Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)
1846-09-18 / 458. szám
lévén, most saját határozata ellen a sérelmi térre ki nem léphet, hanem a főügyésznek véleményrő indítványát a törvényszéki rendezésekre vonatkozólag nem ellenzi. Ez értelemben nyilatkoztak többen. — Erre L. G. J.biró. Az eltem szóló báró úr beszédéből nyilván azt következtethetni, miszerint az új rendszert el is lehetett fogadni a törvényhatóságoknak ’s nem is, hogy pártok vannak, mellyek annak behozatalát veszedelmesnek látják — viszont a magokat már conservativ reformereknek valló egyének igen üdvösnek canonizálják; ha elvileg veszszük is a dolgot, alkotmányunk szellemében merő absurdum megengedni, hogy a főispánok publico-politikus moderátorokin comitatibus egyszersmind bírák is lehessenek, ez ellen tehát nem lehet fel nem szólalni, ’s illyen phasisában a dolognak az alkotmányon ejtett sérelmet nem pártolni. — Mindezekre következőkép kívánt cáfolólag felelni K. A. jegyző : Az előttem szóló igen tisztelt (bár mintegy diplomatikai positivitással öröködik megmutatni azt, hogy Magyarországon egy idő óta valami új kormányrendszer jött volna létre, és hogy innen vannak némelly anomáliák, mit szerinte Szabolcsmegye jelen körlevele is fölmutat; én és velem együtt, ha úgy szabad szólam, az egész conservativ párt már egy évvel ezelőtt, midőn Zemplénben ezen tárgy ugyan csak a tisztelt L. G. th úr által inditványoztatott, e zöld asztalnál nyilván bevallás az Zemplén megye részéről határozatba is ment, hogy azon képzelt uj rendszernek létezése felöl legkisebb jelenséget sem vettek észre, a mint valóban nem is létezik, mert abban ugyan semmi uj rendszert rejteni nem látszónak, hogy ő felsége kegyelmesen átlátván a megyei közigazgatás számtalan hiányait és visszaéléseit, azokat az 1723 : 56. t. czikk értelmében a föisp. és helyetteseik alkotmányos hatóságuknál fogva elenyésztetni és a jó rendet a megyékbe mindenhova állandóan behozni törekszik ; Ő felsége atyai gondoskodása oda terjed, hogy a fölsp.hivatalok többé sinecurák ne legyenek, hanem valódi hivatalnokai a megyéknek , hogy idővel a közértelem magas fokra hágván egy alkotmányos többség által gyámolittatva a kormányoz üdvös reformokat az országgyűlésen keresztülvihesse; hogy mindez czéloztatik eléretni alkotmányos utón, semmi új rendszernek még csak árnyékát sem vagyok képes feltalálni Azt mondá továbbá a tisztelt szónok úr, hogy az alkotmány szellemével meg nem egyezik az, hogy a főispán és helyetteseik a megyékben közpolgárzati kormányzók és egyszersmind bírák is lehessenek, és ezt absurdumnak canonisálja. — Hiszem ennek Angol- és Francziaországra alkalmazva valódiságát, de hazánkban, hol történetileges kifejtésű alkotmánynyal bírunk, képes nem vagyok felfogni. A megye eddigi határozatát továbbá is épségben fentartatni és a szabolcsi körlevelet egyszerűen tudomásul vétetni vélem. — Végre elnök alispán a délután két óráig tartott vitatás eredményét a szerint jelenté ki, hogy bár nem volt ugyan szükség e megye által elvileg elhatározott kérdést ismét a vitatás tárgyává tenni, mit az is bizonyít, hogy a nyilvános többség a szabolcsi körlevelet egyszerű tudomásul veszi; egyébiránt a főügyész által tett azon indítványt, miszerint a törvényszékek elrendezésének törvényhozási szőnyegre leendő hozatala alkalmára ezen tárgy az országgyűlésiek közé soroztassék — a megye rendei nem ellenzik. — E szerint minden erőszakolt megkísérlés mellett is a megye conservativ szelleme szilárdul fentartá magát, és hogy a jövő tisztújításon, mi alkalmasint folyó hó végén vagy a jövő elején meg fog tartatni, szinte győzedelmet víjon ki magának, szívünkből óhajtjuk, annál is inkább, mert fájdalmasan vagyunk kénytelenek tapasztalni, mikint a durva modor Zemplénben is elkezd hatalmazni, mert legközelebb a pói kerület esküttje gyülölséges indulatától vezéreltetve tisztviselői hatalomgyakorlat vétkes ürügye alatt több általa elkövetett visszaélés tetézéséül egy napon éjjeli tiz óra után pongyola ruhában bottal ellátva ótalom nélküli gyöngéd nemesszületésü nőket más házánál haramia módra megtámadni és azokat után útfélen megveréssel fenyegetni és éjféli 12 óráig káromló becstelenitéseivel letartóztatni semminek sem tartott! — Ezen merénylet az illető helyen bepanaszoltatott és példás megboszulást kiván, nehogy illy apró kényuracsoknak több alkalom is nyujtassék a megye által rájok ruházott alkalommal máskor is visszaélni. — Rend. lev. NEMZETI SZÍNHÁZ. F. évi sept. 1jére beérkezendő pályaművek sorába szánt, de csak sept. 14-én, ’s így későn érkezett „Szenvedély és szenvedés“ czimű 5 felvonásos történeti szomorujáték szerzője ezennel nyilvánosan értesittetik, hogy miután műve a kijelölt határidő meg nem tartása végett pályára nem bocsáttathatik: vagy annak alulirttói leendő visszavétele iránt nyilatkozni, vagy a rendes drámabiráló választmányhoz áttétele iránt rendelkezni szíveskedjék. Költ Pesten, sept. tökén 1846.. — Fáncsy Lajos, a nemz. szinh. orsz. igazg. ügyvivője. HEVESmegye pártfogoltsága alatt alakult takarékpénztár részéről Egerben folyó évi September 29dik napján délelőtti 10 órakor a megye teremében tartandó nagygyűlésre a t. ez. részvényes urak tisztelettel meghivatnak. (Felelet a mértékletességi ügyben *). A helybeli politikai lapok e napokban mindnyájan egy „Czáfolatu-ot hoztak „a B.P.Híradó 434dik számában (állítólag) megtámadott mértékletességi ügyben“ czím alatt. Maga azon egészen rendkívüli nyilvánosság is, mellyel czáfoló úr ellenünkben keresett, nem elégedvén meg azzal, amire e lapban is biztosan számíthatott, kényszerítene, hogy a dologhoz szóljunk, ámbár, úgy látszik, erre is illenék az ismeretes „nagy zaj semmiért.“ Mert hiszen e lapok érdeklett számában nincs megtámadva *) Mindazon lapok , mellyek „x — y“ „Cáfolat“-át közölték, kéretnek a kölcsönösség és védelem jogánál fogva , ezen első és utolsó feleletnek is szóról szóra közlésére, a mértékletesség, hogy is tehetné azt olly ember, ki nemcsak pálinka és minden szeszes italok, de bizony egyebek tekintetében is példányul szolgálhatna sok mértékletességi apostolnak,kik,közben legyen mondva, azon „nehéz és göröngyös“ pályán, melly mindössze is egy predikácziónak elmondásából áll, egymásnak mindjárt megszavazzák a dicsőség koszorúját, ’s mégis azt hirdetik utánozhatlan báju stylben, hogy „érzeteiket csak a kellemes édességű öntudat és belnyugalom leirhatlan becse ápolja),aki, mióta ezen rovatot szerkeszti is, már több ízben és erélyesen szólalt fel azon szerencsétlen körülmény ellen, hogy hazánk csaknem minden helységében egy pálinkafőző terjeszti köznépünkben a vesztegetés, szegénység és erkölcstelenség mételyét? Bizonyára nem , az E. szemle írója meg sem támadhatta a mértékletességet , mellynek ő minden tekintetben — nemcsak evés ivásban — igénytelen apostola, hanem kicsapongásnak nevezte olig cziinek halmozását egy fiatal jóindulatú papra, ’s csupán egy predikáczióért, mellyeket csak Franklin, Napolcon, ’sat nak adunk meg; ’s a mit alkalmilag s csak futólag mondott a székelyföldi apostolkodásról, az szóról szóra imer: „Vájjon jutott-e vagy egyszer eszékbe a mértékjelességi ügy apostolainak, hogy mikor a pálinka tökéletes kijárása mellett papolnak, nem mérsékletet, hanem kicsapongást gyakorolnak ; midőn egy nem absoluto áriáéinál szokás elhagyását kívánják, nem mértékletességet, hanem ascetismust — millyen a szeges korbácscsali kéjelgés — követelnek; ’s ami a dolog gyakorlati oldalát illeti: midőn mindent kívánnak, természetes, hogy semmit se érjenek el, vagy csak annyit, hogy az ártatlan szokásához sikertelen harcz után visszatérő ’s következéskép fogadását megszegő embernek, erkölcsi érzetét semmisítsék meg.“ — Ezen hitében már szemléltet „x—y“ czáfolata egy hajszálnyit sem renditette meg; hanem még megerősítette azon marosszéki „mértékletesnek dorbézolása is — melly e rovatban is volt említve — , kik csak akkor fordultak a vízhez—tulajdonképp a vízbe —, miután bor- és pálinkában már meg voltak fürödve. Szemléire még „x—y“ ar mértékletessége iránt is némi kétségben van, mert ha igaz, hogy olyan az ember, millyen a stylusa, mit gondoljunk róla, ki ezen egyszerű gondolatot: a mértékletesség mellett írni, így fejezi ki: „azért habár itt ott föl is szólalnak e nagy fontosságú terv létrehozataláért forrón sóhajtozó szivek szikráiból (uf!) származott béketüre tollak néma betűi ’sat.?“ Ezekhez nekünk még csak kevés adnivalónk volna , ha „x—y“ ar egy halom emésztetlen tudományt—vulgo . tudákosságot — nem hoz piaczra, ’s annak olly nagy publicitást nem ad, hogy épen azért kötelezve érezzük magunkat egy kis rostálásra: X — Y szerint a pálinkát búzából legelőbb Abulkazis török Arábiában csalta ki 1385 ben. Adataink szerint ezen arab orvos (Abulkazis—Abul-Kazan vagy Alzaharavius) Zaherában született Cordova mellett (Spanyolországban) és Cordovában is halt meg 1122ben—, tehát 1385ben fel nem találhatta a pálinkafőzést — ezt csak azért tulajdonították neki némellyek, mert az akkor használatban volt lejártató edényeket pontosan leírta — annyival kevésbbé, mivel azt már jóval 1122 előtt ismerték; mert mára híres persatudós, orvos és alchimista Rhazes(Abubekr Mohammed ben Zakharia sz. 860+940) igy ír, egy „Liber perfecti magisterii Rhases“ czímű munkájában,ezen felirat alatt: „praeparatio aquae vitae simpliciter.“ Accipe occulti (az alkhimisták soha sem nevezték a dolgokat közönséges neveken , alább ki fog tetszeni, hogy ez az „occullus“ valami, semmi egyéb nem lehetett, mint— legfeljebb — veremben tartott gabona) quantum volueris, et tere fortiter donee fiat sicut medulla (azaz: őzöld és gyúrd tésztává), et dimitte fermentari per diem et noctem, et postea mitte in vase distillationis, et distilla (ez a dimitte fermentari ’sat. mindent tisztába hoz). Csak az alkhimisták áttörhetlen titoktartásának ’s az orvosok jól felfogott önhaszonlesésének—kik a szeszszel minden betegséget meg akartak gyógyítani—tulajdoníthatni, hogy a szeszgyártás nem előbb mint a 16i. század vége felé terjedett el; de ekkor nemcsak az angol katonák és a körmöczi bányászok, mint úgy állítja, hanem minden északi tartományok népei már olly bőségben éltek a pálinkával, hogy a kormányok némi vallásos aggodalomtól is indíttatva, mintha t.i. azon anyag, miből a mindennapi kenyér készül, meg lett volna szentségtelenítve illyen alkalmazás által—rendeleteket bocsátottak ki a gabonapálinka-főzés betiltására. — Az amit „x—y“ még 1751 ben is mérgek közé zárttnak állít a gyógyszertárakban, ma is oda zárható , az alkalmasint nem pálinka, hanem spiritus vini rectificatus vagy rectificatissimus, miből amabban, mikor legerősebb is, alig van 40—45°/o, de közönségesen mint a székely földön csak 20—25°/o. — De nagy tévedés, nem hogy a pálinkát , de még a tiszta szeszt is egy categoriába sorozni a mireny (arsenik), kétszeres chlorhigany (quecksilber Chlorid) , nadragulya ’s több eféle ismeretes mérgekkel, ’s még nagyobb hiba az illyen tévedést fenhangon hirdetni—: ha a mérgeknek „x—y“ szerint értelmezését elfogadjuk, akkor nem lesz az istennek semmi áldása, mi méreggé ne válnék. Hiszen mi jobb a nagyváradi vagy kolozsvári kenyérnél? de próbáljon csak akárki belőle jó frisen, egy egészet, édesmohón elnyelni, ’s meglátjuk „nem fosztja-e meg magát drága életétől?“ mint „xx y“ fejezi ki magát. Visszaélés által minden eledel méreggé válik; a velekélésben ép olly szükséges a mértékletesség mint a pálinka-ivásban. Ebből azonban nem következtetjük , hogy a pálinka ép olly szükséges, mint a has és kenyér, hogy a nélkül nem lehetne az embernek megélni; sőt épen azt állítjuk, hogy úgy megélhetne nélküle, mint csak kevéssel ezelőtt a czukor nélkül, melly minden szükségtelensége mellett is — reméljük a civilisatio nevében — el fog terjedni a társadalom legalsó rétegéig. (Folytatjuk.) KÜLFÖLD. NAGYBRITANNIA. A Standard e képen ír az izlandi szükségről: „Mi nem vagyunk zajcsinálók, de azt nyilván kimondjuk a nemzetnek, hogy ha Izlandban millió polgártársat meg akar menteni, nagyobb áldozatokat kell tennie mint eddig bármelly időszakban történt. A burgonyatermés teljes megsemmisülése azt okozá, hogy legalább 4 millió izlandi jelenleg olly kevéssé van élelemszerekkel a jövő évre ellátva, mintha méz- és hajléktalan az északi jeges tengeren vagy Szahara sivatagján állanának. Korábbi szukidők most zsínórmértékül nem szolgálhatnak, mert a látogatás illy körülmények közt példátlan. Ninős eset a történetben, hogy egy növénykor, úgy mint most, csaknem az egész földgömbön úgyszólván egy időben elterjedt volna, anélkül, hogy terjedésének oka kiadathatnék. Készen kell állanunk legalább 4 millió polgártársunk táplálására, és arra, hogy az ir mezei gazdái földművelési rendszerének gyökeres megváltoztatására képesítsük. A parlament által megszavazott 150000 font erre nem elegendő, és e változtatást 15 milliónyi értékű közmunkák sem eszközölnék. Ezután javaslatot tesz a lap, hogy a földművelőknek a státus földeik értékéig pénzt kölcsönözzön, miszerint a burgonya helyett gabonát vethessenek. Az izlandi helytartó egy feliratra, mellyet hozzá Cork városa a közelgő népvilég iránt intézett, azt felelé, hogy fel van hatalmazva, a grófsági hatóságokat javaslatok benyújtására felszólitni, minő közmunkák vétessenek elő, hogy a szűkölködő nép keresetet nyerjen. Ezenkívül a kormány ösztönözni fogja a kereskedőket, hogy nagy mennyiségű kukoriczát hozzanak be, és azt olcsón árulják, á sat. nem rég nagy mennyiségű álgyugolyó és bomba hozatott London és Bristolba Odessából (!), mellyek öntése a múlt tavaszszal volt megrendelve. A Times legújabban a whig M. Chronicléval bonyolódott keserű polémiába a spanyol házasságok miatt. A Times t. i., mint már jelentők, a hírt Montpensier házasságáról könnyedén vette; ezzel ellenkezőleg a Chronicle azt az angol politika megalázásának tekinti,’s a Timest, mivel előbbi szigorú hangját lejebb szállította, „nyomorult szolgai szellemről“ vádolja. Ezen szolgalelkűség, monda Chronicle, soha sem volt angol státusférfiak tulajdona. Ebből szinte azt várhatni, hogy az angol cabinet—mert a M. Ch. Palmerston közlönye— a madridi házassági terv egyik része ellen tiltakozni fog. FRANCZIAORSZÁG. A J. d. Débats azt feleli az Espanol tegnap említettük czikkére, mikép nem látja át, hogyan gátolhatná az utrechti 1713iki békekötés csatolmánya Montpensiery és Luiza infánsnő összekelését; ezen oklevél mellett akár a királyné is mehetne orleansi herczeghez, mert hiszen azáltal a trónöröködési rend nem változtattatnék, ’s ott másról nincsen szó. SPANYOLORSZAG, Madrid, sept. 1. A Tiempo szerint a ministerium módosittatni fog, Isturiz mint követ Londonba menend. — A (carlista) Esperanza azt állítja, hogy Montpensiery házassága nem csak Anglia megegyezése nélkül határoztatott, hanem hogy a miatt Ruiver és Isturiz urak közt éles üzenetek voltak. Ugyanezt mondja a Preuss. Alig. Ztg. levelezője is. NÉMETORSZÁG és DÁNIA. A részvétiratoknak a Schleswig-holsteiniakhoz vége hossza nincs a német városokban ; a német lapok mindenik számában újak olvashatók, még a legmozdulatlanabbnak tartott Bajorországban is gombaként nőnek a harczias üzenetek; annyira, hogy a kölni újság nürnbergi levelezője tréfának tekinti a dolgot ,s azt mondja, hogy német honfitársainak időszakonkinti szüksége, magukat derekasan kibeszélni és danolni. Erre a franczia kisember ministerkedése óta a mostaninál jobb alkalom nem volt. Akkor „Sie sollen ihn nicht haben, den schönen deutschen Rhein I“ most Schleswig-Holstein meerumschlungen“ dalokban indittatott és indittabb szélnek a lelkesedés; ’s midőn Münchenben 1841 ben egy német serföző a színpadon egy franczia erőmüvészt földhöz csapott, volt öröm, nemzeti büszkeség elég ’sat. —A jámbor regensburgiak ezt mondják iratjukban: „Holsteini és schleswigi férfiak! Sokkal okosabbak és jobbak szóltak már hozzátok, de senki jobban nem kiván üdvet és győzelmet is néktek, mint mi. Mi nem törődünk azzal, miképen vannak megírva jogaitok kutyabőrön és papiroson, ámde szívünkben meg van írva, hogy ti édes véreink vagytok, és azoknak maradnotok kell, mig a legutolsó becsületes csep vér el nincs fecskendezve I ’sat.“ Dinkelsbuhl és Wassertründingen városok királyuk és űrökhöz fordulnak egy legeslegalázatosabb (allerehrfürchlsvollst) feliratban: „gondoskodnék ő felsége legkegyelmesebben, hogy Németország határai idegen nemzetek előtt szentek maradjanak, és Schleswig-Holsteinban a német jog, német nyelv és német élet sértetlen maradjon.“ Ezalatt a kérdéses herczegségekben a bajok tovább fejlődtek. A neumeeStern polgármester, Brockdorf gróf, mivel az ismeretes népgyűlést tartani engedte, hivataláról elmozdittatott, mi ellen a neumünsteriek egy, házról házra hordott és aláirt tiltakozványban óvást tettek. — Septijén délután Olshausen Tivadar, a „Kiefer Correspondenz-Blatt“ szerkesztője, ki a neumünsteri gyűlésben elnökösködött és a rikhez intézett feliratot fogalmazta, rendőrök által elfogatott és Kielből Rendsburg várba vitetett papirosai lefoglattattak. Alig lett ez közhirre, a város legtekintélyesebb polgárai, számra hatvanon összegyűlvén, a tanácshoz feliratot intéztek, hogy Ohlshausent kiszabaditvi erélyesen iparkodjék. A fogoly háza előtt pedig nagy néptömeg csődült össze ,s a legelső vasúti vonattal Rendsburgba sietett, a kedvelt demagógot erővel kiszabadítandó. Oda érkezvén, számos rendsburg 187