Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)

1845-09-21 / 254. szám

Vasárnap 254. September 21. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ. előfizethetni hely a kiadóhivatalban, gránáto­s utczai Claudy-házban 4661­ szám alatt, és minden császá királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba­­ külföldre menendő példányok csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasam.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez.p. A hirdetmé­nyek minden apróbetűs hasáb­­joráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. A „BUDAPESTI HÍRADÓ“ f. évi October—decemberi évnegyedes folyamára előfizethetni, helyben : 2 ft 48 krral, postán küldve 3 ft 30 krjával pengőben. — Az előfizetés elfogadtatik sz. Mihály napig a gránátos-utczai Claudy-házban 466 d. sz. alatt a kiadó-hivatalban, és minden cs. k. postahivatalnál. Kiadó -hivatalunk szállása sz. Mihály naptól a hatva­n­i-utczai 483­. szám alatti Horváth-ház­ban (a ,Pester Zeitung­ kiadó-hivatala mellett) leend. _____________ TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kitüntetés. Vám IX. — Vukovár-fiumei vasúti mozgalmak. — Felelet a duna-tiszai csatorna tárgyában a Jelenkor I. évi 73­. számában Balla úr által nyil­vánított aggodalmakra. Megyék. Előleges tudósítás Csongrádból. Közgyűlés Pozsonyban. Budapesti hirharang. Pesti testgyakorló Iskola. Ausztria. Külföld. Francziaország. Nagybritannia. Spanyol­­ország. Svédország és Norvégia. Schweicz. Lengyelország. Tunis. Hivatalos és magánhirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. ő cs. ap. k. Fölsége f. évi sept. 1 jén kek­ legfensőbb elhatározása következtében széplaki Petrichevich -Horváth Jánost a söik számú huszár­ezred alezredesét és cs. k. kamarást díjmente­sen báróságra emelni kegyelmesen méltóztatott. (Vám. IX.) Mondók Vd. czikkünkben *), hogy nálunk a vámra nézve felcserélvék a szerepek, hogy a liberálisok­nak tartatni akarók egy úgynevezett, de annak nem is tar­tatható védvámrendszerrel kereskedésünk újabb lebilincselése által tespedést idéznének elő, nem pedig ipart, mig mi conservativek a valóságos nem rég még elleneinktől is vallott szabadelmű elveknek az ipart nem gátlólag hódulunk, ha a védvámrendszer ellen nyilat­kozunk , sőt az ausztriai ellenünk felállított vámsorompókat lerontandóknak hirdetjük, és hogy következéskép a mostani úgynevezett haladók hátrálnak és hogy csak mi con­­servativek haladunk. Ezt azonban nem elég állítani, ezt be is kell bizonyítani, mire más nem szükséges, mint a P. Hírlapból sokaknak talán nem kis meglepetésére némellyeket idézni azon időből, midőn azt még az ugyancsak haladók kezelték. Midőn a honosítandó műipar termékeny eszméje, melly elleneink mai fogalmai szerint védvámrendszer nélkül nem képzelhető, legelőször megvillant annak agyában, ki az ipar­­egyesület létesítésén annyi tagadhatlan sikerrel fáradozott, akkor a P. Hírlap I5dik számában az első arra vonatkozó „Műipar“ czimű vezérczikkben így nyilatkozott: „Nemzetek iparirányát geographiai helyzet, népesség, népjellem ’s ezekkel rokon körülmények határozzák, ’s ipar­nak természetes gyümölcskint kell a nép állapotából kifej­­leni elannyira, hogy a védvámrendszer, egyedárusság ’s az ipareretetés több hasonló fonák eszméi nem mást, mint üvegházi tengő lengő növényt teremthetnek, mellyek, ha egykor a nép eljutott tehetségeinek érzetére és józan óhajtásait jogok polczára emelé, valóságos akadályai lesznek az ipar útján, mert ak­k­or mis érdekeket szülnek, ellentétben állókat a természetes érdekekkel, és igen nehézzé teszik visszavinni a dolgot az iparvilágbani sza­badság és biztosság kerékvágásába, mellyen egyedül lehetsé­ges a nemzeti közipar felvirágzása. Azért mi nem tartunk azokkal, kik úgy vélekednek, hogy műiparos (köz- és gyár­­munkabeli) szükségeinket is mind magunknak kellene fedez­nünk, és a külföldnek csak eladnunk termékeink fölöslegéből, de cserébe semmit sem vennünk. A­ki mindent csak eladni, venni pedig semmit sem akar, az semmit sem fog eladni, mert a kereskedés cserén alapszik, és így tovább. Midőn a P. Hírlap 36dik számában egy ugyanezen czim alatti vezérczikkben Haraszty S. legelőször a „honi“ mellett felszólalt és Franklin híres és azóta annyiszor hallott szavá­val zárá be értekezését: „Igen, uraim, ezelőtt dicsőségünk­nek tartottuk, műipari szükségeinket angol készítményekkel fedezni; most dicsőségünknek tartjuk rongyosan járni, mig uj ruhára valót magunk készítünk,“ ’s szavaihoz még ezeket ragasztó: „és mintegy lábdobbantásra támadtak elő a gyár­­városok , — mi bámuljuk a csudát, de nincs erőnk utánozni a hazafizettet, melly azt létre hozá!“, akkor ezt felelte erre a Hírlapnak akkori szerkesztője: „Ez mind helyes és szép, de státusgazdálkodási elveinkhez híven, egykét szót kell hozzá ragasztanunk. Éghajlat, népesség ’sat.---------A­ki tehát e körülmények­kel **) daczolva, erőnek erejével műiparossá akarna bár­­melly nemzetet átalakítani, nagyon megcsalatkoznék számvetésében. A gravitatis törvénye uralkodik nemze­tek munkásságában úgy, valamint a természetben. Egy bi­zonyos inertia semmivé teszen minden gyámkodási törekvést, melly a természetes iránynyal meg nem egyezik. Ezen iner­ciával még a fanatismus is hiába küzd. Csak olly műipar ígérhet magának tartós életet, melly a nemzet lelki és testi tehetségének szabad mozgásából önként kifejlett. Mit a kö­rülményeket figyelemre nem méltató genie, mit a "par force" boldogítni akaró kegyelem nyújt, kevés élet után nyom nél­kül enyészik el és maradandóan hasznot nem terem (emlé­kezzetek József császár nagyszerű törekvéseire); a mire nézve egy nemzet természetes körülményei ápoló hatással nincse­nek ; a­mit mások természetes körülményeiknél fogva j­o­b­­ban vagy olcsóbban állíthatnak elő; az örökös rengésben marad (nézzetek a spitalfieldi selyemgyárakra az olly igen ipardús Angliában). Mi tehát soha sem fogjuk óhajtani, hogy mindent magunk készítsünk; e mindenben igen sok örökké csak üvegházi növény maradna, mellynek fűteni kell, kü­­lönben elvész; sőt sajnálnék, ha erőnket, időnket. *) Lásd a B. P. Híradó 21 ld. számát. — Szerk. **) Mellyek azóta , hogy a P. Hirlap más kezekre ment által, tudtunkra meg nem változtak» — Szerző, pénzünket természetszerübb, tehát hasznosb mun­kától elvonnék csak a végett, hogy elmondhassuk­ ,e­z is honi mű.‘ De mindig fogjuk kívánni, hogy az ipar termé­szetes kifejlését gátló balgatag akadályok lerontassanak; mert meg vagyunk győződve, hogy ekint a földművelési szükségek fedezésétől felmaradandó erő önkint és ter­mészetesen ráfordul a műipar azon osztályira, mellyeket legtöbb haszonnal űzhetünk. —így körülírva immár Haraszty úrral mindenben egyetértünk*), csak abban nem, hogy törvényeink e részben már eleget tettek;— nem tettek eleget, anért sokat tettek; mert az ipar kifejlésének gátjait még el nem hárították; mert még mindig ápolni akarják az ipart, pedig ezt csupán nem gátolni kell ’sat.“ A 37dik számú vezérczikkben ugyanazon tollból a vásár kiterjesztésének hatásáról a kereskedésre még ezeket olvas­hatni : „---------a kereskedés szelleme nehezen ébred, e nélkül pedig saját zsírjába fuladó szegény marad örökké a legtermékenyebb ország is. E szellemhiányból ered az, hogy mi nem keresünk piaczot termesztményeinknek, miből aztán önként következik, hogy ingert sem érzünk többet és jobbat termeszteni. Most, miután Smith és Fergusson, Mill és Hume és Mac Culloch és száz „és“ után a kereskedésnek egyedi és egyetemi jólétre, iparra, tudományra, művészetre, civilisatióra, mindenre, mi embernek kedves, Isten előtt jó, hatalmas befolyásáról immár senki sem kételkedik; most, miután alig vagyunk képesek megfogni, miként vehetett erőt egész nemzeteken a balgatag gondolat, hogy a­mit egy nemzet a kereskedésben nyer, azt a másik elveszti; most miután mindnyájan tudjuk, hogy a szabad kereskedés nem emel egy nemzetet a másik földbe, hanem mindkettőnek jólétét és éldeleteit nagyobb mértékben megszaporítja, mint egyelőre gondoltuk volna; most a fogalmak illy tisztulása után, alig tudja az ember, szégyenelje-e inkább vagy csudálkozzék, hogy valaha olly törvényt lehetett hozni ’sat.“ Mikor igy szólott a P. Hírlap, illy elveket vallott, illy autoritásokra hivatkozott, akkor senkinek sem jutott eszébe kételkedni, hogy ez liberális, hogy ezen elvek szab­a­delműek, hogy Smith tekintélye még fenáll; hasonlítsa most ezekkel össze a kegyes olvasó mindazokat, mik iparunk és kereske­désünk tárgyában a B. P. Híradóban felhozattak, és ki fog sülni , hogy ezen elvek a mi elveink, hogy ezen nézetek nézeteinkkel pontosan összevágnak, hogy czélunk és körülményeink felfogásában a védvámra nézve köztünk és az akkori Hírlap vezére közt semmi különbség nincs; miből te­hát az következik, hogy a Híradó liberális, szabad­­elmű elvek nyomán hazafias czél felé halad. Minthogy a mostani Hírlap pedig ellenkező elveket vall, el­lenkező nézetekből indul ki, ellenkező tekintélyeknek hódol, világos, hogy a liberális szabadelmű elveknek hátat fordít, tehát nem halad, és ennek következtében hátrál, mi csak tespedésre vezet. De itt nem annyira arról lévén a kérdés, mi liberális vagy szabadelmű, hanem inkább arról, mi hasznos és czél­­szerű: szükséges ezen elvek sikerére figyelmezni leginkább, mi itt a fődolog. Mennyire igazolta pedig ezen elveknek ala­posságát , ezen szabadelműség józanságát, ezen tekinté­lyek biztosságát a siker — az házszerte tudva van, és hirdeti máig is a fenálló és naponkint gyarapuló iparegye­sület, mellynek létesülésére törekedtek az idézett fejtege­tések , mellyre minden pártszin-különbség nélkül minden ka­­pacitásaink összemunkáltak, mellynek legőszintébb és leghatalmasb pártfogóját felséges kirá­lyunkban magában találtuk! Ezek után tehát elleneink elveink szabadelmüségét két­ségbe nem vehetendik, hacsak a P. Hírlap első szerkesztőjét a liberálisok sorából ki nem törlik; nézeteink olly örvende­tes tényekkel bebizonyult alaposságát nem tagadhatandják, hacsak az ön félig bukott, félig meddő rendszerük által elő­idézett meghasonlásokban és feszültségekben örvendetes­ eredményt az iparegyesületnél nem látnak; végre pedig h­a- 1 a­dóknak többé nem tartathatnak, hacsak a hátrálás alatt is haladást nem értenek, mert azokkal, kik valóban halad­tak , most mindenben ellenkezni és mégis velük haladni is teljes lehetetlen. Mit itt most általánosan az ipar és kereskedésről mon­dunk, azt egy jövő számban különösen az ausztriai vámso­rompókról is megmutatni iparkodandunk. (Vukovár-fiumei vasúti mozgalmak.) Emlé­kezhetnek olvasóink , mikép még a múlt júniusban volt szó arról lapunkban, hogy a magyar kereskedelmi társaság fel­szólításának következtében, ez ügybarátainak öszvejövetele fog tartatni Pesten. És ez valóban meg is tartatott és most sept. 14én ismételtetek Az eddigi eredmények a Hetilap és P. Hírlap több rendű közlései és magánértesítések nyomán abban pontosulnak, hogy a részvényes társaság a magyar királyi helytartó­ tanácshoz az előleges munkálatok megtéte­lére szükséges engedmény végett folyamodását benyújtotta, és azt kedvező hátirattal ellátva már vissza is kapván, való­­ban megalakult, az előleges munkálatokra az aláírások meg­kezdettek, és olly buzgalommal folytattattak, úgy hogy franczia tőkepénzesek küldöttének Bernard urnak hozzájárul­­tával az egész ősziét majdnem fedezve van. Még mielőtt jú­niusban az első e tárgybeli öszvejövetel helyt foglalt volna, a fiumeiek, kik már elébb társaságot alakitanak ’s külföldi házakkal szövetkeztek, hasonlag benyujták folyamodásukat a magyar királyi helytartó-tanácshoz, az előmunkálatok en­gedélyezésének tárgyában, ’s a kért engedelmet mindjárt akkor meg is nyervén, hit szerint azon ponton állanak, azo­kat valóban meg is kezdetni. Mondják azt is, miszerint angol tőkepénzesek küldöttei is fordultak volna meg Pesten, sőt részt vettek volna magában a sept. 1 Adikei öszvejövetelben, szinte valamelly vasútnak építésére bizonyos föltételek mel­lett ajánlkozók. Jelenleg tehát két társaság létezik, melly az előmunkálatok megtételére elhatározva és engedélyezve van, mellyeknek egyesülésük már csak azon oknál fogva is kívá­natos, hogy a költség megkiméltessék, és a czélba vett ered­mény, annak megtudása tudniillik : váljon technikailag ki­vihető és financialiter nyereséges-e a Vukovártól szakadatlan vonalban Fiuméig folytatandó vasút ? egyszeres és ne két­szeres költekezés útján hozassák világosságba, vagy szerez­tessék illetőleg meg. Mi bennünket és a közlekedési eszkö­zök minden barátait illeti, mindkét társaságot méltán üdvö­zölhetjük közhasznú pályájukon, mert hiszen tisztába csupán ezen utón jöhet egy olly tárgy, melly a mint a kereskedelmi társaság említett fölszólításában köszönetet érdemlő őszin­teséggel megvallotta, a múlt diétán azért nem érhetett sze­rencsés véget, mert az előmunkálatok, költségvetések és számítások tökéletesen elkészítve senki által sem valónak. Állíttassanak tehát ezek tökéletes dologismerettel és szaba­tossággal világosságba, terjesztessenek leplezetlenül a kö­zönség ek­be, adassák reá alkalom, hogy az egész terv kü­lönbféle oldalakról meghányathassék, és ha szüksége leend a tengerreli közlekedés ügyének a törvényhozás részvételére vagy segélyére, bizonyosak lehetünk benne, hogy a világos­ságra derített hasznosság, és kivihetőség arányában és a le­hetőség körében, azt a törvényhozás tőle megtagadni nem fogja, sőt reményünk szerint ezen esetben és határok között az ország azon közlekedési vonalának létesítését, melly Du­náját saját főkikötőjével kötné észre, önmaga vállalandja magára és viendi végbe. Ekkor nem lesz senkinek oka és al­kalma , a hasznosnak és kivihetőnek bebizonyult ügyet el­lenzeni , vagy pedig ollyan terhes vállalkozási feltételek el­len, miilyenek a múlt diétán az országra felerőszakoltatni szándékoltattak, szavát felemelni, mert már ekkor nem fog vállalkozó­­ társaság i­lyen terhes feltételekkel előállhatni, és így ellenzékre nem is fog találni, sőt ekkor már reménylen­ lehet, hogy a magyar kereskedelmi társaságnak vagy pedig, az ügy egyéb barátinak sikerülendett, a többször említett fölszó­lításban látha­tó biztatás nyomán kiesz­­közleni, és ez­által maguknak a haza mara­dandó hálájára érdemet szerezni, miszerint az egész vasúti közlekedés vagy annak leg­alább kivihető része, kamatb­iztosítás nél­kül létesíttessék. Az i­lyen működéseket részünkről a legélénkebb részvét fogja kísérni mindenkor, azok pedig, kik a terhes föltételeket ellenzették, méltán fognak örülhetni an­nak , hogy ez után az ország sokkal jutányosabban jutott a jobb tengerreli közlekedés élvezéséhez, mintha a dolog, ha­­markodás és sietség mellett, még mielőtt érett volt, dönte­tett volna el. Időközben mindinkább terjed az európai tőke­pénzesek hajlama vasutakat építeni mindenfelé, mindinkább haladnak a vasut-tudomány minden ágai, tökéletesednek és terjednek az „athmosphaerai rendszer“-reli szerencsés kísér­letek — mind olly körülmények, mellyek azok reményeinek kedveznek, kik a lehető és kivihető közlekedést, habár va­lamivel később, de terhes feltételek nélkül létrejövendőnek hiszik. Ezen rövid közlés és illetőleg észrevételekhez bere­kesztésül , még csak azt ragasztjuk, miszerint hír szerint a közlekedési eszközök dolgában alakított bizottmány elnöke gróf Széchenyi István, a jövő hó végén Fiuméba se­menni készül, az ottani közlekedési ügyek állapotáról magának a helyszínén tudományt szerzendő. Az ennyi irányban mutat­kozó mozgékonyságtól, valóban okunk lehet üdvös eredmé­nyeket és sikert reményleni. (Felelet a duna-tiszai csatorna tárgyában a Jelenkor 1. évi 73 di­k számában Bálla úr ál­tal nyilvánított aggodalmakra.) Maga Bálla úr el­ismeri, hogy illy nagy kiterjedésű csatorna terve sok, előbb elhárítandó akadályokkal van összekötve, nehogy az a Tisza vidékének, mitől maga is tart, vízáradásokat okozzon, és nehogy tunnelekre , mellyekre fordítandó költségeket a csa­torna minden remélhető jövedelme alig pótolhatna ki, legyen szükség; meg kell ismerni B. úrnak szinte azt is, hogy egy részvényes társulat csak akkor alakulhat biztos alapon , ha az elvállalt tervnek összes költségei előbb biztosan kiszámít­tattak — és éppen ezekbe helyezi a duna-tiszai csatorna vál­lalatában működő választmány folytonos intézkedésit, ezért tarta szükségesnek több nagytekintetű, külföldi vizmérnökök­­nek helyszíni bírálatait szorgalmazni, mind azért­, mert hazai mérnökeink illy óriási munkának példáját nem mutat- *) ’S ki nem az egész hazában?? Szerk.

Next