Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-09-19 / 253. szám

188 mert a nyíregyházi mesterképző-intézet még csak szüle­tésben van. És miért nem bírunk mi ezen alapintézetekkel ? mert szegények vagyunk, és a mellett álfogalmunk lévén az iskolákról , sokat akarunk ölelni, mindig nagyobb és több nevelő­ intézeteket akarunk, az alapot vagy elmulasztjuk, • * vagy összezavarjuk a derékkal és csúcscsal, a szegénységet *•­ fedezni akaró kéregetésen — hogy úgy szóljak — veszek­ ,te­szünk, egymás intézetének ásunk alá. Ki nem ismeri a pá­­f­pai iskola múlt és jelen sorsát? Ki előtt ismeretlen a kecske­méti és nagykőrösi iskolák viszonya? Szegények vagyunk?! Igenis szegények, mert mi most is azt gondoljuk,hogy az üldözé­sek korában élünk, mi a kormánynak legbölcsebb intézkedésé­től is félünk, igazán sokszor méltatlanul gyanú­sítunk; példá­val szolgálhatnék, de a tanácskozó teremet mindenben nyilvá­nos térre hozni véteknek tartanám. Mi iskoláink s egyhá­zaink körül az 1791. 26. törv.czikkben büszkék vagyunk s­­ méltán; mert ez maga nagy szellemi kincs, de kevés ám a szellemi kincs sikere szintúgy erélyes akarat mint anyagi kincs nélkül, mellyet még ott is szeretünk nyirbálni, hol ez ed­­digelé — ha szűken is — létezett; egyes ember szeszélyétől függesztjük fel nevelő­intézeteink nemcsak virágzását, de lé­tét is. Én tehát az érintett törvénycikkre ugyan támaszkod­nám, de azért a kormány befolyását sem ellenzeném, any­­nyival inkább, mert azon törvényczikk főfelügyelőül csak­ugyan a felséget teszi; nemcsak nem ellenzeném, de or­­szággyűlésileg sürgetném, hogy mint a haza törvényszerű polgárai, mindazon nevelési jótéteményekben részesüljünk, mellyeket a magyar haza polgárainak nagy része ténylegesen élvez! És ez első indítványom. Mi lenne ennek eredménye? Alanyilag nevelésbeni szel­lemi egység, tárgylagosan erősebb anyagi állás, és ezekből eredő iskolák virágzása. Ekkor a tanulmányi és nevelésbeni bizottsághoz közölünk is választatnának aránylag egyének az iskolaügyet képviselők — mit én nagy emberünk szájából hallottam — honnan, magunkra hagyatva, természetesen ki­maradtunk, így az egész országban az ellenzékes nevelésből is végre csakugyan egy nevelés fejlenék ki, midőn jelenleg a népnevelés országunkban nem ellenzékes — mi jó lenne — hanem szétdarabolt, iránytalan, talán ellenséges is. És kell-e arra, hogy csak egyes család boldogsága eltemettessék, egyéb, mint iránytalan és ferde nevelés a családi egyes ta­gok közt! Hát egy ország talpköve hogyan lenne erős, ha annak alatta ellenkező népnevelés ármánya búj tógát. Én ugyan ellenzékes, de egy népnevelést óhajtok, az elnyoma­tástól és üldöztetéstől már ma nem félek, ha aprólékos csa­­­tácskák mutatkoznak is, mert a szellem korunkban sokkal általánosabb, és hogy úgy tegyem ki, akár a tárgylagos, akár az alanyi kötelékek közöl sokkal kiszabadultabb, mint akár egyik, akár másik tulság felé hajolnék és mutathatná zsar­noki erejét. Ezen kiszabadult szellemnél fogva hiszem, hogy az országok erősek, de vallom azt is, hogy kormány igaz­talan és népe boldogtalanságát akaró ma nem is lehet. Hiszem és vallom, hogy én inkább óhajtok egy uralkodót, mint több apróbb zsarnokot. Ha mi az érintett törvényekhez ugyan ra­gaszkodunk , de egyszersmind a kormány iránt bizodalmasak leszünk, képviselt iskolaügyünk általán véve virágzó teendő képzőintézeteink lesznek, mi most épen nincs, mert ne ál­tassuk magunkat, a nevelés- és oktatástan bármilly czél­­szerű tanítása még nem tesz képzőintézetet, ahoz több kell, jelesül a gyakorlati foganítás vagy a képzett növendékek al­kalmazása; de mi evang.-reformátusok a népiskolák tanítá­sát két és három évig fölváltva többnyire más pályára készült ifjakra bízzuk, kik a legszentebb czélt mellékes czélokhozi eszközül alacsonyítják le, hogy úgy tegyem ki, pályájuk­­hozi átmeneti hidat használják, így állunk mi legszentebb ügyünkkel, az említett törvényczikkre és szegénységi rend­szerünkre támaszkodva, egészen ellenkezőleg állok, ha tör­vényre és erős kormányra alapítjuk ügyünket. Iskolaügyünkben léteznek-e folytonos javítások? Hibáznám, ha erre utalán véve tagadólagosan felelnék, mert mind egyes lelkes oktatók munkáiból, mind testületek munkálataikból a sikert láthatni. De itt is hiányzik főiskoláink öszhangzása nem mondom a tanulmányrendszerben vagy a fenyítékben, de még a szünidőkben is; innen a mennyi főiskola annyi Se­paratismus , annyi szakadás, mi elég szomorúan még az életben is mutatkozik nem mondom ifjaink, de tanult férfiaink és öregeink közt is. És mi ennek ismét oka? Nem az, mintha nekünk is a lelkes gr. Zayhoz hasonló lelkületű egyéneink nem lennének, mert a gr. Telekiek és b. Vayak nagy lelkek­­ről ki nincs meggyőződve ? hanem itt is előáll a mi hiányunk két tényezője, mellyek közöl egyik inkább alanyi vagy ben­ső , a másik inkább tárgylagos vagy külső, ’s hogy ezek egymásra viszonyulásából valódi tényleges hiány áll elő, könnyen átláthatni, ’s ezen tényezők alanyilag a négy egy­házkerület független külön állása, miszerint ezek az egyete­mes gyűlést az úgynevezett conventet törvényes testületnek el nem ismerik, vagy egyéni és egyoldalú körülmények közt akarják néha elismerni. Hiányunk tárgylagos tényezője pedig a már többször említett szegénységünk, és a szegénységün­ket fedezni akaró ’s idejét lejárt kéregetési rendszerünk, mert volt és vasi egyházkerület, melly hogy ebek­ körét annál in­kább szélesithesse, még felső helyen is kész vala sürgetni a rokon szomszéd kerület régi gyepűinek fölszaggatását. Én az önálló gondolkozásnak barátja vagyok , nevelési nézeteimben is a lélek-kifejtésnek mindenütt ezt tevém végföladatául, de nem az olly önállóságot sürgetem , melly másra semmit sem hallgat, más tanácsát megveti ’s magában dúl; mert hiszen önállóságot képzelni sem lehet, ha nincs ellenzék, mi körül az önállóságot kivínunk ’s kimutatnunk kell. Én autonómiát, önparancsot és önuralkodást csak ott gondolok, hol ellen­zékes vonzalmak vannak, és az erénynyel ellenkező kísér­letek is hányják csábító cseleiket. Legyen bár­kinek hosszas és áradozó fogalma a központosításról, enyim, a kör és gömb fogalmából indulva ki, röviden ide megy, hogy a su­gárok valamint a központból mennek ki, úgy a kerületem­ megfeszülés, hajlás és megtörés után csakugyan a központra tartoznak visszahatni, és valamint a mindenségben egyol­dalúig kiható erők visszahatok nélkül létet nem állítanak elő ,s minden léteknek ismét egy központra kell visszahatnak, úgy munkálkodó testületek kisebb ’s nagyobb körű központra súlyulás nélkül egyoldalúak, ’s igényelt és vélt önállóságuk mellett is ingók ’s a romlás csiráját hordják magokban. Te­hát második indítványom lenne, hogy a négy egy­házkerület válaszszon egy főfelügyelőt, az egyetemes gyűlés rendeztessék, ismertessék meg törvényszerű testületnek; ekkor lesz gr. Zagnk, iskoláinkban és egyházi kormányunk­ban a mostani szétszakadás és iránytalanság helyet lesz ösz­­hangzatos, irányos egység. Ezen indítványomhoz ragasztom még azt is, hogy a két protestáns fél együtt válaszszon ismét egy főfelügyelőt, rendezzen vagy eszközöljön egy egyetemes protestáns gyűlést. Ennek józan tapintatú rendszabályai te­hetik le elemeit az óhajtott uniónak, a protestáns egység­nek , mi illy sokféle ágú és színezetű szétdaraboltságunkban véleményem szerint álomországi szent óhaj­­at, és én az unió­ról írt eszméket becsültem , de minthogy egyetemes foga­lomra egyik sem emelkedett, sikert ígérnem egyiknek sem lehete. Oktatói összejövetelünk van-é­s nincs. Vétkes volnék, ha főiskoláink némelly oktatóinak érdemeket meg nem ismerném, azok iránt méltánylásomat nem nyilvánítanám ,s másokét irántok nem kérném; de azt is szabad kimondanom, hogy oktatóink szelleme nem mind illyen. Az oktatói összejövetel hiányának tényezője is kettő, úgymint: alanyilag az iskolák separatismusából rejlő egyoldalú nevelési rendszerünk, mi­szerint még tanuló korunkban igen megelégszünk magunkkal és a közvetlen körüleinkkel, e­miatt kényelmesek is vagyunk, még a kéregető utazásokat is kocsin szoktuk tenni. Én min­den növendékimet szünidőbeni gyalogutazásra intem. A ko­csi hirtelen szalad, nem engedi a tárgyakat jól szemlélni, pedig ki nem szemlél vagy rosszul szemlél, az nem gondol­kozik vagy rosszul gondolkozik. A magunkkal és közüleink­­keli megelégedést átviszszük az életbe, ezért mozdulunk ne­hezen, ezért nem is igen óhajtozunk másokkal összejőni. Tárgylagos tényezője összejöveteli hiányunknak az egész iskolalényünkben gyökerező szegénység, mert ha iskola­­alapítványaink szegények, bizony nem lehet ott máskép mint szegényen fizettetnünk. Azonban ezen két tényezőt le­győznünk ha nem egészben is , de részint csakugyan hatal­munkban áll. Az alanyi igen könnyű, mind­össze is az egyé­niségen fölül­emelkedő egy kis gondolkodásban, szellemben áll, miszerint átlátjuk , hogy az iskolai Separatismus a mel­lett, hogy szellemileg káros eredményű, egy­úttal művelt em­berhez illetlen is; az oktatói összejöveteleknek pedig, az ott váltandó eszmecseréknek, személyes ismerkedésnek, barát­ságos utazásnak eredményei szellemi becsüek és hasznosak. Illy gondolkodás által az alanyi hiány legyőzve van. A tárgy­lagos hiányt is legyőzhetjük valahogy. Néhány krajcrárunk csak akad; ha kocsink nincs, vegyünk táskát és tárczát és utazzunk mikint ezt a leghírebb németországi oktatók is te­szik. Ha tehát az oktatói összejövetel hiányának legyőzése magunktól függ és nem is olly sokba kerül ,harmadik in­­d­í­t­v­á­n­y­o­m lenne, hogy tartsunk évenként oktatói össze­­jöveteket, de nemcsak elkülönzötten egy hitfelekezetet, ha­nem minden felekezet-különbség nélkül egyetemest, azután különöst és részletest, ha szükségesnek látandjuk, és én megvallom igen czélszerűnek és gazdálkodási tekintetben is kivihetőbbnek találnám, ha az oktatói összejövetel a ma­gyarországi orvos- és természetvizsgálók nagy­gyűlésével esnék össze mind időre, mind helyre, vagy legalább kör­nyékre nézve, mert a természettudósok közt úgy is több ok­tató van, és az oktatókat a természettudás érdeklőni tartozik, mert egyoldalú, eszményi és csak a túlvilágnak tartó nevelési rendszerünket többi közt épen annak tulajdoníthatjuk , hogy iskoláinkban a természettudományok a legközelebbiek és közvetlenek, növendékeinktől igen messze vannak. Én a jövő évi orvos és természetvizsgálók nagy­gyűlésén — ha isten éltet — jelen leszek; jöjünk össze nevelők és oktatók. Eper­jesen és Kassán magukban több nevelő és oktató van, tart­sunk egy kis nevelési eszmecserét, folytassuk a nevelési tár­sulat munkálkodását; teljesen meg vagyok győződve, hogy áldás követendi legszentebb igyekezetünket. De szépen egyit­­tetnék itt is a nevelési benső a természeti külsővel ,s hárulna el egy nagy egyoldalúság! mert szép ugyan a természet tudós és nagyobbszerű vizsgálása, de míg az iskolákban nem té­tetik le az alap, addig kevés a siker. Szép vagy a hon­­ tér völgy változnak gazdag öledben. Ám­­ természettől mind ez lelketlen ajándék —Nagygyá csak fiaid szent akaratra tehet a nevelés. Ez azon három indítvány, mit én iszonyú éles szu­­nyogcsipések közt a szabadban írtam , nem tudom nem ka­­pok-e élesebb csípéseket; de minden esetre kérem főleg hit— sorsosimat, hogy ezen tárgyakat vegyék szivökre ’s papíron kívüli létesithetésök iránt adjanak jobb javaslatot. — Költ Besnyében, aug. 20-án 1845. Warga János. O Tegryék.. Szabolcsbul. N.-Stálló, sept. 14. Az augustus 25iki már közlött szabolcsi gyűlés a harmadik hét utóbbi nap­jain szokás szerint folytattatott. A megyei levelek, tiszti je­lentések és kérelemlevelek tengeréből alig került valami sző­nyegre, mi nagyobb vitára adott volna alkalmat, mint az ismert honti levél. A megye rendei elállván ezen levél kül­alakjának vagyis annak: lehet-e ezt, melly bár Hontmegye közönsége aláírásával, de mégis magánpecsét alatt érkezett, azon megye levelének tartani — megbirálásától, csak a do­log érdemét tekintették, ’s alkotmány elleninek találván azt, hogy a törvényesen kitűzött közgyűlés önkényesen eloszlat­­tassék, ő felségét mély alázattal megkérik, hogy ezen tényt — mellynek a fik a fentebb kitolt után tudomására jöttek — megvizsgáltatni, ’s a főispáni helyettest a találandókhoz ké­pest megbüntetni méltóztassék. — Jövő évnegyedes gyűlé­sünk nov. 24-re határoztatott, ha a tárgyak bősége úgy kí­vánná a szokott három héten túl is terjesztendő, addig is October 20 án kisgyűlés fog tartatni. A pesti gyermekkórház javára újólag befolyt jó­tékony adakozások egében: Gr. Nádasdy püspök ö­nmga ajándé­kozott 200 ft; Breitner Katalin 10 ft; Ghyczy Miklós ö­nsága 10 ft; Vines Ferencz (Pajor Titusz ur által) 4 ft; nyitramegyei alispán­nak 2d. küldése a szakolczai járásból 20 ft 24 kr.; magos Miskol­­czy István cs. kir. kamarás özvegye, szül. Bück Jozefa asszony­ság egy vaságyra ajándékozott 11 ftot; Semsey aszszonyság 5 fi; Mayer Katalin hagyománya 2 ft, mind­igő pénzben. Pesten, sept. tökén 1845. Frankenburg Adolf egyes, jegyző. Hálanyilatkozat Monokról. Tíz év múlt azon érzékenyitő pillanat óta,mellyben a monoki róm. kath. közön­ségnek, olly lelkipásztorátul kelle búcsút venni, kihez közöttök töltött hivataloskodása hosszas év során, páratlan buzgal­ma ’s nyájas leereszkedése miatt, őszinte bizodalom , hála, tisztelet ’s osztatlan szeretet melegével érzé magát füzöttnek; ’s a midőn bús elválása után, már most, minden szorosabb viszonyt megszűntnek vélne, azon pásztor mélyen érezvén szivét öszveforrva azok sziveivel, kik öt egykor környezők, he ragaszkodását tanúsítá jelenleg is bőkezűségével. Mirgos Fábry Ignácz czimz. püspök és csanádmegyei kanonokot ér­tem , ki hivatását bölcsen felfogván, egykor pásztorkodása alatti híveinek mind szellemi, mind anyagi jóléte előmozdi­­tására nagy hatásán, ’s a fentnevezett monoki róm. kath. dí­szes templom felállítása körüli részvételén ’s munkás fára­dozásán kívül,—legközelebb is szükségei fedezésére 1000 fo­­rintból álló alapítványt ten. — Ezen nemesen jellemző tények által felhivatva érzem magam, hogy mizgos gr. Andrássy György ö­nságának, mint a monoki r. kath. egyház lelkes és bőkezű védnökének, kinek egyedül tulajdonítható, hogy a múlt évi juliusban iszonyú vihar által öszverombolt templom­­tető, legott példás készséggel cseréppel fedve, felállittatott; híveim nevében, valamint Fábry Ignácz ő nagyságának tett alapítványáért; — úgy szinte mélyen tisztelt magos védnö­kömnek nagylelküleg gyakorolni szokott bőkezűségeiért, leg­őszintébb hálásköszönetet nyilvánítsak. — L. V. KÜLFÖLDI IRODALOM. Vie, correspondence et écrits de Washington, publics d’aprés edition americaine, et procedes d’une Introdu­ction sur Vinfluence et le caractére de Washington, etc. par M. Guizot. Paris, 1840. Nem czélunk e több kötetre terjedő munkát részletesen ismertetni meg e lapok olvasóival; csak bevezetésének kivo­natát akarjuk közleni, melly — mint a munka czime is mu­tatja — a derék Guizot jeles, mondhatnék, classicus tol­lából folyván, el van árasztva a politikai bölcsészetből me­rített legszebb, legtanulságosb alapmondatokkal. Alig van politikai életben működő emberekre nézve ta­­nulságos­, alig üdvösb olvasmány, mint nagy státusférfiak­nak nagy státusférfiaktól írt életrajza. Washington nagysága magasabban és szilárdabbul áll minden politikai párt embereinél széles e világon, semhogy a felett kétkedni bárkinek eszébe juthatna. Hosszú élete sza­kadatlan lánczolata volt a tiszta polgári erényeknek, a leg­szentebb hazafiai önfeláldozásoknak, a legbölcsebb, legtán­­toríthatlanabb kormányzásnak. Guizot lángesze a történet fürkészetében szinte, mint a közügyeknek vezérlésében vitán fölül áll. Illy ember által rajzolva Washington csak érde­keiben tűnhetik fel férfiai előtt azon kornak, mellyben ő már a történeté. Nehezen fognak találkozni e lapok olvasói közt, kik Washingtonnak életét, ha csak vázlatosan, nem olvasták volna; azért mi nem annyira életének rendszeres előterjesz­tésével akarunk ezúttal szolgálni, mint inkább azon jeles mondatokat közleni, mellyekkel Guizot mesteri tolla e nagy férfiúnak befolyásáról és hatásáról irt „Élőbeszédét“ fűsze­rezni iparkodott. E jeles alapmondatokból egyébiránt, valamint egy rész­ről az író mély politikai avatottsága kitűnik; úgy másrészről Washington életének főbb perczei is a legszebb fényoldalról jellemeztetnek. Lássuk tehát: „Két nagy és nehéz dolog kötelessége az embernek ’s e kettő dicsőítheti őt: eltűrni a balsorsot ’s szilárdan daczolni vele; hinni a jóban, ’s bízni benne kitüzéssel. Szép látni, mint küzd erényes ember az öt megrohanó bal sorssal, ’s nem kevésbbé üdvös, mint látni az erényes embert élén a jó ügynek, biztosítva annak diadalát. A szabadság lényegéhez tartozik a szabadság üldözése, az azérti küzdelem, mert a szabad népek nem igénylik a bé­két , hanem a győzelmet. Az amerikai gyarmatosoknak nemcsak törvényes jogaik valának, de volt vallásuk is. Ők nem csupán mint angolok, de mint keresztények is akartak szabadok lenni, ’s vallásuk szivökön mélyebben feküdt, mint chartájok. Nem titok, mikép az emberi gondolat a tizennyolczadik században, hajtva a gazdagság, népesség ’s minden társa­dalmi erők haladása, ’s még önnön tevékenysége indulatos folyama által is, megkísértette a világot meghódítni. A po­litikai tudományok elterjedtek, ’s a tudományoknál még in­kább azon philosophiai szellem , melly büszke, telhetetlen ’s mindenbe behatni, mindent szabályozni vágyakodik. Szép frigy az, melly a történeti ’s észjogok, vagyis: a hagyományok és eszmék szövetségében gyökerezik. Általa a népek nyernek erély és­eszélyben. Midőn ős tisztelt tények vezérlik az embert a nélkül, hogy fenakasztanák, bátran ha­ladhat é s bátran emelkedhetik fel annak veszélye nélkül, hogy szellemének vakmerő röpte­it tovaragadja ismeretlen szík­ek közötti hajótörésre, vagy lankadtsága általi enyészetére.

Next