Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-09-19 / 253. szám
188 mert a nyíregyházi mesterképző-intézet még csak születésben van. És miért nem bírunk mi ezen alapintézetekkel ? mert szegények vagyunk, és a mellett álfogalmunk lévén az iskolákról , sokat akarunk ölelni, mindig nagyobb és több nevelő intézeteket akarunk, az alapot vagy elmulasztjuk, • * vagy összezavarjuk a derékkal és csúcscsal, a szegénységet *• fedezni akaró kéregetésen — hogy úgy szóljak — veszek ,teszünk, egymás intézetének ásunk alá. Ki nem ismeri a páfpai iskola múlt és jelen sorsát? Ki előtt ismeretlen a kecskeméti és nagykőrösi iskolák viszonya? Szegények vagyunk?! Igenis szegények, mert mi most is azt gondoljuk,hogy az üldözések korában élünk, mi a kormánynak legbölcsebb intézkedésétől is félünk, igazán sokszor méltatlanul gyanúsítunk; példával szolgálhatnék, de a tanácskozó teremet mindenben nyilvános térre hozni véteknek tartanám. Mi iskoláink s egyházaink körül az 1791. 26. törv.czikkben büszkék vagyunk s méltán; mert ez maga nagy szellemi kincs, de kevés ám a szellemi kincs sikere szintúgy erélyes akarat mint anyagi kincs nélkül, mellyet még ott is szeretünk nyirbálni, hol ez eddigelé — ha szűken is — létezett; egyes ember szeszélyétől függesztjük fel nevelőintézeteink nemcsak virágzását, de létét is. Én tehát az érintett törvénycikkre ugyan támaszkodnám, de azért a kormány befolyását sem ellenzeném, anynyival inkább, mert azon törvényczikk főfelügyelőül csakugyan a felséget teszi; nemcsak nem ellenzeném, de országgyűlésileg sürgetném, hogy mint a haza törvényszerű polgárai, mindazon nevelési jótéteményekben részesüljünk, mellyeket a magyar haza polgárainak nagy része ténylegesen élvez! És ez első indítványom. Mi lenne ennek eredménye? Alanyilag nevelésbeni szellemi egység, tárgylagosan erősebb anyagi állás, és ezekből eredő iskolák virágzása. Ekkor a tanulmányi és nevelésbeni bizottsághoz közölünk is választatnának aránylag egyének az iskolaügyet képviselők — mit én nagy emberünk szájából hallottam — honnan, magunkra hagyatva, természetesen kimaradtunk, így az egész országban az ellenzékes nevelésből is végre csakugyan egy nevelés fejlenék ki, midőn jelenleg a népnevelés országunkban nem ellenzékes — mi jó lenne — hanem szétdarabolt, iránytalan, talán ellenséges is. És kell-e arra, hogy csak egyes család boldogsága eltemettessék, egyéb, mint iránytalan és ferde nevelés a családi egyes tagok közt! Hát egy ország talpköve hogyan lenne erős, ha annak alatta ellenkező népnevelés ármánya búj tógát. Én ugyan ellenzékes, de egy népnevelést óhajtok, az elnyomatástól és üldöztetéstől már ma nem félek, ha aprólékos csatácskák mutatkoznak is, mert a szellem korunkban sokkal általánosabb, és hogy úgy tegyem ki, akár a tárgylagos, akár az alanyi kötelékek közöl sokkal kiszabadultabb, mint akár egyik, akár másik tulság felé hajolnék és mutathatná zsarnoki erejét. Ezen kiszabadult szellemnél fogva hiszem, hogy az országok erősek, de vallom azt is, hogy kormány igaztalan és népe boldogtalanságát akaró ma nem is lehet. Hiszem és vallom, hogy én inkább óhajtok egy uralkodót, mint több apróbb zsarnokot. Ha mi az érintett törvényekhez ugyan ragaszkodunk , de egyszersmind a kormány iránt bizodalmasak leszünk, képviselt iskolaügyünk általán véve virágzó teendő képzőintézeteink lesznek, mi most épen nincs, mert ne áltassuk magunkat, a nevelés- és oktatástan bármilly czélszerű tanítása még nem tesz képzőintézetet, ahoz több kell, jelesül a gyakorlati foganítás vagy a képzett növendékek alkalmazása; de mi evang.-reformátusok a népiskolák tanítását két és három évig fölváltva többnyire más pályára készült ifjakra bízzuk, kik a legszentebb czélt mellékes czélokhozi eszközül alacsonyítják le, hogy úgy tegyem ki, pályájukhozi átmeneti hidat használják, így állunk mi legszentebb ügyünkkel, az említett törvényczikkre és szegénységi rendszerünkre támaszkodva, egészen ellenkezőleg állok, ha törvényre és erős kormányra alapítjuk ügyünket. Iskolaügyünkben léteznek-e folytonos javítások? Hibáznám, ha erre utalán véve tagadólagosan felelnék, mert mind egyes lelkes oktatók munkáiból, mind testületek munkálataikból a sikert láthatni. De itt is hiányzik főiskoláink öszhangzása nem mondom a tanulmányrendszerben vagy a fenyítékben, de még a szünidőkben is; innen a mennyi főiskola annyi Separatismus , annyi szakadás, mi elég szomorúan még az életben is mutatkozik nem mondom ifjaink, de tanult férfiaink és öregeink közt is. És mi ennek ismét oka? Nem az, mintha nekünk is a lelkes gr. Zayhoz hasonló lelkületű egyéneink nem lennének, mert a gr. Telekiek és b. Vayak nagy lelkekről ki nincs meggyőződve ? hanem itt is előáll a mi hiányunk két tényezője, mellyek közöl egyik inkább alanyi vagy benső , a másik inkább tárgylagos vagy külső, ’s hogy ezek egymásra viszonyulásából valódi tényleges hiány áll elő, könnyen átláthatni, ’s ezen tényezők alanyilag a négy egyházkerület független külön állása, miszerint ezek az egyetemes gyűlést az úgynevezett conventet törvényes testületnek el nem ismerik, vagy egyéni és egyoldalú körülmények közt akarják néha elismerni. Hiányunk tárgylagos tényezője pedig a már többször említett szegénységünk, és a szegénységünket fedezni akaró ’s idejét lejárt kéregetési rendszerünk, mert volt és vasi egyházkerület, melly hogy ebek körét annál inkább szélesithesse, még felső helyen is kész vala sürgetni a rokon szomszéd kerület régi gyepűinek fölszaggatását. Én az önálló gondolkozásnak barátja vagyok , nevelési nézeteimben is a lélek-kifejtésnek mindenütt ezt tevém végföladatául, de nem az olly önállóságot sürgetem , melly másra semmit sem hallgat, más tanácsát megveti ’s magában dúl; mert hiszen önállóságot képzelni sem lehet, ha nincs ellenzék, mi körül az önállóságot kivínunk ’s kimutatnunk kell. Én autonómiát, önparancsot és önuralkodást csak ott gondolok, hol ellenzékes vonzalmak vannak, és az erénynyel ellenkező kísérletek is hányják csábító cseleiket. Legyen bárkinek hosszas és áradozó fogalma a központosításról, enyim, a kör és gömb fogalmából indulva ki, röviden ide megy, hogy a sugárok valamint a központból mennek ki, úgy a kerületem megfeszülés, hajlás és megtörés után csakugyan a központra tartoznak visszahatni, és valamint a mindenségben egyoldalúig kiható erők visszahatok nélkül létet nem állítanak elő ,s minden léteknek ismét egy központra kell visszahatnak, úgy munkálkodó testületek kisebb ’s nagyobb körű központra súlyulás nélkül egyoldalúak, ’s igényelt és vélt önállóságuk mellett is ingók ’s a romlás csiráját hordják magokban. Tehát második indítványom lenne, hogy a négy egyházkerület válaszszon egy főfelügyelőt, az egyetemes gyűlés rendeztessék, ismertessék meg törvényszerű testületnek; ekkor lesz gr. Zagnk, iskoláinkban és egyházi kormányunkban a mostani szétszakadás és iránytalanság helyet lesz öszhangzatos, irányos egység. Ezen indítványomhoz ragasztom még azt is, hogy a két protestáns fél együtt válaszszon ismét egy főfelügyelőt, rendezzen vagy eszközöljön egy egyetemes protestáns gyűlést. Ennek józan tapintatú rendszabályai tehetik le elemeit az óhajtott uniónak, a protestáns egységnek , mi illy sokféle ágú és színezetű szétdaraboltságunkban véleményem szerint álomországi szent óhajat, és én az unióról írt eszméket becsültem , de minthogy egyetemes fogalomra egyik sem emelkedett, sikert ígérnem egyiknek sem lehete. Oktatói összejövetelünk van-és nincs. Vétkes volnék, ha főiskoláink némelly oktatóinak érdemeket meg nem ismerném, azok iránt méltánylásomat nem nyilvánítanám ,s másokét irántok nem kérném; de azt is szabad kimondanom, hogy oktatóink szelleme nem mind illyen. Az oktatói összejövetel hiányának tényezője is kettő, úgymint: alanyilag az iskolák separatismusából rejlő egyoldalú nevelési rendszerünk, miszerint még tanuló korunkban igen megelégszünk magunkkal és a közvetlen körüleinkkel, emiatt kényelmesek is vagyunk, még a kéregető utazásokat is kocsin szoktuk tenni. Én minden növendékimet szünidőbeni gyalogutazásra intem. A kocsi hirtelen szalad, nem engedi a tárgyakat jól szemlélni, pedig ki nem szemlél vagy rosszul szemlél, az nem gondolkozik vagy rosszul gondolkozik. A magunkkal és közüleinkkeli megelégedést átviszszük az életbe, ezért mozdulunk nehezen, ezért nem is igen óhajtozunk másokkal összejőni. Tárgylagos tényezője összejöveteli hiányunknak az egész iskolalényünkben gyökerező szegénység, mert ha iskolaalapítványaink szegények, bizony nem lehet ott máskép mint szegényen fizettetnünk. Azonban ezen két tényezőt legyőznünk ha nem egészben is , de részint csakugyan hatalmunkban áll. Az alanyi igen könnyű, mindössze is az egyéniségen fölülemelkedő egy kis gondolkodásban, szellemben áll, miszerint átlátjuk , hogy az iskolai Separatismus a mellett, hogy szellemileg káros eredményű, egyúttal művelt emberhez illetlen is; az oktatói összejöveteleknek pedig, az ott váltandó eszmecseréknek, személyes ismerkedésnek, barátságos utazásnak eredményei szellemi becsüek és hasznosak. Illy gondolkodás által az alanyi hiány legyőzve van. A tárgylagos hiányt is legyőzhetjük valahogy. Néhány krajcrárunk csak akad; ha kocsink nincs, vegyünk táskát és tárczát és utazzunk mikint ezt a leghírebb németországi oktatók is teszik. Ha tehát az oktatói összejövetel hiányának legyőzése magunktól függ és nem is olly sokba kerül ,harmadik indítványom lenne, hogy tartsunk évenként oktatói összejöveteket, de nemcsak elkülönzötten egy hitfelekezetet, hanem minden felekezet-különbség nélkül egyetemest, azután különöst és részletest, ha szükségesnek látandjuk, és én megvallom igen czélszerűnek és gazdálkodási tekintetben is kivihetőbbnek találnám, ha az oktatói összejövetel a magyarországi orvos- és természetvizsgálók nagygyűlésével esnék össze mind időre, mind helyre, vagy legalább környékre nézve, mert a természettudósok közt úgy is több oktató van, és az oktatókat a természettudás érdeklőni tartozik, mert egyoldalú, eszményi és csak a túlvilágnak tartó nevelési rendszerünket többi közt épen annak tulajdoníthatjuk , hogy iskoláinkban a természettudományok a legközelebbiek és közvetlenek, növendékeinktől igen messze vannak. Én a jövő évi orvos és természetvizsgálók nagygyűlésén — ha isten éltet — jelen leszek; jöjünk össze nevelők és oktatók. Eperjesen és Kassán magukban több nevelő és oktató van, tartsunk egy kis nevelési eszmecserét, folytassuk a nevelési társulat munkálkodását; teljesen meg vagyok győződve, hogy áldás követendi legszentebb igyekezetünket. De szépen egyittetnék itt is a nevelési benső a természeti külsővel ,s hárulna el egy nagy egyoldalúság! mert szép ugyan a természet tudós és nagyobbszerű vizsgálása, de míg az iskolákban nem tétetik le az alap, addig kevés a siker. Szép vagy a hon tér völgy változnak gazdag öledben. Ám természettől mind ez lelketlen ajándék —Nagygyá csak fiaid szent akaratra tehet a nevelés. Ez azon három indítvány, mit én iszonyú éles szunyogcsipések közt a szabadban írtam , nem tudom nem kapok-e élesebb csípéseket; de minden esetre kérem főleg hit— sorsosimat, hogy ezen tárgyakat vegyék szivökre ’s papíron kívüli létesithetésök iránt adjanak jobb javaslatot. — Költ Besnyében, aug. 20-án 1845. Warga János. O Tegryék.. Szabolcsbul. N.-Stálló, sept. 14. Az augustus 25iki már közlött szabolcsi gyűlés a harmadik hét utóbbi napjain szokás szerint folytattatott. A megyei levelek, tiszti jelentések és kérelemlevelek tengeréből alig került valami szőnyegre, mi nagyobb vitára adott volna alkalmat, mint az ismert honti levél. A megye rendei elállván ezen levél külalakjának vagyis annak: lehet-e ezt, melly bár Hontmegye közönsége aláírásával, de mégis magánpecsét alatt érkezett, azon megye levelének tartani — megbirálásától, csak a dolog érdemét tekintették, ’s alkotmány elleninek találván azt, hogy a törvényesen kitűzött közgyűlés önkényesen eloszlattassék, ő felségét mély alázattal megkérik, hogy ezen tényt — mellynek a fik a fentebb kitolt után tudomására jöttek — megvizsgáltatni, ’s a főispáni helyettest a találandókhoz képest megbüntetni méltóztassék. — Jövő évnegyedes gyűlésünk nov. 24-re határoztatott, ha a tárgyak bősége úgy kívánná a szokott három héten túl is terjesztendő, addig is October 20 án kisgyűlés fog tartatni. A pesti gyermekkórház javára újólag befolyt jótékony adakozások egében: Gr. Nádasdy püspök önmga ajándékozott 200 ft; Breitner Katalin 10 ft; Ghyczy Miklós önsága 10 ft; Vines Ferencz (Pajor Titusz ur által) 4 ft; nyitramegyei alispánnak 2d. küldése a szakolczai járásból 20 ft 24 kr.; magos Miskolczy István cs. kir. kamarás özvegye, szül. Bück Jozefa asszonyság egy vaságyra ajándékozott 11 ftot; Semsey aszszonyság 5 fi; Mayer Katalin hagyománya 2 ft, mindigő pénzben. Pesten, sept. tökén 1845. Frankenburg Adolf egyes, jegyző. Hálanyilatkozat Monokról. Tíz év múlt azon érzékenyitő pillanat óta,mellyben a monoki róm. kath. közönségnek, olly lelkipásztorátul kelle búcsút venni, kihez közöttök töltött hivataloskodása hosszas év során, páratlan buzgalma ’s nyájas leereszkedése miatt, őszinte bizodalom , hála, tisztelet ’s osztatlan szeretet melegével érzé magát füzöttnek; ’s a midőn bús elválása után, már most, minden szorosabb viszonyt megszűntnek vélne, azon pásztor mélyen érezvén szivét öszveforrva azok sziveivel, kik öt egykor környezők, he ragaszkodását tanúsítá jelenleg is bőkezűségével. Mirgos Fábry Ignácz czimz. püspök és csanádmegyei kanonokot értem , ki hivatását bölcsen felfogván, egykor pásztorkodása alatti híveinek mind szellemi, mind anyagi jóléte előmozditására nagy hatásán, ’s a fentnevezett monoki róm. kath. díszes templom felállítása körüli részvételén ’s munkás fáradozásán kívül,—legközelebb is szükségei fedezésére 1000 forintból álló alapítványt ten. — Ezen nemesen jellemző tények által felhivatva érzem magam, hogy mizgos gr. Andrássy György önságának, mint a monoki r. kath. egyház lelkes és bőkezű védnökének, kinek egyedül tulajdonítható, hogy a múlt évi juliusban iszonyú vihar által öszverombolt templomtető, legott példás készséggel cseréppel fedve, felállittatott; híveim nevében, valamint Fábry Ignácz ő nagyságának tett alapítványáért; — úgy szinte mélyen tisztelt magos védnökömnek nagylelküleg gyakorolni szokott bőkezűségeiért, legőszintébb hálásköszönetet nyilvánítsak. — L. V. KÜLFÖLDI IRODALOM. Vie, correspondence et écrits de Washington, publics d’aprés edition americaine, et procedes d’une Introduction sur Vinfluence et le caractére de Washington, etc. par M. Guizot. Paris, 1840. Nem czélunk e több kötetre terjedő munkát részletesen ismertetni meg e lapok olvasóival; csak bevezetésének kivonatát akarjuk közleni, melly — mint a munka czime is mutatja — a derék Guizot jeles, mondhatnék, classicus tollából folyván, el van árasztva a politikai bölcsészetből merített legszebb, legtanulságosb alapmondatokkal. Alig van politikai életben működő emberekre nézve tanulságos, alig üdvösb olvasmány, mint nagy státusférfiaknak nagy státusférfiaktól írt életrajza. Washington nagysága magasabban és szilárdabbul áll minden politikai párt embereinél széles e világon, semhogy a felett kétkedni bárkinek eszébe juthatna. Hosszú élete szakadatlan lánczolata volt a tiszta polgári erényeknek, a legszentebb hazafiai önfeláldozásoknak, a legbölcsebb, legtántoríthatlanabb kormányzásnak. Guizot lángesze a történet fürkészetében szinte, mint a közügyeknek vezérlésében vitán fölül áll. Illy ember által rajzolva Washington csak érdekeiben tűnhetik fel férfiai előtt azon kornak, mellyben ő már a történeté. Nehezen fognak találkozni e lapok olvasói közt, kik Washingtonnak életét, ha csak vázlatosan, nem olvasták volna; azért mi nem annyira életének rendszeres előterjesztésével akarunk ezúttal szolgálni, mint inkább azon jeles mondatokat közleni, mellyekkel Guizot mesteri tolla e nagy férfiúnak befolyásáról és hatásáról irt „Élőbeszédét“ fűszerezni iparkodott. E jeles alapmondatokból egyébiránt, valamint egy részről az író mély politikai avatottsága kitűnik; úgy másrészről Washington életének főbb perczei is a legszebb fényoldalról jellemeztetnek. Lássuk tehát: „Két nagy és nehéz dolog kötelessége az embernek ’s e kettő dicsőítheti őt: eltűrni a balsorsot ’s szilárdan daczolni vele; hinni a jóban, ’s bízni benne kitüzéssel. Szép látni, mint küzd erényes ember az öt megrohanó bal sorssal, ’s nem kevésbbé üdvös, mint látni az erényes embert élén a jó ügynek, biztosítva annak diadalát. A szabadság lényegéhez tartozik a szabadság üldözése, az azérti küzdelem, mert a szabad népek nem igénylik a békét , hanem a győzelmet. Az amerikai gyarmatosoknak nemcsak törvényes jogaik valának, de volt vallásuk is. Ők nem csupán mint angolok, de mint keresztények is akartak szabadok lenni, ’s vallásuk szivökön mélyebben feküdt, mint chartájok. Nem titok, mikép az emberi gondolat a tizennyolczadik században, hajtva a gazdagság, népesség ’s minden társadalmi erők haladása, ’s még önnön tevékenysége indulatos folyama által is, megkísértette a világot meghódítni. A politikai tudományok elterjedtek, ’s a tudományoknál még inkább azon philosophiai szellem , melly büszke, telhetetlen ’s mindenbe behatni, mindent szabályozni vágyakodik. Szép frigy az, melly a történeti ’s észjogok, vagyis: a hagyományok és eszmék szövetségében gyökerezik. Általa a népek nyernek erély éseszélyben. Midőn ős tisztelt tények vezérlik az embert a nélkül, hogy fenakasztanák, bátran haladhat é s bátran emelkedhetik fel annak veszélye nélkül, hogy szellemének vakmerő röpteit tovaragadja ismeretlen szíkek közötti hajótörésre, vagy lankadtsága általi enyészetére.