Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)
1846-07-02 / 413. szám
mit a k. k. leirat megsemmisít, nem canon, nem ollyan statulum, melly 1791/.. 26 d. t.cz. szerint superinspectionem regiam transferit et approbationem obtinuerit; s mihelyt synodusi törvény által határoztatik meg illyen egy szerkezetbe vágó ujitás , mindjárt sertiatur robur firmitatis, s nem gátoltatik az elöhaladás; sőt ez az egyházmegye hálás köszönetet szavaz ő felségének az ezen tárgybani igen kegyelmes s atyáskodó egész eljárásáért és ezen kegyelmes liratáért. A második kérdést illetőleg a felelet attól függ milly viszonyban állitlabb lenni az egyházkerületi gyűlés az egyházmegyei gyűlésekhez, ezek képviselőinek öszvefolyása-e az, vagy önálló felső kormányos törvényszék (gradualis superioritas).— Lám az uj választásmód sem ment át az egyházi megyék discussióján — a gyakorlatot kell megnézni; egyébiránt ám tétessék róla említés, és ha szükséges, óvás. — A harmadik kérdés tárgyában csak akkor lehetne sérelem, ha az egyházkerület elnöke és főgondnoka a kegy. kir. leiratot hivatalosan közölte volna két egyházmegyével, a többiekkel pedig nem — úgy de ezt mint képtelenséget gondolni sem lehet, annyival kevésbbé azon derék méltóságróleltenni, sőt épen nem lehet hinni; hogy pedig azon két egyházmegye gondos volt magánúton a k.k. leirat tartalmát magának megszerezni — megszerezhette pedig vélek és pletyka nélkül, mivel az egyszer leküldetvén, nem létire de cachet — nem titok; ezen egyházmegyében is volt arról kerületi gyűlés előtt némellyeknek tudomása — nem lehet senkinek sérelem. ’S igy a negyedik kérdést illetőleg teljesiteni kell az egyh.kerületi közgyűlés határozatát és szavazni kell.—Ezen értelmek ellen,—mi czélból? azt az ellenkezők lelke tudja,—elég erőködés történt és a segéd-gondnok , de kiváltkép Szeles Lajos ügyvéd ’s kerületi de itt most avatott világi ülnök részéről beszéd, majd néhány jelen volt lelkészeknek—mintha pártfeleinek — most legelőször szavazat-adás sürgetése, melly azoknak nem szűkkeblüség, hanem jelen szerkezet és gyakorlat (a képviseletnek * még árnyéka sem lévén) szelleméből meg nem adatván, a gyűlésnek pártfeleivel együtti odahagyása által, végre az eredmény négy órai, sok, nem minden az ellenkező értelmüektől jött sértő beszédek nélkül az lett, hogy az elnök segédgondnok úr feloszlatta a gyűlést ime szavakkal . No hát feloszlatom a gyűlést azon feltétel alatt, hogy semmi a jegyzőkönyvbe (azt nem mondta, hogy a B.P.Híradóba) ne menjen, hanem készítsük el mindjárt az egyházakat szavazásra felszólító körlevelet. ’S igy eloszlott a gyűlés minden más eredmény nélkül, kivéve, hogy a Sz. L. értelmén lévők segéd gondnok úrral más helységben Sz. L.**) vidám , a sérelmet nem látó néhányan pedig a papiakba komoly ebédre mentek—miután a szinte egy hónap alatt egyházmegyei gyűléssel kétszer terhelt egyház, alkalmasint nem értesiltetvén a gyűlést oda rendelő által arról , hogy nem minden gyűlésezök lesznek vendégei, többre költekezett mint vendégei voltak. — Közli K. G. M- BALATON FÜRED , jun. 21-én. „Tengerre magyar!“ E jelszó hangzott nem rég országszerte, és ennek én is örültem , már csak azért is, mert bizony sok olly magyar van köztünk, ki csak úgy használhatna valódilag hazájának, ha életét legtávolabb tengereken töltené el. Most én is e jelszót hangoztatom : „Tengerre magyar !“ Mivel azonban én csak azt szeretem, ami valódilag magyar, és magyar, valódi magyar tengernek jelenleg csak a Balatont mondhatni, tehát el a Balatonra, magyarok , ha testi és szellemi tekintetben boldogulni akartok, és hogyne akarnátok azt, miután e kettős czért itt a Balaton partján csupán evés, ivás, fürdés és a henyélés által érhetni el. Beteg testben a lélek is beteg , ámde itt a test meggyógyul, tehát a lélek sem betegeskedhetik; ez olly világos, hogy minden további bizonyítás elmaradhat. Egy pesti barátom azzal ijesztő távozásomkor, hogy az első huszonnégy óra után múlhatlanul unatkoznom kellene Füreden! E rágalmat csak azért bocsátom meg neki, mert keresztnevét ő is puszta e betűvel végzi, ’s azt kell hinnem, hogy Füredet csak olly emberek leírásából ismeri, kik mindjárt unatkoznak, mihelyt egyedül vannak, mi csak onnan származhatik, mivel illyenkor aztán igen rosz társaságban érzik magukat lenni. íme, én már három hetet töltök el itt, olly időszakban, mellyben igen csekély a vendégek száma, és mindeddig egyetlen pillanatig sem unatkoztam, pedig beteg és házas ember vagyok. De mikép is unhatná el itt magát az ember! Ha a nagyszerű Balatonra veti szemeit, órákig találhat gondolkozásra anyagot, és csak az kár, hogy mindazt leírni nem lehet, mit e látványsejtések homályos alakjában a lélekelibe vezérel; mert ugyan ki bírná az egészen nyugott víztükör nagyszerűségét illőn leírni, vagy azon pillanatot, mellyben, mintha varázsbot által riasztatnék föl, először színét változtatja meg a roppant tó, mintegy tudatva, hogy haragra fog lobbanni, ’s rögtön ezután csattogva emeli magasra hullámait; midőn pedig haragját illőn kitüntető, ismét rögtön lesimul és óriási tükörül szolgál a holdnak, fényes kiséretével. Mondom , ki bírná mindezt leirni, ’s ki az, ki illy látvány mellett, melly majd minden huszonnégy órában, kisebb nagyobb mértékben megújul, unatkozni tud ? A másik oldalon viszont az árnyas erdőcske kínálkozik kellemeivel, gyönyörű kilátásival a szép épületekkel csipkézett hegyormokra, ’s bájos énekével számtalan madárnak. Én Pesten minden operai előadásban jelen voltam, képzelhetni !?!??.*, mennyire meg voltak már füleim romolva ; ámde a füredi csalogányok három nap alatt tökéletesen meggyógyiták hallási műszereimet. Itt van továbbá a kies fekvésű Arács, Füred, és a gyönyörű nosztori völgy, melly enno *) Most vann kalapács alatt. — K. G. Melly helyről nem mondhatók a hivatalosok: neme üben— ter recolit locum — bizony mi nem megyünk — mivel már ezelőtt is a többszöri lakoma közt egy vidám majálist is élveztek s a bemeneti dij ? — K. G. pai nevezeteséggé emelkedett volna már, ha szerencsétlenségére nem épen Magyarországban feküdnék. E völgyben minden van, mi a szemet gyönyörködtetheti ’s élvezetet nyújthat, csak az emberi kéz művelődési nyoma nem látható, mert e vidék annyi birtokos közt van fölosztva, mennyi nagy hazafiak közt honunk boldogsága, azért történhetik aztán csak olly kevés javítás itt is ott is, mi alig ér többet a semminél. Ezen helyeken kívül Tihany s vidéke is mennyi élve,zettel kínálkozik, legújabban pedig gőzhajógyárt is láttunk Füreden rögtönöztetni; alig nyilatkoztatá magát alakultnak ezen új gőzhajótársaság, ’s „Kisfaludy“ gőzöst már ide szálltta egy csapat szekér, mindenféle mesteremberekkel együtt az óbudai hajógyárból, és most már majd az egész hajógerince készen áll a Balaton partján, és rövid idő múlva meg fogja mutatni, hogy az itteni eddig le nem győzetett hullámokon is uralkodni tud. Ó-Budán még két lakható is készül szinte vasból, miket árukkal terhelve vonand maga után a gőzös, mi bizonyosan az egész vidékre jótékonyan fog hatni, főleg kereskedési tekintetben. A balatonparti birtokosok vetélkedve sietnek kényelmes kikötőket építtetni számára, jól tudván, hogy mindenütt emelkedik a jóllét, hol a közlekedés eleme meghonosul. A balatoni gőzhajózás két legbuzgóbb előmozdítójával volt szerencsém megismerkedni, Hertelendy Károly és Tar István urakkal, kik mindent elkövetnek ez ügy teljes diadalának siettetése körül, miben a tihanyi uradalom által természetesen szokott lelkességgel gyámolittatnak. Hazánk több részéből legkülönbözőbb politikai színezetű vendégek vannak itt, ’s ezek egyhangúlak állítják, hogy nemcsak a balatoni gőzhajózás legkedvezőbb eredményét, hanem a Tiszaszabályozásét is tökéletesen hiszik, mert Széchenyi István gróf áll az ügy élén. Mégis csak sokkal népszerűbb tehát a nemes gróf hazaszerte, mint sokakkal magam is hinni hajlandó valók Pesten. íme, hiszi-e még valaki, hogy Füreden unatkozni lehessen, főkép, ha azt is megmondom, hogy máig a zene sokkal jobb volt a pesti nemzeti színház fölvonás közti borzadalmas „simphoniáinál“, mert még eddig tudniillik semmi zenénk nem volt, melly a madarak gyönyörű dalait megzavarta volna; most azonban a csalogányok már megszűntek énekelni, ’s igy pár nap múlva jó zene is fogja a vendégeket mulattatni, Helényi válogatott szinésztársaságával együtt, melly kevés nap múlva szinte meg fog érkezni. Tehát tengerre, azaz Balatonra magyar! Magyar, mondom, mert német már úgyis sok van itt, ’s még több azon népből, melly magát legrégibbnek tartja. Ide, ide, a Balatonra, magyar hazámfiai, mert itt három nap alatt meg lehet tanulni, hogy mikép tölthetni el huszonnégy órát munka nélkül, ’s olly gyorsan , mintha csak kettő lett volna, és mégis rendkívül hasznosan, minthogy kevés hét alatt testben lélekben meg fognak önök erősödni. Ide, a Balatonra, magyar hölgyek, még pedig sietve, ’s meg vagyok győződve, hogy szives meghívásomat gyorsan fogják önök követni, ha az itt következő két új felfedözésemet olvasandják, mikről eddig még egy balatonfüredi hírlapi levelező sem szólott. Először is tudják meg önök, hogy itt nincs bolha, ’s azok is, mellyek az utazókocsikban ide hozatnak, csakhamar elcsen evészülnek, ’s a második nemzedékben már kivesznek, minek okát csak természettudósaink magyarázhatnák meg, é s reményem is, hogy valamellyik pesti társulat e rendkívüli természeti tünemény megvizsgálására küldöttséget fog mielőbb ide utasítani. Másodszor, a Balaton vize szemlátomást-------„fiatalít.“ Ezt, bármilly csodásan hangzik is, magamon tapasztalom, mert ide érkezésem után kevés, nap múlva egy igen érdemes táblabíró így szólt hozzám: „Én sokkal fiatalabbnak képzeltem önt.“ Két hét múlva pedig ismét találkozván velem, örvendve szólt: „Ah, hiszen ön egészen megifjodott!“ Tehát Füreden elég a mulatság, bolha pedig nincs, és ezenkívül minden ember megifjodik a Balaton hullámaitól, — kell—e még több, hogy százankint siessenek hazánk minden részéből Füredre a magyarok? — - ------------RÉV-KOMÁROM, június 23. (Iskolaügy.) Szép ünnepélyről jövünk. A komáromi kir. gymnasiumbeli ifjúság ma tartotta második félévi szavalási versenyét. Igen számos egyházi, megyei és városi hivatalnok ’s általában mind számban, mind személyben jeles vendégkoszoru díszesitette azt; ’s valóban nemcsak a tanítók buzgalma , hanem a szavalok jelessége is megérdemelte azon kitüntető megtisztelést; és bár sokhelyütt láttam felfedező tehetségeket, de illy komáknál ennyi szabatosságot a hang- és taglejtésben, természethűséget az arczbeszédben még sehol. A szavalok 22, az elszavalt tárgyak pedig vallás, hon és királyért buzgó, szabad vagy kötött beszédek valának. Tartottunk tőle, hogy jelenleg a szavalási versenyek élvezetében nem részesülhetünk, miután a benedekiek székháza ezen évben két jeles tagját, a. m. egy tanárt és igazgatóját vesztvén el, olly csapást szenvedett, melly alatt bármely intézet is roskadhat, vagy legalább buzgalma lehangoltathatik; úgy látszik azonban, hogy ezen mindenek által méltán tisztelt tanítói karban a lélek nem csügged ’s most is azon szellem vezérli, melly eddig erősité munkálatiban. — R. I. Utazási napló Horvátföldön IV. Zágráb, május 14dikén. Itt még folyó hórkán esti tiz óra tájban a múlt évi julius 29dikei szomorujátéknak tán utolsó — ’s vajha utolsó! — fölvonása adatott. E fölvonásban szinte mint amott — habár nem annyi — de legalább egy egészen ártatlan élet ’s néhány sebesültnek vére jutott áldozatul. — Késtem a véres esetről írni, hogy annál kimerítőbben írhassak. A történet ez. S. alezredes vezérkedett múlt évi julius 29dikén. ’S mind a mellett, hogy magáért adatokkal is megfelelt ’s a kormány előtt egészen kitisztitá magát _ Zágráb kicsapongói előtt — örökre tagadom, hogy ezek a conservativ párthoz számíthatók legyenek — július 29-e óta a legyülöltebb ember volt. A legújabban más ezred E&lílLFÖlLI). NAGYBRITANNIA, London, jun. 17. A ministeriumban jelenleg a legnagyobb bizonytalanság uralkodik. Azon kilátás mellett, hogy Peel az ír közbátorsági bilinél megveretik, az a kérdés, várakozzék-e új választásra vagy nem? Még semmi sincs elhatározva, azonban Peel tulajdonképi barátai, a conservativek, olly véleményben vannak, hogy e megveretés után lüstint le kell lépnie. Erre elég világosak az okok. A védlettekkeli kibékülésre gondolni sem lehet, sőt a vita személyeskedésre ment át. Hangosan azzal vádolták Peelt, hogy Canningot ő vitte sírba, és tudva van, hogy Canning maga is Peelt nevezte halála okának halálos ágyán. Eziránt most nagy polémia foly a hírlapokban. Aki a dolgot betű szerint úgy veszi, azt mondhatja, hogy Canning boszóló angyala most Peel előtt áll. Minda mellett, mi magát a kérdést illeti, anélkül hogy a tény vizsgálatába bocsátkoznánk, Peel mellett többféle mentséget hozhatunk fel. Alkotmányos nagy országokban, mintáira Anglia, Francziaország és Északamerika elég világos példák, legelső tulajdonsága nagy státusférfiaknak, és mindenkinek, ki valamelly fontosabb politikai álláson van , hogy a gyaláztatásokhoz hozzá legyen szokva; akié tulajdonsággal nem bir, jobban teszi, ha politikai életre nem adja magát. Ha tehát Canning olly vékony bőrű, olly asszonyilag érzékeny volt, hogy szívszakadásban halt meg, úgy rokonai és barátai legjobban tennék, ha e körülményt feledékenységbe meritnék — nem költői kimúlása az nagy férfiúnak. Canning halála okának legilletőbb megítélője orvosa volna, kinek bizonyítványa nem idéztetik. Többije, Peel különös állása igen kedvező hasonlítási pontokkal bír. Canning nemcsak elhagyta pártját, hanem a whigek egyik részével egyesült. Ezt Peel még nem tette, és a megtámadások már most is igen hevesek ; mi lenne még, ha a whigekkel, vagy a radical freefraderekkel (szabadkereskedésiekkel) szövetkeznék? Egyenesen politikai kalandorrá aljasulna. Ez fő oka annak, miért nem tanácsolják neki barátai, hogy a parlamentet szétoszlassa és az új választások eredményét várja — conservativ többséget nem remélhet, é s igy csak a fenebbit választhatná, ha minister akarna maradni. E mellett a régi pártok mind szétfoszlottak és az újak még csak csíráznak, im ezekre okos politikus nem támaszkodhatik. Peelnek nincs egyéb hátra, mint a politikai pályáról végkép visszavonulni, vagy legalább egy be áttérvén , és az itt székelő ezredtől búcsúzván estélyre hivá meg tiszttársait az úgynevezett császárvendéglőbe, hol aztán az egybegyült tisztikart az ezred hangászkara mulatandó szinte megjelent. A derék hangászkar néhány jeles darabot a széles utczát zsúfolásig elfoglalt hallgatók teljes megelégedésére szerencsésen eljátszott, de midőn valaki a vendéglőteremben a távozóra áldomást ivott volna, ’s a hangászkar ezt szereivel kisérné — egyszerre füttyök ,hallatszottak távoiról mintegy közeledni — és a hangszerek ’s hangászok közé kövek röpködtek. A köveket nekem úgy tetszett, mintha a császárvendéglő udvarából kezdték volna dobálni. Egy illy kő épen elibém esvén, engem is hazafelé ijesztett, mert mi tagadás benne, én illyenektől tartok. A fütty és köveket S. személye és egyéb katonák elleni legpiszkosabb kifakadások követték. A tisztek nejeit ’s hölgyeit a tisztség egy része a harminczadhoz kiséré — más része űzőbe vévé a gazsihedereket, kik még ekkor is távol ’s közelről rágalom ’s szitkaikkal ingerlők az ingerülteket. A fölbőszült tisztség a H. házábani kávéháznak tartott, — mellybe legtöbbeket tapasztalt iramodni a gonosz garázdálkodók közöl. A kávéház, mellyel becsuktak magok után az ingerlők— betöretett; a kávéházban majd minden összeromboltatott; egy izraelita mesterlegény agyon szuratott, és vagy heten — kik között maga a kávés leginkább ezonben — egészen átszuratván — kisebb nagyobb sebeket kaptak. — A tragédiának vége jön. — Azóta a város és katonaság között a legnagyobb bizalmatlanság és feszültség uralkodik ; de az elöljáróság itt is ott is gondosan intézkedik a kedélyek lecsilapitására. A városbiró épen ma összetett kézzel ’s csaknem sírva kérte az összehívott polgárságot , ez értene egyet, vetkőznék ki az annyi kárt ’s hátramaradást szült veszedelmes pártoskodás szelleméből, ’s olvadna össze békeszerető boldogabb egészszé; mor adná föl a hasonló zavartokozó betyárokat, hogy az okozott zavar, bánat, és összes polgárságnak szégyenére váló kicsapongásaikért a törvény szigora szerint lakolhassanak. Ritkán hallottam olly szívből — igen, olly fájdalomtépte szívből folyó beszédet mint Zágráb bírája tartott a szavaira valóban elérzékenyült polgártárshoz. Egy okos elöljáró szólt, ki leginkább tudja, mennyit árt a hosszas békétlenkedés e városnak. Szavát érte a polgárság, és én azt hisszem, május 6-án utolszor ivott vért a pártviszályban gyönyörködő polgárzat és nemzet ördöge. — A’ katonai elöljáróság szinte rendelkezik, hogy minél kevesebb érintkezésbe jöjjön a legénység a polgársággal, mi egyébiránt csak a polgárság kárával történik, mert a pénz nem foly ki, hanem a kaszárnyák markotányosinál marad. — A polgárok békéért epednek; a katonák legtöbbjei szintúgy átkozzák helyzetöket, ’s innen szabadulni főkivánságuk. — Istenem, add már egyszer, hogy a béke fájának árnyában szeretettel öleljék egymást a magyar korona gyermekei ! Véleményemet a május 6-i zágrábi esetre nem akarván kimondani, ünnepélyesen csak oda nyilatkozom, hogy a zavarkezdők, ha conservativ párthoz számiták eddig magukat — nevöket onnan törüljék ki, mert a valódi conservativ illyesmire vetemedni nem képes. — Továbbá, fájdalmamat el nem titkolhatom a fölött, hogy Zágráb oppositiójának több tagja és nyilvánosan olly élénken örvendeni tudott e sajnos eseményen ; kimutatják ez urak — mit akarnak, holott — mint mondják , volt a füttyösök’s kődobálók között egy hős ellenzéki betyár is, ki főleg segíté a szomorú fölvonást. — Van-e emberi szive ’s lelke annak, ki ilyek fölött örülni képes!?