Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-09-12 / 249. szám

gény hazát tánczoltatni. No de se baj! máskép leszen ezu­tán, polgári, és hím­biróság segítend a nyavalyán. S o p r o n y, nyárhó 28ikán. Az életképek­ ez idei második félévi 3dik száma 97dik lapján szives volt bizonyos „Magyarbors ur“ Soprony felöl a tisztelt olvasó közönséggel egy czikket közleni. Elménczkedésein csaknem magam is mosolygtam, ha a közlésben eláradt bántó lelkűlét­el nem ko­morít, mert hiedelmem szerint, az elménczkedés csak addig mulattató, a szólásszabadság csak addig tűrhető, mig mind ez, mind amaz az illedelem és igazság sorompói közöl ki nem szökik, de mihelyt ezt teszi, már kárhozatos és bün­­hödésre méltó. Nem fogtam volna felszólalni, ha a közlő úr magát egyszerűen csak borsnak nevezi; de mivel e köz­névhez hibásan választá a melléknevet, ezt úgy, valamint közlését nem helyeselhetem, a­miért is mindenek előtt né­hány szót az ő és magam nevéről. Ha magát, mint mondom, egyszerűen — bors-nak nevezi, egyet sem szólok, ámbár a°bors, valamint egyéb fűszer is csak úgy tehetik jó izűvé a főzöttet, ha mérsékelt mennyiségben használtatnak ; mérté­ken túl ellenben ízetlenné és haszonvétlenné teszik azt; de ő magát hibásan magyar-borsnak nevezvén, állításait, ha nem is valamennyi, mégis több magyarral kö­zösökké teszi; pedig bocsásson meg a tisztelt közlő úr! tud­tomra is több magyar van, kik velem együtt állításait, mint hamisakat és sértőket kárhoztatják, már annyiból is, hogy ha városunk mindeddig német­ ajkú , de azért honfi polgára­ink, illyesmiről értesülnek, vagy most már szépen magyaro­sodó gyermekeik olvasnak, mit gondolnak ezek? vájjon ez által örömes­ebb simulnak-e a czikkben helytelenül követelt magyarosodáshoz? — sőt merem állítani, hogy így az el­lenkezőtől méltán tarthatunk. Én tehát a közlő urat csak egy­szerűen bors­nak kívántam volna neveztetni, és ha éppen alkalmas melléknévre vala szüksége, inkább Cserebi­, mint ma­gyar-borsnak, mert én magyar létemre meg­vallom, azt szeretném , hogy a magyar is mindig az illede­lem és igazság biztos korláti közt mondaná el mondandóját, miért is én et — a következőkben csak Bors urnak ne­­vezendem. — Magam neve, mint Bors ur is! olvashatja. Tornavi­­z­­; a víznek több jó hasznai közé tartozik az is, hogy mo­sásra használtatik ; de távol legyen tőlem, mintha én B.— urat mosni akarnám ; mert ezt éppen nem akarom, éspe­­pedig két okból: a) minden bors, ennélfogva a magyar is (­tudtomra) természeténél fogva barna, ’s minden mosás da­czára is az maradna, már pedig szerecsent, ’s igy a borsot is, sem Torna, sem Ikva, sem a rohanó Vág, vagy Garan vize fehérre mosni nem fogja, b) A viz mást (akár kit, v. mit) mosva, magát szennyezi be; márpedig a szándékkal okozott szennyességnek mind magamon, mind máson, ellen­sége vagyok. Ezt tehát csak azért bocsátom elő, nehogy en­gem nevemnél fogva B. ur, vagy más mosónak higgjen,mert ez nem vagyok ’s lenni sem kívánok, hanem csak barátsá­gos és igazságos felvilágosító. — Lássuk most magát az em­lített közlést: Azt mindjárt elején: „patkó-szeges orvosságnak11 nevezi, azt adván okul, hogy: „más hangulatú közlések nem képe­sek álmából felfricskázni magyarságunkat“ — „profecto!“ gondolkozásához illő kifejezések! — Kedves Bors úr! ez kissé igazságtalan állítás ; de ha úgy volna is, mint állítani szíveskedik? az illyesnemü „fricskázásoknak“ — sikerülne­­k az? nem tanulta-e ön, hogy jó czélra rosz eszközöket hasz­nálni nem szabad? e szerint: „non licet facere malum , ut eventat bonum“ — de igazságtalan, mondom, mert valamint egyéb városaink, úgy Soprony is (dicséretére legyen mond­va) igazán halad a magyarosodásban. Hogy korosabb, és házi gondjaikkal terhelt polgáraink nyakrafőre nem tanulnak magyarul, az igaz: de ki fogja ezt tölök igazságosan ’s oko­­san követelni? — a tanulás, kivált a gondokkal terhelt idősbeknél nem gyermekjáték; de hogy ezért magyarodásunk „álomban nyugszik,“ azt mind én, mind mások, kik a dol­got jobban megvizsgáltuk, kereken tagadjuk; mert városunk németajkú lakosi csakugyan magyarosodnak; ugyanis, a ki­től csak kitelik, gyermekei mellé magyar dajkát, vagy ma­gyar fiút szerez ; a nagyobbakat sietnek magyarosodás végett magyar helyekre adni; és e módon megmagyarosodott gyermekeiktől a szülők is sokat tanulnak; sőt vannak csalá­dok, mellyekben a gyermekek a velök szüntelenül társalgó daj­­­káktól előbb megtanulnak magyarul, mint németül, ’s igy még a gyengéd anya is kénytelen magzatát az előbb betanult magyar kifejezéssel megszólítani; — és ez tiszta igazság B. uram!— most kérdem: lehet-e, illik-e, sőt szabad-e ezt „álom“-nak nevezni?----------„A magyar nyelvet terjesztő iskolai igazgatóságot“ azért megdicséri Bors ur! ’s méltán, ebben magam is kezet fogok vele; de ha azon órák egyikét, mellyekben talán a kávéház előtt többedmagával vesztegelve, közlésébe helytelen adatokat gyűjtögetett B. ur ! ’s mellyek­ben talán igenis rá alkalmazható lett volna az ismert „quid hic statis otiosi ?!“ — ha mondom ezen órák egyikét a most le­folyt iskolai nyilvános kísérletek meglátogatására szíveske­dett volna fordítani, mellyekre az ajtóra szegzett czédula „minden jónak és szépnek pártolóit“ — meghíja: nemcsak a tanítók , hanem a tanulók szorgalmáról is lett volna alkalma meggyőződhetnie. Valóban minden jelen volt hű magyarnak örült lelke, midőn hallá, hogy a német születésű, ’s talán még egy év előtt magyarul mitsem tudó kisdedek, milly ép magyarsággal törekvőnek felelni, — midőn látá a jelenlévő, és magyarul semmit, vagy csak igen keveset tudó szülők mosolygó­ arczaikat és többeknek arczain az örömkönnyeket lefolyni, és tetszésüket e fölött kijelenteni hallá!------ez is „álom ?“------Hogy a kisebb osztályokban még inkább né­metül , mint magyarul történik a tanítás, ezt mindeddig a körülmények kívánták így, de azért a magyar nyelv „kizárva ’s elhanyagolva nem volt, sőt jövő évre már ezekre nézve is megtétettek a czélszerű rendelkezések. Továbbá városunk iparkodó polgárit csak megvetőleg , s gúnyolólag „burgerek“-nek nevezi, ’s őket találékony eszé­nél fogva „bajor sör mellett németül phil­o­saupháltatja.“ — Uram, ez sok! — a magyarországi polgár is honfi, ’s ezt annak idejében , kivált a sopronyi polgár, mert van neki miből, tettleg is be tudja bizonyítani. Az ország terheiben részt vesz, ’s állását biztosító kiváltságit koronás fejdelme­­inktöl nem koldulta, hanem érdeminél fogva nyerte. Ezt, mint kinek kezei közt virágzott fel e honban az ipar, szép müvek ’s kereskedés: „a falusi pipás nemesembernek“ (mert ennek vallja magát B. u.) szintúgy, mint akárkinek másnak illik, sőt hazafiai kötelessége szép móddal bizodalomra, ’s a ma­gyar nyelvnek megkedvelésére édesgetni, nem pedig polgári állását „patkó-szegü“ gúnyszavakkal sértegetni, ’s őt elide­geníteni ; mert (ha valaha hallá?) el ne felejtse B. u.! quod actioni aequalis sit reactio. — — Majd a most készülőben lévő vaspálya rövid vázlata után szép, czélszerű, ’s jó ízlés­sel (mi igazán dicséretére válik a városi­as tanácsnak) nem­rég épült színházunkat méltatja B. úr csipkedéseire. Igaz, ebben is az egész múlt télen német hangon mulatták a meg­jelent magyar- és németajkú közönséget, de a tavaszszal jöttek egy hétre, és pedig igen fényes közgyűlés alkalmával magyar színészek is ; de pártoltattak-és előadásikon meg­jelentek-e a magyar pipás és nem pipás urak?-----fájlalva láttuk minden előadásnál üresen a színházat, ’s azok, kiket leginkább érdeklett volna a pártolás, inkább a kávéházakban dőzsölték el az estvét; ’s ha néhány jó ur, csupa irgalom­ból, a megye házánál számukra segélyt nem gyűjt: „csak­nem­­hogy B. u. mondásával éljek) éhen halva nyújtóztak volna el a színpadon a magyar színészek számára (?) Sopronyban épült kópiáidéban.“ — Minek tehát előbb a színházat ma­gyarrá eretelni, mielőtt ezt pártoló magyarjaink volnának? Azt mondja bizonyos római: „Sint Maecenates, non deeruns“ etc. Mi is tehát először pártoljuk magunk, tegyük szelíd bá­násmóddal nyelvünk pártolására alkalmasokká idegen ajkú polgárfeleinket, ’s az magától be fog következni. — Végre B. u. „szép leányt Sopronyban“ csak pingálva látott. Ezzel ismét az illedelem és igazság jó izü levét igenis elborsozta, — ’s még a pingált sopronyi szépet „Bécsbe tévedő tolnai Istókjának fontos körmeivel simítgatja;“ maga elég kímélet­lenül ’s magyarhoz épen nem illő lovagiassággal egy népes város minden rendű hölgy-koszorúját sérti, karczolja. Ej! ej! Bors ur! talán csak azt akará mondani, hogy: „itt ma­gára nézve nem lel szépet“ — ha igy értette? ’s ez csak nyomdahibából maradt ki? — ezt bocsátva engedem meg, ’s megsértett hölgyeinktől is fogok számára bocsánatot eszköz­leni, mert ez nem városunk, hanem önhibája, — de egy­szersmind figyelmessé ’s bizonyossá teszem: ha „palkószeges orvosságát“ — tovább is illy kíméletlen és igazságtalan modorban készítgeti, ezután sem fog hölgyeink közt szépre és érdekesre (t. i. magára nézve) akadni. — Azért városunk szépei! legyetek vigasztaltak! egy czigány nem vesz vásárt — egy fecske nem nyarat; ’s ha egy szem bors olly kímélet nélkül tagadá is meg tőletek, mit gyengédségtek annyira igényel: a nagy ’s méltányosban gondolkozó világ hitelt nem ad szavának; ’s ti azért a magatok nemében szépek vagytok, és maradtok!------— ’s ez Bors ur! Soprony városáróli közlésére szükséges felvilágosításom. Mindenen meggondolás nélkül keresztülkasul vágtatni szerető uraim ! !! legyünk nyilvánosak, ’s a kórt (hol létezik) czélszerűen orvosoljuk; de orvosságunkat is mindig a kímé­let és illedelem kanalával nyújtsuk, különben azt, mit orvo­solni akarunk, orvosságunkkal öljük meg; — de le­gyünk egyszersmind igazságosak és hívek közlésünkben, mert az ellenkezők minden jó érzésű szivén hoszabb ideig fájdal­masan sajgó sebet ejtenek, és soha másnak azt ne tegyük, mit magunknak tétetni nem akarunk! T o­r­n­a­v­i­z L­ üíb című. NAGYBRITANNIA. Dublini tudósítások szerint a repca­­lerek ottan és a sziget többi városaiban a választók sorozá­sánál igen munkások voltak, és a Times levelezője , ki a conservativek léhaságát dorgálja, bizonyosnak tartja, hogy a legközelebb közválasztásnál, a­mint a dolgok most álla­nak, az ír főváros két conservatív képviselője Grogan és Gregory urak, kénytelenek lesznek alsóházi üléseiket O’Con­­nellnek vagy más repealernek átengedni. A dublini repealgyű­­­lés aug. 25-én az izgató folytonos távolléte miatt gyéren volt látogatva. J. O’Connell üzenetet indítványozott az ulsteri pro­testánsok és presbyteriekhez, megjegyezvén , hogy minden gúny mellett, mellyel a repealerek és orangisták kibérlé­sére c­élzó törekvések illettetik, ők ezt mégis folytatandják és meg nem szünendnek keresztényi szellemben kimutatni, milly károkat szenved a közös haza e már olly régi megha­­sonlásból. Az üzenetben kiemeltetik, hogy Anglia semmiféle követelését meg nem tagadhatná az egyesült Izlandnak. Szinte J. O’Connell a meathi püspöktől iratot közlött, miszerint az úton állítandó négy főiskolának alapul szolgáló nevelési terv­be a főpapok még most sem egyeztek bele. A heti jövedelem : 207 font. Egy külön vonat , a Londontól 305 angol mérföldre fekvő Sunderlandból délutáni 3 óra­ 43 perc­kor elindulván, a Timesnek még azon nap éjfél előtt meghozta az ottani vá­lasztás eredményét, és azt a sunderlandiak másnap 10 óra­kor már e lap óriási hasábjain olvashatók. E tényt alkalmul ragadván meg a Times, következőleg fejtegeti a szolgálatot, mellyet a gyors közlekedés az ország védelmére nézve tenni fog: „Abból, mit a vasút ez esetben szolgáltatott, kivehető, mit lehet, mit kell szolgáltatnia ’s mit okvetetlenül szolgál­tatnád is. Nem egészen 18 óra alatt, mellyből még néhány a fővárosban el is veszett, Anglia két ízben utaztatott át majdnem északtól délig. Vegyük fontolóra e tény jelentősé­gét. Most egy nap alatt utazhatni a déli parttól Edinburgba és vissza. Ugyaniilyen a távolság Cape­ Land csúcsától Joh­n­ O’Groats-N­ouseig, Skóczia legvégsőbb csúcsáig. Az egész sziget annyira megközelíti a fővárost, mint Sussex és Bu­ckinghamshire ennekelőtte 200 évvel. A benső megyék csak­nem London határában fekszenek. Birodalmi terjedelem és kül­­forrásokkal városi tömöttséget kötünk össze. Országutaink ut­­czákká rövidültek, hegyeink és völgyeink városi kertekké, ezer­­órányi tengerpartunk várkörnyületté vált. Úgy mondják, három napig ballagta át az ember Ninivét, Nagybritanniát egy alatt utazhatni át. Tért és időt illetőleg szigetünk nem nagyobb mint Málta vagy Sz. Ilona, vagy mint bármellyike az iigu­i tenger apró de hires szigetstátusainak. És szigetünk száz városát békés fal környezi. Száz különféle kikötő egyetlen Pyraeussá olvad össze, és mindenfelé sugároznak a „hosszú falak,“ mellyek e kikötőket meg nem erősített fővárosunkkal egybekötik. Azonban e rövid távolságok is nem sokára el­­k­m­ondnek, a tudósítások gyorsaságára nézve. A villanyte­­legraph az egész lakosságot csaknem egy házba gyűjtendi össze. A gondolat sebességével közlendi a főváros a fontos tudósításokat az ország minden főbb pontjával, vagy veend i­lyeneket azoktól. E kép az egész sziget idegrendszerré ala­­kulandót, alig lassúbb és kevesbbé bizonyos működéssel, mint minő az emberi testé. Kővárosunk felette érzékeny és értelmes test agyvelejévé lesz. A legészakibb vagy legnyu­­gatibb rész olly gyorsan közrendi gondolatait, mint az em­beri testben a szem vagy az újhegy a sensoriumba szállítják nesztelen tudósításaikat. Ütér, pilantás, villám sőt gondo­lat sebességével repülend a tudósítás Carthnessből a tenger­­nagyhivatalba, és innen Penzancebe. Dowerből Holyheadig kevesebb időre lesz szükség, mint e sorok megírására, és egy szoba falai a Downing utczában a birodalom térképévé válandnak. Vessetek egybe e két találmányt, és gondolkod­jatok egyesült működésökről. Háború lehetősége legegysze­rűbb , ámbár legkevésbé valószínű, legkevésbé örvendetes felvilágosítást nyújt. Franczia szomszédunk még mindig be­­rontásról beszélnek. Apró hajóhadi ábrándjuk gőzhajós áb­ránddá vált. Tegyük fel, Cherbourg mellett napnyugatkor parancsot kap egy hadsereg, mellyik pontján szálljon ki déli partunknak még napkelte előtt. Legyen így, jó szomszéda­ink, mi megengedjük nektek ez ártatlan mulatságot. De vi­gyázzatok , mi következik, vagyis inkább, mi történik u­­gyanazon pillanatban a tündérsziget mindenik városában. Alig pillantatik meg partunkról gőzöseitek 50 kéménye, és e királyság minden katonáját, minden polgárját azok szá­máról és rendeltetéséről hangzó tudósítás fogja felébresz­teni. Még mielőtt az első gőzös a partot érintené , ha­talmas lelkesedés árja rohanand mindenfelől e szent pont felé. Délben, haladjon bármennyire a kiszállás vagy az előre nyo­mulás, minden angol katona, kiket a kormány Trentlöl dél­felé használni akar, az ellenség és a főváros közt álland. A polgárkatonaság mindenütt készen leend. Tizenkét óra egész Anglia hadi erejét szembeszállítja a berontott haddal, hat további óra Skóczia seregeit is hozzácsatolandja. A legelső napkelet a táborozás befejezésére világítand azon ponton, hova 50 ezer embernek alkalmasint előrenyomult. Egész An­glia gőzhajóhada üdvözlendi őket hajóikra vonulásuknál. — E látvány (Vision) csodálatos, de nem képtelen. Nem ve­szünk észre semmi botlást a számvetésben. Portsmouth vagy Falmouth 10 másodperczben levelezhet Manchester és New­­castleval, és nem leend különben, ha az oszlopok felállítva, és a sodronyok rájuk illesztve lesznek. Manchester 10 ezer embert küldhet a déli partra, és küldeni is, legyen csak készen a vasút. Woolwich ugyanazon idő alatt 1000 tonna hadiszert szállíthat oda. A déli partot pedig egy éj alatt por­­tyázhatja be egy hadsereg Kenttől Cornwallig. Nincs útjában sem lehetetlenség, sem valószínűtlenség sem nagy akadály. Mi lesz tehát a fenyegetett berontásból?“ A M. Fest szerint J. R. Peel a jövő parliamenti gyűlésben tervet terjesztene elő, miszerint a gabnavám lassan kint an­nyira leszállíttatnék, hogy az idegen gabina néhány év múlva vámmentesen hevítethetik. E terv a gabnatörvény elleni egyesület vezéreit, mondják, meg fogná némileg nyugtatni. Aug. 20—21 éjjel Dunfermline skót város és környéke tervszerinti kihágások színhelye volt. 20 án estve egy álarczos dobolni kezdett az utczákon ’s lüszint számos nép gyűlt össze körülötte és Alexander ur gyárát rombolá. Azután ugyanez az 1/4 órányira fekvő jószágára mentek a mintegy 2000re sza­porodott munkások ’s azt felgyújtották. A ház födelére mene­kült tulajdonos majd megégett ottan. Oka e kihágásnak a munka szűk fizetése volt. A királyné sept­­lőre váratik vissza Németországból. A Buckingham palotában az udvar távolléte alatt különféle szépítések eszközöltetnek. A Glasgow­ Chronicle annak bizonyságául, mikép növe­kedik déli Skócziában a földbirtok értéke, közli a minap 15 ezer fonton eladott Kelly jószág 17921 árát, melly is akkor csak 10 font valt. SPANYOLORSZÁG. Madridi aug. 28kai lapok jelentik , hogy a pénzügyminiszer a legfensőbb kereskedelmi juntának megígérte, hogy az új adótörvényt némileg módositandja. Ez ígéret következtében nyiták meg csak a kereskedők boltjai­kat. Saragossában aug. 25. a madridihoz hasonló zavargás történt, a hatóság azonban gyorsan helyreállíta a csendet. A bayonnei Phare szerint Cataloniában felkelés készíttetik elő, jóllehet Barcelona maga csendes.­­ A cortes megnyitása od­ü­lőre mint a királyné lödik születésnapjára vala hatá­rozva. — NORVÉGIA. Midőn a storthingi választmány az 1842 ben telt de akkor keresztül nem ment javaslat nyomán minden keresztény felekezetnek szabad vallásgyakorlatot engedni ja­vasolt, egyszersmind indítványozó, hogy azon tilalom is, mellynélfogva zsidónak az országba sem­ nem szabad, eltö­röltessék, és ez utóbbi javaslatát többek közt azzal támoga­ 17.

Next