Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)
1846-07-02 / 413. szám
, mellyel a megye közönségét iránta szíves indulatainak nyilvánítása mellett, főispánná lett kineveztetéséröl és a fentebbi másodrendbeli k. k. leiratban érintett felmentetéséröl értesítvén, bevezetésének határnapjául, a mennyiben a kk. és rrk netalán fens, főherczeg nádorunk félszázados hivataloskodási ünnepének közbenjölte miatt bevezetési napjának elhalasztását szükségesnek nem találnák, augustus 4dik napját kitűzni ,s egyszersmind kijelenteni méltóztatott, hogy valamint jövendőben, úgy ezen alkalommal is e megye közönségének kivonatait a lehetőségig teljesíteni óhajtván, mindenekre előre rááll, miket beiktatására nézve a kk. és rik jónak találandnak; szivének óhajtását mindazáltal tökéletesen telje- • sitendik’, ha azon örömnap ősi alkotmányos szokás szerint a szomszéd megyék szíves meghívása által díszesíttetni fog. A kk. és rrk az említett határnapot elfogadván, annak következtében a teendő intézkedések iránt tanácskoztak. Több más, az ünnepély díszesítése végett tett intézkedéseken kívül, még ezen gyűlésben szőnyegre került tárgyak közöl mint közérdekű érinthető a galicziai mozgalmak következtében némelly kebelbeli egyének felleni vizsgálódás-tételre nevezett küldöttség által tett jelentés, mellyből azonban kiderült, hogy az érintett egyének elleni gyanú nem valósult. Továbbá Pozsonymegye levele, mellyben e megyét abeli, a nmviltgy helyi tanácshoz intézett kérelmének, hogy ezen tisztelt kormányszék egy különös hirdetményi lap szerkesztetését, és annak minden pesti politikai újságok mellé csatoltatását elrendelni méltóztatnék, pártolására megkeresi, melly is rokonszenvre talált. — A májusi biztosi számtételrőli jelentés, melly szerint Szepesmegye az idei nehéz körülmények közt is a félévi adóbeli illetményt egészen, és azonkívül a hátralevőségekből is ismét 290 fpgostot letisztázott. — Holnap az e közgyűlés által félbenszakasztott törvényszék ismét folytattatni fog. BUDAPESTI NAPLÓ. E napokban tartottak a prot. ev. tanodákbani nyilvános próbatételek; egyikén alkalmunk volt ez intézet jelességéről személyesen meggyőződhetni. A legczélszerűbb intézkedések egyike, miszerint a természettani növények, mennyire lehet, eredeti minőségekben mulattatnak fel a tanítványoknak, és még az alsóbb iskolai növendékeket is, mint értesülőnk, tanítóik többször kivezetik füvészeti gyakorlatokra. Az angol és franczia nyelv elemeivel szinte megismertetik az ifjúság, miszerint , szomjas lelke a jövendőbeli kiképezésre nagy befolyással levő idegen nyelvek előszletét is magáévá tegye. Igen helyes kiosztás vola továbbá, miszerint a törzsökös magyarok német, a németek pedig magyar szavalatokat mondanak el, hogy ajkuk a kevésbbé gyakorlott kimondáshoz szokjék; a többi között egy berlini és egy más belga diákocskát hallottunk, kik ez iskolai év alatt is eléggé sajátjokká tevék a magyar kimondást. Az idén összesen 551 fiú és leánynövendék ven részt ez intézeti oktatásban. A szembetűnő gyarapulás, a tanítók buzgalmán kívül, leginkább dr. Teichengräber Lajos igazgató lelkes fáradozásának köszönhető, ki az intézet czélszerűbbitésére mindent elkövet. — Az idei műkiállitásra koronkint olly jeles küldemények érkeznek, mikép reménylenünk lehet, hogy az egyike leend a legfényesebbeknek.— Napnay Endre festész a hajóhíd mellett csinos cosmoramát fog nem sokára felállítani, ’s mintegy három havig lesznek kitéve festményei a közönség látogatásául, mellyre annál biztosabban számít, minthogy helybeli lakos. — Egy vasúti kovácslegény bizonyos asszonynak tizenöt éves leányát szöktette meg, mire egy papucs alatt nyögő férj azon megjegyzést tette, hogy a kovácslegény néhány hét után örömest visszabocsátandja az elragadott prédát, vagy tán épen maga fog megszökni.— Aggodalmasan rohant bizonyos háziúr egy hatósági személyhez azon kifejezéssel, hogy jőne csak hamar ’s győződjék meg személyesen, mint rontják meg egérkővel a gabonát a roszlelkü hajhászok, hogy sokáig romlatlan elállhasson. ’S egy pinczeablakhoz szolgált vezetőül, melly csakugyan fojtó meleget párolga torkolatából. Biztosíthatni-e a gabonát egérkővel romlás ellen ? nem tudjuk; a hatósági személy mindazáltal az aggódó ur kivonatára tüszint előhivatta a házmestert, kitől az ottlevők megtudták, hogy a pinczében bizonyos mesterséghez — kályha fűttetik. Nevetséges dolog, semmiért zajt ütni. — E napokban a Duna mellett egy asszony pénzért árulgatott egy kisded gyermeket, mintha Indiának valamelly embervásári piaczán lett volna. Az emberekben fölkavargó vihar kint háborodott fel a lélek e kebelrázó látványra, midőn megtudák, hogy a gyermek, mióta anyjától megvettetett, így már harmadik kézben vándorol. — Van a királyutczában egy „kék kakasnál“ czimzett szögletház, melly piszkos falaival a többi házak közöl annyira kirí mint rongyos czégér a zsidópiaczon ’s tetemes gátolására szolgál az ottani járáskelésnek, mert háztársai több lépéssel belebb épitvék, mig ő, mint valami mirigyes daganat, szurtos falaival mindenkinek émelygést okoz. E csárdaszerü romladványnak elkerülhetően szükséges a szabályos fölépítés, mert általa a városligeti kimenet egészen el van rutilva.— Tehetős főbbjeink mindinkább hódolnak ama magas hivatásnak, mellyre őket a természet bő adományai inteni látszanak, hogy a közjót, a nemzetiséget előmozdítsák. Illy nemes szempontból indult ki kétségkívül gr. Zichy Manó is, ki Berecz Károly fiatal íróink egyikét Magyarországban teendő költséges utánzásában gyámolítani fogja, miszerint az iró tapasztalásait koronkint füzetekben a hazával tudassa. Reméljük, hogy a fiatal iró e szép megbízásban kedvvel és lélekkel fog eljárni, miszerint óhajtott siker koronázza fáradalmait. — Heckenast Gusztáv könyvárus, mint hallók, Hugo „Egy magyar király“ czimü színművét, kinyomatás végett,1 000 (mondd: ezer) pfzért váltotta magához. Ha ez igaz ’s e könyvárus példáját társai követni akarnák, úgy Vörösmarty ünnepelt költőnk nem sokára házat venne, mi pedig zselléreivé szegődnénk — mit szívünkből kívánunk. — Szívélyes költőink egyike Sujánszky Antal az 4847iki „Őrangyal“ czimü zsebkönyv szerkesztésével foglalkozik; nevelni fogja a dolgozatok becsét Jósika koszorús regényírónknak egy beszélye is. — Hát a „Szépek könyve“ mikor lát napvilágot? — A kir. tudományos egyetem újonnani alakításának évfordulati napját e hó 25kén üni népiég mise után a nagyobb teremben nyilvános szónoklat tartaton. — Szerdán egy főúri gavallér fogadást tön társával hogy az aznap délután Polgárdin (Fejérmegyében) végbemenő lóversenyen és este az „isteni Fanny“ előadásán is jelen leend. És meg is nyerte a fogadást, mert 3/1 óra alatt az említett helyről fővárosunkba ért. Hogy kidőlt-e valamellyik ló? erről hallgat a krónika. — A városunkban kóborló czigányok már is szemlátomást é nyomait hagyják vissza •itlétöknek. Múlt évek egyikén ugyanis tömérdek fehérruha idegenittetett el egy külvárosi padlásról, mig egy szomszéd gazdának lovát oldozták ki az istállóból. — A budai rendőrségi hivatal egy alkapitányi állomással szaporittatott. —Kedden tartalék a belvárosi főtemplomban gyászmise az elhunyt pápáért, tegnap pedig az ujonan választott IX. Piusz szentségéért haladó isteni tisztelet lön bemutatva. — A Az érdemek megismerése ’s a dicséret nyilatkoztatása annál nagyobb értékkel ’s kedvezőbb hatással bir, minél érdemteljesebb, minél bölcsebb elmétől származik. Sietünk azért közölni a nagytudományu ’s különösen hazánk történetének ’s alkotmányunk legrejtettebb titkai fürkészésében, a magyar nyelv és irodalom körében éltének csaknem végső perczeig szakadatlan vas szorgalommal fáradozott Horvát István magyar kir. tudom. egyetemi tanító és Széchenyi országos könyvtári őr elhunyta fölött azon szeretve tisztelt személynek kegyelmes nyilatkozatát, ki nemcsak magas méltóságára, hanem már félszázadon túl hazánkat boldogító és kiapadhatlan mély bölcseségére nézve is mindnyájunk fölött áll. Szolgáljon ezen valamint példás kegyességet , úgy legigazságosb méltánylást tanúsító magas nyilatkozat nemcsak örökké fénylő csillagul a dicsőült Horvát István hamvai flőtt, kesergő örökösei fájdalmainak leggyengédebb enyhitészerül, a Horvát István érdemei iránt netalán kétkedőknek megnyugtatásul, ’s barátinak vigasztaló örökségi kincsül, hanem egyszersmind koronájául mind azon dicséreteknek, mellyek eddig a haza kipótolhatlan kárára olly nagyon is korán elhunyt jeles férfiút magasztalák. — Ugyanis közelebbi napokban ő cs. kir. föherczegsége, országunk szeretve tisztelt nádorispánja a magy. nemz. museum igazgatója ngos Kubinyi Ágoston kir. tanácsnok úrhoz következő kegyes iratot méltóztatott bocsátni: „Nemes és vitézlő ur! Nem keveset fájlalom én is Horvát István, Széchenyi országos könyvtár őrének folyó hó 1yán történt és czimzelt uraságod által ugyanazon napról 97. sz. alatt kelt levelénél fogva feljelentett halálát ." — mert benne nemcsak a nemzeti museum 30 éven túl híven szolgált ügyes és tapasztalt tisztviselőjét, de a haza egy olly tudományos férfiút vesztett el, kinek a szépirodalom körében és a régiségek búvárkodásában halomra gyűjtött érdemei valamint egyesek előtt tudva vannak, úgy maga a haza színe előtt is általános megismerést és méltánylást nyertek. — Nem lehet tehát ez alkalommal elfojtanom az óhajtást, bárha a kérlelhetlen végzés e ritka műveltségű egyénnek elhunytét legalább is olly késő időre tűzte volna ki, mig fáradhatlan munkássággal öszveszedett tudományos adatainak rendszeres egybefűzését bevégezhette, és a világ birtokába bocsáthatta volna. Egyébiránt minden jót kívánván maradok czimzekturaságodnak Bécsben szentiván hava 16árig 1846. Jóakarója József nádorispán m. k.“ — E kegyelmes iratot a m. nemz. museum ngos igazgatója következő nagybecsű kisérő levéllel közlé Horvát Árpáddal, a dicsőült tudósnak jeles tehetségeit öröklött idősb fiával: „Tekintetes egyetemi tanár ur! Néhai felejthetlen édes atyja , tekintetes Horvát István ur folyó hó 13án történt gyászos kimultát, ’s ezáltal nemcsak nemzeti museumunk, de mondhatom édes hazánk pótolhatlan vesztét e cs. kir. föherczegségének, mélyen tisztelt nádor urunknak hivatalosan bejelentvén, ő fenségétől folyó junius hó 16 án Bécsben 1426 ik sz. alatt kelt ’s párban ide csatolt érzékeny résztvevő levelet vettem, mellyet a teri. urnak , mint az Istenben boldogult nagy férfiú idősb fiának, szivaggodalmai némi enyhülése végett örök emlékül áttenni szerencsém van. Egyébiránt magamat tapasztalt nagybecsű szives indulatiba ajánlván , különös tisztelettel maradtama tek. tanár urnak Pesten junius 22én 1846. tisztelő lekötelezett szolgája Kubinyi Ágoston m. k., a m. nemz. museum igazgatója.“ — Közli Horváth Istvánnak egyik örök tisztelője. (Solti helv. hit. egyházmegyei gyűlés.) Tartatott Dunavecsén f. h.jun. Iréna fő ’s alesperesek régótai nem hivataloskodhatásuk miatt egyedül főszbiót. Madarassy László ur, mint segédgondnok elnöksége alatt e következő négy kérdés felett: 1) Lát-e ezen egyházmegyei consistorium a superintendens-választásban leérkezett k. k. leiratban sérelmet prot. egyházunkra nézve? 2) Lát-e sérelmet abban, hogy ezen kegy. kir. leirat az egyházkerületi gyűlésen előbb tárgyaltatott, mint az az egyházi megyékkel közöltetett volna? 3) Lát-e sérelmet abban, hogy két egyházmegye valami után módon előbb hozzájutván azon k. k. leirat tudomásához, azt a kerületi gyűlés előtt már tárgyalta ’s igy küldöttjei készülve mehetének a köz.gyűlésre, midőn azt a többiek nem tehették. 4) Ezek következtében kell-e az egyházkerületi f. h. május H . 12 és 13-án tartott közgyűlése azon határozatát teljesíteni, miszerint az egyházak superintendens-választást illető szavazásra felszólíttatnak ? — Az első kérdésre: Az egyházmegyei lelkész-hivatalnokság egy szabad kerületi világi ülnökkel A. J.-el együtt nem lát sérelmet; mert ő felségét a jus inspectionis mellett jus advocatiae is illeti; mert a k.k. leirat semmi újat semmi önkénytest nem tol nyakunkra, hanem a régi gyakorlatra utasít viszossza; mert az uj szavazásmód, a miért vannak mindezek ’s a számitni egyáltalában nem lehet, és állandó fizetést nem húznak, jóllehet más országokéhoz képest hallatlan számuk által a közönségre és a törvénykezésre káros hatással kell bírniük. Továbbá nem kell felejteni, mikép az őrvidék költségeit nagyobbára saját bevétele fedezi; aztán, hogy a kormányi kiadásokra sem látszik szükségesnek közvetlen adót kivetni, úgy, hogy illyennek csak a katonatartás és a halyhatósági és községi hivatalnokok fizetése tartathatik ; mindezeket Fényes egy Wildner állításai cáfolataitl kiadott röpiratában, mellynek főrésze a „Vierteljahrschrift aus und für Ungarn 14ik füzetében is németül közöltetett, annál szerencsésebben kimutatta , mivel e speciális műben szabadon mozoghatott. A telkes gazdák számát Fényes 750,000re veszi, mi hihetetlennek látszik , ha más oldalon mindjárt az adómentes nemességet 575,518 főre számítva találjuk, és mindamellett ez aránytalanság nem a statistikus hibájában , hanem magában a dologban fekszik. Kevés kárpótlást nyújt ezért a lakosok számának kedvező aránya a katonákéhoz képest, miután itt béke idején 113 lélekre esik egy katona, sőt a katonai őrvidéket ide nem számítva 166ra egy. Szerző ez átnézetében egyrészt a földművelőket, kik mégis eddigelé Magyarország népességének magvát képezék, igen kevésre téve találjuk, másrészt pedig óhajtottuk volna a tudóskar általános összeállítását és annak összehasonlítását más országokéval, látni. Bizonyos, hogy ez összeállítás az egyháziak nem csekély é s az ügyvédek roppant száma miatt első tekintetre kedvezőnek mutatkozott volna, de egyszersmind a könyvárusi üzlet általános eredményének, az országban levő könyvárusok számának ist. hozzácsatolásával vezérfonalat lehetett volna nyinni, amely szerint ez osztálybeli tagok tudományosságának mértékét közelítőleg és statistikai tekintetben eléggé lehetne valódi becsére visszavezetni. Vagy talán e tárgy mellőzésével Fényes a nem igen örvendetes kilátásokat szándékosan akarta csökkenteni ? Tán a kiválólag magyarul beszélőket vagy magyar érzelműeket számítanék oda, mert ha a nemesség közt a nem magyar fajból eredők felénél többen egészen megmagyarosodni igyekszenek, úgy azok közt is, kik a magyar nyelvet teljesen nem tudják, számosan lehetnek, kik ha nem is tökéletes nyelvbeli, de tökéletes politikai nemzetiséget ha nem is a mostani formák mellett melegen óhajtanak, míg a törzsökös magyarok közt igen kevesen lehetnek, kik nemzetiségöket mással fölcserélni akarnak. De átalánban kérdezhetnék , ki lenne képes Magyarország jelen viszonyai mellett, ’s miféle biztosabb forrásokra támaszkodva mint szerzőnk, akár a törzsmagyarok , vagy kiválólag magyarul beszélők, akár más eredetű és más ajkúak közt biztos választóvonalt kijelölni,’s ezáltal a Magyarországban lakó sokféle néptörzsökök számát meghatározni? Nem igen örvendetes eredményt mutat a magyarországi városok aránya összehasonlítva más országokéval, de hogy szerző városok közé számítá a nagy mezővárosokat is, mit sehol másutt nem tesznek , az eredményének csak látszólag kedvezett; mert iá ez után a városi lakosok az ország többi népességéhez képest gyarapodnak is , de nem lehet azt sem mellőzni, hogy azok seg“afy° szama ’ m*után tulajdonkep földművelőkből áll, csak ..6 y 6 L.nU |S0k|0- 13!0 8 város* közé ; mit fájdalom, az iparuzoknek a több! lakosokhoz Fényes által felállított aránya is igaz 10 ’ melly szerint csupán 89 lakosra esik egy iparüzö, mig a velenczei tartományban kilenczre , Ausztriában 13-15 és a műiparban szinte szegény Galicziában 80 lakosra esik egy ’ tehát még ott is számosabbak az iparüzök mint nálunk. — De a mi ennél még különösebb, az a nagy halandóság , úgy hogy a kiválólag mezőn ’s pedig földművelésseli foglalkozás daczára is, egy 1781 ben történt összeírás nyomán minden 273/mik meghalt. Egyébiránt itt azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy amaz összeírás már elavult ’s igen valószínűleg nem volt eléggé pontos, jóllehet Fényes, mivel illyetén statistikai adatok II. József óta újólag nem gyűjtöttek, ez ellen cáfolatul másokat felhozni képes nem vala. A többi lakosok életmódját tekintve, Fényes a lelkészek arányát az öszves népességhez úgy állítja, mint 1 : 710hez, mi sem nem igen sok, sem nem igen kevés. Csehországban ugyan csak 853 lélekre esik egy pap, de annál kedvezőtlenebb ez arány a világiakra nézve Olaszhonban, ’s magában Angliában, hol szerzetesek nem lévén, a lelkészek ’s világiak közti arány, melly úgy áll mint 1866 hoz , épen a zárdák hiánya miatt nem kedvezőbb a világiakra nézve mint Magyarországban. Egyébiránt itt a papság aránya úgy megoszlik, hogy legtöbb pap a kath. és egyesült görög, legkevésb pedig az evangélikus valláshoz tartozik. Az elsők fentartása általánosan legalább nem fekszik a községeken, mivel állandó fizetéseiket a vallási alapítványból húzzák. Ez és a tanulmányi, régi alapítványokból álló tőke , az adóterhet tetemesen könnyíti, és pedig annál inkább, mivel kath. tanodákban, különösen a gymnasiumokban majd mindenütt szerzetesek alkalmaztatnak oktatókat, ’s igy a tandíj, mellyet másut a növendékeknek kell fizetni, nálunk a kath. tanodákban elmarad. Az oktatókart minden vallásbeli rendes tanodákra nézve Fényes 9717 egyénre teszi; e szám azonban más intézetek , mint a selmeczi bányászi akadémia, katonai, vak , siketnéma intézetek oktatói és a magántanitókkal együtt 10,000re megy, mi mellett azonban olly tanítók, kik egyszersmind szerzetesek, kétszer számittatnak. A tisztikart Fényes igy számítja. A névtárak a királyi lisztek és hivatalszolgák számát 4304re teszik, (azóta e szám a váltótörvényszéki ’s más úton alapított hivatalok által szaporodott); a megyék’s kerületek hivatalnokai és szolgái 6075, a városokéi 4423 egyénből állnak. Püspöki ’s egyéb saját törvényhatósággal biró helyekre épen annyi vétetett, és 5289 esik a katonai őrvidékre. Magánosok gazdasági tisztjeit 14,548 , a községek jegyzőit 10,000 főre teszi. Az ügyködő ügyvédek számát 5000re, és csupán Pesten 372re teszi, (azóta tetemesen megszaporodtak) ellenben közállomáson levő orvosok és sebészek csak 2,500an vannak. E szerint Fényes a közhivatalnokok összes számát, kivéve az egyháziakat és tanítókat, 56,562 főre, tehát az iparűzők majd arra teszi, mi az állodalomra és adózókra igen terhes volna, ha nem említenék, miszerint az ügyvédeket a közhivatalnokok közé (Vége köv.)