Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-07-02 / 413. szám

mit a k. k. leirat megsemmisít, nem canon, nem ollyan statulum, melly 1791/.. 26 d. t.cz. szerint superinspectionem regiam transferit et approbationem obtinuerit; s mihelyt sy­­nodusi törvény által határoztatik meg illyen egy szerkezetbe vágó ujitás , mindjárt sertiatur robur firmitatis, s nem gátol­­tatik az elöhaladás; sőt ez az egyházmegye hálás köszönetet szavaz ő felségének az ezen tárgybani igen kegyelmes s atyáskodó egész eljárásáért és ezen kegyelmes l­iratáért. A második kérdést illetőleg a felelet attól függ milly viszonyban állitlab­b lenni az egyházkerületi gyűlés az egyházmegyei gyűlésekhez, ezek képviselőinek öszvefolyása-e az, vagy ön­­álló felső kormány­os törvényszék (gradualis superioritas).— Lám az uj választásmód sem ment át az egyházi megyék discussióján — a gyakorlatot kell megnézni; egyébiránt ám tétessék róla említés, és ha szükséges, óvás. — A harmadik kérdés tárgyában csak akkor lehetne sérelem, ha az egy­házkerület elnöke és főgondnoka a kegy. kir. leiratot hiva­talosan közölte volna két egyházmegyével, a többiekkel pe­dig nem — úgy de ezt mint képtelenséget gondolni sem le­het, annyival kevésbbé azon derék méltóságról­­eltenni, sőt épen nem lehet hinni; hogy pedig azon két egyházmegye gondos volt magánúton a k.k. leirat tartalmát magának meg­szerezni — megszerezhette pedig vélek és pletyka nélkül, mivel az egyszer leküldetvén, nem létire de cachet — nem titok; ezen egyházmegyében is volt arról kerületi gyűlés előtt némellyeknek tudomása — nem lehet senkinek sérelem. ’S igy a negyedik kérdést illetőleg teljesiteni kell az egyh.­­kerületi közgyűlés határozatát és szavazni kell.—Ezen értel­mek ellen,—mi czélból? azt az ellenkezők lelke tudja,—elég erőködés történt és a segéd-gondnok , de kiváltkép Szeles Lajos ügyvéd ’s kerületi de itt most avatott világi ülnök ré­széről beszéd, majd néhány jelen volt lelkészeknek—mintha pártfeleinek — most legelőször szavazat-adás sürgetése, melly azoknak nem szűkkeblüség, hanem jelen szerkezet és gyakorlat (a képviseletnek *­ még árnyéka sem lévén) szel­leméből meg nem adatván, a gyűlésnek pártfeleivel együtti odahagyása által, végre az eredmény négy órai, sok, nem minden az ellenkező értelmüektől jött sértő beszédek nélkül az lett, hogy az elnök segéd­gondnok úr feloszlatta a gyű­lést im­e szavakkal . No hát feloszlatom a gyűlést azon felté­tel alatt, hogy semmi a jegyzőkönyvbe (azt nem mondta, hogy a B.P.Híradóba) ne menjen, hanem készítsük el mind­járt az egyházakat szavazásra felszólító körlevelet. ’S igy el­oszlott a gyűlés minden más eredmény nélkül, kivéve, hogy a Sz. L. értelmén lévők segéd­ gondnok úrral más helység­ben Sz. L.**) vidám , a sérelmet nem látó néhányan pedig a papiakba komoly ebédre mentek—miután a szinte egy hó­nap alatt egyházmegyei gyűléssel kétszer terhelt egyház, alkalmasint nem értesiltetvén a gyűlést oda rendelő által ar­ról , hogy nem minden gyű­lésezök lesznek vendégei, többre költekezett mint vendégei voltak. — Közli K. G. M- BALATON­ FÜRED , jun. 21-én. „Tengerre magyar!“ E jelszó hangzott nem rég országszerte, és ennek én is örül­tem , már csak azért is, mert bizony sok olly magyar van köztünk, ki csak úgy használhatna valódilag hazájának, ha életét legtávolabb tengereken töltené el. Most én is e jelszót hangoztatom : „Tengerre magyar !“ Mivel azonban én csak azt szeretem, a­mi valódilag magyar, és magyar, valódi magyar tengernek jelenleg csak a Balatont mondhatni, tehát el a Balatonra, magyarok , ha testi és szellemi tekintetben boldogulni akartok, és hogyne akarnátok azt, miután e kettős czért itt a Balaton partján csupán evés, ivás, fürdés és a henyélés által érhetni el. Beteg testben a lélek is be­teg , ámde itt a test meggyógyul, tehát a lélek sem bete­­geskedhetik; ez olly világos, hogy minden további bizonyí­tás elmaradhat. Egy pesti barátom azzal ijesztő távozásomkor, hogy az első huszonnégy óra után múlhatlanul unatkoznom kellene Füreden! E rágalmat csak azért bocsátom meg neki, mert keresztnevét ő is puszta e betűvel végzi, ’s azt kell hinnem, hogy Füredet csak olly emberek leírásából ismeri, kik mindjárt unatkoznak, mihelyt egyedül vannak, mi csak onnan származhatik, mivel illyenkor aztán igen rosz társa­ságban érzik magukat lenni. íme, én már három hetet töl­tök el itt, olly időszakban, mellyben igen csekély a vendé­gek száma, és mindeddig egyetlen pillanatig sem unatkoz­tam, pedig beteg és házas ember vagyok. De mikép is un­hatná el itt magát az ember! Ha a nagyszerű Balatonra veti szemeit, órákig találhat gondolkozásra anyagot, és csak az kár, hogy mindazt leírni nem lehet, mit e látvány­sejtések homályos alakjában a lélek­elibe vezérel; mert ugyan ki bírná az egészen nyugott víztükör nagyszerűségét illőn leírni, vagy azon pillanatot, mellyben, mintha varázsbot által riasz­­tatnék föl, először színét változtatja meg a roppant tó, mint­egy tudatva, hogy haragra fog lobbanni, ’s rögtön ezután csattogva emeli magasra hullámait; midőn pedig haragját illőn kitüntető, ismét rögtön lesimul és óriási tükörül szolgál a holdnak, fényes kiséretével. Mondom , ki bírná mind­ezt leirni, ’s ki az, ki illy látvány mellett, melly majd minden huszonnégy órában, kisebb nagyobb mértékben megújul, unatkozni tud ? A másik oldalon viszont az árnyas erdőcske kínálkozik kellemeivel, gyönyörű kilátásival a szép épüle­tekkel csipkézett hegyormokra, ’s bájos énekével számtalan madárnak. Én Pesten minden operai előadásban jelen voltam, képzelhetni !?!??.*, mennyire meg voltak már füleim romolva ; ámde a füredi csalogányok három nap alatt tökéletesen meg­­gyógyiták hallási műszereimet. Itt van továbbá a kies fekvésű Arács, Füred, és a gyönyörű nosztori völgy, melly enno­ *) Most vann kalapács alatt. — K. G. Melly helyről nem mondhatók a hivatalosok: neme üben— ter recolit locum — bizony mi nem megyünk — mivel már ezelőtt is a többszöri lakoma közt egy vidám majálist is élveztek s a be­meneti dij ? — K. G. pai nevezeteséggé emelkedett volna már, ha szerencsétlen­ségére nem épen Magyarországban feküdnék. E völgyben minden van, mi a szemet gyönyörködtetheti ’s élvezetet nyújthat, csak az emberi kéz művelődési nyoma nem látható, mert e vidék annyi birtokos közt van fölosztva, mennyi nagy hazafiak közt honunk boldogsága, azért történhetik aztán csak olly kevés javítás itt is ott is, mi alig ér többet a sem­minél. Ezen helyeken kívül Tihany s vidéke is mennyi élve­,­zettel kínálkozik, legújabban pedig gőzhajógyárt is láttunk­ Füreden rögtönöztetni; alig nyilatkoztatá magát alakultnak ezen új gőzhajótársaság, ’s „Kisfaludy“ gőzöst már ide szál­­ltta egy csapat szekér, mindenféle mesteremberekkel együtt az óbudai hajógyárból, és most már majd az egész hajóge­­rince készen áll a Balaton partján, és rövid idő múlva meg fogja mutatni, hogy az itteni eddig le nem győzetett hullá­mokon is uralkodni tud. Ó-Budán még két lakható is készül szinte vasból, miket árukkal terhelve vonand maga után a gőzös, mi bizonyosan az egész vidékre jótékonyan fog hatni, főleg kereskedési tekintetben. A balatonparti birtokosok ve­télkedve sietnek kényelmes kikötőket építtetni számára, jól tudván, hogy mindenütt emelkedik a jóllét, hol a közleke­dés e­leme meghonosul. A balatoni gőzhajózás két legbuz­góbb előmozdítójával volt szerencsém megismerkedni, Her­­telendy Károly és Tar István urakkal, kik mindent elkövet­nek ez ügy teljes diadalának siettetése körül, miben a tihanyi uradalom által természetesen szokott lelkességgel gyámolit­­tatnak. Hazánk több részéből legkülönbözőbb politikai színe­zetű vendégek vannak itt, ’s ezek egyhangúlak állítják, hogy nemcsak a balatoni gőzhajózás legkedvezőbb eredmé­nyét, hanem a Tiszaszabályozásét is tökéletesen hiszik, mert­­ Széchenyi István gróf áll az ügy élén. Mégis csak sokkal népszerűbb tehát a nemes gróf hazaszerte, mint sokak­kal magam is hinni hajlandó valók Pesten. íme, hiszi-e­ még valaki, hogy Füreden unatkozni lehessen, főkép, ha azt is megmondom, hogy máig a zene sokkal jobb volt a pesti nemzeti színház fölvonás közti borzadalmas „simpho­­niáinál“, mert még eddig tudniillik semmi zenénk nem volt, melly a madarak gyönyörű dalait megzavarta volna; most azonban a csalogányok már megszűntek énekelni, ’s igy pár nap múlva jó zene is fogja a vendégeket mulattatni, Helényi válogatott szinésztársaságával együtt, melly kevés nap múl­va szinte meg fog érkezni. Tehát tengerre, azaz Balatonra magyar! Magyar, mondom, mert német már úgyis sok van itt, ’s még több azon népből, melly magát legrégibbnek tartja. Ide, ide, a Balatonra, magyar hazámfiai, mert itt három nap alatt meg lehet tanulni, hogy mikép tölthetni el huszonnégy órát munka nélkül, ’s olly gyorsan , mintha csak kettő lett volna, és mégis rendkívül hasznosan, mint­hogy kevés hét alatt testben lélekben meg fognak önök erő­södni. Ide, a Balatonra, magyar hölgyek, még pedig sietve, ’s meg vagyok győződve, hogy szives meghívásomat gyor­san fogják önök követni, ha az itt következő két új felfedö­­zésemet olvasandják, mikről eddig még egy balaton­füredi hírlapi levelező sem szólott. Először is tudják meg önök, hogy itt­­ nincs bolha, ’s azok is, mellyek az utazókocsik­ban ide hozatnak, csakhamar elcsen evészülnek, ’s a máso­dik nemzedékben már kivesznek, minek okát csak természet­tudósaink magyarázhatnák meg, é s remény­em is, hogy va­­lamellyik pesti társulat e rendkívüli természeti tünemény megvizsgálására küldöttséget fog mielőbb ide utasítani. Má­sodszor, a Balaton vize szemlátomást-------„fiatalít.“ Ezt, bármilly csodásan hangzik is, magamon tapasztalom, mert ide érkezésem után kevés, nap múlva egy igen érdemes tábla­­bíró így szólt hozzám: „Én sokkal fiatalabbnak képzeltem önt.“ Két hét múlva pedig ismét találkozván velem, örvendve szólt: „Ah, hiszen ön egészen megifjodott!“ Tehát Füreden elég a mulatság, bolha pedig nincs, és ezenkívül minden ember megifjodik a Balaton hullámaitól, — kell—e még több, hogy százankint siessenek hazánk minden részéből Füredre a magyarok? — - ------------­RÉV-KOMÁROM, június 23. (Iskolaügy.) Szép ünne­pélyről jövünk. A komáromi kir. gymnasiumbeli ifjúság ma tartotta második félévi szavalási versenyét. Igen számos egyházi, megyei és városi hivatalnok ’s általában mind számban, mind személyben jeles vendégkoszoru díszesitette azt; ’s valóban nemcsak a tanítók buzgalma , hanem a sza­valok jelessége is megérdemelte azon kitüntető megtiszte­­lést; és bár sokhelyütt láttam felfedező tehetségeket, de illy komáknál ennyi szabatosságot a hang- és taglejtésben, ter­­mészethűséget az arczbeszédben még sehol. A szavalok 22, az elszavalt tárgyak pedig vallás, hon és királyért buzgó, szabad vagy kötött beszédek valának. Tartottunk tőle, hogy jelenleg a szavalási versenyek élvezetében nem részesülhe­tünk, miután a benedekiek székháza ezen évben két jeles tagját, a. m. egy tanárt és igazgatóját vesztvén el, olly csa­pást szenvedett, melly alatt bárme­­ly intézet is roskadhat, vagy legalább buzgalma lehangoltathatik; úgy látszik azon­ban, hogy ezen mindenek által méltán tisztelt tanítói karban a lélek nem csügged ’s most is azon szellem vezérli, melly eddig erősité munkálatiban. — R. I. Utazási napló Horvátföldön IV. Zágráb, május 14dikén. Itt még folyó hó­rkán esti tiz óra tájban a múlt évi julius 29dikei szomorujátéknak tán utolsó — ’s vajha utolsó! — fölvonása adatott. E fölvonásban szinte mint amott — ha­bár nem annyi — de legalább egy egészen ár­tatlan élet ’s néhány sebesültnek vére jutott áldozatul. — Késtem a véres esetről írni, hogy annál kimerítőbben írhas­sak. A történet ez. S. alezredes vezérkedett múlt évi julius 29dikén. ’S mind a mellett, hogy magáért adatokkal is megfelelt ’s a kormány előtt egészen kitisztitá magát _ Zágráb kicsapongói előtt — örökre tagadom, hogy ezek a conservativ párthoz számíthatók legyenek — július 29-e óta a legyülöltebb ember volt. A legújabban más ezred­ E&lílLFÖlLI). NAGYBRITANNIA, London, jun. 17. A ministerium­­ban jelenleg a legnagyobb bizonytalanság uralkodik. Azon kilátás mellett, hogy Peel az ír közbátorsági bilinél megve­retik, az a kérdés, várakozzék-e új választásra vagy nem? Még semmi sincs elhatározva, azonban Peel tulajdonképi barátai, a conservativek, olly véleményben vannak, hogy e megveretés után lüstint le kell lépnie. Erre elég világosak az okok. A védlettekkeli kibékülésre gondolni sem lehet, sőt a vita személyeskedésre ment át. Hangosan azzal vá­dolták Peelt, hogy Canningot ő vitte sírba,­­ és tudva van, hogy Canning maga is Peelt nevezte halála okának halá­los ágyán. Eziránt most nagy polémia foly a hírlapok­ban. A­ki a dolgot betű szerint úgy veszi, azt mondhatja, hogy Canning boszóló angyala most Peel előtt áll. Minda mellett, mi magát a kérdést illeti, a­nélkül hogy a tény vizsgálatába bocsátkoznánk, Peel mellett többféle mentséget hozhatunk fel. Alkotmányos nagy országokban, mintáira Anglia, Francziaország és Északamerika elég világos pél­dák, legelső tulajdonsága nagy státusférfiaknak, és minden­kinek, ki valamelly fontosabb politikai álláson van , hogy a gyaláztatásokhoz hozzá legyen szokva; akié tulajdonsággal nem bir, jobban teszi, ha politikai életre nem adja magát. Ha tehát Canning olly vékony bőrű, olly asszonyilag érzé­keny volt, hogy szívszakadásban halt meg, úgy rokonai és barátai legjobban tennék, ha e körülményt feledékenységbe meritnék — nem költői kimúlása az nagy férfiúnak. Canning halála okának legilletőbb megítélője orvosa volna, kinek bi­zonyítványa nem idéztetik. Többije, Peel különös állása igen kedvező hasonlítási pontokkal bír. Canning nemcsak elhagyta pártját, hanem a whigek egyik részével egyesült. Ezt Peel még nem tette, és a megtámadások már most is igen heve­sek ; mi lenne még, ha a whigekkel, vagy a radical freefra­­derekkel (szabadkereskedésiekkel) szövetkeznék? Egyene­sen politikai kalandorrá aljasulna. Ez fő oka annak, miért nem tanácsolják neki barátai, hogy a parlamentet szétoszlassa és az új választások eredményét várja — conservativ többsé­get nem remélhet, é s igy csak a fenebbit választhatná, ha minister akarna maradni. E mellett a régi pártok mind szét­­foszlottak és az újak még csak csíráznak, im ezekre okos po­litikus nem támaszkodhatik. Peelnek nincs egyéb hátra, mint a politikai pályáról végkép visszavonulni, vagy legalább egy­ ­ be áttérvén , és az itt székelő ezredtől búcsúzván es­télyre hivá meg tiszttársait az úgynevezett császárven­­déglőbe, hol aztán az egybegyült tisztikart az ezred hangász­­kara mulatandó szinte megjelent. A derék hangászkar né­hány jeles darabot a széles utczát zsúfolásig elfoglalt hallga­tók teljes megelégedésére szerencsésen eljátszott, de midőn valaki a vendéglőteremben a távozóra áldomást ivott volna, ’s a hangászkar ezt szereivel kisérné — egyszerre füttyök ,hallatszottak távoiról mintegy közeledni — és a hangszerek ’s hangászok közé kövek röpködtek. A köveket nekem úgy tetszett, mintha a császárvendéglő udvarából kezdték volna dobálni. Egy illy kő épen elibém esvén, engem is haza­felé ijesztett, mert mi tagadás benne, én illyenektől tartok. A fütty és köveket S. személye és egyéb katonák elleni legpiszkosabb kifakadások követték. A tisztek nejeit ’s hölgyeit a tisztség egy része a harminczadh­oz kiséré — más része űzőbe vévé a gazsihedereket, kik még ekkor is tá­vol ’s közelről rágalom ’s szitkaikkal ingerlők az ingerülte­ket. A fölbőszült tisztség a H. házábani kávéháznak tartott, — mellybe legtöbbeket tapasztalt iramodni a gonosz garáz­­dálkodók közöl. A kávéház, mellyel becsuktak magok után az ingerlők— betöretett; a kávéházban majd minden össze­­romboltatott; egy izraelita mesterlegény agyon szuratott, és vagy heten — kik között maga a kávés leginkább ezon­­ben — egészen átszuratván — kisebb nagyobb sebeket kap­tak. — A tragédiának vége jön. — Azóta a város és katona­ság között a legnagyobb bizalmatlanság és feszültség uralko­dik ; de az elöljáróság itt is ott is gondosan intézkedik a ke­délyek lecsilapitására. A városbiró épen ma összetett kézzel ’s csaknem sírva kérte az összehívott polgárságot , ez értene egyet, vetkőznék ki az annyi kárt ’s hátramaradást szült veszedelmes pártoskodás szelleméből, ’s olvadna össze béke­szerető boldogabb egészszé; mor adná föl a hasonló zavart­­okozó betyárokat, hogy az okozott zavar, bánat, és összes polgárságnak szégyenére váló kicsapongásaikért a törvény szigora szerint lakolhassanak. Ritkán hallottam olly szívből — igen, olly fájdalomtépte szívből folyó beszédet mint Zág­ráb bírája tartott a szavaira valóban elérzékenyült polgár­társhoz. Egy okos elöljáró szólt, ki leginkább tudja, mennyit árt a hosszas békétlenkedés e városnak. Szavát érte a pol­gárság, és én azt hisszem, május 6-án utolszor ivott vért a pártviszályban gyönyörködő polgárzat és nemzet ördöge. — A’ katonai elöljáróság szinte rendelkezik, hogy minél keve­sebb érintkezésbe jöjjön a legénység a polgársággal, mi egyébiránt csak a polgárság kárával történik, mert a pénz nem foly ki, hanem a kaszárnyák markotányosinál marad. — A polgárok békéért epednek; a katonák legtöbbjei szintúgy átkozzák helyzetöket, ’s innen szabadulni főkivánságuk. — Istenem, add már egyszer, hogy a béke fájának árnyában szeretettel öleljék egymást a magyar korona gyermekei ! Véleményemet a május 6-i zágrábi esetre nem akarván kimondani, ünnepélyesen csak oda nyilatkozom, hogy a zavarkezdők, ha conservativ párthoz számiták eddig magukat — nevöket onnan törüljék ki, mert a valódi conservativ illyesm­ire vetemedni nem képes. — Továbbá, fájdalmamat el nem titkolhatom a fölött, hogy Zágráb oppositiójának több tagja és nyilvánosan olly élénken örvendeni tudott e sajnos eseményen ; kimutatják ez urak — mit akarnak, holott — mint mondják , volt a füttyösök’s kődobálók között egy hős ellenzéki betyár is, ki főleg segíté a szomorú fölvonást. — Van-e emberi szive ’s lelke annak, ki i­lyek fölött örülni képes!?

Next