Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)
1846-01-16 / 320. szám
iránti lépéseire, midőn mellőzvén azon gyöngédséget, melylyet tettleg fönálló és gyakorlattal szentesített viszonyok mindig igényelhetnek; mellőzve az 1741. 18. és 1751 . 23. t.czikk, szavait tekintetbe nem véve az országgyűlési tractatusok természetét, m olly kérdés, melly minden esetre csak az összes törvényhozás által lett volna elintézendő, és addig függőnek tekintendő, Horvátország követeléseinek egyszerű elmellőzésével egyoldalú alsó táblai határozat által minden alkalommal eldöntöttnek állíttatni kívántatott.— Hiába mondjuk, hogy a kapcsolt részek nemzetiségét és municipális állását tiszteljük, ha átalános elvként állítjuk, hogy a municipális szabályokat Horvátország megegyezése nélkül változtatni lehet; részletes intézkedéseinkben pedig a nyelvet illetőleg parancsolólag határozni akarunk, és minden egyes municipális jogot a horvátok többségének kívánsága ellen úgy módosítunk, hogy egyes intézkedéseink összes eredménye, (nemzetiségük és jogaik iránt minden állítólagos tiszteletünk mellett) csak az, hogy mindezen jogaik beleegyezésük nélkül, és akaratjok ellen megsemmisitvék! Nem új állítás hazánkban, hogy ha a horvátországi jogok tisztelete úgy értelmeztetik , mint általunk történik, akkor a horvátok több jogokkal bírnának mint honunk lakosai , mert belügyeinkbe szavazatjok által befolynak, sőt ezen szavazatuk által gyakran, (1. 18,9/toki R. J. III. k. 8. 1.) „a nemzet legforróbb kivánatinak fölterjesztését akadályozhatják“, míg mi municipalis kérdéseikben mintegy beleegyezésekhez kötve vagyunk! De ne felejtsük, hogy ezen befolyásunkat akkor gyakoroltuk, midőn törvényeink által a municipális jogok sérthetlenségét megállapítottuk, hogy továbbá ezen viszony mindenütt természetszerűleg jönálland, hol egy kapcsolt résznek az ország általános alkotmányos törvényein kívül még bizonyos helyhatósági jogok is fönhagyattak , hogy végre e tekintetben csak a törvény és jogosság szolgálhat lépéseink zsinórmértékéül, nem pedig azon tekintet: a nemzet állítólagos kivánasi ellen vagy mellett — azaz egy vagy más párt irányzatainak előmozdítására vagy ellenzésére használtatnak-e a törvényadta politikai jogok? Azon kérdést is szokszor hallhatni: mi haszna van Magyarországnak horvátországgal öszveköttetéséből, ha az ottani belügyekre nézve nem intézkedhetik? Erre ugyan a horvátok részükről azon kérdéssel felelhetnének: mi hasznuk van nekik abból, hogy a közös haza törvényei helyhatósági jogaikat különös utalom alá vették, ha azok megegyezésük nélkül a változó többségek szerint változtathatnak! De a felelet azon kérdésre, mi kölcsönös haszna legyen hazánknak és a kapcsolt részeknek összeköttetésükből, a tényekben azon több százados kapcsolatban fekszik, mellynek jótéteményeit mindketten élvezték , ’s mellyel szilárdítani ’s gyümölcsöztetni legfőbb föladásainkhoz tartozik ! Mind ezen kérdések mindazáltal csak a kapcsolt részek és honunk közt fönforgó régibb súrlódásokat illetik ’s a legutóbbi tartományi gyűlésnek az ellenzék által ollyannyira ostromlott végzésivel összeköttetésben nincsenek. Ezeknek legfőbb pontja egy külön helytartótanács fölállítását és a tartományi gyűlés rendezését tárgyazzák. Föntartván magunknak ez utóbbi kérdés iránt egy külön czikkben nyilatkozni, és azon reménytől vezéreltetve, hogy ámbár az olvasó közönség ügyeimével már is kelletén túl visszaéltünk , a tárgy fontossága mégis mentségül szolgálatid a horvát-slavoniai helytartótanácsot illetőleg, mellyet részünkről sem hasznosalkalmakor, a nemesség vagy fegyverbe szólíttatott, vagy subsidiumot fizetett, az adóügynek lefolyása az utolsó országgyűlés alatt végre ismeretesebb, mintsem azt itt elősorolnunk kellene. Szerzőnk végnézetei ebben pontosulnak össze : Jog és kötelesség egymást feltételező fogalmak; aki a haza javaival él, annak a terhekben is osztakozni kell; a magyar nemességnek tehát, melly politikai ’s birtokjogokkal dúsan meg van áldva, pénzzel is fen kell tartani a hazát, azaz adózni, de a mellett azt védelmezni is. Az állandó katonaságtól azonban szerzőnk idegenkedik ; ő csak a polgári védhadrendszerben lát boldogul hatást; szerinte egyedül ez „lehet biztos horgony, mellynek hatalmas ereje a nemzet sajkáját az élet és szabadság öblében fentarthatja.“ Vizsgáljuk meg ezen állításokat egy kissé közelebbről. Ha a tudomány állás pontjáról azon kérdésre kell felelni: adózzék és védelmezze-e a magyar nemes a hazát? úgy nincs ember, ki arra nemmel felelhetne ’s örömmel mondhatni: napjainkban a magyar nemesség műveit osztálya e kérdésen már, hála Istennek, túl van , mert a történet elég figyelemre méltó mementókat jegyzett fel számunkra. Emlékezzünk csak a National-Convent-re ! Nálunk nemzet csak a nemesség; ez tekintetik kizárólag annak , midőn a franczia képviselők e nevezet alatt egyedül a polgárságot akarták érteni, úgy vélekedvén , hogy csak az lehet a nemzet tagja, ki a hazát fentartja és védelmezi. Tehát jövedelemhez arányos adó ’s mindenkit egyformán kötelező honvédelmi rendszer! Hogy egyébiránt a nemesi felkelés ’s bandériumok többé nem használhatók ’s ezeknek korunk hadtudománya olly sírt ásott, mellyből azokat semmi földi hatalom többé fel nem serkentheti , ez előadásunkból azonnal kiviláglik. Mindent senki nem tudhat alaposan, és ismereteink és gyakorlati ügyességünk csak úgy hághatnak magas fokra, ha specialitásokra szorítkozunk. A munkafelosztás a világ haladásának egyik legsikeresebb elve. E nézet szerint tehát a katonai rend is elvált a polgári rendtől, az állandó seregek felállónak ,s ez időtől fogva fejlett ki az újabb kor hadtudománya, melly Európának olly túlnyomó befolyást vívott ki minden más világrészek felett ’s mellynek uralma alatt a nagy Müller János szerint virágzik a keresztény világ polgárosodása, minden tudomány, művészet, ipar és kereskedés, örökre biztosítva lévén akármi barbárcsordák berohanásai ellen. Ezen végtelen eredményű sikert pedig az európai hadak egyedül az által vittük ki, hogy tisztjeik életüket kinak, sem szükségesnek nem hiszünk, egyedül azt kivánjuk e helyen megérinteni, hogy ha azt ellenezzük, mint részünkről is teszszük, okoskodásainkat ne olly indokokra alapítsuk, mellyeket mint p. o. a Magyarországtóli elszakadásnak szükségképeni bekövetkezését, a tapasztalás már is megczáfolta, miután illy helytartótanács már létezett, anélkül, hogy ezen elszakadás bekövetkezett volna, és egyedül a kormány által, az ország rendes befolyása nélkül eltöröltetvén és a magyar helytartótanács hatóságának a kapcsolt részekre kiterjesztése csak több esztendőkkel később az 179°/183. t. sz. által, állapíttatott meg! — Egyátaljában ne felejtsük azt, hogy nyelvbeli törvényeinknek a kapcsolt részekre kiterjesztése, az önálló municipális törvényeknek változtatása, szóval: Horvátország nemzetiségi és helyhatósági állásának módosítása Magyarország anyagi és szellemi érdekeire, nemzeti és politikai állására nézve, ha nem is közönyös, mindenesetre csak egyes tényezőktől tekintendők, mialatt ezen jogok fönállása, ezen nemzetiségi irányzatok természetszerű kifejlődhetése, a kapcsolt részek saját helyhatósági állásának egyetlen jelvényét és egész összegét képezik. Hasonlítsuk össze azon hasznot, melly eddigi lépésünkből hazánkra háromolhatik, azon ellenszegüléssel, mellyet a kapcsolt részekben fölhírnok kellett mind addig, míg ott a nemzetiség és helyhatósági jogok iránti ragaszkodás teljesen meg nem szűnt, és megfejtve lesznek az ujóbbi események. Vétkes közönyösséggel engedték át eddig a conservatively a magyarországi politikának a kapcsolt részek irányábani kezelését az ellenzéknek; lépjenek ki részükről ténylegesen síkra, és válaszszák jelszavukul azt, mi egyedül biztosíthatja az eredményt, t. i. az eddig hasztalanul czélba vett nyelvbeli és közjogi egység helyett, az érdekek és irányzatok szellemi egyességének szilárdítását és gyarapítását. Megyék, készakarva elferdített és torzított híreken alapuló agítatiót melly az annyira fentartatni és szilárdíttatni óhajtott horvátországgali kapcsolatot csak tágíthatja, keblekben lábra kapni ne engedjék. E körlevélben a horvát ügyek remekül és józan okosságilag fejtegettetnek. Ipolyság, jan. 14. Ma csak annyit, hogy az opposite ma is nagy kudarcot vallott ismét. Meg akart t. i. lepni bennünket, egy pár szájkortest behozott és azzal a bihari dolgok iránt tett gonosz indítványai számára többséget szerezni. A vitatásban 11 ellenzéki szónok ellen 37 conservatív nyilatkozott az indítvány félrevetésére. Az ellenzék voksot sürgetvén, 296 vokssal 233 ellenében megbukott az indítvány. Megmutatta igy a honti ellenzék, hogy lonaglásában is folyvást rángatódzik. — Holnap megy kimerítő tudósításom. — A. B. VERŐCZE. Eszék, dec. 19. Az adókivetés helybenhagyatása ’s foganatba-vétele végett első alispáni elnöklet alatt tartott rendkiv. közgyűlésen még következő érdekesb tárgyak kerültek szőnyegre: a) felolvastatott egy k. kir. leirat, melly szerint gróf Haller F. exclljának a báni méltóságról lemondása ’s e hivatal-viseléstől legkegyelmesb feloldatása , Haulik György zágrábi megyés püspő exclljának pedig báni helytartóvá legkegyelmesb kineveztetése tudtul adatik; a kir. és rrk. lemondó báni exclljának a kapcsolt részek boldogitására irányzott erélyes és buzgó törekvésű méltányolva , hála érzelmeket örök emlékül jegyzőkönyvbe iktatni határozók, ugyszinte ő felségének a báni hivatal helytartója iránti legkegyelmesb rendelését jobbágyi hódoló tisztelettel fogadták. — b) „Hontmegye közönsége“ neve alatt magánpecséttel ellátott ismeretes levél különféle véleménye kijelentésére szolgált alkalmul; elismertetett ugyan, hogy e levél törvényszabla kellékekkel ellátva nincs, de némi védelmid felhozatott, mikép lehetnek olly abnormis esetek, midőn valamelly megye többsége pecsétjétől megúsztatván, magánpecsét alatti közlésekre kényszerítve van; voltak továbbá, kik illy esetet nem képzelhetőnek állítván, ’s a „Hontmegye közönsége“ aláírását mintegy bitorlásnak tekintve, e levelet félretétetni inditványozák. Végre a vélemény-árnyéklatok megegyezésével határoztatott, hogy a jegyzőkönyvben említtessék meg, miszerint egy „Hontmegye közönsége“ aláírással, de megyei pecsétet nélkülöző levél fölvétetett, végzésileg pedig a levél egyszerűen az irományok tömegébe utasíttassék. — c) Pestmegyének főisp. helytartók iránti körlevele viszhangra nem talált. — d) Békés és Abauj megyék a mult országgyűlésen alkotott világos törvény rendelete daczára, e megyének latin nyelven szerkesztett leveleit nem fogadván el, azokat visszaküldöttek. Valóban, midőn illy tettek ellen panaszt kényteleníttetünk emelni, akarat ellen is azon vélemény támad bennünk, hogy az ököljog korában élünk, mellyben az igazság, méltányosság és törvényrendelet félretételével, mindenki saját bálványának tömjénez, azt tekinti jognak, mit ábrándiban maga igényel ’s óhajt; bizony ideje már, hogy egyszer az ábrándok világából a valóság mezejére lépvén, az alkotmányos élet főkellékét szemünk előtt tartva, a törvények rendeleteit, köztiszteletben tartsuk. Mit mondanának vájjon azon tisztelt megyék, mellyek mintegy felsőbbségi nimbuszban magokat illy tettre par excellence felhatalmazottaknak gondolják, ha részünkről magyar szerkezetű leveleik viszszaküldetnének, nem azért, mivel azok magyarul szerkesztvék (Mentsen Isten illy bűntől!), hanem azért, mert e megyék tettükkel világosan mutatják, hogy föltételekből meriteljesen a nemzet függetlenségét. Ez okból létesíttetett Poroszországban a három osztályú Aufgeboth, Francziaországban a nemzeti őrsereg, Angliában a yeomanry, Ausztria örökös tartományaiban a Landwehr,’s a szükség még más országokat is kényszeritene illy rendszabásokra, mert XIV. Lajos óta az állandó katonaság száma nőtlön nő . Fridiik szaporitá azt, még inkább Napoleon és a többi hatalmak kénytelenek a rosz példát követni , máskép az erősebbektől elnyeletnének. Végnélkül pedig ezen szám nem szaporítható, mert a nemzetek a seregek súlya alatt összeroskadnának ; az állodalmak financziái úgyis már olly lábon állanak mint a magyar földbirtokosokés nagyrészint is a húr tovább nem feszíthető. A kérdés tehát itt csak az : lehet-e nekünk magyaroknak azonnal a nemzeti védhad felállításához fogni? Feloldja a második kérdéstől függ: kiegyenlítettek-e már a nemzet külön osztályainak egymással ellentétben álló érdekei annyira, hogy az egyetemi felfegyverkezés lehetséges lenne, a nélkül tudniillik, hogy a rendet ’s közbátorságot megdöntsük ’s a középkori örökös zavart újra felébreszszük ? Eddig a népnek fegyvert adni csak olly álladalmak mertek, hol már a jog és kötelesség egymással egyetemileg arányba állítva van, ’s a törvény előtt teljes egyenlőség uralkodik. Hogy pedig erről még nálunk szó sem lehet ’» ennélfogva a polgári védhad eszméje még csak mint irányczél lebeghet szemünk elött, ez talán bővebb bizonyítást nem kíván. El nem fogott olvasónak mosolyogni kell, ha az elmúlt országgyűlési naplókban a nemesi felkelés állandósítását nem egyszer megpendítve látja. II. Fridrik porosz király, ha az aristocratia feltolta fejét, azonnal democratiai álláspontról kezdett beszélni. Jól van, mondotta volna, tartsatok lábon 60,000 embert, de engedjétek meg, hogy én is egy arányos, valami 400,000 főből álló néphadat állíthassak melléje. Hiszitek el, uraim, hogy az ariszocratiai ellenzék ez eszmét nagy lelkesedéssel karolta volna fel? Eddig tehát nálunk még csak állandó katonaságról beszélhetünk, de ezt pénzzel és fegyverrel közösen kell feltartanunk, nemes nemiben egyaránt. Ezt kívánja az örök igazság, de, tudnivaló, alkotmányos biztosíték mellett. Azonban, ha a nemzeti osztályok metsző ellentétei ki is lesznek egyenlítve, ha egykor a népet is felfegyverkeztethetjük : ne higyük, hogy állandó sereget még akkor is teljesen nélkülözhetünk. Nem átmeneti ailakja ez a honvédelemnek, mint szerzőnk hiszi, hanem veleje, HONIBÓL. Ipolyság, jan. 11. Folyvást legjobban folynak a dolgok. Az ellenzék teljesen megbukott. Folyvást csatázik, még tegnap is vola kortesök. Minden conservativ szellemben és illedelmes , érdekes tanácskozással foly. A conservativ párt igen jeles értelmiséget és szónoklati tehetséget fejt ki és tud melegedni az ügy mellett, ez pedig a diadal föltétele. Legérdekesb volt, hogy egy pesti emissarius (R J. első aljegyző, honfi származású), magával hozván a pesti horvát ügyet illető levelet, azt a másod alispánnak átadta még a gyűlés első napjának estéjén, de csakhamar ismét visszavette, mondván, hogy az elnökségnek akarja átadni; azonban elmúlt első ’s második nap (noha az emissiarius mindig jelen volt) , ’s a levelet nem adta elő. Ennélfogva harmadnap publice felszólíttatott, hogy miért tartóztatja a megye levelét. A mint ezt hallá, kisurrant a teremből, többé vissza nem jött ’s a levelet mai napig sem adta elő. A másod alispán felszólíttatván, miután a fentebbieket hivatalosan jelenté, végzésbe ment, Pest megyét felszólítani, hogy a megye sajátját konokul letartóztató hírtelen levélhordót megfenyítse és ezentúl levelezéseit postán küldje, — mi pedig e felett még jól nevettünk is. — Ezek folytában a conservativ párt látván , hogy gonoszul ki akarják játszani — t. i. más héten egy napon akartak ezzel megrohanni — indítvány történt, hogy a horvát-ügyben intézkedjünk, minek eredménye lön : valamennyi megyéhez körlevél, mellyben Hont felszólítja őket, hogy az utazásban (hihetőleg emissarius által) felszedett, és még ezeket is rekesztőleg ezen tudománynak, vagy ha akarjuk művészetnek szentelvén , műértőkké és szaktudósokká lettek , legalább a vezéri kart illetőleg. Alkalmazzuk már mindezt a banderialis ’s felkelési rendszerre. A magyar nemes ugyan született katona, politikus és gazda ; ő mind ezt tudja — ösztönszerüleg , mint a kacsafia úszik, mihelyest a tojáshéjat elhagyja; "s valóban barnás nem kellene, mint gyalog vagy lóháton bevágnia, meglehet megfelelne hivatásának. De imeott áll előtte azon gép , melly korunk csatáiban olly eldöntőleg szerepel , az ágyú; neki mathesist kellene tanulni. Jaj! Ott állanak a tudós hadtestek , a hadvezérkar, a pionírok , pontonirok , sapeurok , mineurok. Sokat, igen sokat kellene tanulni. Jaj csak tanulni nem kiált fel. E nélkül pedig nem boldogulunk, mert az európai egyensúly igazán a hadseregek által tartatik fen. Legyen egy közölök számra, de kivált erkölcsi erőre csekélyebb ’s a hatalmasság azonnal elsőből második vagy másodikból harmadik rangra száll alá,s összeütközés esetében a haza függetlensége veszélyeztetve van. Az ill épen a szerencsétlenség, hogy a magyar sereg állapotját, a magyar nemesre úgy nem bízhatjuk mint gazdaságát. Menjen ez roszul, ám lássa ! Kerüljön csőd alá, bab ! egy pár nemes még nem a nemzet. De ha serege tudatlan , afghanistani gyülevész had; ha a többi európai seregekkel művelődésére nézve egy fokon nem áll, az erkölcsi erő ezen legfőbb tényezőjét nélkülözi; — ez, uraim, valami egészen más, mert illy sereg a nemzet fenállását koczkáztathatná ’s ha már napjainkban Mohácstól nem félünk , el ne feledjük Oskolenkát és Varsót! Igy de, mondanák az ellenzék szónokai, ‘s ez az mi boszszuságukat az állandó seregek ellen leginkább felgerjeszti: a fejedelmek az állandó katonaság által korlátlanokká váltak ’s megfoszták a nemzeteket a szabadságtól. Ez nagy tévedés uraim; mivel valaki nem bir, azt senki tőle el nem veheti, s a középkori állodalmakban nemcsak szabadság nem volt, de rend sem. Az állandó katonaság visszsállita legalább a rendet, megszüntette az olygarchiai zavart ,s igy lett végre az újabb kornak lehetségessé a szabadság helyreállításáról is gondoskodni. Azonban biztosítják-e az állandó seregek a nemzetek függetlenségét teljesen ? ezt magunk sem mernék állítani. Minden sereg más által meggyőzhető , és ha a nemzet le van fegyverkeztetve, védtelenül engedtetik át a győző hatalmának. Azért az európai hatalmak már polgári védhadról is kezdenek gondoskodni, mert végelemzésben csak a felfegyverkezett nemzet biztosíthatja