Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-09-18 / 458. szám

lévén, most saját határozata ellen a sérelmi térre ki nem léphet, hanem a főügyésznek véleményrő indítványát a tör­vényszéki rendezésekre vonatkozólag nem ellenzi. Ez érte­­lemben nyilatkoztak többen. — Erre L. G. J.biró. Az e­­l­tem szóló báró úr beszédéből nyilván azt következ­tethetni, miszerint az új rendszert el is lehetett fogadni a törvényhatóságoknak ’s nem is, hogy pártok vannak, mel­­lyek annak behozatalát veszedelmesnek látják — viszont a magokat már conservativ reformereknek valló egyének igen üdvösnek canonizálják;­­ ha elvileg veszszük is a dolgot, alkotmányunk szellemében merő absurdum megengedni, hogy a főispánok publico-politikus moderátorokin comitati­­bus egyszersmind bírák is lehessenek, ez ellen tehát nem lehet fel nem szólalni, ’s illyen phasisában a dolognak az alkotmányon ejtett sérelmet nem pártolni. — Mindezekre következőkép kívánt c­áfolólag felelni K. A. jegyző : Az előt­tem szóló igen tisztelt (b­­ár mintegy diplomatikai positivi­­tással öröködik megmutatni azt, hogy Magyarországon egy idő óta valami új kormányrendszer jött volna létre, és hogy innen vannak némelly anomáliák, mit szerinte Szabolcs­­megye jelen körlevele is fölmutat; én és velem együtt, ha úgy szabad szólam­, az egész conservativ párt már egy évvel ezelőtt, midőn Zemplénben ezen tárgy ugyan csak a tisztelt L. G. th úr által inditványoztatott, e zöld asztalnál nyilván bevallá­­s az Zemplén megye részéről határozatba is ment, hogy azon képzelt uj rendszernek létezése felöl legkisebb jelenséget sem vettek észre, a mint valóban nem is létezik, mert abban ugyan semmi uj rendszert rejteni nem lát­szónak, hogy ő felsége kegyelmesen átlátván a megyei közigazgatás számtalan hiányait és visszaéléseit, azokat az 1723 : 56. t. czikk értelmében a föisp. és helyetteseik alkotmányos ható­ságuknál fogva elenyésztetni és a jó rendet a megyékbe mindenhova állandóan behozni törekszik ; Ő felsége atyai gondoskodása oda terjed, hogy a fölsp.­hivatalok többé sine­­curák ne legyenek, hanem valódi hivatalnokai a megyék­nek , hogy idővel a közértelem magas f­­okra hágván egy alkotmányos többség által gyámolittatva a kormányoz üdvös reformokat az országgyűlésen keresztülvihesse; hogy mind­ez czéloztatik eléretni alkotmányos utón, semmi új rend­szernek még csak árnyékát sem vagyok képes feltalálni Azt mondá továbbá a tisztelt szónok úr, hogy az alkotmány szel­lemével meg nem egyezik az, hogy a főispán és helyetteseik a megyékben közpolgárzati kormányzók és egyszersmind bírák is lehessenek, és ezt absurdumnak canonisálja. — Hiszem ennek Angol- és Francziaországra alkalmazva valódiságát, de hazánkban, hol történetileges kifejtésű alkotmánynyal bírunk, képes nem vagyok felfogni. A megye eddigi hatá­rozatát továbbá is épségben fentartatni és a szabolcsi körle­velet egyszerűen tudomásul vétetni vélem. — Végre elnök alispán a délután két óráig tartott vitatás eredményét a szerint jelenté ki, hogy bár nem volt ugyan szükség e me­­­gye által elvileg elhatározott kérdést ismét a vitatás tárgyává tenni, mit az is bizonyít, hogy a nyilvános többség a sza­bolcsi körlevelet egyszerű tudomásul veszi; egyébiránt a főügyész által tett azon indítványt, miszerint a törvényszé­kek elrendezésének törvényhozási szőnyegre leendő hoza­tala alkalmára ezen tárgy az országgyűlésiek közé soroztas­­sék — a megye rendei nem ellenzik. — E szerint minden erőszakolt megkísérlés mellett is a megye conservativ szel­leme szilárdul fentartá magát, és hogy a jövő tisztújításon, mi alkalmasint folyó hó végén vagy a jövő elején meg fog tartatni, szinte győzedelmet víjon ki magának, szívünkből óhajtjuk, annál is inkább, mert fájdalmasan vagyunk kény­telenek tapasztalni, mikint a durva modor Zemplénben is elkezd hatalmazni, mert legközelebb a pói kerület es­­küttje gyülölséges indulatától vezéreltetve tisztviselői hatalomgyakorlat vétkes ürügye alatt több általa elkövetett visszaélés tetézéséül egy napon éjjeli tiz óra után pongyola ruhában bottal ellátva ótalom nélküli gyöngéd nemesszüle­­tésü nőket más házánál haramia módra megtámadni és azo­kat után útfélen meg­veréssel fenyegetni és éjféli 12 óráig káromló becstelenitéseivel letartóztatni semminek sem tar­tott! — Ezen merénylet az illető helyen bepanaszoltatott és példás megboszulást kiván, nehogy illy apró kényuracsoknak több alkalom is nyujtassék a megye által rájok ruházott alkalommal máskor is visszaélni. — Rend. lev. NEMZETI SZÍNHÁZ. F. évi sept. 1jére beérkezendő pálya­művek sorába szánt, de csak sept. 14-én, ’s így későn érkezett „Szenvedély és szenvedés“ czimű 5 felvonásos történeti szomorujáték szerzője ezennel nyilvánosan értesittetik, hogy mi­után műve a kijelölt határidő meg nem tartása végett pályára nem bocsáttathatik: vagy annak alulirttói leendő visszavétele iránt nyilatkozni, vagy a rendes drámabiráló választmányhoz­ áttétele iránt rendelkezni szíveskedjék. Költ Pesten, sept. tökén 1846.. — Fáncsy Lajos, a nemz. szinh. orsz. igazg. ügyvivője. HEVESmegye pártfogoltsága alatt alakult takarékpénz­­tá­r részéről Egerben folyó évi September 29dik napján délelőtti 10 órakor a megye teremében tartandó nagygyűlésre a t. ez. részvényes urak tisztelettel meghivatnak. (Felelet a mértékletességi ügyben *). A helybeli politikai lapok e napokban mindnyájan egy „Czá­­fo­l­atu-ot hoztak „a B.P.Híradó 434dik számában (állítólag) megtámadott mértékletességi ügy­ben“ czím alatt. Maga azon egészen rendkívüli nyilvános­ság is, mellyel czáfoló úr ellenünkben keresett, nem elé­gedvén meg azzal, a­mire e lapban is biztosan számíthatott, kényszerítene, hogy a dologhoz szóljunk, ámbár, úgy lát­szik, erre is illenék az ismeretes „nagy zaj semmiért.“ Mert hiszen e lapok érdeklett számában nincs megtámadva *) Mindazon lapok , mellyek „x — y“ „C­áfolat“-át közölték, kéretnek a kölcsönösség és védelem jogánál fogva , ezen első és utolsó feleletnek is szóról szóra közlésére, a mértékletesség, hogy is tehetné azt olly ember, ki nemcsak pálinka és minden szeszes italok, de bizony egye­bek tekintetében is példányul szolgálhatna sok mértékletes­­ségi apostolnak,­­kik,közben legyen mondva, azon „nehéz és göröngyös“ pályán, melly mindössze is egy predi­­kácziónak elmondásából áll, egymásnak mindjárt megsza­vazzák a dicsőség koszorúját, ’s mégis azt hirdetik utánoz­­hatlan báju stylben, hogy „érzeteiket csak a kelle­mes édess­égű öntudat és belnyugalom leir­­hatlan becse ápolja),a­ki, mióta ezen rovatot szer­keszti is, már több ízben és erélyesen szólalt fel azon sze­rencsétlen körülmény ellen, hogy hazánk csaknem minden helységében egy pálinkafőző terjeszti köznépünkben a vesz­tegetés, szegénység és erkölcstelenség mételyét? Bizonyára nem , az E. szemle írója meg sem támadhatta a mérték­letességet , mellynek ő minden tekintetben — nemcsak evés ivásban — igénytelen apostola, hanem kicsapongásnak ne­vezte olig cziinek halmozását egy fiatal jóindulatú papra, ’s csupán egy predikáczióért, mellyeket csak Franklin, Na­­polcon, ’sat­ nak adunk meg; ’s a mit alkalmilag s csak fu­tólag mondott a székelyföldi apostolkodásról, az szóról szóra imer: „Vájjon jutott-e vagy egyszer eszékbe a mértékjeles­­ségi ügy apostolainak, hogy mikor a pálinka tökéletes kijárása mellett papolnak, nem mérsékletet, hanem kicsapongást gyakorolnak ; midőn egy nem absoluto áriáéinál szokás elhagyását kívánják, nem mértékle­tességet, hanem ascetismust — millyen a szeges korbács­csali kéjelgés — követelnek; ’s a­mi a dolog gyakorlati ol­dalát illeti: midőn mindent kívánnak, természetes, hogy semmit se érjenek el, vagy csak annyit, hogy az ártat­lan szokásához sikertelen harcz után visszatérő ’s követ­kezéskép fogadását megszegő embernek, erkölcsi érzetét semmisítsék meg.“ — Ezen hitében már szemléltet „x—y“ czáfolata egy hajszálnyit sem renditette meg; hanem még megerősítette azon marosszéki „mértékletesnek dorbé­zolása is — melly e rovatban is volt említve — , kik csak akkor fordultak a vízhez—tulajdonképp a vízbe —, miután bor- és pálinkában már meg voltak fürödve. Szemléire még „x—y“ ar mértékletessége iránt is némi kétségben van, mert ha igaz, hogy o­lyan az ember, millyen a stylusa, mit gondoljunk róla, ki ezen egyszerű gondola­tot: a mértékletesség mellett írni, így fejezi ki: „azért habár itt ott föl is szólalnak e nagy fontosságú terv létrehozataláért forrón só­hajtozó szivek szikráiból (uf!) származott b­é­­ketüre tollak néma betűi ’sat.?“ Ezekhez nekünk még csak kevés adnivalónk volna , ha „x—y“ ar egy halom emésztetlen tudományt—vulgo . tudá­­kosságot — nem hoz piaczra, ’s annak olly nagy publicitást nem ad, hogy épen azért kötelezve érezzük magunkat egy kis rostálásra: X — Y szerint a pálinkát búzából legelőbb Abulkazis török Arábiában csalta ki 1­3­8­5 b­e­n. Adataink szerint ezen arab orvos (Abulkazis—Abul-Kazan vagy Alzaharavius) Zaherában született Cordova mellett (Spanyolországban) és Cordovában is halt meg 1122ben—, tehát 1385ben fel nem találhatta a pálinkafőzést — ezt csak azért tulajdonították neki némellyek, mert az akkor haszná­latban volt lejártató edényeket pontosan leírta — annyival kevésbbé, mivel azt már jóval 1122 előtt ismerték; mert mára híres persatudós, orvos és alchimista Rhazes(Abubekr Mohammed ben Zakharia sz. 860+940) igy ír, egy „Liber p­erfecti magisterii Rhas­es“ czímű munkájában,ezen felirat alatt: „praeparatio aquae vitae simplici­ter.“ Accipe occulti (az alkhimisták soha sem nevez­ték a dolgokat közönséges neveken , alább ki fog tetszeni, hogy ez az „occullus“ valami, semmi egyéb nem lehetett, mint— legfeljebb — veremben tartott gabona) quantum volueris, et tere f­o­r­ti­te­r donee fiat sicut medulla (azaz: őzöld és gyúrd tésztává), et di­­mitte fermentari per diem et noctem, et postea mitte in vase distillationis, et disti­l­­la (ez a dimitte fermentari ’sat. mindent tisztába hoz). Csak az alkhimisták áttörhetlen titoktartásának ’s az orvosok jól felfogott önhaszonlesésének—kik a szeszszel minden beteg­séget meg akartak gyógyítani—tulajdoníthatni, hogy a szesz­­gyártás nem előbb mint a 16i. század vége felé terjedett el; de ekkor nemcsak az angol katonák és a körmöczi bányá­szok, mint úgy állítja, hanem minden északi tartomá­nyok népei már olly bőségben éltek a pálinkával, hogy a kormányok némi vallásos aggodalomtól is indíttatva, mintha t.i. azon anyag, miből a mindennapi kenyér készül, meg lett volna szentségtelenítve illyen alkalmazás által—rendele­teket bocsátottak ki a gabonapálinka-főzés betiltására. — Az a­mit „x—y“ még 1751 ben is mérgek közé zárttnak állít a gyógyszertárakban, ma is oda zárható , az alkalmasint nem pálinka, hanem spiritus vini rectificatus vagy recti­ficatissimus, miből amabban, mikor legerősebb is, alig van 40—45°/o, de közönségesen mint a székely földön csak 20—25°/o. — De nagy tévedés, nem hogy a pá­linkát , de még a tiszta szeszt is egy categoriába sorozni a mireny (arsenik), kétszeres chlorhigany (quecksilber Chlo­rid) , nadragulya ’s több eféle ismeretes mérgekkel, ’s még nagyobb hiba az illyen tévedést fenhangon hirdetni—: ha a mérgeknek „x—y“ szerint értelmezését elfogadjuk, akkor nem lesz az istennek semmi áldása, mi méreggé ne válnék. Hiszen mi jobb a nagyváradi vagy kolozsvári kenyérnél? de próbáljon csak akárki belőle jó frisen, egy egészet, édes­mohón elnyelni, ’s meglátjuk „nem fosztja-e meg magát drága életétől?“ mint „xx y“ fejezi ki magát. Visszaélés ál­tal minden eledel méreggé válik; a velekélésben ép olly szükséges a mértékletesség mint a pálinka-ivásban. Ebből azonban nem következtetjük , hogy a pálinka ép olly szük­­séges, mint a has és kenyér, hogy a nélkül nem lehetne az embernek megélni; sőt épen azt állítjuk, hogy úgy megél­hetne nélküle, mint csak kevéssel ezelőtt a czukor nélkül, melly minden szükségtelensége mellett is — reméljük a ci­­vilisatio nevében — el fog terjedni a társadalom legalsó ré­tegéig. (Folytatjuk.) KÜLFÖLD. NAGYBRITANNIA. A Standard e képen ír az izlandi szükségről: „Mi nem vagyunk zajcsinálók, de azt nyilván kimondjuk a nemzetnek, hogy ha Izlandban millió polgár­társat meg akar menteni, nagyobb áldozatokat kell tennie mint eddig bár­melly időszakban történt. A burgonyatermés teljes megsemmisülése azt okozá, hogy legalább 4 millió izlandi jelenleg olly kevéssé van élelemszerekkel a jövő évre ellátva, mintha méz- és hajléktalan az északi jeges tengeren vagy Szahara sivatagján állanának. Korábbi szukidők most zsínórmértékül nem szolgálhatnak, mert a látogatás illy kö­rülmények közt példátlan. Ninős eset a történetben, hogy egy növénykor, úgy mint most, csaknem az egész földgöm­­bön úgyszólván egy időben elterjedt volna, a­nélkül, hogy terjedésének oka kiadathatnék. Készen kell állanunk leg­alább 4 millió polgártársunk táplálására, és arra, hogy az ir mezei gazdái földművelési rendszerének gyökeres megvál­toztatására képesítsük. A parlament által megszavazott 150000 font erre nem elegendő, és e változtatást 15 milliónyi értékű közmunkák sem eszközölnék.­­ Ezután javaslatot tesz a lap, hogy a földművelőknek a státus földeik értékéig pénzt köl­csönözzön, miszerint a burgonya helyett gabonát vethessenek. Az izlandi helytartó egy feliratra, mellyet hozzá Cork városa a közelgő népvilég iránt intézett, azt felelé, hogy fel van hatalmazva, a grófsági hatóságokat javaslatok be­nyújtására felszólitni, minő közmunkák vétessenek elő, hogy a szűkölködő nép keresetet nyerjen. Ezenkívül a kormány ösztönözni fogja a kereskedőket, hogy nagy mennyiségű ku­­koriczát hozzanak be, és azt olcsón árulják, á sat. nem rég nagy mennyiségű álgyugolyó és bomba hozatott London és Bristolba Odessából (!), mellyek öntése a múlt tavaszszal volt megrendelve. A Times legújabban a whig M. Chronic­léval bonyo­lódott keserű polémiába a spanyol házasságok miatt. A Ti­mes t. i., mint már jelentők, a hírt Montpensier házasságá­ról könnyedén vette; ezzel ellenkezőleg a Chronicle azt az angol politika megalázásának tekinti,’s a Timest, mivel előbbi szigorú hangját lejebb szállította, „nyomorult szolgai szellem­ről“ vádolja. Ezen szolgalelkűség, monda Chronicle, soha sem volt angol státusférfiak tulajdona. Ebből szinte azt várhatni, hogy az angol cabinet—mert a M. Ch. Palmerston közlönye— a madridi házassági terv egyik része ellen tiltakozni fog. FRANCZIAORSZÁG. A J. d. Débats azt feleli az Espa­­nol tegnap említettük czikkére, mikép nem látja át, hogyan gátolhatná az utrechti 1713iki békekötés csatolmánya Mont­­pensier­­y és Luiza infánsnő összekelését; ezen oklevél mellett akár a királyné is mehetne orleansi herczeghez, mert hiszen azáltal a trónöröködési rend nem változtattatnék, ’s ott másról nincsen szó. SPANYOLORSZAG, Madrid, sept. 1. A Tiempo szerint a ministerium módosittatni fog, Isturiz mint követ Londonba menend. — A (carlista) Esperanza azt állítja, hogy Montpensier­­y házassága nem csak Anglia megegye­zése nélkül határoztatott, hanem hogy a miatt Ruiver és Isturiz urak közt éles üzenetek voltak. Ugyanezt mondja a Preuss. Alig. Ztg. levelezője is. NÉMETORSZÁG és DÁNIA. A részvétiratoknak a Schleswig-holsteiniakhoz vége hossza nincs a német váro­sokban ; a német lapok mindenik számában újak olvashatók, még a legmozdulatlanabbnak tartott Bajorországban is gomba­­ként nőnek a harczias üzenetek; annyira, hogy a kölni újság nürnbergi levelezője tréfának tekinti a dolgot ,s azt mondja, hogy német honfitársainak időszakonkinti szüksége, magukat derekasan kibeszélni és danolni. Erre a franczia kisember ministerkedése óta a mostaninál jobb alkalom nem volt. Ak­kor „Sie sollen ihn nicht haben, den schönen deutschen Rhein I“ most Schleswig-Holstein meerumschlungen“ da­lokban indittatott és indittab­b szélnek a lelkesedés; ’s midőn Münchenben 1841 ben egy német serföző a színpadon egy franczia erőmüvészt földhöz csapott, volt öröm, nemzeti büsz­keség elég ’sat. —A jámbor regensburgiak ezt mondják irat­­jukban: „Holsteini és schleswigi férfiak! Sokkal okosabbak és jobbak szóltak már hozzátok, de senki jobban nem kiván üdvet és győzelmet is néktek, mint mi. Mi nem törődünk az­zal, miképen vannak megírva jogaitok kutyabőrön és papi­roson, ámde szívünkben meg van írva, hogy ti édes véreink vagytok, és azoknak maradnotok kell, mig a legutolsó be­csületes csep vér el nincs fecskendezve I ’sat.“ Dinkelsbuhl és Wassertründingen városok királyuk és űrökhöz fordulnak egy legeslegalázatosabb (allerehrfürchlsvollst) feliratban: „gondoskodnék ő felsége legkegyelmesebben, hogy Német­ország határai idegen nemzetek előtt szentek maradjanak, és Schleswig-Holsteinban a német jog, német nyelv és német élet sértetlen maradjon.“ Ezalatt a kérdéses herczegségekben a bajok tovább fej­lődtek. A neumeeStern polgármester, Brockdorf gróf, mivel az ismeretes népgyűlést tartani engedte, hivataláról elmoz­­dittatott, mi ellen a neumünsteriek egy, házról házra hordott és aláirt tiltakozványban óvást tettek. — Sept­­ijén délután Olshausen Tivadar, a „Kiefer Correspondenz-Blatt“ szer­kesztője, ki a neumünsteri gyűlésben elnökösködött és a rikhez intézett feliratot fogalmazta, rendőrök által elfogatott és Kielből Rendsburg várba vitetett­ papirosai lefoglattattak. Alig lett ez közhirre, a város legtekintélyesebb polgárai, számra hatvanon összegyűlvén, a tanácshoz feliratot intéztek, hogy Ohlshausent kiszabaditvi erélyesen iparkodjék. A fo­goly háza előtt pedig nagy néptömeg csődült össze ,s a leg­első vasúti vonattal Rendsburgba sietett, a kedvelt demagó­got erővel kiszabadítandó. Oda érkezvén, számos rendsburg 187

Next