Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)

1846-01-16 / 320. szám

iránti lépéseire, midőn mellőzvén azon gyöngédséget, mely­­lyet tettleg fönálló és gyakorlattal szentesített viszonyok min­dig igényelhetnek; mellőzve az 1741. 18. és 1751 . 23. t.­­czikk, szavait tekintetbe nem véve az országgyűlési tracta­­tusok természetét, m olly kérdés, melly minden esetre csak az összes törvényhozás által lett volna elintézendő, és addig függőnek tekintendő, Horvátország követelései­nek egyszerű elmellőzésével egyoldalú alsó táblai határozat által minden alkalommal eldöntöttnek állíttatni kíván­­­tatott.­­— Hiába mondjuk, hogy a kapcsolt részek nemzetisé­gét és municipális állását tiszteljük, ha áta­l­á­nos elvként állítjuk, hogy a municipális szabályokat Horvátország megegyezése nélkül változtatni lehet; részletes in­tézkedéseinkben pedig a nyelvet illetőleg parancsolólag ha­tározni akarunk, és minden egyes municipális jogot a hor­­vátok többségének kívánsága ellen úgy módosítunk, hogy egyes intézkedéseink összes eredménye, (nemzetisé­gük és jogaik iránt minden állítólagos tiszteletünk mellett) csak az, hogy mind­ezen jogaik beleegyezésük nélkül, és akaratjok ellen megsemmisitvék! Nem új állítás hazánkban, hogy ha a horvátországi jo­gok tisztelete úgy értelmeztetik , mint általunk történik, ak­kor a horvátok több jogokkal bírnának mint honunk lako­sai , mert belügyeinkbe szavazatjok által befolynak, sőt ezen szavazatuk által gyakran, (1. 18,9/toki R. J. III. k. 8. 1.) „a nemzet legforróbb kivánatinak fölterjesztését akadályozhat­ják“, míg mi municipalis kérdéseikben mintegy beleegye­­zésekhez kötve vagyunk! De ne felejtsük, hogy ezen befo­lyásunkat akkor gyakoroltuk, midőn törvényeink által a municipális jogok sérthetlenségét megállapítottuk, hogy to­vábbá ezen viszony mindenütt természetszerűleg jönálland, hol egy kapcsolt résznek az ország általános alkotmányos törvényein kívü­l még bizonyos helyhatósági jogok is fön­­hagyattak , hogy végre e tekintetben csak a törvény és jo­gosság szolgálhat lépéseink zsinórmértékéül, nem pedig azon tekintet: a nemzet állítólagos kivánasi ellen vagy mel­lett — azaz egy vagy más párt irányzatainak előmozdítására vagy ellenzésére használtatnak-e a törvényadta politikai jogok? Azon kérdést is szokszor hallhatni: mi haszna van Ma­gyarországnak horvátországgal­ öszveköttetéséből, ha az ottani belügyekre nézve nem intézkedhetik? Erre ugyan a horvátok részükről azon kérdéssel felelhetnének: mi hasz­nuk van nekik abból, hogy a közös haza törvényei helyha­tósági jogaikat különös utalom alá vették, ha azok megegye­zésük nélkül a változó többségek szerint változtathatnak! De a felelet azon kérdésre, mi kölcsönös haszna legyen ha­zánknak és a kapcsolt részeknek összeköttetésükből, a té­nyekben azon több százados kapcsolatban fekszik, mellynek jótéteményeit mindketten élvezték , ’s mellyel szilárdítani ’s gyümölcsöztetni legfőbb föladásainkhoz tartozik ! Mind ezen kérdések mindazáltal csak a kapcsolt részek és honunk közt fönforgó régibb súrlódásokat illetik ’s a leg­utóbbi tartományi gyűlésnek az ellenzék által olly­annyira ostromlott végzésivel összeköttetésben nincsenek. Ezeknek legfőbb pontja egy külön helytartótanács fölállítását és a tar­tományi gyűlés rendezését tárgyazzák. Föntartván magunk­nak ez utóbbi kérdés iránt egy külön czikkben nyilatkozni, és azon reménytől vezéreltetve, hogy ámbár az olvasó kö­zönség ügyeimével már is kelletén túl visszaéltünk , a tárgy fontossága mégis mentségül szolgálatid a horvát-slavoniai helytartótanácsot illetőleg, mellyet részünkről sem hasznos­alkalmakor, a nemesség vagy fegyverbe szólíttatott, vagy subsi­­diumot fizetett, az adóügynek lefolyása az utolsó országgyűlés alatt végre ismeretesebb, mint­sem azt itt elősorolnunk kellene. Szerzőnk végnézetei ebben pontosulnak össze : Jog és köte­lesség egymást feltételező fogalmak; a­ki a haza javaival él, an­nak a terhekben is osztakozni kell; a magyar nemességnek te­hát, melly politikai ’s birtokjogokkal dúsan meg van áldva, pénzzel is fen kell tartani a hazát, azaz adózni, de a mellett azt védelmezni is. Az állandó katonaságtól azonban szerzőnk ide­genkedik ; ő csak a polgári védhad­rendszerben lát boldogul hatást; szerinte egyedül ez „lehet biztos horgony, melly­nek hatalmas ereje a nemzet sajkáját az élet és szabadság öblé­ben fentarthatja.“ Vizsgáljuk meg ezen állításokat egy kissé kö­zelebbről. Ha a tud­omány á­ll­ás pon­t­j­á­r­ó­l azon kérdésre kell felelni: adózzék és védelmezze-e a magyar nemes a hazát? úgy nincs ember, ki arra nemmel felelhetne ’s örömmel mondhatni: napjainkban a magyar nemesség műveit osztálya e kérdé­sen már, hála Istennek, túl van , mert a történet elég figyelemre méltó mementókat jegyzett fel számunkra. Emlékezzünk csak a National-Convent-re ! Nálunk nemzet csak a nemesség; ez tekintetik kizárólag an­nak , midőn a franczia képviselők e nevezet alatt egyedül a pol­gárságot akarták érteni, úgy vélekedvén , hogy csak az lehet a nemzet tagja, ki a hazát fentartja és védelmezi. Tehát jövede­lemhez arányos adó ’s mindenkit egyformán kötelező honvédelmi rendszer! Hogy egyébiránt a nemesi felkelés ’s bandériumok töb­bé nem használhatók ’s ezeknek korunk hadtudománya olly sírt ásott, mellyből azokat semmi földi hatalom többé fel nem ser­kentheti , ez előadásunkból azonnal kiviláglik. Mindent senki nem tudhat alaposan, és ismereteink és gya­korlati ügyességünk csak úgy hághatnak magas fokra, ha specia­litásokra szorítkozunk. A munka­felosztás a világ haladásának egyik legsikeresebb elve. E nézet szerint tehát a katonai rend is elvált a polgári rendtől, az állandó seregek felállónak ,s ez idő­től fogva fejlett ki az újabb kor hadtudománya, melly Európának olly túlnyomó befolyást vívott ki minden más világrészek felett ’s mellynek uralma alatt a nagy Müller János szerint virágzik a ke­resztény világ polgárosodása, minden tudomány, művészet, ipar és kereskedés, örökre biztosítva lévén akármi barbárcsordák be­­rohanásai ellen. Ezen végtelen eredményű sikert pedig az euró­pai hadak egyedül az által vittük ki, hogy tisztjeik életüket ki­nak, sem szükségesnek nem hiszünk, egyedül azt kivánjuk e helyen megérinteni, hogy ha azt ellenezzük, mint ré­szünkről is teszszük, okoskodásainkat ne olly indokokra alapítsuk, mellyeket mint p. o. a Magyarországtóli elsza­kadásnak szükségképeni bekövetkezését, a tapasztalás már is megczáfolta, miután illy helytartótanács már létezett, anél­kül, hogy ezen elszakadás bekövetkezett volna, és e­g­y­e­d­ü­l a kormány által, az ország rendes befolyása nélkül eltöröltetvén és a magyar helytartótanács hatóságának a kapcsolt részekre­ kiterjesztése csak több esztendőkkel ké­sőbb az 179°/1­­­83. t. sz. által, állapíttatott meg! — Egyátaljában ne felejtsük azt, hogy nyelvbeli törvé­nyeinknek a kapcsolt részekre kiterjesztése, a­z önálló mu­nicipális törvényeknek változtatása, szóval: Horvátország nemzetiségi és helyhatósági állásának módosítása Magyaror­­szág anyagi és szellemi érdekeire, nemzeti és politikai ál­lására nézve, ha­ nem is közönyös, minden­esetre csak egyes tényezőktől tekintendők, mialatt ezen jogok fönállása, ezen nemzetiségi irányzatok természetszerű ki­­fejlődhetése, a kapcsolt részek saját helyhatósági állásának egyetlen jelvényét és egész összegét képezik. Hasonlítsuk össze azon hasznot, melly eddigi lépésünkből hazánkra h­á­r­o­m­o­l­h­a­t­i­k, azon ellenszegüléssel, mellyet a kapcsolt részekben fö­l­h­í­r­n­o­k kellett mind addig, m­íg ott a nemzetiség és helyhatósági jogok iránti ragaszko­dás teljesen meg nem szűnt, és megfejtve lesznek az ujóbbi események. Vétkes közönyösséggel engedték át eddig a conservatively a magyarországi politikának a kapcsolt részek irányábani kezelését az ellenzéknek; lépjenek ki részükről ténylegesen síkra, és válaszszák jelszavukul azt, mi egyedül biztosíthatja az eredményt, t. i. az eddig hasztalanul czélba vett nyelvbeli és közjogi egység helyett, az ér­dekek és irányzatok szellemi egyessé­gének szilárdítását és gyarapítását. Megyék, készakarva elferdített és torzított híreken alapuló agítatiót melly az annyira fentartatni és szilárdíttatni óhajtott horvát­­országgali kapcsolatot csak tágíthatja, keblekben lábra kapni ne engedjék. E körlevélben a horvát ügyek remekül és józan okosságilag fejtegettetnek. Ipolyság, jan. 14. Ma csak annyit, hogy az oppo­site ma is nagy kudarc­ot vallott ismét. Meg akart t. i. lep­ni bennünket, egy pár szájkortest behozott és azzal a bihari dolgok iránt tett gonosz indítványai számára többséget sze­rezni. A vitatásban 11 ellenzéki szónok ellen 37 conserva­tív nyilatkozott az indítvány félrevetésére. Az ellenzék vok­sot sürgetvén, 296 vokssal 233 ellenében megbukott az in­dítvány. Megmutatta igy a honti ellenzék, hogy lonaglásá­­ban is folyvást rángatódzik. — Holnap megy kimerítő tudó­sításom. — A. B. VERŐCZE. Eszék, dec. 19. Az adó­kivetés helyben­­hagyatása ’s foganatba-vétele végett első alispáni elnöklet alatt tartott rendkiv. közgyűlésen még következő érdekesb tárgyak kerültek szőnyegre: a) felolvastatott egy k. kir. le­irat, melly szerint gróf Haller F.­­ exclljának a báni méltó­ságról lemondása ’s e hivatal-viseléstől legkegyelmesb fel­­oldatása , Haulik György zágrábi megyés püsp­­ő exclljának pedig báni helytartóvá legkegyelmesb kineveztetése tudtul adatik; a kir. és rrk. lemondó bán­i exclljának a kapcsolt részek boldogitására irányzott erélyes és buzgó törekvésű méltányolva , hála­ érzelmeket örök emlékül jegyzőkönyvbe iktatni határozók, ugyszinte ő felségének a báni hivatal helytartója iránti legkegyelmesb rendelését jobbágyi hódoló tisztelettel fogadták. — b) „Hontmegye közönsége“ neve alatt magánpecséttel ellátott ismeretes levél különféle vélemé­nye kijelentésére szolgált alkalmul; elismertetett ugyan, hogy e levél törvényszabla kellékekkel ellátva nincs, de némi vé­delmid felhozatott, mikép lehetnek olly abnormis esetek, mi­dőn valamelly megye többsége pecsétjétől megúsztatván, magán­pecsét alatti közlésekre kényszerítve van; voltak továbbá, kik illy esetet nem képzelhetőnek állítván, ’s a „Hontmegye közönsége“ aláírását mintegy bitorlásnak te­kintve, e levelet félretétetni inditványozák. Végre a véle­­mény-árnyéklatok megegyezésével határoztatott, hogy a jegyzőkönyvben említtessék meg, miszerint egy „Hontme­gye közönsége“ aláírással, de megyei pecsétet nélkülöző levél fölvétetett, végzésileg pedig a levél egyszerűen az irományok tömegébe utasíttassék. — c) Pestmegyének fő­­isp. helytartók iránti körlevele viszhangra nem talált. — d) Békés és Abauj megyék a mult országgyűlésen alkotott vi­lágos törvény rendelete daczára, e megyének latin nyelven szerkesztett leveleit nem fogadván el, azokat visszaküldöt­tek. Valóban, midőn illy tettek ellen panaszt kénytelenítte­­tünk emelni, akarat ellen is azon vélemény támad bennünk, hogy az ököljog korában élünk, mellyben az igazság, méltá­nyosság és törvény­rendelet félretételével, mindenki saját bálványának tömjénez, azt tekinti jognak, mit ábrándiban maga igényel ’s óhajt; bizony ideje már, hogy egyszer az ábrándok világából a valóság mezejére lépvén, az alkot­mányos élet főkellékét szemünk előtt tartva, a törvények rendeleteit, köztiszteletben tartsuk. Mit mondanának vájjon azon tisztelt megyék, mellyek mintegy felsőbbségi nimbusz­ban magokat illy tettre par excellence felhatalmazottaknak gondolják, ha részünkről magyar szerkezetű leveleik visz­­szaküldetnének, nem azért, mivel azok magyarul szerkeszt­­vék (Mentsen Isten illy bűntől!), hanem azért, mert e me­­gyék tettükkel világosan mutatják, hogy föltételekből meri­teljesen a nemzet függetlenségét. Ez okból létesíttetett Poroszor­szágban a három osztályú Aufgeboth, Francziaországban a nem­zeti őrsereg, Angliában a yeomanry, Ausztria örökös tartomá­nyaiban a Landwehr,’s a szükség még más országokat is kénysze­­ritene illy rendszabásokra, mert XIV. Lajos óta az állandó ka­tonaság száma nőtlön nő . Fridiik szaporitá azt, még inkább Na­poleon és a többi hatalmak kénytelenek a rosz példát követni , máskép az erősebbektől elnyeletnének. Végnélkül pedig ezen szám nem szaporítható, mert a nemzetek a seregek súlya alatt összeroskadnának ; az állodalmak financziái úgyis már olly lábon állanak mint a magyar földbirtokosokés nagyrészint is a húr to­vább nem feszíthető. A kérdés tehát itt csak az : lehet-e nekünk magyaroknak azonnal a nemzeti védhad felállításához fogni? Feloldja a má­sodik kérdéstől függ: kiegyenlítettek-e már a nemzet külön osz­tályainak egymással ellentétben álló érdekei annyira, hogy az egyetemi felfegyverkezés lehetséges lenne, a nélkül tudniillik, hogy a rendet ’s közbátorságot megdöntsük ’s a középkori örö­kös zavart újra felébreszszük ? Eddig a népnek fegyvert adni csak olly álladalmak mertek, hol már a jog és kötelesség egymással egyetemileg arányba állítva van, ’s a törvény előtt teljes egyenlőség uralkodik. Hogy pedig erről még nálunk szó sem lehet ’» ennélfogva a polgári védhad eszméje még csak mint irányczél lebeghet szemünk elött, ez talán bővebb bizonyítást nem kíván. El nem fogott olvasónak mosolyogni kell, ha az el­múlt országgyűlési naplókban a nemesi felkelés állandósítását nem egyszer megpendítve látja. II. Fridrik porosz király, ha az aristocratia feltolta fejét, azonnal democratiai álláspontról kez­dett beszélni. Jól van, mondotta volna, tartsatok lábon 60,000 embert, de engedjétek meg, hogy én is egy arányos, valami 400,000 főből álló néphadat állíthassak melléje. Hiszitek el, uraim, hogy az ariszocratiai ellenzék ez eszmét nagy lelkese­déssel karolta volna fel? Eddig tehát nálunk még csak állandó katonaságról beszélhe­tünk, de ezt pénzzel és fegyverrel közösen kell feltartanunk, nemes nemiben egyaránt. Ezt kívánja az örök igazság, de, tudnivaló, alkotmányos biztosíték mellett. Azonban, ha a nem­zeti osztályok metsző ellentétei ki is lesznek egyenlítve, ha egy­kor a népet is felfegyverkeztethetjük : ne higyük, hogy állandó sereget még akkor is teljesen nélkülözhetünk. Nem átmeneti ailakja ez a honvédelemnek, mint szerzőnk hiszi, hanem veleje, HONIBÓL. Ipolyság, jan. 11. Folyvást legjobban folynak a dolgok. Az ellenzék teljesen megbukott. Folyvást csatázik, még tegnap is vola kortesök. Minden conservativ szellemben és illedelmes , érdekes tanácskozással foly. A conservativ párt igen jeles értelmiséget és szónoklati tehet­séget fejt ki és tud melegedni az ügy mellett, ez pedig a diadal föltétele.­­ Legérdekesb volt, hogy egy pesti emis­­sarius (R J. első aljegyző, honfi származású), magával hoz­ván a pesti horvát ügyet illető levelet, azt a másod­ alispán­nak átadta még a gyűlés első napjának estéjén, de csak­hamar ismét visszavette, mondván, hogy az elnökségnek akarja átadni; azonban elmúlt első ’s második nap (noha az emissiarius mindig jelen volt) , ’s a levelet nem adta elő. Ennélfogva harmadnap publice felszólíttatott, hogy miért tartóztatja a megye levelét. A mint ezt hallá, kisurrant a teremből, többé vissza nem jött ’s a levelet mai napig sem adta elő. A másod­ alispán felszólíttatván, miután a fenteb­bieket hivatalosan jelenté, végzésbe ment, Pest megyét fel­szólítani, hogy a megye sajátját konokul letartóztató hírte­­len levélhordót megfenyítse és ezentúl levelezéseit postán küldje, — mi pedig e felett még jól nevettünk is. — Ezek folytában a conservativ párt látván , hogy gonoszul ki akar­ják játszani — t. i. más héten egy napon akartak ezzel meg­rohanni — indítvány történt, hogy a horvát-ügyben intéz­kedjünk, minek eredménye lön : valamennyi megyéhez kör­levél, mellyben Hont felszólítja őket, hogy az utazásban (hihetőleg emissarius által) felszedett, és még ezeket is rekesztőleg ezen tudománynak, vagy ha akarjuk művészetnek szentelvén , műértőkké és szaktudósokká lettek , legalább a ve­­zéri kart illetőleg. Alkalmazzuk már mind­ezt a banderialis ’s felkelési rendszerre. A magyar nemes ugyan született katona, politikus és gazda ; ő mind ezt tudja — ösztönszerüleg , mint a kacsafia úszik, mihelyest a tojáshéjat elhagyja; "s valóban barnás nem kellene, mint gyalog vagy lóháton bevágnia, meglehet meg­­felelne hivatásának. De imeott áll előtte azon gép , melly korunk csatáiban olly eldöntőleg szerepel , az ágyú; neki mathesist kel­lene tanulni. Jaj! Ott állanak a tudós hadtestek , a hadvezér­­kar, a pionírok , pontonirok , sapeurok , mineurok. Sokat, igen sokat kellene tanulni. Jaj csak tanulni nem­ kiált fel. E nélkül pedig nem boldogulunk, mert az európai egyensúly igazán a hadsere­gek által tartatik fen. Legyen egy közölök számra, de kivált er­kölcsi erőre csekélyebb ’s a hatalmasság azonnal elsőből második vagy másodikból harmadik rangra száll alá,s összeütközés eseté­ben a haza függetlensége veszélyeztetve van. Az ill épen a sze­rencsétlenség, hogy a magyar sereg állapotját, a magyar nemes­re úgy nem bízhatjuk mint gazdaságát. Menjen ez roszul, ám lás­sa ! Kerüljön csőd alá, bab ! egy pár nemes még nem a nemzet. De ha serege tudatlan , afghanistani gyülevész had; ha a többi európai seregekkel művelődésére nézve egy fokon nem áll, az erkölcsi erő ezen legfőbb tényezőjét nélkülözi; — ez, uraim, valami egészen más, mert illy sereg a nemzet fenállását kocz­­káztath­atná ’s ha már napjainkban Mohácstól nem félünk , el ne feledjük Osk­olenkát és Varsót! I­gy de, mondanák az ellenzék szónokai, ‘s ez az mi bosz­­szuságukat az állandó seregek ellen leginkább felgerjeszti: a fejedelmek az állandó katonaság által korlátlanokká váltak ’s megfoszták a nemzeteket a szabadságtól. Ez nagy tévedés uraim; mivel valaki nem bir, azt senki tőle el nem veheti, s a középkori állodalmakban nemcsak szabadság nem volt, de rend sem. Az állandó katonaság visszs­állita legalább a rendet, megszüntette az olygarchiai zavart ,s igy lett végre az újabb kornak lehetségessé a szabadság helyreállításáról is gondoskodni. Azonban biztosítják-e az állandó seregek a nemzetek füg­getlenségét teljesen ? ezt magunk sem mernék állítani. Minden sereg más által meggyőzhető , és ha a nemzet le van fegyverkez­­tetve, védtelenül engedtetik át a győző hatalmának. Azért az eu­rópai hatalmak már polgári védhadról is kezdenek gondoskodni, mert végelemzésben csak a felfegyverkezett nemzet biztosíthatja

Next