Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-11-22 / 495. szám

­arosmegyei rabstatiszika. A gyógyta­­bár ha sikeresen akar gyógyítani, ismerje betegének baját, ennek fokát, ismerje természeti hajlamát, erejét, körülmé­nyeit ,stb. A hon egy roppant mozaik, alkotó részeit anyagi és szellemi tehetségek teszik; ismerni kell tehát azok minő­ségét, hogy jól egybeillesztve, a mozaik színezetei meg le­gyenek különböztethetők a zagyva egybehalmozástól. A hon állását fény- és árnyék-oldalaival, erénye és bűneivel, szellemi ’s anyagi gazdagsága ’s fogyatkozásaival ’stb. tudni nélkülözhetlen igény annál, ki ezen édes kötelesség felada­tának : „e hon felvirágzásához hozzájárulni“ csak kissé is meg akar felelni. Ha egykor a múltat tudni akarjuk, tanuljuk ismerni most a jelent; mert a jelenből lö­szen a múlt; és csak e kettőnek egybevetése,’s összeha­sonlításából feltalálható a haladási állapot különbsége; e különbségből sejthetjük a hon jövőjét, és csak sejtve a jö­vőt készíthetünk óvszert, ha e jövő rosszul ijesztene. Eddig a magyar mindig arany hegyeket álmodott, és vél­te, hogy leggazdagabb, leghatalmasabb, legokosabb­ pe­dig ha kitanulta, hogy műipara minő pangásban van más nemzetek ellenében, ha átlátta, mennyire semmit sem ért a technikához , midőn mások gépvilágokat alkotnak ’stb. ’stb. akkor meg fogja tanulni, hogy mi magyarok bizony kissé igen is hátra vagyunk. Másrészről pedig nem ismerte eddig a magyar tettleges erejét: mi szint olly nagy hiba, valamint magát óriásnak kép­zelni ; amaz azért: mert gyönge nemzetet nevel, nem tudat­va vele miben bizhatik ? Ímez pedig hiba: mert elbizako­­dóvá teszi a nemzetet, ’s e két eset közöl mellyik szánan­­dóbb ? ? Ismétlem tehát: teljesen tudni kell jelenünket, ’s a je­lennek titoknoka a S­tatisti­ka. Tudomány, melly eddig , ha honunkban néhol sétálni talált, nem tudok, mi nyelven szólítsuk ez idegen urat ? A hon csak úgy virágzó, csak úgy érte el fényfokát, ha szellemi ereje kifejlett. A virágnál is legkellemetesebb az illat; ez a virág szelleme, e nélkül csak külső becse van. Fonákságnak tartom az anyagi erőt elibe tenni a szellemi­nek. Fordítsuk elébb figyelmünket a szellemi erőre, ’s az anyagi jóllét árnyékkint követendi azt, mi őt teremti. Hol vannak Róma kincsei? Erkölcsiségével lőnek eltemetve. A melly országnak alapja erkölcsiség, az halhatatlan ; ’s bár a hab néha ellepi, szelleme fölmerül mégis a tengersírból, és mindeneken felülemelkedik. Buta nemzet pedig a töb­biek vezércsillaga még soha nem volt. — És ezeknélfogva , ha honunkat csillogó polczra emelni akarjuk , tegyük ál­talánossá a műveltséget; és ha ezt emelni akarjuk, tudjuk ki műveltségünk vagy műveletlenségünk jelen fokait; azaz: gyűjtsünk e tárgyban statistikai adatokat, minden egyéb sta­­tistikai adatok előtt. E műveltség vagy műveletlenségnek leghívebb kriterio­­na: a fenyitó-törvényszéki statistikai­ adatok. A sok rab nem­csak az elromlottságnak, de a műveletlenségnek is lehet eredménye. Ezért fontos figyelemre leginkább érdemes a fenyítőrendszer. Hazánkban, ha a sok csalatkozás után még remény sem szabad , meg fogja talán valahára jó nemzőnk hónapaink elteli hosszú fáradozásit koszorúzni a fényító­­törvények születése által. E tárgy most, hogy úgy mond­jam életkérdéssé válik, illő és szükséges tehát e tárgyhoz szoktatni eszméinket. Azért én is Sárosmegyében mindenek előtt e tárgyban kezdem gyűjteményemet. Mielőtt Sárosmegye legújabb börtöni adatait híven köz­­leném: előmutatom egy megyei választmány által felsőbb felszólítás következtében kidolgozott börtöni táblázatnak ki­vonatát, melly az 1831—1840dik évek összes börtöni ada­tait foglalja magában, következő rovatok alatt: Per alatt 3091 fölmentve 134) összesen 1116. Ezek közt : elitélve 673. A vétség nemeire nézve : gyilkos 31; szülőgyilkos 10; gyermekgyilkos 32; történetes gyilkos és verekedő 220; rablógyilkos és rabló 41; gyújtogató 42 ; marhalopó 151; tolvaj 322 ; más vétségek miatt 202 ; polgári útra tartozó vétségek miatt 65 ; összes szám 1116. Nemre nézve: férfi 947 ; nő 169; összesen 1116. Életkorra nézve: 16 éven alul 37 férfi 13 nő; 16— 24 éves 196 férfi, 39 nő; 24—40 éves 292 férfi, 52 nő; 40 éven túl 445 férfi, 42 nő; öszvesen 970 férfi, 146 nő; ’s mindkét nembeli öszvesen 1116. Állapot szerint: nemesek 27; előbbkelők 26; polgá­riak 35 ; jobbágyok 951; különfélék 77; összes szám 1116. Vallás szerint: r. katholikus 364; ágostai vallású 279; görög egyesült 414; zsidók 59; összes szám 1116. Büntetésben rabság ideje szerint: 1/2 év alul 383 ; 1/2 év—1 évig 222; 1-3 évig 34; 3 éven túl 34. Ez a 10 évi rab-lajstrom szorul szóra. És e szerint egy évre 1 ti bűnös esvén , ha Sáros népességét Fényes szerint 197,285re veszszük, minden 1777 emberre esik 1 bűnös­­egy □ mföldre 17. ’stb. ’stb. (Folyt. köv.) AUSZTRIA. Krakóban folyó november 16-án következő hirdetés jelent meg: Castiglione gróf, altábornagy, Krakó szabad státus ide­iglenes kormányának a három otalmazó hatalmasság, Ausztria, Porosz- és Oroszország nevébeni elnöke, ugyan e hatalmas­ságok nevében közhírré teszi, hogy azok Bécsben f. hó­mán következő szerződést kötöttek és írtak alá : Tekintetbe vévén, hogy az öszveesküvés, melly 1846 iki februárban Posen nagyherczegségben, Krakóban és Galicziá­­ban a tudva levő eseményeket idézte elő, távolban, az or­szágban lakó számos vétkestársak segedelmével előkészített merény volt. Tekintetbe vévén, hogy a vétkes párt kitűzött órában fegyvert fogott, az ellenségeskedéseket elkezdette és álta­lános zendülésre felszólító szózatokat bocsátott ki. Tekintetbe vévén, hogy Krakó egy magát forradalmi kormánynak nevezett középponti hatóság székhelye volt, és hogy e kormány a felkelés vezérléséül intézményeket bo­csátott ki. Tekintetbe vévén, hogy mindezen körülmények együtt­véve, Krakó városát sajátságos hadi állapotba helyezték, mellynél fogva Ausztria, Porosz- és Oroszországok udvarai felhatalmazva lettek volna, mindazon jogokkal élni, melye­ket nekik a háború nyújt; Tekintetbe vevén, hogy már ez oknál fogva is joggal bírtak volna , olly terület felett, melly magát ellenök ellen­séges állásba tette, rendelkezni; Tekintetbe vevén , hogy a három hatalmasságnak még sem volt szándéka, Krakó városát az erősebbnek törvényei alá vetni, mert a­hol olly nagy erőkülönbség van, ott e tör­vény foganatba nem vétethetik (keine Anwendung leiden kann). Tekintetbe vévén, miszerint szintolly kevéssé van arról szó , hogy azon városon heszuállás történjék, vagy az meg­­büntettessék, hanem, hogy az emlitett magas ótalmazó ha­talmasságok csak a rendet és békét akarják Krakó területé­ben helyreállitni, és egyéb szándékjok sincs, mint hogy né­peiket megóják azon események visszatérésétől, mellyek nyugalmukat olly súlyosan háborgatták . Továbbá tekintvén azt, hogy a köztök 1815ki máj. 3. (apr. 21.) kötött szerződés által Krakó város területével együtt, szabad, független és szigorúan semleges városnak nyilváníttatott és a magas szerződők utalma alá van állítva, ’s hogy a három udvarok ezen egyesülésük által az 1815iki máj. 3ai (apr. 2lei) különféle szerződéseikben (mellyeknek egyike Ausztria császárja ö felsége és minden oroszok császárja ö felsége, másika ugyanazon kelet alatt minden oroszok császárja ö felsége és Poroszország királya ö fel­sége közt van kötve) Krakó városra vonatkozó czikket akar­ták végrehajtani. Tekintetbe vévén azonban, hogy Krakó szabad város fen­­állása, távol attól, hogy szándékoknak megfeleljen, nyug­talanságok és rendetlenségek forrása volt, mellyek majd­nem húsz évig, nemcsak e szabad város békéjét és javát, hanem a határos tartományok biztosságát is veszélyeztették, hanem általában a dolgoknak az 1815iki szerződések által megalapított rendje megbuktatására czéloztak . Tekintetbe vévén, hogy számos illynemü tények, mellyek általánosabban tudvák, hogysem azokat itt előszámlálni kel­lene , Krakó szabad város lételét lényegében megváltoztat­ták, és hogy Krakó a szerződésekkel ellenkező lépések által több ízben félretevő a neki szigorú semlegességet paran­csoló kötelmeit, hogy e lépések többször a három hatalmas­ság fegyveres közbenjárását idézték elő, és hogy minden változtatások, mellyek alkotmányán olly czélből tétettek, hogy kormányának nagyobb erőt nyújtsanak, e sajnálatra méltó tények visszatérését megakadályoztatni képesek nem valának. Tekintetbe vévén, hogy még a három kormány e jóakaró rendszabások által bizonyított béketűrése is, a­helyett, hogy ezért érjen, a fenálló rend kiengesztelhetlen ellenségeit még megerősítette fondorkodásaikban, és hogy Krakó szabad vá­ros egy új, terjedelmes és minden hajdani lengyel tartomá­nyokba elágazó összeesküvés fészke (Heerd) jön. Tekintetbe vevén, hogy ezen büntetésre méltó és becs­telen (unredlich) vállalathoz még egy onnan kiindult fegy­veres kézzeli megtámadás is járult, és Krakó középpontot képezett, honnan a forradalom szelleme a határos státusok belnyugalmának alapjait aláásni iparkodott; Tekintetbe vévén ennek folytán, hogy Krakó mint politi­kai test szemlátomást gyengébbnek mutatkozék, hogysem a lengyel kibujdosottak szakadatlan izgatásainak, mellyek e várost erkölcsi szolgaságaságban tartják, ellenállhasson, ’s ehez képest a hatalmasságoknak nem nyújt többé biztosítékot a gyakran ismételt felforgatási kísérletek visszatérése ellen . Tekintvén pedig, hogy illynemü vállalatok az 1815i máj. 3ai (april 15ei) kötés, és Krakó szabad város 1830i máj. 30ai alkotmánylevele II. czikkének nyilvános megsértései. Tekintetbe vévén, hogy ez épen most említett és Krakót illető egyességei a három hatalmasságnak a bécsi congres­­sus 1815. jun. 9ei átalános actájának 6., 7., 8., 9. és faik czikkeiben csak azért ismételtettek, miszerint ezen acta ma­gában foglalja a cabinetek külön alkudozásokban eszközölt egyességének különféle eredményeit (damit diese Acte die verschiedenen Ergebnisse der in besondern Negociationen getroffenen Uibereinkunft unter den Cabineten umfassen möchte). Tekintvén tehát, hogy ha a három udvar most Krakót illetőleg változtatást tesz, mi iránt 1815 ben önként meg­egyeztek , csupán kétséget nem szenvedő joguk gyakorlatá­ba lépnek vissza . Tekintetbe vévén mindezen okokat, és a státusaiknak Krakó szabad város átlal olly gyakran veszélyeztetett biz­tossága iránti sürgős gondot éretten megfontolván, Ausztria, Porosz és Oroszországok három udvarai következő határo­zatokban egyezőnek meg: 1) A nevezett Ausztria, Porosz és Oroszországok udva­rai visszahúzzák Krakó városra vonatkozó czikkeit azon szer­ződéseknek , mellyek egyike Ausztria császárja ő felsége és minden oroszok császárja ö felsége, másika minden oroszok császárja ö felsége és Poroszország királya ö felsége közt köttettek, és 1815ki máj. 3. (apr. 21.) aláírattak. Nemkü­lönben az ahoz mellékelt, Ausztria, Porosz és Oroszországok közt ugyanazon napról kelt pótló szerződés is visszavonva és eltörölve van. 2) Ennek következtében Krakó város és területe Ausz­triának visszaadatik és az ausztriai birodalommal egyesitte­tik, miszerint azt ő cs. kir. apostoli felsége bírja, úgy mint 1809. előtt birta. Krakó, nov. 16. 1846. Castiglione. KÜLFÖLD. NAGYBRITANNIA. London, nov. 9. Múlt szombaton (7én) a külügyek ministeriumában ismét minister tanács tartatott, mellyben Labouchere urat kivéve minden tagja a cabinetnek jelen volt. E gyűlés után nyomban sürgöny kül­detett Lissabonba, Parker admirálnak. — A Daily News igy ír az ország külső állását illetőleg: „Külügyi státuszitok­­nokunknak sürgetve ajánljuk, vonja be vitorláit és tegye fel vészkalapját. Szemlátomást vihar van készülőben ,s kitörése nincs messzi; ha meglepi, a hullámokba sodorja őt. A ta­pasztalt szem már előre látja a szélvészt jósló jeleket, nem­csak a Tuileriák felett függő kedvetlenségi jellegben és az itteni francziakedvelő sajtó ellenséges villámaiban, hanem magának a Timesnek hasábjain keresztül süvöltni kezdő szélben is. Eddig e lapban csak szép idő szolgált külső ügyeink ministerének, és csak egy két nap óta borul benne. Nemsokára sűrűen hullanának a minister vállaira a vádak mennykövei és jégesője.“ FRANCZIAORSZÁG. A külországok követeinek tisztel­géseit Montpensier­­gnél a lapok különféle értelemben ma­gyarázzák. A ministeri sajtó nagy súlyt tulajdonít annak, hogy Ausztria és Porosz- és Oroszországok követei is jelen­voltak, ’s abban nemcsak Francziaország politikájábani osztozást, hanem közeledést is lát Isabella királyné trónjá­nak elismeréséhez, mert hiszen Montpensier hű neje eddig Isabella után a spanyol korona örököse. Egy párisi levelező hiúnak tartja e reményt. „Luisa infansné, mond többek közt, az északi hatalmasságok szemében semmi egyéb, mint spa­nyol, történetesen egy franczia királyfihoz férjhez ment, in­fansné. Hogy e házasság ünneplésére meghivattak, Je­lentés nélküli ceremónia, hogy megjelentek, minden kö­vetkezés nélküli udvariasság volt. Az északi hatalmas­ságok eddig még nem ismerték el Ferdinand leányai­nak legitimitását, és ezek előttök csak spanyol herczeg­­asszonyok. Az északi hatalmasságok csak akkor lépnek vissza és tiltakoznak hallgatásukkal, midőn az öröködési jog van kérdésben, csak akkor mutatják tagadó magok tar­­tásával külön állásukat. A követek jelen voltának tehát a Tuileriák ünnepénél nincs ollyan fontossága, min­t annak ellentétben az angol követ jelen nem voltával, tulajdonitnak. Anglia szemében Montpensier hgnő a spanyol királyi szék törvényes örököse; az északi hatalmasságok hivatalosan csak don Carlos öröködési rendét ismerik el. Ebből magya­rázható egyszersmind az is, hogy az utrechti békekötés ér­telmében csak Anglia lépett fel Montpensier hy házassága ellen. Az északi hatalmasságoknak erre nem volt hasonló okuk, miután ők az infánsnét trónörökösnek nem tekintik. A legújabb időben gyakran volt szó arról, hogy az északi udva­rok egyike vagy másika elismerendi Isabellát. Erre lehetnek okai valamellyik udvarnak, de ki a követek megjelenését amaz udvari ünnepélynél ez elismerés előjeleként értelmezi, igen csalatkozik. — Mi pedig Normanby lord nove­lökei kü­­lönlátogatását illeti, arról maga a félig ministeri G. Messen­ger is megvallja, hogy nem Londonból kapott utasítás sze­rint történt, hanem a nemes lord magán udvariasságából. A hírlapok a már meglehetősen kicsépelt házassági po­lémiát kifáradhatlanul fűzik tovább. A Presse el nem áll attól, hogy a két kabinet csak úgy békülhet ki, ha Palmers­ton elhagyja a ministeri kanapét. Azon hít iránt, hogy Leo­pold belga király Londonba fog utazni és ott engesztelő sze­repet játszani, azt mondja e lap, hogy arra a franczia kor­mány által, mellynek teljes igaza volt minden lépésében, nem szólittatott fel, é s kétli, hogy e közbenjárásnak, mig a vas fejű Palmerston minister, sikere leend. Az E­p­o­­q­u­e így végzi egy hoszszu czikkét: Midőn a nemes lord néhány hónap előtt, az akadályokat, mellyeket mi­­nisterré levése ellen görditnénk, elhárítandó , Parisba jött, Guizot ar e képen szólott, (a nemes lord még emlékez­hetik szavaira) : „Mylord, én nyilvános bizonyságait adtam annak , hogy a két ország közt a békét fentartani óhajtom; ha e béke lordságod ministeriuma alatt megzavartatik, nem én leszek oka!“ Guizot urnak tökéletesen igaza volt! — A National csodálkozik, hogy a J. d. Débats, melly a há­zassági polémiát újra felfogta, a Times utolsó czikkeire nem felelt. Guizot ur mentsége mindöszre abból áll, úgymond, hogy Palmerston lord eltért Aberdeen, politikájától, és hogy tehát Francziaországnak Anglia iránt semmi tartozása nem volt. Most a Times kereken tagadja , hogy Anglia a koburgi her­­czeget ajánlotta, sőt azt mondja, hogy Palmerston úgy mint annak elötte Aberdeen, Krisztina királyné ebeli felszólítását visszautasította. E tényre támaszkodik az angol cabinet, és ha igaz ez, hogyan fogja magát Guizot ár igazolni ? Miért nem tagadja e tényt a Journal, ha nem áll? — Galignani Messengere nem akarja eldönteni, kinek van igaza a két külügyminiszer közöl,és akár mi legyen a dologban, nem hiheti, hogy a meghasonlás fegyveres öszvecsapásig menend. A kor minden érdekes, mond, a világkereskedés, a vasutak és a tőkepénzesek hatalma, öszve fognak esküdni a háború ellen és minden eszközt felhasználandnak a villongás más utáni befejezésére.­­ A legitimista Q­u­o­t­i­d­i­e­n­n­e azt jö­vendöli , hogy Lajos Filep Anglia bátor fellépése előtt hát­rálni fog, és Montpensier­­y és neje elvégre is lemond­­aandnak maguk és gyermekeik jogairól. (Portreuille.) Az angol Globenak egy felelettel tartozunk. Néhány nap előtt azt állította , hogy Francziaország ügyvi­selői minden kigondolható módon azon hiedelem terjeszté­sében fáradoznak, hogy az északi hatalmasságok Montpen­sier­­y házasságát helyeselték, holott illyetén helyeslés nem is létezik. Mi azt mondhatjuk a Globenak, hogy a Tuileriák cabinete hivatalosan meg van győződve, miszerint Nagy- 841

Next