Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-07-02 / 413. szám

, mellyel a megye közönségét iránta­ szíves indulatainak nyil­vánítása mellett, főispánná lett kineveztetéséröl és a fen­tebbi másod­rendbeli k. k. leiratban érintett felmentetéséröl értesítvén, bevezetésének határnapjául, a mennyiben a kk. és rrk netalán fens, főherczeg nádorunk félszázados hivata­­loskodási ünnepének közbenjölte miatt bevezetési napjának elhalasztását szükségesnek nem találnák, augustus 4dik nap­­­ját kitűzni ,s egyszersmind kijelenteni méltóztatott, hogy va­lamint jövendőben, úgy ezen alkalommal is e megye közön­ségének kivonatait a lehetőségig teljesíteni óhajtván, minde­nekre előre rááll, miket beiktatására nézve a kk. és rik jónak találandnak; szivének óhajtását mindazáltal tökéletesen telje- • sitendik’, ha azon örömnap ősi alkotmányos szokás szerint a szomszéd megyék szíves meghívása által díszesíttetni fog. A kk. és rrk az­ említett határnapot elfogadván, annak kö­vetkeztében a teendő intézkedések iránt tanácskoztak. Több más, az ünnepély díszes­ítése végett tett intézkedéseken kí­vül, még ezen gyűlésben szőnyegre került tárgyak közöl mint közérdekű érinthető a galicziai mozgalmak követ­keztében némelly kebelbeli egyének felleni vizsgálódás-tételre nevezett küldöttség által tett jelentés, mellyből azonban kiderült, hogy az érintett egyének elleni gyanú nem való­sult. Továbbá Pozsonymegye levele, mellyben­ e megyét abeli, a nmviltgy helyi­ tanácshoz intézett kérelmének, hogy ezen tisztelt kormányszék egy különös hirdetményi lap szer­­kesztetését, és annak minden pesti politikai újságok mellé csatoltatását elrendelni méltóztatnék, pártolására megkeresi, melly is rokonszenvre talált. — A májusi biztosi számtétel­­rőli jelentés, melly szerint Szepesmegye az idei nehéz kö­rülmények közt is a félévi adóbeli illetményt egészen, és azonkívül a hátralevőségekből is ismét 290 fpgostot letisztá­zott. — Holnap az e közgyűlés által félbenszakasztott tör­vényszék ismét folytattatni fog. BUDAPESTI NAPLÓ. E napokban tartottak a prot. ev. tanodákbani nyilvános próbatételek; egyikén alkalmunk volt ez intézet jelességéről személyesen meggyőződhetni. A leg­­czélszerűbb intézkedések egyike, miszerint a természettani növények, mennyire lehet, eredeti minőségekben mulattat­nak fel a tanítványoknak, és még az alsóbb iskolai növendé­keket is, mint értesülőnk, tanítóik többször kivezetik füvé­­szeti gyakorlatokra. Az angol és franczia nyelv elemeivel szinte megismertetik az ifjúság, miszerint , szomjas lelke a jövendőbeli kiképezésre nagy befolyással­ levő idegen nyel­vek előszletét is magáévá tegye. Igen helyes kiosztás vola továbbá, miszerint a törzsökös magyarok német, a németek pedig magyar szavalatokat mondanak el, hogy ajkuk a ke­­vésbbé gyakorlott kimondáshoz szokjék; a többi között egy berlini és egy más belga diákocskát hallottunk, kik ez iskolai év alatt is eléggé sajátjokká tevék a magyar kimondást. Az idén összesen 551 fiú és leánynövendék ven részt ez intézeti oktatásban. A szembetűnő gyarapulás, a tanítók buzgalmán kívül, leginkább dr. Teichengräber Lajos igazgató lelkes fá­radozásának köszönhető, ki az intézet czélszerűbbitésére mindent elkövet. — Az idei műkiállitásra koronkint olly je­les küldemények érkeznek, mikép reménylenünk lehet, hogy az egyike leend a legfényesebbeknek.— Napnay Endre fes­­tész a hajóhíd mellett csinos cosmoramát fog nem sokára fel­állítani, ’s mintegy három havig lesznek kitéve festményei a közönség látogatásául, mellyre annál biztosabban számít, minthogy helybeli lakos. — Egy vasúti kovácslegény bizo­nyos asszonynak tizenöt éves leányát szöktette meg, mire egy papucs alatt nyögő férj azon megjegyzést tette, hogy a kovácslegény néhány hét után örömest visszabocsátandja az elragadott prédát, vagy tán épen maga fog­­ megszökni.— Aggodalmasan rohant bizonyos háziúr egy hatósági személy­hez azon kifejezéssel, hogy jőne csak hamar ’s győződjék meg személyesen, mint rontják meg egérkővel a gabonát a roszlelkü hajhászok, hogy sokáig romlatlan elállhasson. ’S egy pin­­czeablakhoz szolgált vezetőül, melly csakugyan fojtó mele­get párolga torkolatából. Biztosíthatni-e a gabonát egérkő­vel romlás ellen ? nem tudjuk; a hatósági személy mindaz­által az aggódó ur kivonatára tüszint előhivatta a házmestert, kitől az ottlevők megtudták, hogy a pinczében bizonyos mesterséghez — kályha fűttetik. Nevetséges dolog, semmiért zajt ütni. — E napokban a Duna mellett egy asszony pénz­ért árulgatott egy kisded gyermeket, mintha Indiának vala­­melly embervásári piaczán lett volna. Az emberekben fölka­vargó vihar kint háborodott fel a lélek e kebelrázó látványra, midőn megtudák, hogy a gyermek, mióta anyjától megvet­tetett,­ így már harmadik kézben vándorol. — Van a király­­utczában egy „kék kakasnál“ czimzett szögletház, melly piszkos falaival a többi házak közöl annyira kirí mint rongyos czégér a zsidópiaczon ’s tetemes gátolására szolgál az ottani járáskelésnek, mert­ háztársai több lépéssel belebb épitvék, mig ő, mint valami mirigyes daganat, szurtos falaival min­denkinek émelygést okoz. E csárdaszerü romladványnak el­­kerülhetően szükséges a szabályos fölépítés, mert általa a városligeti kimenet egészen el van rutilva.— Tehetős főbb­jeink mindinkább hódolnak ama magas hivatásnak, mellyre őket a természet bő adományai inteni látszanak, hogy a köz­jót, a nemzetiséget előmozdítsák. Illy nemes szempontból indult ki kétségkívül gr. Zichy Manó is, ki Berecz Károly fiatal íróink egyikét Magyarországban teendő költséges után­zásában gyámolítani fogja, miszerint az iró tapasztalásait koronkint füzetekben a hazával tudassa. Reméljük, hogy a fiatal iró e szép megbízásban kedvvel és lélekkel fog eljárni, miszerint óhajtott siker koronázza fáradalmait. — Heckenast Gusztáv könyvárus, mint hallók, Hugo „Egy magyar király“ czimü színművét, kinyomatás végett,1 000 (mondd: ezer) pfzért váltotta magához. Ha ez igaz ’s e könyvárus példáját társai követni akarnák, úgy Vörösmarty ünnepelt költőnk nem so­kára házat venne, mi pedig zselléreivé szegődnénk — mit szívünkből kívánunk. — Szívélyes költőink egyike Sujánszky Antal az 4847iki „Őrangyal“ czimü zsebkönyv szerkesztésé­vel foglalkozik; nevelni fogja a dolgozatok becsét Jósika koszorús regényírónknak egy beszélye is. — Hát a „Szépek könyve“ mikor lát napvilágot? — A kir. tudományos egye­tem újonnani alakításának évfordulati napját e hó 25kén ün­i népiég mise után a nagyobb teremben nyilvános szónoklat tartaton. — Szerdán egy főúri gavallér fogadást tön társával hogy az aznap délután Polgárdin (Fejérmegyében) végbe­menő lóversenyen és este az „isteni Fanny“ előadásán is je­len leend. És meg is nyerte a fogadást, mert 3­/1 óra alatt az említett helyről fővárosunkba ért. Hogy kidőlt-e vala­­mellyik ló? erről hallgat a krónika. — A városunkban kó­borló czigányok már is szemlátomást é­ nyomait hagyják vissza •it­létöknek. Múlt évek egyikén ugyanis tömérdek fehérruha idegenittetett el egy külvárosi padlásról, mig egy szomszéd gazdának lovát oldozták ki az istállóból. — A budai rend­őrségi­ hivatal egy alkapitányi állomással szaporittatott. —­­Kedden tartalék a belvárosi főtemplomban gyászmise az el­hunyt pápáért, tegnap pedig az ujonan választott IX. Pius­z szentségéért haladó isteni tisztelet lön bemutatva. — A Az érdemek megismerése ’s a dicséret nyilatkoztatása an­nál nagyobb értékkel ’s kedvezőbb hatással bir, minél érdem­­teljesebb, minél bölcsebb elmétől származik. Sietünk azért kö­zölni a nagytudományu ’s különösen hazánk történetének ’s alkotmányunk legrejtettebb titkai fürkészésében, a magyar nyelv és irodalom körében éltének csaknem végső perczeig szaka­datlan vas szorgalommal fáradozott Horvát István magyar kir. tudom. egyetemi tanító és Széchenyi országos könyvtári őr el­hunyta fölött azon szeretve tisztelt személynek kegyelmes nyilat­kozatát, ki nemcsak magas méltóságára, hanem már félszázadon túl hazánkat boldogító és kiapadhatlan mély bölcseségére nézve is mindnyájunk fölött áll. Szolgáljon ezen valamint példás ke­gyességet , úgy legigazságosb méltánylást tanúsító magas nyilat­kozat nemcsak örökké fénylő csillagul a dicsőült Horvát István hamvai f­lőtt, kesergő örökösei fájdalmainak leggyengédebb enyhitészerül, a Horvát István érdemei iránt netalán kétkedőknek megnyugtatásul, ’s barátinak vigasztaló örökségi kincsül, hanem egyszersmind koronájául mind azon dicséreteknek, mellyek eddig a haza kipótolhatlan kárára olly nagyon is korán elhunyt jeles férfiút magasztalák. — Ugyanis közelebbi napokban ő cs. kir. föherczegsége, országunk szeretve tisztelt nádorispánja a magy. nemz. museum igazgatója ngos Kubinyi Ágoston kir. tanácsnok úrhoz következő kegyes iratot méltóztatott bocsátni: „Nemes és vitézlő ur! Nem keveset fájlalom én is Horvát István, Széchenyi országos könyvtár őrének folyó hó 1yán történt és czimzelt ura­­ságod által ugyanazon napról 97. sz. alatt kelt levelénél fogva feljelentett halálát ." — mert benne nemcsak a nemzeti museum 30 éven túl híven szolgált ügyes és tapasztalt tisztviselőjét, de a haza egy olly tudományos férfiút vesztett el, kinek a szépirodalom körében és a régiségek búvárkodásában halomra gyűjtött érdemei valamint egyesek előtt tudva vannak, úgy maga a haza színe előtt is általános megismerést és méltánylást nyertek. — Nem lehet tehát ez alkalommal elfojtanom az óhajtást, bárha a kérlel­­hetlen végzés e ritka műveltségű egyénnek elhunytét legalább is olly késő időre tűzte volna ki, mig fáradhatlan munkássággal öszveszedett tudományos adatainak rendszeres egybefűzését bevé­gezhette, és a világ birtokába bocsáthatta volna. Egyébiránt min­den jót kívánván maradok czimzekturaságodnak Bécsben szentiván hava 16árig 1846. Jóakarója József nádorispán m. k.“ — E ke­gyelmes iratot a m. nemz. museum ngos igazgatója következő nagybecsű kisérő levéllel közlé Horvát Árpáddal, a dicsőült tu­dósnak jeles tehetségeit öröklött idősb fiával: „Tekintetes egye­temi tanár ur! Néhai felejthetlen édes atyja , tekintetes Horvát István ur folyó hó 13án történt gyászos kimultát, ’s ezáltal nemcsak nemzeti museumunk, de mondhatom édes hazánk pó­­tolhatlan vesztét e cs. kir. föherczegségének, mélyen tisztelt nádor urunknak hivatalosan bejelentvén, ő fenségétől folyó junius hó 16 án Bécsben 1426 ik sz. alatt kelt ’s párban ide csatolt ér­zékeny résztvevő levelet vettem, mellyet a teri. urnak , mint az Istenben boldogult nagy férfiú idősb fiának, szivaggodalmai némi enyhülése végett örök emlékül áttenni szerencsém van. Egyébiránt magamat tapasztalt nagybecsű szives indulatiba ajánlván , különös tisztelettel maradtam­­a tek. tanár urnak Pesten junius 22én 1846. tisztelő lekötelezett szolgája Kubinyi Ágoston m. k., a m. nemz. museum igazgatója.“ — Közli Horvát­h Istvánnak egyik örök tisztelője. (Solti helv. hit. egyházmegyei gyűlés.) Tartatott Dunavecsén f. h.jun. Iréna fő ’s alesperesek rég­­ótai nem hivataloskodhatásuk miatt egyedül főszbi­ó­t. Mada­­rassy László ur, mint segédgondnok elnöksége alatt e követ­kező négy kérdés felett: 1) Lát-e ezen egyházmegyei con­­sistorium a superintendens-választásban leérkezett k. k. lei­ratban sérelmet prot. egyházunkra nézve? 2) Lát-e sérelmet abban, hogy ezen kegy. kir. leirat az egyházkerületi gyűlé­sen előbb tárgyaltatott, mint az az egyházi megyékkel kö­­zöltetett volna? 3) Lát-e sérelmet abban, hogy két egyház­megye valami után módon előbb hozzájutván azon k. k. leirat tudomásához, azt a kerületi gyűlés előtt már tárgyalta ’s igy küldöttjei készülve mehetének a köz.­gyűlésre, midőn azt a többiek nem tehették. 4) Ezek következtében kell-e az egy­házkerületi f. h. május H . 12 és 13-án tartott közgyűlése azon határozatát teljesíteni, miszerint az egyházak superin­­tendens-választást illető szavazásra felszólíttatnak ? — Az első kérdésre: Az egyházmegyei lelkész-hivatalnokság egy szabad kerületi világi ülnökkel A. J.-el együtt nem lát sé­relmet; mert ő felségét a jus inspectionis mellett jus advo­­catiae is illeti; mert a k.k. leirat semmi újat semmi önkény­­test nem tol nyakunkra, hanem a régi gyakorlatra utasít viszos­sza; mert az uj szavazásmód, a miért vannak mind­ezek ’s a számitni egyáltalában nem lehet, és állandó­ fizetést nem húznak, jóllehet más országokéhoz képest hallatlan számuk által a közön­ségre és a törvénykezésre káros hatással kell bírniük. Továbbá nem kell felejteni, mikép az őrvidék költségeit nagyobbára saját bevétele fedezi; aztán, hogy a kormányi kiadásokra sem látszik szükségesnek közvetlen adót kivetni, úgy, hogy illyennek csak a katonatartás és a halyhatósági és községi hivatalnokok fizetése tartathatik ; mindezeket Fényes egy Wildner állításai c­áfolataitl kiadott röpiratában, mellynek főrésze a „Vierteljahrschrift aus und für Ungarn 1­4ik füzetében is németül közöltetett, annál sze­rencsésebben kimutatta , mivel e speciális műben szabadon mo­zoghatott. A telkes gazdák számát Fényes 750,000re veszi, mi hi­hetetlennek látszik , ha más oldalon mindjárt az adómentes ne­mességet 575,518 főre számítva találjuk, és mindamellett ez aránytalanság nem a statistikus hibájában , hanem magában a do­logban fekszik. Kevés kárpótlást nyújt ezért a lakosok számának kedvező aránya a katonákéhoz képest, miután itt béke idején 113 lélekre esik egy katona, sőt a katonai őrvidéket ide nem szá­mítva 166ra egy. Szerző ez átnézetében egyrészt a földművelőket, kik mégis eddigelé Magyarország népességének magvát képezék, igen kevésre téve találjuk, másrészt pedig óhajtottuk volna a tudóskar általá­nos összeállítását és annak összehasonlítását más országokéval, látni. Bizonyos, hogy ez összeállítás az egyháziak nem csekély é s az ügyvédek roppant száma miatt első tekintetre kedvezőnek mutatkozott volna, de egyszersmind a könyvárusi üzlet általános eredményének, az országban levő könyvárusok számának is­t. hozzácsatolásával vezérfonalat lehetett volna nyi­nni, a­mely sze­rint ez osztálybeli tagok tudományosságának mértékét közelítő­leg és statistikai tekintetben eléggé lehetne valódi becsére vissza­vezetni. Vagy talán e tárgy mellőzésével Fényes a nem igen ör­vendetes kilátásokat szándékosan akarta csökkenteni ? Tán a kiválólag magyarul beszélőket vagy magyar érzelműeket számítanék oda, mert ha a nemesség közt a nem magyar fajból eredők felénél többen egészen megmagyarosodni igyekszenek, úgy azok közt is, kik a magyar nyelvet teljesen nem tudják, szá­mosan lehetnek, kik ha nem is tökéletes nyelvbeli, de tökéletes politikai nemzetiséget ha nem is a mostani formák mellett mele­gen óhajtanak, míg a törzsökös magyarok közt igen kevesen le­hetnek, kik nemzetiségöket mással fölcserélni akarnak. De átalán­ban kérdezhetnék , ki lenne képes Magyarország jelen viszonyai mellett, ’s miféle biztosabb forrásokra támaszkodva mint szer­zőnk, akár a törzsmagyarok , vagy kiválólag magyarul beszélők, akár más eredetű és más ajkúak közt biztos választóvonalt kije­lölni,’s ezáltal a Magyarországban lakó sokféle néptörzsökök szá­mát meghatározni? Nem igen örvendetes eredményt mutat a magyarországi váro­sok aránya összehasonlítva más országokéval, de hogy szerző városok közé számítá a nagy mezővárosokat is, mit sehol másutt nem tesznek , az eredményének csak látszólag kedvezett; mert iá ez után a városi lakosok az ország többi népességéhez képest gyarapodnak is , de nem lehet azt sem mellőzni, hogy azok seg­­“afy° szama ’ m*után tulajdonkep földművelőkből áll, csak ..6 y 6 L.nU |S0k|0- 13!0 8 város* közé ; mit fájdalom, az ipar­uzoknek a több! lakosokhoz Fényes által felállított aránya is igaz 10 ’ melly szerint csupán 89 lakosra esik egy iparüzö, mig a velenczei tartományban kilenczre , Ausztriában 13-15 és a műiparban szinte szegény Galicziában 80 lakosra esik egy ’ tehát még ott is számosabbak az iparüzök mint nálunk. — De a mi en­nél még különösebb, az a nagy halandóság , úgy hogy a kivá­lólag mezőn ’s pedig földművelésseli foglalkozás daczára is, egy 1781 ben történt összeírás nyomán minden 273/mik meghalt. Egyébiránt itt azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy amaz össze­írás már elavult ’s igen valószínűleg nem volt eléggé pontos, jól­lehet Fényes, mivel illyetén statistikai adatok II. József óta újólag nem gyű­jtöttek, ez ellen c­áfolatul másokat felhozni képes nem vala. A többi lakosok életmódját tekintve, Fényes a lelkészek arányát az öszves népességhez úgy állítja, mint 1 : 710hez, mi sem nem igen sok, sem nem igen kevés. Csehországban ugyan csak 853 lélekre esik egy pap, de annál kedvezőtlenebb ez arány a világiakra nézve Olaszhonban, ’s magában Angliában, hol szer­zetesek nem lévén, a lelkészek ’s világiak közti arány, melly úgy áll mint 1­­­866 hoz , épen a zárdák hiánya miatt nem kedvezőbb a világiakra nézve mint Magyarországban. Egyébiránt itt a pap­ság aránya úgy megoszlik, hogy legtöbb pap a kath. és egyesült görög, legkevésb pedig az evangélikus valláshoz tartozik. Az elsők fentartása általánosan legalább nem fekszik a községeken, mivel állandó fizetéseiket a vallási alapítványból húzzák. Ez és a tanulmányi, régi alapítványokból álló tőke , az adóterhet tete­mesen könnyíti, és pedig annál inkább, mivel kath. tanodákban, különösen a gymnasiumokban majd mindenütt szerzetesek alkal­maztatnak oktatókat, ’s igy a tandíj, mellyet másut a növendé­keknek kell fizetni, nálunk a kath. tanodákban elmarad. Az ok­tatókart minden vallásbeli rendes tanodákra nézve Fényes 9717 egyénre teszi; e szám azonban más intézetek , mint a selmeczi bányászi akadémia, katonai, vak , siketnéma intézetek oktatói és a magántanitókkal együtt 10,000re megy, mi mellett azonban olly tanítók, kik egyszersmind szerzetesek, kétszer számittatnak. A tisztikart Fényes igy számítja. A névtárak a királyi lisztek és hivatalszolgák számát 4304re teszik, (azóta e szám a váltótörvényszéki ’s más úton alapított hivatalok által szaporodott); a megyék’s kerületek hivatalnokai és szolgái 6075, a városokéi 4423 egyénből állnak. Püspöki ’s egyéb saját tör­vényhatósággal biró helyekre épen annyi vétetett, és 5289 esik a katonai őrvidékre. Magánosok gazdasági tisztjeit 14,548 , a községek jegyzőit 10,000 főre teszi. Az ügyködő ügyvédek számát 5000re, és csupán Pesten 372re teszi, (azóta tetemesen megszaporodtak) ellenben közál­lomáson levő orvosok és sebészek csak 2,500an vannak. E szerint Fényes a közhivatalnokok összes számát, kivéve az egyháziakat és tanítókat, 56,562 főre, tehát az iparűzők majd arra teszi, mi az állodalomra és adózókra igen terhes volna, ha nem említenék, miszerint az ügyvédeket a közhivatalnokok közé (Vége köv.)

Next