Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-09-21 / 254. szám
Vasárnap 254. September 21. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. előfizethetni hely a kiadóhivatalban, gránátos utczai Claudy-házban 4661 szám alatt, és minden császá királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba külföldre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasam.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez.p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábjoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. A „BUDAPESTI HÍRADÓ“ f. évi October—decemberi évnegyedes folyamára előfizethetni, helyben : 2 ft 48 krral, postán küldve 3 ft 30 krjával pengőben. — Az előfizetés elfogadtatik sz. Mihály napig a gránátos-utczai Claudy-házban 466 d. sz. alatt a kiadó-hivatalban, és minden cs. k. postahivatalnál. Kiadó -hivatalunk szállása sz. Mihály naptól a hatvani-utczai 483. szám alatti Horváth-házban (a ,Pester Zeitung kiadó-hivatala mellett) leend. _____________ TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kitüntetés. Vám IX. — Vukovár-fiumei vasúti mozgalmak. — Felelet a duna-tiszai csatorna tárgyában a Jelenkor I. évi 73. számában Balla úr által nyilvánított aggodalmakra. Megyék. Előleges tudósítás Csongrádból. Közgyűlés Pozsonyban. Budapesti hirharang. Pesti testgyakorló Iskola. Ausztria. Külföld. Francziaország. Nagybritannia. Spanyolország. Svédország és Norvégia. Schweicz. Lengyelország. Tunis. Hivatalos és magánhirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. ő cs. ap. k. Fölsége f. évi sept. 1 jén kek legfensőbb elhatározása következtében széplaki Petrichevich -Horváth Jánost a söik számú huszárezred alezredesét és cs. k. kamarást díjmentesen báróságra emelni kegyelmesen méltóztatott. (Vám. IX.) Mondók Vd. czikkünkben *), hogy nálunk a vámra nézve felcserélvék a szerepek, hogy a liberálisoknak tartatni akarók egy úgynevezett, de annak nem is tartatható védvámrendszerrel kereskedésünk újabb lebilincselése által tespedést idéznének elő, nem pedig ipart, mig mi conservativek a valóságos nem rég még elleneinktől is vallott szabadelmű elveknek az ipart nem gátlólag hódulunk, ha a védvámrendszer ellen nyilatkozunk , sőt az ausztriai ellenünk felállított vámsorompókat lerontandóknak hirdetjük, és hogy következéskép a mostani úgynevezett haladók hátrálnak és hogy csak mi conservativek haladunk. Ezt azonban nem elég állítani, ezt be is kell bizonyítani, mire más nem szükséges, mint a P. Hírlapból sokaknak talán nem kis meglepetésére némellyeket idézni azon időből, midőn azt még az ugyancsak haladók kezelték. Midőn a honosítandó műipar termékeny eszméje, melly elleneink mai fogalmai szerint védvámrendszer nélkül nem képzelhető, legelőször megvillant annak agyában, ki az iparegyesület létesítésén annyi tagadhatlan sikerrel fáradozott, akkor a P. Hírlap I5dik számában az első arra vonatkozó „Műipar“ czimű vezérczikkben így nyilatkozott: „Nemzetek iparirányát geographiai helyzet, népesség, népjellem ’s ezekkel rokon körülmények határozzák, ’s iparnak természetes gyümölcskint kell a nép állapotából kifejleni elannyira, hogy a védvámrendszer, egyedárusság ’s az ipareretetés több hasonló fonák eszméi nem mást, mint üvegházi tengő lengő növényt teremthetnek, mellyek, ha egykor a nép eljutott tehetségeinek érzetére és józan óhajtásait jogok polczára emelé, valóságos akadályai lesznek az ipar útján, mert akkor mis érdekeket szülnek, ellentétben állókat a természetes érdekekkel, és igen nehézzé teszik visszavinni a dolgot az iparvilágbani szabadság és biztosság kerékvágásába, mellyen egyedül lehetséges a nemzeti közipar felvirágzása. Azért mi nem tartunk azokkal, kik úgy vélekednek, hogy műiparos (köz- és gyármunkabeli) szükségeinket is mind magunknak kellene fedeznünk, és a külföldnek csak eladnunk termékeink fölöslegéből, de cserébe semmit sem vennünk. Aki mindent csak eladni, venni pedig semmit sem akar, az semmit sem fog eladni, mert a kereskedés cserén alapszik, és így tovább. Midőn a P. Hírlap 36dik számában egy ugyanezen czim alatti vezérczikkben Haraszty S. legelőször a „honi“ mellett felszólalt és Franklin híres és azóta annyiszor hallott szavával zárá be értekezését: „Igen, uraim, ezelőtt dicsőségünknek tartottuk, műipari szükségeinket angol készítményekkel fedezni; most dicsőségünknek tartjuk rongyosan járni, mig uj ruhára valót magunk készítünk,“ ’s szavaihoz még ezeket ragasztó: „és mintegy lábdobbantásra támadtak elő a gyárvárosok , — mi bámuljuk a csudát, de nincs erőnk utánozni a hazafizettet, melly azt létre hozá!“, akkor ezt felelte erre a Hírlapnak akkori szerkesztője: „Ez mind helyes és szép, de státusgazdálkodási elveinkhez híven, egykét szót kell hozzá ragasztanunk. Éghajlat, népesség ’sat.---------Aki tehát e körülményekkel **) daczolva, erőnek erejével műiparossá akarna bármelly nemzetet átalakítani, nagyon megcsalatkoznék számvetésében. A gravitatis törvénye uralkodik nemzetek munkásságában úgy, valamint a természetben. Egy bizonyos inertia semmivé teszen minden gyámkodási törekvést, melly a természetes iránynyal meg nem egyezik. Ezen inerciával még a fanatismus is hiába küzd. Csak olly műipar ígérhet magának tartós életet, melly a nemzet lelki és testi tehetségének szabad mozgásából önként kifejlett. Mit a körülményeket figyelemre nem méltató genie, mit a "par force" boldogítni akaró kegyelem nyújt, kevés élet után nyom nélkül enyészik el és maradandóan hasznot nem terem (emlékezzetek József császár nagyszerű törekvéseire); a mire nézve egy nemzet természetes körülményei ápoló hatással nincsenek ; amit mások természetes körülményeiknél fogva jobban vagy olcsóbban állíthatnak elő; az örökös rengésben marad (nézzetek a spitalfieldi selyemgyárakra az olly igen ipardús Angliában). Mi tehát soha sem fogjuk óhajtani, hogy mindent magunk készítsünk; e mindenben igen sok örökké csak üvegházi növény maradna, mellynek fűteni kell, különben elvész; sőt sajnálnék, ha erőnket, időnket. *) Lásd a B. P. Híradó 21 ld. számát. — Szerk. **) Mellyek azóta , hogy a P. Hirlap más kezekre ment által, tudtunkra meg nem változtak» — Szerző, pénzünket természetszerübb, tehát hasznosb munkától elvonnék csak a végett, hogy elmondhassuk ,ez is honi mű.‘ De mindig fogjuk kívánni, hogy az ipar természetes kifejlését gátló balgatag akadályok lerontassanak; mert meg vagyunk győződve, hogy ekint a földművelési szükségek fedezésétől felmaradandó erő önkint és természetesen ráfordul a műipar azon osztályira, mellyeket legtöbb haszonnal űzhetünk. —így körülírva immár Haraszty úrral mindenben egyetértünk*), csak abban nem, hogy törvényeink e részben már eleget tettek;— nem tettek eleget, anért sokat tettek; mert az ipar kifejlésének gátjait még el nem hárították; mert még mindig ápolni akarják az ipart, pedig ezt csupán nem gátolni kell ’sat.“ A 37dik számú vezérczikkben ugyanazon tollból a vásár kiterjesztésének hatásáról a kereskedésre még ezeket olvashatni : „---------a kereskedés szelleme nehezen ébred, e nélkül pedig saját zsírjába fuladó szegény marad örökké a legtermékenyebb ország is. E szellemhiányból ered az, hogy mi nem keresünk piaczot termesztményeinknek, miből aztán önként következik, hogy ingert sem érzünk többet és jobbat termeszteni. Most, miután Smith és Fergusson, Mill és Hume és Mac Culloch és száz „és“ után a kereskedésnek egyedi és egyetemi jólétre, iparra, tudományra, művészetre, civilisatióra, mindenre, mi embernek kedves, Isten előtt jó, hatalmas befolyásáról immár senki sem kételkedik; most, miután alig vagyunk képesek megfogni, miként vehetett erőt egész nemzeteken a balgatag gondolat, hogy amit egy nemzet a kereskedésben nyer, azt a másik elveszti; most miután mindnyájan tudjuk, hogy a szabad kereskedés nem emel egy nemzetet a másik földbe, hanem mindkettőnek jólétét és éldeleteit nagyobb mértékben megszaporítja, mint egyelőre gondoltuk volna; most a fogalmak illy tisztulása után, alig tudja az ember, szégyenelje-e inkább vagy csudálkozzék, hogy valaha olly törvényt lehetett hozni ’sat.“ Mikor igy szólott a P. Hírlap, illy elveket vallott, illy autoritásokra hivatkozott, akkor senkinek sem jutott eszébe kételkedni, hogy ez liberális, hogy ezen elvek szabadelműek, hogy Smith tekintélye még fenáll; hasonlítsa most ezekkel össze a kegyes olvasó mindazokat, mik iparunk és kereskedésünk tárgyában a B. P. Híradóban felhozattak, és ki fog sülni , hogy ezen elvek a mi elveink, hogy ezen nézetek nézeteinkkel pontosan összevágnak, hogy czélunk és körülményeink felfogásában a védvámra nézve köztünk és az akkori Hírlap vezére közt semmi különbség nincs; miből tehát az következik, hogy a Híradó liberális, szabadelmű elvek nyomán hazafias czél felé halad. Minthogy a mostani Hírlap pedig ellenkező elveket vall, ellenkező nézetekből indul ki, ellenkező tekintélyeknek hódol, világos, hogy a liberális szabadelmű elveknek hátat fordít, tehát nem halad, és ennek következtében hátrál, mi csak tespedésre vezet. De itt nem annyira arról lévén a kérdés, mi liberális vagy szabadelmű, hanem inkább arról, mi hasznos és czélszerű: szükséges ezen elvek sikerére figyelmezni leginkább, mi itt a fődolog. Mennyire igazolta pedig ezen elveknek alaposságát , ezen szabadelműség józanságát, ezen tekintélyek biztosságát a siker — az házszerte tudva van, és hirdeti máig is a fenálló és naponkint gyarapuló iparegyesület, mellynek létesülésére törekedtek az idézett fejtegetések , mellyre minden pártszin-különbség nélkül minden kapacitásaink összemunkáltak, mellynek legőszintébb és leghatalmasb pártfogóját felséges királyunkban magában találtuk! Ezek után tehát elleneink elveink szabadelmüségét kétségbe nem vehetendik, hacsak a P. Hírlap első szerkesztőjét a liberálisok sorából ki nem törlik; nézeteink olly örvendetes tényekkel bebizonyult alaposságát nem tagadhatandják, hacsak az ön félig bukott, félig meddő rendszerük által előidézett meghasonlásokban és feszültségekben örvendetes eredményt az iparegyesületnél nem látnak; végre pedig ha- 1 adóknak többé nem tartathatnak, hacsak a hátrálás alatt is haladást nem értenek, mert azokkal, kik valóban haladtak , most mindenben ellenkezni és mégis velük haladni is teljes lehetetlen. Mit itt most általánosan az ipar és kereskedésről mondunk, azt egy jövő számban különösen az ausztriai vámsorompókról is megmutatni iparkodandunk. (Vukovár-fiumei vasúti mozgalmak.) Emlékezhetnek olvasóink , mikép még a múlt júniusban volt szó arról lapunkban, hogy a magyar kereskedelmi társaság felszólításának következtében, ez ügybarátainak öszvejövetele fog tartatni Pesten. És ez valóban meg is tartatott és most sept. 14én ismételtetek Az eddigi eredmények a Hetilap és P. Hírlap több rendű közlései és magánértesítések nyomán abban pontosulnak, hogy a részvényes társaság a magyar királyi helytartó tanácshoz az előleges munkálatok megtételére szükséges engedmény végett folyamodását benyújtotta, és azt kedvező hátirattal ellátva már vissza is kapván, valóban megalakult, az előleges munkálatokra az aláírások megkezdettek, és olly buzgalommal folytattattak, úgy hogy franczia tőkepénzesek küldöttének Bernard urnak hozzájárultával az egész ősziét majdnem fedezve van. Még mielőtt júniusban az első e tárgybeli öszvejövetel helyt foglalt volna, a fiumeiek, kik már elébb társaságot alakitanak ’s külföldi házakkal szövetkeztek, hasonlag benyujták folyamodásukat a magyar királyi helytartó-tanácshoz, az előmunkálatok engedélyezésének tárgyában, ’s a kért engedelmet mindjárt akkor meg is nyervén, hit szerint azon ponton állanak, azokat valóban meg is kezdetni. Mondják azt is, miszerint angol tőkepénzesek küldöttei is fordultak volna meg Pesten, sőt részt vettek volna magában a sept. 1 Adikei öszvejövetelben, szinte valamelly vasútnak építésére bizonyos föltételek mellett ajánlkozók. Jelenleg tehát két társaság létezik, melly az előmunkálatok megtételére elhatározva és engedélyezve van, mellyeknek egyesülésük már csak azon oknál fogva is kívánatos, hogy a költség megkiméltessék, és a czélba vett eredmény, annak megtudása tudniillik : váljon technikailag kivihető és financialiter nyereséges-e a Vukovártól szakadatlan vonalban Fiuméig folytatandó vasút ? egyszeres és ne kétszeres költekezés útján hozassák világosságba, vagy szereztessék illetőleg meg. Mi bennünket és a közlekedési eszközök minden barátait illeti, mindkét társaságot méltán üdvözölhetjük közhasznú pályájukon, mert hiszen tisztába csupán ezen utón jöhet egy olly tárgy, melly a mint a kereskedelmi társaság említett fölszólításában köszönetet érdemlő őszinteséggel megvallotta, a múlt diétán azért nem érhetett szerencsés véget, mert az előmunkálatok, költségvetések és számítások tökéletesen elkészítve senki által sem valónak. Állíttassanak tehát ezek tökéletes dologismerettel és szabatossággal világosságba, terjesztessenek leplezetlenül a közönség ekbe, adassák reá alkalom, hogy az egész terv különbféle oldalakról meghányathassék, és ha szüksége leend a tengerreli közlekedés ügyének a törvényhozás részvételére vagy segélyére, bizonyosak lehetünk benne, hogy a világosságra derített hasznosság, és kivihetőség arányában és a lehetőség körében, azt a törvényhozás tőle megtagadni nem fogja, sőt reményünk szerint ezen esetben és határok között az ország azon közlekedési vonalának létesítését, melly Dunáját saját főkikötőjével kötné észre, önmaga vállalandja magára és viendi végbe. Ekkor nem lesz senkinek oka és alkalma , a hasznosnak és kivihetőnek bebizonyult ügyet ellenzeni , vagy pedig ollyan terhes vállalkozási feltételek ellen, miilyenek a múlt diétán az országra felerőszakoltatni szándékoltattak, szavát felemelni, mert már ekkor nem fog vállalkozó társaság ilyen terhes feltételekkel előállhatni, és így ellenzékre nem is fog találni, sőt ekkor már reménylen lehet, hogy a magyar kereskedelmi társaságnak vagy pedig, az ügy egyéb barátinak sikerülendett, a többször említett fölszólításban látható biztatás nyomán kieszközleni, és ezáltal maguknak a haza maradandó hálájára érdemet szerezni, miszerint az egész vasúti közlekedés vagy annak legalább kivihető része, kamatbiztosítás nélkül létesíttessék. Az ilyen működéseket részünkről a legélénkebb részvét fogja kísérni mindenkor, azok pedig, kik a terhes föltételeket ellenzették, méltán fognak örülhetni annak , hogy ez után az ország sokkal jutányosabban jutott a jobb tengerreli közlekedés élvezéséhez, mintha a dolog, hamarkodás és sietség mellett, még mielőtt érett volt, döntetett volna el. Időközben mindinkább terjed az európai tőkepénzesek hajlama vasutakat építeni mindenfelé, mindinkább haladnak a vasut-tudomány minden ágai, tökéletesednek és terjednek az „athmosphaerai rendszer“-reli szerencsés kísérletek — mind olly körülmények, mellyek azok reményeinek kedveznek, kik a lehető és kivihető közlekedést, habár valamivel később, de terhes feltételek nélkül létrejövendőnek hiszik. Ezen rövid közlés és illetőleg észrevételekhez berekesztésül , még csak azt ragasztjuk, miszerint hír szerint a közlekedési eszközök dolgában alakított bizottmány elnöke gróf Széchenyi István, a jövő hó végén Fiuméba semenni készül, az ottani közlekedési ügyek állapotáról magának a helyszínén tudományt szerzendő. Az ennyi irányban mutatkozó mozgékonyságtól, valóban okunk lehet üdvös eredményeket és sikert reményleni. (Felelet a duna-tiszai csatorna tárgyában a Jelenkor 1. évi 73 dik számában Bálla úr által nyilvánított aggodalmakra.) Maga Bálla úr elismeri, hogy illy nagy kiterjedésű csatorna terve sok, előbb elhárítandó akadályokkal van összekötve, nehogy az a Tisza vidékének, mitől maga is tart, vízáradásokat okozzon, és nehogy tunnelekre , mellyekre fordítandó költségeket a csatorna minden remélhető jövedelme alig pótolhatna ki, legyen szükség; meg kell ismerni B. úrnak szinte azt is, hogy egy részvényes társulat csak akkor alakulhat biztos alapon , ha az elvállalt tervnek összes költségei előbb biztosan kiszámíttattak — és éppen ezekbe helyezi a duna-tiszai csatorna vállalatában működő választmány folytonos intézkedésit, ezért tarta szükségesnek több nagytekintetű, külföldi vizmérnököknek helyszíni bírálatait szorgalmazni, mind azért, mert hazai mérnökeink illy óriási munkának példáját nem mutat- *) ’S ki nem az egész hazában?? Szerk.