Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-07-02 / 413. szám

2 mellyel a megye közönségét iránta! szíves indulatainak nyil­vánítása mellett, főispánná lett kineveztetéséröl és a fen­tebbi másod-rendbeli k, k. leiratban érintett felmentetéséröl értesítvén, bevezetésének határnapjául, a mennyiben a kk. és rrk netalán fens, főherczeg nádorunk félszázados hivata- loskodási ünnepének közbenjölte miatt bevezetési napjának elhalasztását szükségesnek nem találnák, augustus 4diknap- •ját kitűzni ’s egyszersmind kijelenteni méltóztatott, hogy va­lamint jövendőben, úgy ezen alkalommal is e megye közön­ségének kivánatait a lehetőségig teljesíteni óhajtván, minde­nekre előre rááll, miket beiktatására nézve a kk. és rrk jónak találandnak; szivének óhajtását mindazáltal tökéletesen telje- • sitendik’, ha azon örömnap ősi alkotmányos szokás szerint a szomszéd megyék szíves meghívása által díszesíltetni fog. A kk. és rrk az'említett határnapot elfogadván, annak kö­vetkeztében a teendő intézkedések iránt tanácskoztak. Több más, az ünnepély díszesbitése végeit tett intézkedéseken kí­vül, még ezen gyűlésben szőnyegre került tárgyak közöl mint közérdekű érinthető a galicziai mozgalmak követ­keztében némelly kebelbeli egyének felleni vizsgálódás-tételre nevezett küldöttség által tett jelentés, mellyböl azonban kiderült, hogy az érintett egyének elleni gyanú nem való­sult. Továbbá Pozsonymegye levele, mellyben-e megyét abeli, a nmltgu helyt.tanácshoz intézett kérelmének, hogy ezen tisztelt kormányszék egy különös hirdetményi lapszer- kesztetését, és annak minden pesti politikai újságok mellé csatoltatását elrendelni méllóztatnék, pártolására megkeresi, melly is rokonszenvre talált. — A májusi biztosi számtétel- rőli jelentés, mellyszerint Szepesmegye az idei nehéz kö­rülmények közt is a félévi adóbeli illetményt egészen, és azonkívül a hátralevőségekből is ismét 290#pgőftot letisztá­zott. — Holnap az e közgyűlés által félbenszakasztott tör­vényszék ismét folytatlatni fog. BUDAPESTI NAPLÓ. E napokban tartattak a prot. ev. tanodákbani nyilvános próbatételek; egyikén alkalmunk volt ez intézet jelességéről személyesen meggyőződhetni. A leg- czélszerübb intézkedések egyike, miszerint a természettani növények, mennyire lehet, eredeti minöségökben mulattat­nak fel a tanítványoknak, ’s még az alsóbb iskolai növendé­keket is, mint értesülénk, tanítóik többször kivezetik füvé- szeti gyakorlatokra. Az angol és franczja nyelv elemeivel szinte megismertetik az ifjúság, miszerint , szomjas lelke a jövendőbeli kiképezésre nagy befolyással.levő idegen nyel­vek előizletét is magáévá tegye. Igen helyes kiosztás vala továbbá, miszerint a törzsökös magyarok német, a németek pedig magyar szavalatokat mondának el, hogy ajkuk a ke- vésbbé gyakorlott kimondáshoz szokjék; a többi között egy berlini ’s egy más belga diákocskát hallottunk, kik ez iskolai év alatt is eléggé sajáljokká tevék a magyar kimondást. Az idén összesen 551 fiú és leánynövendék vön részt ez intézeti oktatásban. A szembetűnő gyarapulás, a tanítók buzgalmán kívül, leginkább dr. Teichengräber Lajos igazgató lelkes fá­radozásának köszönhető, ki az intézet czélszerűbbitésére mindent elkövet. — Az idei mükiállitásra koronkint olly je­les küldemények érkeznek, mikép reménylenünk lehet, hogy az egyike leend a legfényesebbeknek.— Nüpnau Endre fes- tész a hajóhíd mellett csinos cosmoramát fog nem sokára fel­állítani, ’s mintegy három havig lesznek kitéve festményei a közönség látogatásául, mellyre annál biztosabban számít, minthogy helybeli lakos. — Egy vasúti kovácslegény bizo­nyos asszonynak tizenöt éves leányát szöktette meg; mire egy papucs alatt nyögő férj azon megjegyzést tette, hogy a kovácslegény néhány hét után örömest visszabocsátandja az elragadott prédát, vagy tán épen maga fog — megszökni.— Aggodalmasan rohant bizonyos háziúr egy hatósági személy­hez azon kifejezéssel, hogy jőne csak hamar ’s győződjék meg személyesen, mint rontják meg egérkővel a gabonát a roszlelkü hajhászok, hogy sokáig romlatlan elállhasson. ’S egy pin- czeablakhoz szolgált vezetőül, melly csakugyan fojtó mele­get párolga torkolatából. Biztosíthatni-é a gabonát egérkő­vel romlás ellen ? nem tudjuk; a hatósági személy mindaz­által az aggódó ur kivánatárá tüstint előhivatta a házmestert, kitől az ottlevők megtudták, hogy a pinczében bizonyos mesterséghez — kályha fűttetik. Nevetséges dolog, semmiért zajt ütni. — E napokban a Duna mellett egy asszony pénz­ért árulgatott egy kisded gyermeket, mintha Indiának vala- melly embervásári piaczán lett volna. Az emberekben fölka­vargó viharkint háborodott fel a lélek e kebelrázó látványra, midőn megtudák, hogy a gyermek, mióta anyjától megvet­tetett,. igy már harmadik kézben vándorol. — Van a király- utczában egy „kék kakasnál“ czimzelt szögletház, melly piszkos falaival a többi házak közöl annyira kirí mint rongyos czégér a zsidópiaczon ’s tetemes gátolására szolgál az ottani járáskelésnek, mert.háztársai több lépéssel belebb épitvék: mig ő, mint valami mirigyes daganat, szurtos falaival min­denkinek émelygést okoz, E csárdaszerü romladványnak el- kerülhetlen szükséges a szabályos fölépítés, mert általa a városligeti kimenet egészen efvan rutilva.— Tehetős főbb­jeink mindinkább hódolnak ama magas hivatásnak, mellyre őket a természet bő adományai inteni látszanak, hogy a köz­jót, a nemzetiséget előmozdítsák. Illy nemes szempontból indult ki kétségkívül gr. Zichy Manó is, ki Berecz Károly fiatal íróink egyikét Magyarországban teendő költséges után­zásában gyámolítani fogja, miszerint az iró tapasztalásait koronkint füzetekben a hazával tudassa. Reméljük, hogy a fiatal iró e szép megbízásban kedvvel és lélekkel fog eljárni, miszerint óhajtott siker koronázza fáradalmait. — Heckenast Gusztáv könyvárus, mint hallók, Hugo „Egy magyar király“ czimü színmüvét, kinyomatás végett,f 000 (mondd: ezer) pftért váltotta magához. Ha ez igaz ’s e könyvárus példáját társai követni akarnák, úgy Vörösmarty ünnepelt költőnk nem so­kára házat venne, mi pedig zselléreivé szegődnénk — mit szívünkből kívánunk. — Szívélyes költőink egyike Sujánszky Antal az 4847iki „Őrangyal“ czimü zsebkönyv szerkesztésé­vel foglalkozik; nevelni fogja a dolgozatok becsét Jósika koszorús regényírónknak egy beszélye is. — Hát a „Szépek könyve“ mikor lát napvilágot? — A kir. tudományos egye­tem ujonnani alakításának évfordulati napját e hó 25kén ün-i népié; mise után a nagyobb teremben nyilvános szónoklat tartaton. — Szerdán egy főúri gavallér fogadást tön társával hogy az aznap délután Polgárdin (Fejérmegyében) végbe­menő lóversenyen és este az „isteni Fanny“ előadásán is je­len leend. És meg is nyerte a fogadást, mert 3'/j óra alatt az említett helyről fővárosunkba ért. Hogy kidölt-é vala- mellyik ló? erről hallgat a krónika. — A városunkban kó­borló czigányok már is szemlátomást*! nyomait hagyják vissza •iltlétöknek. Múlt éjek egyikén ugyanis tömérdek fehérruha idegenittetett el egy külvárosi padlásról, mig egy szomszéd gazdának lovát oldozlák ki az istállóból. — A budai rend­őrségi" hivatal egy alkapitányi állomással szaporittatott. — 'Kedden tartaték a belvárosi főtemplomban gyászmise az el­hunyt pápáért; tegnap pedig az ujonan választott IX. Pius ö szentségéért háladó isteni tisztelet lön bemutatva. — A Az érdemek megismerése ’s a dicséret nyilalkoztatása an­nál nagyobb értékkel ’s kedvezőbb hatással bir, minél érdem- teljesebb, minél bölcsebb elmétől származik. Sietünk azért kö­zölni a nagytudományu ’s különösen hazánk történetének ’s alkotmányunk legrejtettebb titkai fürkészésében, a magyar nyelv és irodalom körében éltének csaknem végső perczeig szaka­datlan vas szorgalommal fáradozott Horvát István magyar kir. tudom, egyetemi tanító és Széchenyi országos könyvtári őr el­hunyta fölött azon szeretve tisztelt személynek kegyelmes nyilat­kozatát, ki nemcsak magas méltóságára, hanem már félszázadon túl hazánkat boldogító ’s kiapadhatlan mély bölcseségére nézve pán a kiválólag magyarul beszélőket vagy magyar érzelmüeket számítanék oda; mert ha a nemesség közt a nem magyar fajból eredők felénél többen egészen megmagyarosodni igyekszenek, úgy azok közt is, kika magyar nyelvet teljesen nem tudják, szá­mosán lehetnek, kik ha nem is tökéletes nyelvbeli, de tökéletes politikai nemzetiséget ha nem is a mostani formák mellett mele­gen óhajtanak, mig a törzsökös magyarok közt igen kevesen le­helnek, kik nemzetiségöket mással fölcserélni akarnák. De átalá— ban kérdezhetnék , ki lenne képes Magyarország jelen viszonyai mellett, ’s miféle biztosabb forrásokra támaszkodva mint szer­zőnk, akár a törzsmagyarok , vagy kiválólag magyarul beszélők, akár más eredetű és más ajkúak közt biztos választóvonalt kije­lölni,’s ezáltal a Magyarországban lakó sokféle néptörzsökök szá­mát meghatározni? Nem igen örvendetes eredményt mutat a magyarországi váro­sok aránya összehasonlítva más országokéval; de hogy szerző városok közé számitá a nagy mezővárosokat is, mit sehol másutt nem tesznek , az eredményének csak látszólag kedvezett; mert iá ez utón a városi lakosok az ország többi népességéhez képest gyarapodnak is , de nem lehet azt sem mellőzni, hogy azok Ieg- “afy° szama ’ m*után tulajdonkep földművelőkből áll, csak ..6 y 6 L.nU |S0k|0- I3!0 8 város* közé ; mit fájdalom, az ipar­uzoknek a több! lakosokhoz Fényes által felállított aránya is iga- 10 ’ melly szerint csupán 89 lakosra esik egy iparüzö, mig a velenczei tartományban kilenczre , Ausztriában 13-15 és a műiparban szinte szegény Galicziában 80 lakosra esik egy ’ tehát még ott is számosabbak az iparüzök mint nálunk. — De a mi en­nél még különösebb, az a nagy halandóság , úgy hogy a kivá­lólag mezőn ’s pedig földművelésseli foglalkozás daczára is, egy 1781 ben történt összeírás nyomán minden 273/mik meghalt. Egyébiránt itt azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy amaz össze­írás már elavult ’s igen valószínűleg nem volt eléggé pontos, jól­lehet Fényes, mivel illyefén statistikai adatok II. József óta újólag nem gyiijteltek, ez ellen czáfolatul másokat felhozni képes nem vala. A többi lakosok életmódját tekintve, Fényes a lelkészek arányát az öszves népességhez úgy állítja, mint 1 : 710hez, mi sem nem igen sok, sem nem igen kevés; Csehországban ugyan csak 853 lélekre esik egy pap, de annál kedvezőtlenebb ez arány a világiakra nézve Olaszhonban, ’s magában Angliában, hol szer­zetesek nem lévén, a lelkészek ’s világiak közti arány, melly úgy áll mint 1 : 866hoz , épen a zárdák hiánya miatt nem kedvezőLb a világiakra nézve mint Magyarországban. Egyébiránt itt a pap­ság aránya úgy megoszlik, hogy legtöbb pap a kath. és egyesült görög, legkevésb pedig az evangélikus valláshoz tartozik. Az elsők fentartása általánosan legalább nem fekszik a községeken, mivel állandó fizetéseiket a vallási alapítványból húzzák. Ez és a tanulmányi, régi alapítványokból álló tőke , az adóterhet tete­mesen könnyíti, és pedig annál inkább, mivel kath. tanodákban, különösen a gymnasiumokban majd mindenütt szerzetesek alkal­maztatnak oktatókul, ’s igy a tandíj, mellyet másut a növendé­keknek kell fizetni, nálunk a kath. tanodákban elmarad. Az ok­tatókart minden vallásbeli rendes tanodákra nézve Fényes 9717 egyénre teszi; e szám azonban más intézetek , mint a selmeczi bányászi akadémia, katonai, vak , síketnéma intézetek oktatói és a magántanitókkal együtt 10,000re megy, mi mellett azonban olly tanítók, kik egyszersmind szerzetesek, kétszer számittatnak. A tisztikart Fényes igy számítja. A névtárak a királyi lisztek ’s hivatalszolgák számát 4304re teszik, (azóta e szám a váltótörvényszéki ’s más újon alapított hivatalok által szaporodott); a megyék’s kerületek hivatalnokai és szolgái 6075, a városokéi 4423 egyénből állnak. Püspöki ’s egyéb saját tör­vényhatósággal biró helyekre épen annyi vétetett, és 5289 esik a katonai őrvidékre. Magánosok gazdasági tisztjeit 14,548 , a községek jegyzőit 10,000 főre teszi. Az ügyködő ügyvédek számát 5000re, ’s csupán Pesten 372ro teszi; (azóta tetemesen megszaporodtak) ellenben közál­lomáson levő orvosok és sebészek csak 2,500an vannak. K szerint Fényes a közhivatalnokok összes számát, kivéve az egyháziakat ’s tanítókat, 56,562 főre, tehát az iparüzök majd aára teszi, mi az állodulomra és adózókra igen terhes volna, ha nem emlilenők, miszerint az ügyvédeket a közhivalalnokok közé is mindnyájunk fölött áll. Szolgáljon ezen valamint példás ke­gyességet , úgy legigazságosb méltánylást tanúsító magas nyilat­kozat nemcsak örökké fénylő csillagul a dicsöült Horvát István hamvai f lőtt, kesergő örökösei fájdalmainak leggyengédebb enyhitöszerül, a Horvát István érdemei iránt netalán kétkedőknek megnyugtatásul, ’s barátinak vigasztaló örökségi kincsül, hanem egyszersmind koronájául mind azon dicséreteknek, meltyek eddig a haza kipótolhatlan kárára olly nagyon is korán elhunyt jeles férfiút magasztalák. — Ugyanis közelebbi napokban ő cs. kir. föherczegsége, országunk szeretve tisztelt nádorispánja a magy. nemz. museum igazgatója ngos Kubinyi Ágoston kir. tanácsnok úrhoz következő kegyes iratot méltóztatott bocsátni: „Nemes és vitézlö ur! Nem keveset fájlalom én is Horvát István, Széchenyi országos könyvtár őrének folyó hó 13án történt és czimzelt ura- ságod által ugyanazon napról 97. sz. alatt kelt levelénél fogva feljelentett halálát ;" — mert benne nemcsak a nemzeti museum 30 éven túl híven szolgált ügyes és tapasztalt tisztviselőjét, de a haza egy olly tudományos férfiút vesztett el, kinek a szépirodalom körében és a régiségek búvárkodásában halomra gyűjtött érdemei valamint egyesek előtt tudva vannak, úgy maga a haza színe elótt is általános megismerést és méltánylást nyertek. — Nem lehet tehát ez alkalommal elfojtanom az óhajtást, bárha a kérlel- hetlen végzés e ritka műveltségű egyénnek elhunytét legalább is olly késő időre tűzte volna ki, mig fáradhatlan munkássággal öszveszedett tudományos adatainak rendszeres egybefüzését bevé­gezhette, és a világ birtokába bocsáthatta volna. Egyébiránt min­den jót kívánván maradok czimzelturaságodnak Bécsben szentlván hava 16ári* 1846. Jóakarója József nádorispán m. k.“ — E ke­gyelmes iratot a m. nemz. museum ngos igazgatója következő nagybecsű kisérö levéllel közié Horvát Árpáddal, a dicsöült tu­dósnak jeles tehetségeit öröklött idősb fiával: „Tekintetes egye­temi tanár ur! Néhai felejthetlen édes atyja , tekintetes Horvát István ur folyó hó 13án történt gyászos kimultát, ’s ezáltal nemcsak nemzeti museumunk, de mondhatom édes hazánk pó- tolhatlan vesztét ö cs. kir. föherczegségének, mélyen tisztelt nádor urunknak hivatalosan bejelentvén, ő fenségétől folyó junius hó 16án Bécsben 1426ik sz. alatt kelt ’s párban ide csatolt ér­zékeny résztvevő levelét vettem; mellyet a tek. urnák , mint az Istenben boldogult nagy férfiú idősb fiának, szivaggodalmai némi enyhülése végett örök emlékül áttenni szerencsém van. Egyébiránt magamat tapasztalt nagybecsű szives indulatiba ajánlván , különös tisztelettel maradtam *a tek. tanár urnák Pesten junius 22én 1846. tisztelő lekötelezett szolgája Kubinyi Ágoston m. k., a m. nemz. museum igazgatója.“ — Közli Horvát •Istvánnak egyik örök tisztelője. (Solti helr. hit. egyházmegyei gyűlés.) Tartatott Dunavecsén f. h.jun. I5éna íő ’s alesperesek rég- ólai nem hivataloskodhatásuk miatt egyedül főszbiró t. Mada- rassy László ur, mint segédgondnok elnöksége alatt e követ­kező négy kérdés felett: 1) Lát-é ezen egyházmegyei con- sistorium a superintendens-választásbanleérkezett k. k. lei­ratban sérelmet prot. egyházunkra nézve? 2) Lát-é sérelmet abban, hogy ezen kegy. kir. leirat az egyházkerüleli gyűlé­sen előbb tárgyaltatott, mint az az egyházi megyékkel kö- zöltelett volna? 3) Lát-é sérelmet abban, hogy két egyház­megye valami utón módon előbb hozzájutván azon k. k. leirat tudomásához, azt a kerületi gyűlés előtt már tárgyalta ’s igy küldöttjei készülve mehetének a kér. gyűlésre, midőn azt a többiek nem tehették. 4) Ezek következtében kell-é az egy­házkerületi f. h. május H , 12 és 13kán tartott közgyűlése azon határozatát teljesileni, miszerint az egyházak superin- tendens-választást illető szavazásra felszólittatnak ? — Az első kérdésre: Az egyházmegyei lelkész-hivatalnokság egy szabad kerületi világi ülnökkel A. J.-el együtt nem lát sé­relmet; mert ő felségét a jus inspectionis mellett jus advo- catiae is illeti; mert a k.k. leirat semmi újat semmi önkény- test nem tol nyakunkra, hanem a régi gyakorlatra utasít visz*« sza; mert az uj szavazásmód, a miért vannak mind ezek ’s a számitni egyáltalában nem lehet, és állandód fizetést nem húznak, jóllehet más országokéhoz képest hallatlan számuk által a közön­ségre ’s a törvénykezésre káros hatással kell birniok. Továbbá nem kell felejteni, mikép az őrvidék költségeit nagyobbára saját bevétele fedezi; aztán, hogy a kormányi kiadásokra sem látszik szükségesnek közvetlen adót kivetni: úgy, hogy illyennek csak a katonatartás ’s a halyhatósági és községi hivatalnokok fizetése tartathatik ; mindezeket Fényes egy Wildner állításai czáfolatau! kiadott röpiratában, mellynek főrésze a „Vierteljahrschrift aus und für Ungarn“ 4ik füzetében is németül közölletett, annál sze­rencsésebben kimutatta , mivel e specialis műben szabadon mo­zoghatott. A telkes gazdák számát Fényes 750,000re veszi; mi hi­hetetlennek látszik , ha más oldalon mindjárt az adómentes ne­mességet 575,518 főre számítva találjuk; és mindamellett ez aránytalanság nem a statistikus hibájában , hanem magában a do­logban fekszik. Kevés kárpótlást nyújt ezért a lakosok számának kedvező aránya a katonákéhoz képest, miután itt békeidején 113 Iélekre esik egy katona, sőt a katonai őrvidéket ide nem szá­mítva 166ra egy, Szerző ez átnézetében egyrészt a földművelőket, kik mégis eddigelé Magyarország népességének magvátképezék, igen kevésre téve találjuk, másrészt pedig óhajtottuk volna a tudóskar általá­nos összeállítását ’s annak összehasonlítását más országokéval, látni. Bizonyos, hogy ez összeállítás az egyháziak nem csekély ’s az ügyvédek roppant száma miatt első tekintetre kedvezőnek mutatkozott volna; de egyszersmind a könyvárusi üzlet általános eredményének, az országban levő könyvárusok számának ’s t. hozzácsatolásával vezérfonalat lehetett volna nyiufnn* > mdly sze­rint ez osztálybeli tagok tudományosságának mértékét közelítő­leg és statistikai tekintetben eléggé lehetne valódi becsére vissza­vezetni. Vagy talán e tárgy mellőzésével Fényes a nem igen ör­vendetes kilátásokat szándékosan akarta csökkenteni ? (Vége köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék