Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-10-19 / 270. szám
260 heti sem az ennek folytán keletkezett ime levelet el nem fogadhatja; mert ugyan mire vezetné az országot az, ha minden illy magánpecsét alatt kelt levelet a közönségének lenni elismernénk, ’s azt elfogadva, mindjárt mint megyei sérelmet pártolólag felírnánk? csak arra, hogy ez által minden párttöredéknek megnyitnék az utat a község nevében írásra; talán igy egy gyűlésből három magánpecsét alatt ’s közönség nevében irt levelet is kaphatnánk, mellyen végre sem lehetne eligazodni; ’s igy csak azon sérelmeket szaporitnak, mellyeknek roppant halmaza épen azért veszte már el minden tekintetét, mert minden egyes sérelmek is országosaknak tekintettek. Ha ezen végzés a többség akarata volt, mikép nem tudta azt a többség akarata szerint érvényesnek elismertetni , hisz a többség akaratának kell mindig a megyei gyűlésen végzésül kimondatni, ’s azt el nem ismerni az alispánnak sem lehet; ’s minthogy el nem ismerhette, jele, hogy az nem volt a többségé, csak egy párt töredéké, melly nem tanulván meg tűrni bukását, illy szokatlan uton kivonja elégtételét; minden illy municipalis rendszernél az egyik résznek bukni kell, ’s azt a másik résznek türelmesen kell hordozni, mig magának többséget szerzend; ’s akkor egy rendes szerkezetű levél mellett ő is fogja e sérelmet pártolni; most azonban, minthogy csak arról sem teheti őt senki bizonyossá , váljon e levél épen Hontból jötté, nem pedig valamelly magános egyén írása, tárgyalandónak nem véli. Hasonló értelemben nyilatkoztak báró W. B. és báró W. L., hozzáadván, hogy e tudósítást alapul venni a felírásra már csak azért sem lehet, mivel ők világosan tudják, hogy Hornban másnap csakugyan megtartatott a gyűlés, mellyben e párt csakugyan kisebbségben maradt; ’s mit tennének a kk. és rik, ha jövő közgyűlésünkre egy rendes pecsét alatt küldött levél épen ellenkezőleg tudósitna bennünket, sőt felsőbb helyre is felírna, hogy neki illy sérelmei, mellyek e levélben érintetnek, nincsenek. Volt e megyének is zivataros ideje a főispáni helyettes ellen, de azt önerejével le tudta győzni, mivel a helyettesnek többsége nem volt, é s ha lett volna, a többség akaratát tűrni kényteleníttetik, ezért szinte tárgyalandónak nem vélték. Szintigy T. J. aljegyző is. Mire főbíró T. J. válaszoló, hogy még azon időben nem voltak tanácskozó termeink szuronyokkal körülvéve, ’s ha lettek volna, kérdés: várjon legyőzhettük volna-e minden többségünkkel együtt is a főisp. helyettest; de mit tennénk most is, ha a főispánnal egyetértő alispán a többség végzését illy honti móddal el nem ismervén, arra a megye pecsétjét ki nem adná, nem volnánk-e kénytelenek szinte magános pecsét alatt kérni pártoltatásunkat sérelmeinkért? *) Távol van ugyan jelenleg közszeretetünket és bizodalmunkat biró mostani főispánunk kormánya alatt ennek csak lehetősége is; de ha változott főkormányzónkkal viszonyaink is változnának, félő, hogy a most olly szigorral elutasított Hont példájára jutnánk ; ő bizonyosan tudja, tudja e megye többsége is, ha egyébként nem, sajtó útján, hogy e sérelmek Honnban valósággal megtörténtek ; írjunk fel az illy kihágások orvoslása végett, melylyet ha mulasztunk, megszaggatván erőnket, a kormány előtt egyik pártolva, másik sérelmet sem találva, csak annak adjuk ott fen csalhatlan jelét, hogy egy akarattal sem vagyunk, melly csak a bizonyos nemorvoslást vonja maga után; épen az, hogy szuronyok is voltak jelen, mégsem merte a helyettes úr megtartani a közgyűlést, mutatja, hogy kisebbsége volt **); és különösen a közgyűlésnek épen bizonytalan időre tett elhalasztását találja olly nagy sérelemnek, hogy ha Békés megye rendei ezt pártolásukra nem méltatják, ő bátran ki meri mondani, hogy e megye erdei eddigi elvöktől elpártolnak. Pártolók szinte e véleményt mások is, mikre azonban a másik részről megjegyeztetvén, hogy ők nem a sérelmet nem pártolják, de e levelet nem fogadhatják el olylyannak, mellyre a felírást alapítani lehetne; ezenfelül a hírlapok sem szolgálhatnak biztos adalékul, mert ott egyesek is elmondhatják sérelmeiket; de a kormány sem építhetne semmit e sérelem nem pártolásán, mivel ritka sérelem az, melly mind az 52 megye által pártoltatnék, pártolván ez utóbbi véleményt a mazgos elnök is; mindamellett, hogy e levelet mind első, mind másod alispánaink ’s mások is pártolták, az a többség által hitelesnek el nem ismertetvén, tárgyalandónak nem vétetett, mi végzésileg is kimondatott. — A küldöttségi jelentések során fölvétetett ezen vízrongálások által annyit szenvedett megyének e veszélytől legczélirányosabban lehető megmentése tekintetéből kinevezett küldöttség jelentése is ; ennek folytán átlátván a kk. és rrk., hogy a sokféle mérnök tervezése után, több közerővel tett vízszabályozási munkák is sikeretlenek, a küldöttség azon javaslatát, hogy a törvények értelmében egy, magánosokból alakult társulat vállalatában lehet csupán orvoslást találni, elfogadták, mellynek a sürgető szükséghez képest mielőbbi működtetése végett egyelőre elnökül főispán ö mllga kéretvén meg, ő fogja majd egy általa meghatározandó napra e megye birtokosait összehíni, hol ezek közösen értekezvén ’s magokat egy általok választandó elnök alatt társulattá alakítván, a megye pártfogása alatt végzendik czélirányosnak elismert működésüket, melly végett egy most kinevezett küldöttség , előlegesen is a most Szolnokon szemlélődő a munkás gr. Széchenyi István exdíjával leendő értekezésre főispánunk elnöklete alatt kiküldetett. — Következtek a pénztári számadás megvizsgálása ’s a járásbeli tisztség jelentései. — Jövő közgyűlésünk dec. 15-én lesz. — N. *J Magános pecsét alatt és minnevünk aláírása mellett, de nem a megye nevében, bitorolva annak diplomatiai czimét és tekintélyét: ekkor aztán tudná az ember, ki panaszkodik hát, 20—30 emberé , ki nincs megelégedve , vagy pedig a megye? Mert hiszen ez csakugyan különbséget tesz, nemde? — S ze rk. **) Az nap, midőn a conventiculum tartatott, katonaság jelen sem volt — és igy ezen argumentum múltam probat, ergo nihil probat, Szerb, Tolna és Turócz megyék közgyűléséről vett tudósitásit rendes levelezőinknek jövő számaink adandjak. Horvát-, Tót- és Dalmátországok tartománygyűlése. (A zágrábi német politikai lap szerint.) Hatodik ülés, oct. 3. Miután a zágrábmegyei követeknek a tartománygyűlésen meg nem jelenésök miatt a felirat a már érintett módositásokkal elfogadtatott ’s felolvastatott, a tartományi gyűlés rendezése került tárgyalás alá. Ennek alapjául, mint már említék, az 1837ki választmányi munkálat szolgált, mellyet itt zsinórmértékül’s átnézet végett, pontról pontra közlünk ; minden pont után a felette tartott viták ’s elfogadott módosítások következnek. „1) A tartománygyűlés elnöke a bán, kinek jogában áll, a rendeket ő felsége kegyes megegyezésével összehíni, valamint a gyűlés helyét e tartományok kebelében, meghatározni. Azon esetben, ha a báni méltóság nem volna betöltve, vagy pedig a bán ez országokon kívül tartózkodnék, a báni helytartó, ’s illyennek nemlétében, a hivatalában legidősb főispán elnökösködjék.“ — E pont közhelybenhagyást nyert, csak e kifejezés: „Praesidium conslituat Banus“ igy változtatott: „Praeses sit Banus.“ Körösmegye követének indítványa, miszerint a gyűlés felváltva Horvát- és Tótországban tartassák, tustint minden hatóságtól elfogadtatott ’s báni excilja azt végzéskint mondák — „2) A tartománygyülésre bánilevelek által hivassanak meg ’s ott ülés és szavazattal bírjanak a) minden kath. megyés püspökök, latin vagy görög szertartásuak ; aztán a metropolita (érsek)’s azon nem egyesült görög püspökök, kiknek megyéik részint vagy egészen Horvát- és Tótországban foglaltatnak ; továbbá római kath. czimz. püspökök kik t.i. olly püspökség czimét viselik, melly egykor ez országokhoz tartozó , ’s azokhoz még csatolható tartományokban fekszik, ’s kik Horvát- és Tótország határain belül laknak; b) a Prior auranae; c) az ország alkapitánya; d) a káptalanok, nevezetesen: a zágrábi, diakovári, zenggi, modrussai vagy korbavi, végre a csasmai ’s fiumei; e) a főispánok ’s helytartóik ; f) a fiumei kormányzó; g) mindazon mágnások, kik többé atyai hatalom alatt nincsenek; h) ez országok megyéi; i) a luropolyai gróf; k) Zágráb, Varasd, Körös, Korprenicz, Zeng, Pozsega és Sárolyvár sz. kir. városok, aztán Fiume és Buccari szabad kereskedő és tengerparti városok kerületeikkel, valamint ez országok mind azon városai, mellyek jövendőben hihetőleg be fognak kebeleztethetni; l) a báni helyettes, protonotarius és a báni tábla ülnökei; m) a kerületi tábla elnöke, ülnökök és jegyzővel együtt ; n) a zágrábi academia olly kötelezettséggel, hogy nemes követet küldjön; o) a kir. tanácsosok é s kamarások.“ — Az a) pontra Körösmegye követe azon ellenvetést téve, hogy a czimzetes püspökök a tartománygyülésre nem hivathatnak, miután e jog csak birtokon, méltóságon vagy személyen alapszik, a czimz. püspököket pedig e jog egy oknál fogva sem illeti. — A körösi követ véleményéhez csatlakoztak még a szerémi és verőczei követek. Bánó excilja ez ellen felhozá: „a választmányi munkálatokban érintett püspökök épen nem czimzetesek , hanem választottak, (electi Episo.). Ők azon tartományok részére neveztetnek ki, mellyek egykor ez országokhoz tartoztak, de később a török hatalmába kerültek. Ha ama tartományok valaha vissza fognának csatoltatni, püspökeik is nyernének itt ülést és szavazatot. Tehát már csak az ama tartományok iránti jog elismerése kedvéért is meghívandók a nevezett püspökök.“ E nézetben több törvényhatóság’s egyesek osztoztak,’s az a) pont eredeti szövege meghagyatott— S. megye követének c) pontra tett ellenvetése, miszerint az ország alkapitánya ne hivassák meg, egy oldalról sem pártoltatott, — ellenben K. megye követének d) pontra vonakozó követelése, hogy az újonan alakított körösi egyesült görög káptalan is, mint a többiek, ülés-és szavazattal ruháztassék fel, közösen jóváhagyatott. A g) alatti pont igen átalánosnak találtatott, ’s ennélfogva közelebbi részletekbe bocsátkoztak, kérdések támasztatván az iránt: a birtok milly neméhez kelljen mágnásoknál az ülés és szavazatjogot kötni? nemesi birtoknak kell-e annak lenni, vagy a polgári is elegendő? aztán: várjon a katonai Őrvidéken lakó mágnások is meghivassanak és melly utolsót többi közt azzal is védettek, miszerint ez országok követei 1832 ben utasításul kapták a magyar országgyűlésen sérelemként fölterjeszteni, hogy az Őrvidéken lakó nemesség megyei törvényszék alá vettessék, mit a magyarok főbb sérelmek közé helyeztek, minélfogva tehát az Őrvidéken lakó mágnások már csak azért is, hogy ama vidékekre jogunkat mutassuk meg, a tartományi gyűlésre meghívandók. (Folytatjuk.) (Rövid tudósítás.) E héten tartott 7ik ülésben a rendezési munkálat bevégeztetett, ’s hat zágrábi nemes tiltakozása a nemességnek tartományi gyülésbeli kizáratása iránt, olvastatott fel. 6., 7. és 8án nem tartottak ülések , midőn valamint átalában a többi szünnapokon , az előmunkálatokkal foglalkozó bizottmány tartá üléseit. — A nyomo zadik ülésben (f. heten) több igen fontos kérdés tárgyaltatott, így a horvát-tótországi Consilium kérdése nagy többséggel ment keresztül,és ennek folytán a tartományi gyűlés öfelségéhez a horvát-tótországi helytartótanács visszaállítása iránt folyamodandik. A látopolyai szavazatkérdés a legfelsőbb leirat értelmében szinte ez ülésen vétetett fel,s a turopolyai nemességnek a zágráb - megyei gyűléseken ’s tisztujitásokon egy szavazat engedtetett. __ Komárom, oct. 12. (Egy kis ellenészrevétel.) A Pesti Divatlap idei 28ik számában egy utazó nagyon megdicsér minket komáromiakat. Valaki azt gondolhatná, hogy, mivel az öndicséret rút dolog, azért nem jöttek mindeddig ama fényes dolgok köztudatra; ’s igy azon Jó úr csak hasznot lelt, midőn bennünket szerénykedőket a haza hű fiatul akart bemutatni. Hanem az elferdítés is nem a legszebb dolog ám. Azon túl pedig rólunk annyi szépet, dicséretest mond, hogy azok ellen opponálni vagyunk kénytelenek , ha nem bunkós bottal is, legalább tollal. Tehát tudtára adatik először is mindenkinek, hogy Komáromban a védegylet sehogy sem pártoltatik , ’s kivéve néhány kiteendőket, még inkább ellenséges indulat uralkodik iránta, értve ezen categóriába a t. kapitány urat is, ki inkább püspökről, collegiumról, mindenről lemond, mintsem védegyleti tag legyen. Alakult ugyan a múlt télen egy védegyleti osztály nálunk, egy pár népielen gyűlést is tartott, de régóta teljesen elhallgatott. — Az ívtartók is panaszkodnak, hogy tagokat fehetlen szerezniök, és soknak ívére, vagy csak egyetlenegy, vagy annyi sincs jegyezve De legjobban tudna, a mi — e részbeni — mozgalmatlanságunkról a középponti védegylet igazgatósága szólni. — Egyetlenegy gyárunk sincs, sem egyetlenegy védegyleti boltunk, mi állításomat megczáfolhatná; a lakosok pedig fényűzésnek barátai, ’s igy épen nem zúgolódnak városunkban a honi ipar nemlétén. — A mi az irodalmat — értem a honit vagyis magyart — illeti, arra nézve hasonlóan vagyunk, valamint a művészettel is. És úgy látszik, e részben mindinkább hátra megyünk, mert újabb tapasztalatok szerint, holmi lópeczér és fejlevágó komédiások igen nagy pártoltatást nyernek, mig az idevetődött árva színészek szinte éhen halnak , ’s egynek kettőnek közölök zálogban kell itt maradnia. — Máskor tehát igazat beszéljen Vándorfy uram, vagy ne úgy nézzen be valahova, mint a példaszó tanítja. — Hori. BUDAPESTI HIRHARANG. Ifjúságunk ellen sokan szeretnek kikelni, ’s különösen kíméletlenség, vagy épen durvaság azon vád, miket ellenök emelni leginkább szoktak. Hogy igen sokszor alaptalanok e vádak, alkalmasint vitatnunk nem kell, valamint azt sem, hogy gyakran az illy vádak egészen büntelenekre súlyosulnak. Annál örvendetes! tehát, hogy olly tényt hozhatunk most fel, melly világosan bizonyítja, mikép vannak ifjaink között, kiknek keblét nemes gyöngédség melegíti. Nemrég ugyanis éjfél felé egy csapat fiatalság jelent meg a szűk megyeházutczában, ’s valamelly ablak alatt hatalmas és igen jól betanult karéneket kezdének zengeni. Ekkor a szomszéd házból egy ismeretlen férfi lépett ki, ’s igy szóla azon különvált két férfihoz, kik e karének rendezőinek látszottak: „Uraim, itt a szomszéd házban súlyos beteg fekszik, a hangos ének zavarja nyugalmát, mellyre olly nagy szüksége van.“ E szókra a két ur tüszint elnémitá a karéneklőket, ’s a nagyszámú csapat azonnal csöndesen elvonult. E szép vonás bizonyosan megérdemli, hogy följegyeztessék. — Budán egy öreg ur kávéházba menvén, pillanatra egy mellékterembe lépett ’s kabátja alatt rejtve hozott kurta puskájával agyonlőtte magát. A puska vízzel volt töltve. Egyébiránt nem valamennyi budai kávéház olly üres ám, hogy akadályozás nélkül végezhessék ki magokat az életuntak!— A szüretnek vége, ’s a termés általánosan jól fizetett, hol ragya vagy zöld rothadás tetemesb károkat nem okozott. A minőség azonban csakugyan meglehetősen silány. A must 3—3'/2 fton kel. — Azon háromezer öl tűzifának ára, melly a közszükség enyhítéséül Budára szállíttatott, a minőséghez képest, 25, 28 és 30 forintban állapíttatott meg élenkint. Pesten ellenben a legjobb cserfa öle már 36 fton kel, ámbár igen gyéren van rakva. Az illető hatóság sokat tanácskozott már e példátlanul rosz rakás gátlására’s néhány fakereskedőt már meg is büntetett; de ezen rósz rakás olly jövedelmező, hogy ugyancsak bajos leendő visszaélés végképi megszüntetése. — Beszélik, hogy Budavár legszebb háza, György terén, kétszázezer forinton eladatott. Gyönyörűbb palotát Budapesten alig ismerünk. A központi vasúttársaság Pesten túllépett a város által átengedett téren, földásás végett, de a P. Zeitung szerint e kis hatalmaskodás békés egyezkedés útján fog elintéztetni. A lánczhíd-társaság által a két városnak fizetendő kárpótlási összeg ellenben még nincs az illető helyen meghatározva, de alkalmasint a lánczhíd megnyitása előtt fog mégis megtörténni, mert a hihetőleg nagy jövedelem látása magasb követelésekre hangolhatná a két testvérhatóságot.— Most jelent meg az „Úti Tárcza“ 5d. kötete Tóth Lőrinczrel, tartalma „Brillföld.“ E munka nemcsak oktatva mulattat, hanem egyszersmind nélkülözhetlen kézikönyvül tekintendő mindazokra nézve, kik Európa nagyobb részét beutazni szándékoznak. — A berlini udvari színház számára új rendszabályok adattak ki, mellyek szerint a főügyvivő korlátlan hatalommal van felruházva, az üdv. színészeket nemcsak fizetési lerovással, hanem elbocsáttatással, sőt börtönnel is büntethetni! Örvendhetünk, hogy nemzeti színházunknál illy erőszakos rendszabályokra nincs szükség, és mégis minden úgy megy, amint megy. A színház által hirdetett ötven aranyos jutalomra tizennégy népszínmű érkezett, és ezek közöl a jutalmat az „Obsitos“ czimü nyerte el Kovács Páltól. Két bíráló a „Két gyám“ cziműt ajánlotta jutalomra , egy bíráló pedig távolléte miatt a darabokat nem olvashatta el, ’s igy az „Obsitos“ tulajdonképen csak egy szónyi többség által jutalmaztatott meg.— És most szabad legyen saját ügyünkben először ’s mindenesetre egyszersmind utólszor, néhány szót elmondanunk. „Menny és pokol“ czím alatt két füzet satyra jelent meg tőlünk , és azonnal megtámadtattunk, mire egyébiránt tökéletesen el valánk készülve, tudván, hogy nálunk a véleménykülönbséget még nem igen szeretik eltűrni. Mondatott munkánk ellen, hogy az vizenyős és üres; erre csak azt mondhatjuk, hogy nem lehet minden száraz és eltelve — magával. Azonban cáfolatot írni nem lehet szándékunk , mert illyesekben az ítélet a közönséget illeti, melly emel és sújt, daczára minden személyes érdekből származó bírálatnak; de egy fölvilágositást mégsem szabad a közönség elöl elvonnunk, nem saját érdekünkben, hanem az egyetemes irodalom érdekében.