 100 milliót kellene fizetni. Szerb.

Next